Ha a 90-es évek elejének magyar metal zenekarai kerülnek szóba, a Pokolgép, az Ossian, az Omen és a Moby Dick mellett meg kell említenünk a fővárosi farkasfalkát, az Akelát is. Főnökék harmincéves jubileuma pedig okot ad arra, hogy megemlékezzünk a budapesti csapat talán legnépszerűbb albumáról, az 1992-es keltezésű, A fenevad címmel megjelent bemutatkozó anyagról.
1992 erős év volt a magyar metalban. Itthon szinte még nyomokban sem volt érzékelhető az a rockzenei őrségváltás, amit a Nirvana, a Pearl Jam és társaik indítottak el a tengerentúlon. A hazai mezőnyből ebben az évben a fenti csapatok mindegyike lemezt jelentetett meg: Vedd el, ami jár!, Kitörés, Brutális tangó és Körhinta. Dallamosabb vonalon kezünkbe vehettük a Sex Action második albumát vagy a Lord Az utca kövén című lemezét.
A thrash-t azonban itthon, lemezes vonalon a Moby Dick mellett csak a szolnoki Exit képviselte az Együtt a szeméttel kazettával. Demós szinten természetesen életerős volt a korabeli hazai thrash-vonal (Atomic, Barbed Wire, Eclipse, Beyond – hogy csak az ebben az évben demókkal jelentkező zenekarokat említsem), de kiadói támogatáshoz az angol nyelvű dalokkal próbálkozó bandák ekkor még nem jutottak. Ebbe a mezőnybe érkezett az Akela első albuma, a magyar korszellemnek megfelelően kizárólag műsoros kazettán.
A fenevad megjelenése előtt a farkasok megalakulásuk évében egy kétszámos demó kazettával mutatkoztak be, ami a korabeli szokással ellentétben nem fénymásolt borítós másolt szalagon, hanem igényes kivitelben, gyári kazettán jelent meg. 1991-ben pedig az aktuális Garázs-válogatáson publikáltak egy további szerzeményt. A három dal közül kettő (Rockernek születtem és Döntsd el) a majdani bemutatkozó albumra is felkerült, és mindkettő slágerré vált a csapat táborában.
Az ötös legismertebb arca az Ossian soraiból érkezett Pálvölgyi László basszusgitáros, a ritmusszekció másik tagja pedig Sobry József dobos volt. Gitárosként – a demót követően – Pavelka Gyula mellé Kökény, azaz Györki István csatlakozott. Főnököt, Katona László énekest pedig azt gondolom, egyetlen magyar rockernek sem kell bemutatnom.
A dzsungel könyve farkasától nevét kölcsönző csapat híre a demót követően gyorsan terjedt a fővárosi undergroundban, így Akeláék a korabeli sztenderdtől eltérően a megalakulás után röpke két év elteltével már nagylemezt, helyesebben műsoros kazettát jelentethettek meg a korábban mindenható Hungaroton színeiben.
A cikkre készülve, a korabeli magazinokat fellapozva került a kezembe egy interjú, amely a basszusgitáros Pálvölgyi Lászlóval készült A fenevad megjelenésének környékén. Most is kikerekedett a szemem azt olvasva, hogy a kazetta tényleges szerződéskötés nélkül jelent meg, azzal, hogy ha jónak bizonyulnak az eladások, a kiadói ígéret szerint CD és LP is lesz belőle. A következmények ismeretében nehéz elhinni, hogy a népszerűségi mutatók lettek volna a kerékkötői ezeknek a megjelenéseknek, hiszen a korabeli metalosok kiéhezve vártak egy újabb hazai thrash lemezre, és elkapkodták a kazettákat. A lényeg, hogy hosszú évtizedekig csak a kazetta verzió volt elérhető az albumból.
