Egy tucat vén* rokker jutalomhétvégéje

Rattle Inc. COVID-parti, Óbarok, 2020. szeptember 11–13.

* A jelenlévő hölgyekre természetesen nem vonatkozik a fenti jelző

A hétvégét szervező Buga B kollégánk COVID-19 afterpartit szeretett volna tartani, ám az élet végül úgy hozta, hogy a járvány második hullámának kezdetén érkeztünk az Óbarok határában magasodó Öregszikla tövében található objektumba. Az alábbiakban néhány résztvevő emlékszilánkjaiból áll össze az ott töltött szűk két nap krónikája.

Az Old Stone Villa nem apácazárda… (Coly)

„Úgy vigyázzanak magukra, hogy Székesfehérvárról jön a mentő!” – figyelmeztetett kéjlakunk átadásakor legénybúcsúkhoz szokott házigazdánk. S bár a hűtőt szinte kizárólag folyékony üzemanyaggal töltöttük fel, végül nem volt szükség elsősegélyre.

A péntek esti bográcsgulyásban Buga B áztatta a fakanalat, miközben Size saját versével köszöntötte az aznap 46. életévét betöltő kollégánkat, Dávid Lacit. A szombati kiránduláson megszületett a Mint a mókus fenn a fán… kezdetű úttörőnóta black és death/thrash verziója, valamint egy nem létező skandináv zenekar promóciós fotói, a múlt századi erdei temetőben videóklipet forgattunk, a Kis-Kopasz-hegyi kilátó tövében pedig lapunk nevét is sikerült „kőbe vésnünk”.

Sziesztaidőben Majka Kádár Jánosról olvasott könyvet, Size pedig dobhártyarepesztő muzsika mellett pihentette megfáradt szemhéjait. Később, miközben a tűzön már javában rotyogott Sipy messze földön híres „12 szem babos” csülkös káposztája, Buga B kvízének dalfelismerő játéka rádöbbentett bennünket arra, mennyire nem értünk ahhoz, amit csinálunk. 🙂 A számok első 15 másodpercét hallva kellett bemondanunk az előadót, ami öt-hat esetből ha egyszer sikerült… 🙂 A finisben, szunyókálásából felriadva Size kétszer is bemondta a helyes megfejtést, amivel megnyerte csapatának a játékot.

Együttlétünk szűk két napja a sokirányú ismeret- és tapasztalatszerzésre is remek alkalmat nyújtott. Megtudtuk például, hogy kalocsai kollégánk nevét Sizének, nem pedig Szájznak kell mondani (bezzeg a Coly-t még ma is vannak, akik Kolinak ejtik…). Buga B szembesült azzal, hogy a jacuzzi 40 fokos vizébe esett mobiltelefon már nem alkalmas a Spotify-zeneválogatás és a pezsgőfürdő működtetésére. Drávucz Karcsi pedig szomorúan konstatálta, hogy a 30 éve bulikba hordott, antik pálinkás palackja nem törhetetlen üvegből készült.

„A barátok barátok maradnak” (Dávid László)

Most szeptember 11-én lettem 46 éves, ám szerkesztőségünk óbaroki kiruccanásának dátuma születésnapomtól teljesen függetlenül lett kijelölve. Olyannyira, hogy amikor Buga B közzétette a programot, egyéb okok miatt egyáltalán nem volt biztos, hogy részt tudok venni rajta, szerencsére az élet úgy hozta, hogy a hátterem rendeződni kezdett, és jelen lehettem ezen a csodálatos három napon.

A meghatódottságtól nehezen tudom szavakba önteni érzéseimet, gondolataimat. Friends Will Be Friends – ahogy a Queen megfogalmazta, és ez ránk szerintem hatványozottan igaz. Még mindig ott tartok, hogy számomra megtiszteltetés három egykori fanzine- és egy énekes legendával együtt dolgozni. (Sajnálom, hogy Zozzie nem tudott eljönni.) Túrázással, két, fantasztikusan sikerült, osztályon felüli bográcsozással, játékkal (penge volt a csapatom 🙂 ) és egyéb szabadidős tevékenységekkel egybekötött weekenden vagyunk túl. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, Buga B-t és Coly-t azért emelem ki, mert Laci kitűnően szervezte meg a hétvégét, míg Coly remekül koordinálja és tartja össze csapatunkat. Arról pedig már nem is beszélek, hogy a köszöntés, az ajándékok teljesen váratlanul értek, nagyon nagy meglepetést okoztak.

