Best of the Rest: Soundgarden

Tényleg semmi rendszer nincs benne: egyes kedvenceimtől már korábban, „menet közben” összegyűjtöttem a sorlemezeken nem szereplő nótákat (az újrakiadások bónuszdalait, a single-k B oldalán szereplő különlegességeket, vagy éppen a filmzenealbumokon helyet kapott kuriózumokat), másoktól viszont egészen a legutóbbi időkig csupán egy-két ilyen számot ismertem.

A Soundgardentől konkrétan ötöt, miközben most hirtelen kb. 40 extra track-et találtam, úgy, hogy a zenekar által az évtizedek során kiadott 12 EP-t – egy-két kivételtől eltekintve – és a koncertlemezeket át sem néztem. Pedig biztos van még néhány ilyen szerzemény itt-ott elrejtve a diszkográfiában. Úgyhogy a néha Chris Cornell és csapata ilyen tekintetben meglehetősen termékeny volt. Más kérdés, hogy e nóták nem véletlenül nem kerültek fel a stúdióalbumokra…

A 40 összegyűjtött és többszörösen meghallgatott számból végül 15 került be az „első ligába”, közülük választottam ki az itt részletesebben is megemlített 11 dalt. A lista ez alkalommal is a megjelenések sorrendjét követi.

1. HIV Baby (Room a Thousand Years Wide single, 1990)

A Soundgarden korai korszakának kissé punkos, alternatív stílusát, hangulatát idéző, tempós nóta. Koncertfelvétel, amelyet a közönség „Soundgarden! Soundgarden!” kórusa, illetve az első gerjedő gitárhangokat követően egy idegen (nem angol) nyelvű konferansz vezet fel. A nem túl bonyolult „I’m an HIV baby” refrén hamar befészkeli magát a hallgató fülébe/agyába.

2. Earache My Eye (Cheech and Chong cover, Louder than Live! koncertalbum, 1990)

Ultrasúlyos, földbe döngölő gitártémák Cornell kissé hisztérikus énekével. Ismét csak élő felvételt hallunk, ahol Kim Thayil gitáros kalandozásai több helyen is kaotikusnak, improvizatívnak tűnnek. Az alapriff elvileg végigvezet ezen a zenei ingoványon, ám a dal három percét egy csaknem ugyanilyen hosszú levezetés követi. A koncert utolsó dala lehet, ahol Thayil és a bőgős Hiro Yamamoto még jó ideig hagyja gerjedni hangszerét…

3. Girl U Want (Devo cover, Outshined single, 1992)

Az amerikai new wave, art punk és még ki tudja, milyen csapat, a Devo 1980-as slágerének átdolgozása is szépen belesimul a Soundgarden életművébe. Mondjuk, a kezdőhangok ritmikáját hallva akár gyanút is foghatunk, hogy vendéganyaggal van dolgunk, de aki nem ismeri az eredetit, annál ez a dal is simán átmegy az átvilágításon. A cím ismételgetését követő váltással felhangzó refrén egyértelműen az értékesebb resztlik közé sorolja ezt a nótát.

4. Birth Ritual (Singles filmzenealbum, 1992)

Ha nem is jó film, a Seattle-i életérzés és a grunge-betétdalok miatt mindenképpen érdemes megnézni a magyar mozikban annak idején Facérok címmel futott alkotást. Én már a bemutatását követően megtettem, a soundtrack is megvolt műsoros kazettán, ám a Soundgarden produkciója nem tartozott a kedvenceim közé. Talán Cornell túlzottan magas hangszíne miatt, vagy szimplán mert voltak jobb dalok is az albumon. Pedig kompakt, kidolgozott nóta, a verzék és a refrén dallama is karakteres.

5. Show Me (Outshined single, 1992)

A csapat csúcskorszakában született szerzemény, mégis szellősebb, kevésbé súlyos nóta, mint a Badmotorfinger dalai. Az együttes zenei gyökerei, vagyis a 60-as, 70-es évek irányába mutat, dallamos refrénje pedig éppen a maga egyszerűségében hatásos.

6. She Likes Surprises (Superunknown bonus track, 1994)

Már nem emlékszem, annak idején honnan vettem fel a Superunknown albumot, mindenesetre a kazettán – utolsó számként – már akkor is ott szerepelt ez a nóta, amiről csak jóval később tudtam meg, hogy bónuszdal. Számomra mindig is a zenekar csúcsalkotásának szerves részét képezte, semmivel sem tartom gyengébbnek, mint a lemez „B oldalának” szerzeményeit. Pedig egy kicsit idiótán kezdődik a kétfelé kunkorodó, egymásnak válaszolgató basszus- és gitárdallammal. A verzében Cornellnek van néhány mély hangja, tőle szokatlan hajlítása, ami szintén egyedi ízt ad ennek a tételnek.

