Öt éjszakás műszak után, mint akit agyonvertek, kábé olyan állapotban indultam Debrecenből Nyíregyházára az első, ott megrendezésre kerülő F.O.A.-rendezvényre. Az esemény szomorú apropója, hogy a sorozatnak régebben otthont adó Kaptár Klub végleg bezárt, így az utolsó debreceni underground szórakozóhely is megszűnt, gyakorlatilag lehetetlenné téve a helyi bandák fellépését.
Peter D. Maniac Angerseed-frontembernek azonban ez sem szegte kedvét, és mint korábban többször is, a padlóról felállva kezébe vette az ügyet, s ha már a Kaptárban nem lehetséges koncertet rendezni, nézett új helyszínt, ami végül a nyíregyi Móricz kert lett. Mivel ez az év koncertek terén kifejezetten gyérre sikerült, nem volt kérdéses, hogy hol töltöm ezt a kellemes későnyári estét. Szerencsére az égiek is megkíméltek bennünket, így gyakorlatilag semmi akadálya nem volt a szabadtéri rendezvénynek.
Jöttek is az emberek, bár a kitűzött 500 fős limitnek – sajnos – még csak a közelébe sem értünk. Mivel a műsorzárást a hangerő miatt 22 órában határozták meg, a nyitó Drow még napfénynél kezdte meg műsorát. Nyomták is súlyos, régi sulis death metaljukat kegyetlenül, csak a közönség nem akart közeledni a színpadhoz. Pedig Bolt Thrower/Entombed-rokon muzsikájukat kifejezetten jó hangosítás támogatta. Játszották a nemrég megjelent Unholy EP dalait, a végén pedig egy pár Rotting Worm nóta is előkerült. Nagyon korrekten tolták, csak dicsérni tudom őket!
A püspökladányi/karcagi székhelyű Dying Wish a ‘90-es évek végén atmoszferikus, death-es metaljával fogott meg. Sok bulijukat láttam, azonban kijelenthetem, ez a D.W. már nem ugyanaz a zenekar. Először is, Papp Lajos (Maci) alapító gitáros-énekes mellett mára a teljes tagság lecserélődött. Stílusuk is sokat változott –szándékosan nem írtam, hogy fejlődött, mert a korai munkásságukat is teljes értékű zenének tekintem, annyira hibátlan volt. Az viszont már a múlté. Mára modernebb, súlyosabb és dallamosabb számokat írnak. Van egy remek hangú, képzett énekesük Dömötör Balázs személyében, és dalszerzés terén sem kell szerénykedniük.
Az intró után jött is egyből az Árnyékvilág, majd sorra az utolsó két lemez dalai. Érthető módon azok a nóták, amelyeket ez a felállás rögzített. Vagyis részben, mivel basszusgitárosuk hiányában négyesben adták le a programot. Ez azonban semmit nem vont le a produkció minőségéből. Igaz, a témákat és a szintit gépről nyomatták alá. Ritka jó hangzás fültanúi lehettünk. A dob pedig kifejezetten tetszetősen szólt. Népszerűségüket tükrözte, hogy a nagyérdemű is közelebb merészkedett a színpadhoz. Jöttek is a jobbnál jobb tételek, mint a Nem leszek mártír, az Álarc vagy a Világok húrja, a végén pedig a klipes abszolút slágerük, a Lopott idők. Ráadásként, meglepetésre a jó húszéves Fragments of the Past hangzott fel a Never-Ending Road lemezről. A dal közben Ács Sanyi gitáros lement a nézők közé és ott tépte a húrjait. A közönség és a zenekar is bírta volna még tovább is, de a szervezők jelezték, hogy lejárt az idejük, úgyhogy léptek.
Utolsóként a házigazda Angerseed lépett színpadra. Nem sokat vacakoltak. Intró után már a The Clandestine Ones témáival zúzták az agyakat. Ezúttal ők is négyesben, mert náluk is folyamatosan változik a felállás. Mostani gitárosuk, Barabás Róbert a kialakult vírushelyzet miatt nem tudott átjönni a határon, így ezen az estén a korábbi zenésztárs, dalszerző Nagy Viktor vette át a helyét, míg dobon az Athame ütőse, Szenti Árpád aprított nagyot. Egy gitárral is gyilkosan szóltak. Pár nóta után némi tánc is kialakult a deszkák előtt. Lazítás csak a dalok közötti átkötő szövegek alatt volt.
Mányák úr kifogástalanul irányította death metal gépezetét. Látszott rajta a több évtizedes rutin, a stílus iránti elkötelezettség. Megszállottként, könyörtelenül hörögte az arcokba a világ problémáit, az emberiség hibáit. Nem tudom, tudnék-e nála eltökéltebb és céltudatosabb arcot említeni a hazai színtéren. Minden tiszteletem az övé! Főleg az utolsó két anyag, a The Proclamation album és a Forever Burning Hatred EP tételeit játszották. A címadókon kívül többek között volt Nightmare, Called Reality, Unjustified Presence és Fragile Patterns is, majd a legvégén ráadásnak a régi Born Against Them 2019-es változatban. Jó látni, hogy hazai zenekarok is eljutottak már olyan szintre, hogy semmiben nem maradnak el a nyugati nagy nevektől.
Sajnos ez a négy óra gyorsan eltelt. A végére a rend éber őrei is megjelentek, de mivel a technikusok időben lehúzták a hangerő-potikat, mindent rendben találtak. Hiba lett volna ezekben a koncertszegény időkben távol maradni. A végén még elhangzott a frontember szájából, hogy december 26-án folytatódik a F.O.A.-sorozat, de akkor – ha minden összejön – hat fellépővel (Archaic, Angerseed, Athame, Paediatrician, Nygmalion, Estenden). Úgyhogy jól be is véstem a dátumot a memóriámba. Ha valaki ezek után kedvet kapott volna az eseményhez, kövesse a legismertebb közösségi felületen a zenekarok dolgait. Ott úgyis fent lesz minden. Reméljük a legjobbakat!
Mad Butcher
Nem akarok hazabeszelni, de ahogy azt az Athame/Angerseed dobos Szenti Arpad peldaja is mutatja, a legfaszabb gyerekek mind Makórol jonnek. Es persze ne feledkezzunk meg Katai Tamasrol sem. 🙂