A “házigazda” és az ünnepelt

Coly, Boogie, Majka, Size, Sipy, Peti, John Quail, Metalbéci, Drávucz Karcsi, Erika és Évi: nagyon szépen köszönöm nektek ezt a csodálatos hétvégét! Örökké a barátaim maradtok. Remélem, lesz folytatása a rendezvénynek, ami akár hagyománnyá is válhat a jövőben.

„Több szempontból is nagyot szólt” (Buga B)

„Mit adtak nekünk a rómaiak?” – kérdezhetné a Monty Python, de én inkább azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mit kaptam az óbaro©ki találkozótól. Röviden: többet, mint amire számítottam. Hosszabban pedig:

1. Ismét bebizonyosodott, hogy a metalnak micsoda összetartó ereje van. 12 ember, akik közül a legtöbben alig ismerik egymást, a zene hatására pillanatok alatt megtalálta a közös nyelvet, és hatalmasat bulizott két napon át.
2. Nagyon jó arcokat ismertem meg, és tök jókat dumáltam olyanokkal, akiket eddig csak névről vagy velük egyszer-egyszer koncerteken összefutva ismertem.
3. Boldog vagyok, hogy rácáfolva az előítéletekre, házigazdánk a következő üzenetet küldte az épület átadása után: „Annyira jó ilyen szépen visszakapni a házat!” Szürreális volt, ahogy szombat reggel Sizével ketten szedtük össze az üres üvegeket, hogy a csapat kulturált körülmények között ülhessen le a kolbászos rántottához.
4. Kicsit hazabeszélve, baromi jókat kajáltunk, és alkalmam nyílt kipróbálni Sipy híres-nevezetes csülkös-(alig)babos káposztáját. Mondhatom, több szempontból is nagyot szólt! 🙂
5. Ebben a koncertmentes időszakban szinte pótolta az élő koncertek varázsát a közös, jó hangos zenehallgatás.

Ezek után nagyon remélem, hogy sikerült hagyományt teremtenünk, és jövőre legalább ennyien vagy még többen veszünk részt ezen a metal ünnepen.

„Az ilyen bulikon mindig kell lenni egy udvari bolondnak” (Size)

Izgatottan vártam ezt a Rattle Inc.-összeröffenést, mivel a firkász gárdából valakivel még nem is találkoztam személyesen, és akivel igen, azt is ezer és egy éve nem láttam. Egyébként nekem nagyon bejött ez az Old Stone Villa: szép helyen van, és a panzió is patent. Tényleg van itt minden, a jacuzzitól kezdve a mosogatógépig! HEHEHE!! Már péntek délután seperc alatt piszok jó hangulat kerekedett, és mindenki megszabadulhatott a hétköznapok terheitől. Röpködtek a poénok, a sztorik és persze a legfőbb téma, a nagybetűs METAL sem maradhatott el!

A kaja mindkét napon nagyon fincsi volt, bár a szombati vacsoráról az elfogyasztott sör mennyisége miatt egy kissé homályos emlékeim vannak, de hát az ilyen bulikon mindig kell lenni egy udvari bolondnak, és általában az én fejemen ül legtovább a csörgősipka. HEHEHE!! De ami a lényeg, hogy nagyon jó fej emberekkel ismerkedtem meg, és mind a két nap piszok jó kedvem volt. Remélem, hogy lesz még ilyen metalálkozó, és újra részt vehetek egy ilyen zseniális, zenével bőségesen megfűszerezett kiruccanáson. Köszönök mindent mindenkinek!!!

Size Drávucz Karcsi Ladájával

A temető szelleme és a csülkös babos káposzta (Sipy)

Szerintem és az asszonykám szerint is egész korrekt kis „őrsi gyűlés” volt ez. (Külön köszönet a szervezőknek!) Frankó volt az időjárás, jó a társaság, a sörök és a páleszek is kellően hidegek voltak! Hogy a csülkös babos káposztából hogy hagyhattam ki majdnem a babot, azt még most sem értem teljesen, de szerencsére még időben korrigáltam a hibát! 🙂 A végeredménnyel viszont elégedett voltam. Részemről ez a kis lazulás 4,5 pont a Rattle-skálán. 🙂 Mit mondhatnék még? Srácok! Jövőre találkozzunk ugyanitt! Forgassuk le a Temető szelleme második részét! (Már dolgozom a forgatókönyvön.) UFF!

