Horrorra hangolva – 1. rész

Úgy gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy a metalrajongók nagy része szereti a horrorfilmeket. Ez talán is nem véletlenül van így, hiszen filmes körökben a horror műfaj éppen úgy perifériára van szorulva, mint a rock vagy a heavy metal a zene világában. Egyik sem örvend túl pozitív megítélésnek, rajongóikat pedig a közvélemény gyakran fura, problémás alakoknak bélyegzi, akikkel valószínűleg nem stimmel valami, hogyha ilyen erőszakos dolgokban lelik örömüket. Mi persze tudjuk jól, hogy ez a lehető legtávolabb áll a valóságtól, hiszen ezek a műfajok semmi mást nem tesznek, mint hogy a maguk nyers, puritán módján görbe tükröt állítanak jelen korunk egyre betegebbé váló világának.

Éppen ezért csupán idő kérdése volt, hogy ez a két kitaszított művészeti ág egymásra találjon, és a dolog nem is váratott túl sokáig magára, hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy a világ egyik első heavy metal zenekara, a Black Sabbath is egy horrorfilmből kölcsönözte a nevét. És persze ne feledkezzünk meg Alice Cooper-ről sem, aki már a hetvenes évek elején is előszeretettel fejezte le magát a színpadon. Sok-sok évvel ezelőtt köttetett frigyről van tehát szó, és ez a kapcsolat nemhogy gyengült volna az évtizedek alatt, hanem éppen ellenkezőleg, egyre inkább erősödni látszik. Éppen ezért úgy gondoltam, érdemes lenne egy kicsit alaposabban is körbejárni ezt a témát. Mivel a rock és a metal világának mindig is fontos eleme volt a vizualitás, adja magát a dolog, hogy elsőként a lemezborítókat vegyük górcső alá.

A legendás death metal énekes, Chris Barnes horror iránti rajongása mindig is köztudott volt, gondoljunk csak a vele készült Cannibal Corpse albumok képi világára, illetve az ott hallható dalok finoman szólva is gyomorforgató, tabukat nem ismerő szövegeire. Mint tudjuk, Chris a kannibáltetem elhagyása óta a Six Feet Under soraiban folytatja áldásos tevékenységét. A zenekar bemutatkozó lemezének, a Haunted-nek már a címe is elég konkrét utalást tesz az 1990-es The Haunting of Morella című filmre, ám ha egy pillantást vetünk az album borítójára, egyértelművé válik, hogy Barnes mester akkoriban a kedvencei között tartotta számon a fent említett művet. Olyannyira, hogy a debütalbum borítójához is a film VHS verzióját díszítő démoni arcot használták fel. Chris nyilván egy kicsit el akart szakadni a korábbi zombis, kaszabolós iránytól, amihez tökéletes megoldásnak bizonyult ez a kép.

Az amerikai filmrendező, George A. Romero neve fogalom a horror-rajongók között, hiszen Az élőhalottak éjszakája című klasszikussal megkezdett zombifilm-sorozata az egész műfaj egyik alappillére. 1978-ban forgatott remekműve, a Holtak hajnala is méltán lett sokak kedvence. A film egyik legendás jelenete, amikor egy földről felpattanó szerencsétlent egy machete alkalmazásával segítenek át másodszorra is a túlvilágra. Még mai szemmel nézve is elég húzósnak mondható ez a képsor, el lehet képzelni, milyen hatást váltott ki a nézőkből több évtizeddel ezelőtt. A kényes gyomrúak nyilván fanyalogtak, a véres jelenetekre kiéhezett nézőknek azonban annál nagyobb gyönyört jelenthetett a képernyőn megjelenített mészárlás. A brit death metal zenekar, a Cancer tagjai minden bizonnyal az utóbbi tábort erősíthették, hiszen 1990-es To The Gory End című albumukat a fent említett, pórul járt élőhalott portréja díszíti. Remekül sikerült grafika, ami a hallgatót egyben a lemezen hallható barátságtalan hangorkánra is felkészíti.

Egy ehhez hasonló cikk nem is lehetne teljes, ha nem tennénk említést a Necrophagia munkásságáról, hiszen a csapat egykori énekese, a 2018-ban elhunyt Killjoy az egész metal mezőny egyik legnagyobb horror-fanatikusa volt, aki életművével jelentősen hozzájárult a két műfaj kapcsolatának elmélyítéséhez. Csapatának 1998-as, Holocausto De La Morte című visszatérő lemezének borítója például rögtön egy remek példa erre. Killjoy-ék ilyen módon kívánták leróni tiszteletüket az olasz zombifilmek koronázatlan királya, Lucio Fulci előtt. A mester 1980-ban rendezett klasszikusának, A zombik városának jó néhány emlékezetes alakját felismerhetjük a képen, és ha jobban szemügyre vesszük ezt az ízléses kis kompozíciót, azt is észrevehetjük, hogy a sírkőre az 1996-ban elhunyt filmrendező neve van felvésve.

José Mojica Marins a brazil filmipar úttörői közé tartozik, az általa rendezett, 1964-es At Midnight I’ll Take Your Soul című alkotást hazája első horrorfilmjeként szokás számon tartani. A film két folytatást is megért, 1967-ben This Night I’ll Possess Your Corpse, illetve 2008-ban Embodiment of Evil címmel. A történetek központjában egy borult elméjű temetkezési vállalkozó, Coffin Joe áll, akit az összes epizódban maga a rendező alakít. Coffin Joe karakterét igazi kultusz övezi hazájában, és olyan jelzőket érdemelt ki az évek során, mint „a nemzet mumusa” vagy „a brazil Freddy Krueger”. A filmtrilógiának természetesen a világ minden pontján akadnak rajongói, és a Necrophagia tagjai is nyilvánvalóan közéjük tartoznak, hiszen 2003-as, The Divine Art of Torture című lemezük borítójának főszereplője nem más, mint a jó öreg Coffin Joe.

Ruggero Deodato Cannibal Holocaust című, 1980-ban forgatott vizuális ámokfutását, úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatni. Akinek volt szerencséje (vagy szerencsétlensége) látni ezt a filmet, annak biztos, hogy örökre beleégtek az elméjébe a képernyőn látottak. Megtekintését senkinek nem lehet jó szívvel ajánlani, hiszen nagyjából minden olyan dolgot elénk tárnak benne, amelyeket még rémálmainkban sem szeretnénk látni. Egy ilyen szélsőségesen durva film szinte törvényszerűen vonzza az olyan horror-fanatikusokat, mint amilyen Killjoy is volt. Így hát nem is csoda, hogy zenekarával egy dal erejéig emléket állított ennek a nem mindennapi alkotásnak. A 2001-ben megjelent Cannibal Holocaust című EP borítójához ugyan nem a film hivatalos plakátjainak valamelyikét vették alapul, de a dzsungeles-kannibálos hangulat így is adott, akárcsak a stílusosan vérben úszó zenekari logó.

Ennyi borzalom talán elég is lesz egy napra, de ne csüggedjetek, hamarosan érkezik a cikk folytatása, amelyben még több bűnös élvezettel készülünk számotokra. 🙂