7. Kyle Petty, Son of Richard (Fell on Black Days single, 1995)

A nóta kezdése már-már a stoner muzsikák vidékére tett kirándulásként hat, aztán stílus tekintetében minden a helyére zökken, bár a dal elég súlyos, mélyről szóló és némileg monoton is – ahhoz képest, hogy Cameronék ekkor már jóval könnyedebb, slágeresebb zenékben utaztak.

8. Karaoke (Burden in My Hand single, 1996)

Az ember a címet olvasva akár azt is képzelheti (kislemez B oldalról van szó), hogy csupán egy zenei alapot kap, amire ő énekelheti rá valamelyik dal szövegét. De nem: a szám akár egyfajta fricska vagy tiszteletadás lehet a legközelebbi pályatársak felé, a verzét hallva ugyanis az Alice in Chains muzsikájával vonok párhuzamot, az ék-egyszerű „O, yeah” refrén dallama pedig a Nirvana-t idézi meg, hogy aztán az átkötő részben Cornell-ék ismét magukra találhassanak…

9. Bleed Together (Bleed Together single, 1997)

E válogatás leggyorsabb dala, stílusában – logikus módon – a Down on the Upside nótáihoz áll közel. Vad, lendületes szerzemény, akár fel is férhetett volna a csapat utolsó 20. századi albumára…

10. Black Rain (Black Rain single, 2010)

Újkori, a King Animal albumot megelőző/felvezető nóta. Cornell nagyon jól énekel benne: az Audioslave és a szólóanyagai líraiságától visszatért a Soundgardenben megszokott, erőteljesebb, „kiabálós” előadásmódjához. Plusz zeneileg is kapunk néhány finomabb megoldást.

11. Live to Rise (Live to Rise single, 2012)

Na, ez a nóta viszont éppen, hogy az említett projektek (Audioslave, Chris Cornell) szellemében fogant, legalábbis a légies verze erre utal, a refrénje viszont ennek tetszik a legjobban.

Összességében azt gondolom: ha csak ezt a válogatást ismerném tőlük, a Soundgarden akkor is megvenne magának. Bár nem lenne akkora kedvencem, aminek köszönhetően a való életben a Badmotorfingernek (és a Superunknown-nak) köszönhetően vált…

Futottak még:

Sub Pop Rock City (Sub Pop 200 válogatás, 1988)
Toy Box (Flower single, 1989)
Big Bottom (Spinal Tap cover, Louder than Live! koncertalbum, 1990)
Stray Cat Blues (The Rolling Stones cover, Jesus Christ Pose single, 1991)
Into the Void (Black Sabbath cover, Jesus Christ Pose single, 1991)
She’s a Politician (Soundgarden/Rights of the Accused split, 1991)
Can You See Me (The Jimi Hendrix Experience cover, Outshined single, 1992)
I Don’t Care About You (Fear cover, Outshined single, 1992)
Touch Me (Fancy cover, Rusty Cage single, 1992)
This Is My Summation (Seattle Scruffs Demos, 1993)
Motocycle Loop (Fell on Black Days single, 1994)
Cold Bitch (Cold Bitch single, 1994)
Exit Stonehenge (Cold Bitch single, 1994)
Jerry Garcia’s Finger (Songs from the Superunknown EP, 1995)
Blind Dogs (The Basketball Diaries filmzenealbum, 1995)
A Splice of Space Jam (Blow Up the Outside World single, 1996)
The Telephantasm (The Telephantasm single, 2010)
Search and Destroy (The Stooges cover, Live on I-5 koncertlemez, 2011)
Helter Skelter (The Beatles cover, Live on I-5 koncertlemez, 2011)
Never the Machine Forever (Before the Doors: Live on I-5 EP, 2011)
Waiting for the Sun (Before the Doors: Live on I-5 EP, 2011)
Storm (Storm single, 2014)
Bing Bing Goes to Church (Superunknown 20th Anniversary Super Deluxe Edition, 2014)
Ruff Riff-Raff (Superunknown 20th Anniversary Super Deluxe Edition, 2014)
Black Days III (Superunknown 20th Anniversary Super Deluxe Edition, 2014)
Ghostmotorfinger (Superunknown 20th Anniversary Super Deluxe Edition, 2014)
Kristi (Echo Of Miles: The Originals válogatásalbum, 2014)
Feedbacchanal (Live From The Artists Den koncertalbum, 2019)

A cikk szerzője: Coly 937 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*