„We Are Running Wild!” (John Quail)

Remek hétzáró eseménynek lehettek tanúi azok, akik megjelenésükkel megtisztelték szerkesztőségünket Óbarokon, a nagy szikla alatti vendégházban. Óriási köszönet a szervezőknek, újságíró kollégáknak, a résztvevő olvasóinknak, barátainknak! Remélem, jövőre is lesz hasonló kezdeményezés, amelynek létrejötte esetén hagyományt teremthetünk a Rattle Inc. metal-hétvégével! Néhány gondolat a szeptemberi nyárban megvalósult acél-partiról:

Majkának köszönhetően pénteken délután elsőként értünk le szálláshelyünkre Colyval és Bogdán Lacival. Hamarosan megérkezett Metálbéci és vele együtt Size, ahogy kisebb elkeveredés után a születésnapos Dávid Laci is. Buga B bográcsgulyása már a tűz fölött készült, amikor Drávucz Karcsi (nekem egyszerűen csak vinyl-király) is befutott retró-Ladájával, s vele együtt érkezett Németh „Quorthon” Peti és párja, Erika. Az ünnepelt felköszöntése megható pillanatokat hozott, szem nem maradt szárazon a kondér alatti tűz kreálta füsttől. Ahogy haladtunk előre az időben, természetesen annál kevesebb torok maradt szárazon. Míg Coly és jómagam zsenge cidert toltunk, társaink körében fogyott a ser rendesen, valamint Karcsi és Péter pálinkakóstoló köröket is tartott (én is lecsekkoltam), úgyhogy mindenki készen állt az ínycsiklandó vacsorára. Kivéve Dávid Lacit, aki következetesen kólázott, bár a gulyás befogadására az ő gyomra sem mondhatott nemet. A főleg thrash/death zenék hallgatása közben többen háromszor is szedtünk a Buga-féle specialitásból, oly’ kiválóra sikeredett! Ezúton is köszönet Bogdán Lacinak a megvendégelésünkért!

Buga B varázspálcája

Az éjszakába nyúló vacsora után néhányan a szaunában, mások a kellemes hőfokú, szabadtéri jakuzziban találtak menedékre. Gyönyörű, csillagos ég alatt ment az anekdotázás, röhögés. Az alkohol okozta jókedv… nem, ez így nem teljesen igaz, tehát a fémzene és a kulináris élmények által kiváltott vidámság után hajnali kettőre csendesedett el teljesen a társaság.

Szombaton egy ismét Buga B által kreált kolbászos rántottával nyitottuk a napot, miközben Sipy és párja, Éva is berobogott motoron, akár a “Pokol angyalai”. Egy falusi bevásárlás után a csapat egyik fele készen állt a főszerkesztőnk vezette túrára, amelynek célállomása Csákányospuszta és a Mária-szakadék, illetve az ahhoz közeli kilátó volt. Eközben a vendégházban maradt társaink a hétvégi passzív pihenésnek adták át magukat, többnyire folyékony kenyérrel táplálva megfáradt testüket.

Túránk során a kies helyeken rengeteg természetfotót lőttünk, valamint több, akár black/thrash metal albumborítónak is beillő képet sikerült összeökörködnünk. A pusztában egy háromgenerációs kiránduló családdal összefutva a nagymama megkérdezte tőlünk, hogy mi egy zenekar vagyunk-e. Kérdésére visszafordulva tréfásan válaszoltam: „Persze! We Are Running Wild!” Talán még el is hitték, miközben jót derültek ők is, mi is.

John Quail nagy pillanata

Egy elhagyatott, régi temetőhöz érkezvén Sipy úgy döntött, hogy újraforgatja az Erdő szelleme című kult-horrort. Készült is több felvétel, még ha csapót nem is alkalmazott a feladatra. Mondhatni, félelmetes alkotások kerültek ki sokoldalú forgatókönyvíró- filmrendező kollégánk műhelyéből!

A visszautat egy meredekebb lejtőn leereszkedve egy kissé lerövidítettük, majd a szállásra visszatértünkkor a horror mezőkövesdi fenegyereke nekilátott a szombati vacsorára jó előre beígért csülkös-babos káposztának. Talán Sipy almapálinkájának –amivel illedelmesen mindenkit körbekínált –, talán csak a jó társaságnak, esetleg az általam a háttérben biztosított, minőségi zenei műsorszórásnak tudható be, de valahogyan a bab kimaradt a bográcsban rotyogó csülkös-babos, vagyis inkább csülkös-babhiányos káposztából. Sebaj, amint kiderült a hiányosság, Sipy séfmester azonnal intézkedett, és a bográcsos étel tetejére szórt némi babot, mert hát az mégiscsak az egyik fő összetevője volt az aznap éjszakába nyúlóan készülő vacsorának.

