Benediction: Subconscious Terror (1990)

Azt hiszem, leszögezhetjük, hogy az 1990-es év a death metal stílus aranykorának egyik legfényesebb esztendeje volt. Csak egy pár banda, akik ekkor dobták ki első albumukat: Entombed, Cancer, Nocturnus, Carnage, Tiamat, Cannibal Corpse, Deicide, Atrocity. Persze volt néhány csapat, akik már a második, sőt a harmadik lemezükkel jelentkeztek ebben a romlott, mocskos, bűzös évben, például az Obituary, a Death, az Incubus, a Napalm Death stb.

Az 1989-ben alakult angol Benediction is ekkor jött elő az első sújtással, és örökre be is véste nevét a death metal történelemkönyvébe. Joggal kérdezhetnétek, hogy miért éppen a Benediction cuccáról írok, amikor ennyi alapmű jött a világra ebben az időben. Hát azért, mert a többi album majd’ mindegyikéről már legalább száz (!!!) helyen olvashattatok, másrészt imádom az ilyen tök egyszerű, nyers ízű, tuskó death metalt! HEHEHE!! Amikor a Benediction nevét meghallja, a legtöbb embernek az jut az eszébe, hogy Barney Greenway ebből a bandából ment át a Napalm Death-be, de a fanatikusabb rajongók azért ennél több emléket is fel tudnak idézni a csapat kapcsán.

A 34 perces album egy intróval indul, hogy aztán Paul Adams basszus-zaklatásával útjára is induljon a puritán halálosztás. Rögtön a címadó nótával kezdenek, és már ebből a dalból is tökéletesen leszűrhető a Benediction lényege. Goromba, éretlen sound, cipőtalpakat felizgató tuka tuka témák, lassú és közepes tempójú húsreszelés. A dob úgy dörömböl, a cinek úgy csilingelnek és zörögnek, mintha Ian Treacy dobos az előszobában próbálna meg tüzelőnek valót aprítani a szerkóból. Barney Greenway ma már alapembernek számít a szakmában, de már itt is hallható volt, hogy egy grizzly medve hangszálait örökölte. Az album felvételeinél még csak a huszadik évét taposta, mégis olyan hangok hagyják el néha a torkát, mint aki olyan súlyos slejmtúltengéstől szenved, hogy kiköpködhetné a Christopher Columbus autópályát San Franciscótól New Jersey-ig!!!

Peter Rew és Darren Brookes témái nagy valószínűséggel nem lesznek vizsgafeladatok egy gitáriskolában, de hát ugye a Benediction-nél éppen ez a lényeg: egyszerű, mégis kapásból megfogó riffek, amelyek játszi könnyedséggel hasítják ketté a hallgató csontjait. Itt nem az a dolgunk, hogy nyakig mártózzunk a fifikás gitártémák tiszta vizű tavában. Nem, itt az a dolgunk, hogy a halál és a rothadás bűzét árasztó szennycsatornában fürdőzzünk, majd a “tisztálkodás” után emberi csontból faragott fülpiszkálóval távolítsuk el fülünkből a gennyes vért levedző, bűzölgő riffek lerakódott uszadékát. Peter néha megajándékoz bennünket egy-egy szólóval, de ezek hallatán inkább a nyugtató után kutatunk a sörös dobozokkal feldíszített éjjeliszekrény fiókjában, nem pedig papír zsebkendőért, hogy letöröljük vele a szívet melengető harmóniák fakasztotta könnyeket.

A Benediction ma is aktív, bár néha voltak hosszabb szünetek a megjelenő albumok között. Nálam még a második (The Grand Leveller) és a harmadik album (Transcend the Rubicon) nagy favorit. Ezeken már Dave Ingram csalogatja elő torkából a halál hangjait, aki szintén nagy név a szakmában. A harmadik lemez után megjelent anyagokkal már nem vagyok olyan szenvedélyes szexuális kapcsolatban, mint az első hárommal, de azért mindig lehetett a csapatra számítani, ha az ember egy csipetnyi pőre halálmasszázsra vágyott. Az elmúlt 30 évben volt jó néhány tagcsere is a soraikban, de soha nem adták fel, ami jól bizonyítja, mennyire kitartóak és hűségesek az imádott stílushoz.

Az idén új albummal jelentkeznek, de nem siették el, mert 12 év telt el az előző óta. Ez már a nyolcadik fullos kiadványuk lesz, és ha az egész album olyan jóra sikerül, mint a pár hete kidobott előzetes szerzemény, akkor azt hiszem, ismét előváladékban tocsogva vethetjük magunkat a halál ölelő karjaiba. Addig pedig toljátok ezt a lemezt, ha egy kis primitív, de mégis fogós death metalra vágytok. A Subconscious Terror úgy ért be 30 év alatt, hogy sikerült éretlennek maradnia. Minden death metal fanatikus polcán ott a helye. Ha nálad nincs ott, akkor minél hamarabb pótold! Ha nem teszed, akkor felejtsd el, hogy death metal rajongó vagy! Úgybezonyám!!!!!

A cikk szerzője: Size 14 további cikk
1985 óta metálkodik! 2016 óta a Tales Of The Morbid Butchers Fanzine stábjának tagja. Versek és dalszövegek fabrikálásával, valamint logók tervezésével is foglalkozik. Főállásban több mint 20 éve boncmesterként dolgozik a kalocsai patológián.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*