A Pálvölgyi László és Pavelka Gyula által írt zenei alapokra Főnök jellegzetes szövegei tették fel a koronát. A dalszövegek miatt egyébként a banda már a megjelenés idején is sorra kapta a kritikákat, amelyeket becsülettel álltak, és a mai napig ragaszkodnak a rocker életmódot ecsetelő mondandóhoz. Az 1992 júliusában, a törökbálinti P Stúdióban, Küronya Miklós hangmérnökkel készült lemez hangzása az akkori hazai anyagok megszólalásának megfelelő. Az Ossian és az Omen is több albumot készített ott a 90-es évek elején.
Majd harminc évvel a megjelenés után elindítva az albumot, azonnal érezhetjük a szánkban a vörösboros kóla ízét és az akkor még cigifüstös koncerttermek „illatát”. Kordokumentum. Talán ez a legegyszerűbb és legtalálóbb kifejezés, ami A fenevadról eszembe jut. Akit a 90-es évek elején szippantottak be a korabeli magyar metal bandák, annak nem kell ajánlgatnom a lemezt. A fiatalabb generációnak azért álljon itt néhány gondolat, magukról a dalokról is!
Az összes szerzemény többnyire középtempós power/thrash zenei alapokra épül, amelyekre Főnök – a nem túl széles skálán mozgó, – rekedt hangján kiabálja/üvölti a szövegeket. A dalok refrén-centrikus, csordavokálokkal megtámogatott szerzemények. Nehéz is bármit kiemelni közülük. A nyitó Rockernek születtem, a Csak a rock segíthet, illetve a Döntsd el…! a banda himnuszai. Esetükben a lemez ismerőinek elég a címeket említenem, és a belső magnó már játssza is a refréneket.
A későbbi albumokon rendszeresen visszatérő, a zenekar védjegyének is tekinthető farkasos tematika korai darabja a mondóka-szerű szöveggel operáló Csak a farkasok vadásznak. Az Iron Maiden-es gitárharmóniákra épülő és egy remek szólóval megkoronázott Ítélet egy kevésbé ismert Akela-szerzemény, zeneileg éles kontrasztban áll vele a következő, punkos Ezer hóhér nevetése vár. A komolyabb szövegvilágú dalok, mint Az Isten háta mögött vagy a Megkísértelek a kazetta végén kaptak helyet. A Kurva vagyok az egyik legtempósabb nóta, szövegében a korszakhoz képest különösen trágárnak minősülő kifejezésekkel fűszerezve.
A bemutatkozó lemez után a banda önálló turné keretében indult országjárásra, majd a 90-es évek első felében menetrend szerint érkeztek az újabb Akela-albumok. A tagcserék végeláthatatlan sora pedig a második lemez után, a dobos Sobry távozásával kezdődött. A falka fanatikus rajongója legyen a talpán, aki kapásból fel tudja sorolni, hogy az azóta eltelt évtizedekben kik játszottak a bandában az egyetlen biztos pont, az énekes Főnök oldalán. A banda következetesen szállítja az „F”-es lemezcímekkel ellátott korongokat, a legutóbbi album 2016-ban jelent meg. A zenekar pedig a maga módján, egy, a Rebel és az Innistrad társaságában jelenleg is zajló országos turnéval emlékezik meg az elmúlt három évtizedről, amelynek programjából az első album himnuszai sem hiányozhatnak.
A 2018 tavaszán levezényelt albumszavazáson az olvasók körében ugyan a Farkastörvények bizonyult a legnépszerűbb Akela-albumnak, számomra azonban mindig A Fenevad lesz az első lemez, ami az Akela név hallatán eszembe jut. Manapság már szerencsére nem kell bajlódnom a magnóval, ha elő akarom venni a debütáló Akela albumot, a Hammer Records ugyanis 2015-ben CD-n is ránk szabadította A fenevadat, fotókkal és korabeli cikkekkel gazdagon illusztrált booklettel, bónuszként hozzácsapva az 1990-es demót és a válogatáslemezes Döntsd el! korábbi verzióját.
Nameless
Leave a Reply