A vetélkedő győztes csapata (a szunyókáló médiummal)

Délután Buga B metal-kvízén vettünk részt, ütőképes szakértőkből összeverbuvált, háromfős csapatokat alkotva. Ezen Sipy is aktívan meg tudott jelenni, mivel ez idő alatt a két hölgyre bízta a készülő finomság felügyeletét. A vetélkedő sok töprengéssel és baromkodással folyt, végül a főleg testben és hangban jelenlévő Size két zseniális, 10-10 pontot hozó bekiabálásának köszönhetően, egy huszáros hajrával a Dávid Laci vezette team nyert, amelynek – az említett kiválóságokon kívül – magam is szerencsés harmadik tagja lehettem. Második Coly/Béci/Karcsi, míg a bronzhelyen Peti/Majka/Sipy állhatott fel a képzeletbeli dobogóra. Nagyszerű játék volt, köszönet ismét Buga B-nek a kitalálásáért és levezényléséért, valamint minden kedves és picit kedveszegett résztvevőnek (Size, király vagy, vazze!) a jó hangulatért!

Mire leküzdöttük a szellemi sportnak sem utolsó “összecsapást”, nagyjából Sipy álomvacsija is elkészült. Olyan jól sikerült, hogy többen ismét három alkalommal is szedtünk belőle. Volt ugyan, aki jóízűen, bár kissé kétkedve költötte el vacsoráját, jó szkeptikus módjára hiányolva belőle a babot, de többen biztosítottuk róla, hogy bizony ezt az alkotóelemet is tartalmazta a mezőkövesdi receptúra alapján rittyentett kaja (ha nem is olyan mértékben, ahogy előtte gondoltuk, mivel kissé megkésve és kisebb mennyiségben vetették magukat a bográcsba az önfeláldozó babszemek). A lényeg, hogy remek volt, Sipy, neked is köszönjük az aznapi betevőnket!

Jóllakottan, a napi folyadékbevitelre körültekintően és lelkesen figyelve ismét szauna és jakuzzi program következett. Ezúttal azonban a pezsgőfürdő vize valami úton-módon 40 fokosra forrósodott, és mivel egy applikációval lehetett távirányítani, amely kizárólag Buga B telefonján működött (volna, ha előző este nem próbálja ki, hogy csak lemaradt róla a “water-resistant” felirat, vagy valóban tönkremegy, ha víz alatti felvételt szeretne vele készíteni), így természetesen képtelenek voltunk lejjebb vinni a hőfokot. Ugyan volt egy kezelőszerve a fürdőszerkezetnek, de manuálisan ott csupán a pezsgést lehetett szabályozni. Kitartóan addig nyomkodtam a kád széli kijelzőt, amíg egyszer csak bekapcsoltam a vörös hangulatfényt, amelyről addig fogalmunk sem volt, hogy létezik. Mindenesetre a víz igen forró maradt, így ezen az estén mindenki hamarabb kiszállt a jakuzziból, mivel tojásfőző versenyt nem terveztünk tartani.

Light-os vérfürdő

Szép lassan elcsendesültünk, ki-ki elrakta magát másnapra – holott már vasárnap hajnalban jártunk. Reggel azután különböző ütemben hagytuk el kitűnő szálláshelyünket, nyugtázván, hogy ez a hétvége igencsak hamar elröppent. Máté evangéliumának 20. fejezete igaznak bizonyult, miszerint „így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók”, ugyanis utoljára Majka, Buga B, Coly és szerénységem hagytuk el alkalmi szállodánkat, miután a tulaj boldogan nyugtázta, hogy az előző hétvégén a házat kibérlő csapattól eltérően nem szedtük ki tokostól a WC ablakát, és a mikrót sem fejeltük szilánkosra.

Dióhéjban így zárult a Rattle Inc. COVID-búcsúztató bulija, amelyről ha lemaradtál, jó néhány élménytől fosztottad meg magad! Ám, ha minden az elképzelések szerint alakul, jövőre ismétlünk, ahova téged is szeretettel várunk! Úgyhogy kalandra fel, találkoz(hat)unk 2021-ben, vár ÓbaROCK!

Kenyér és szikla
Németh Peti
Vinylekről folyhat a disputa (Drávucz Karcsi és John Quail)
Dávid Laci, Size és Metálbéci a nászutas lakosztály előtt
Az erő(s) velünk volt

Pózer-percek

Barbarossa, az élet császára (Majka)
A cikk szerzője: Rattle Inc. 182 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*