Aki azt hitte, hogy a Sodom az összes puskaporát ellőtte az Agent Orange-dzsel, és elérte karrierje csúcspontját, tévedett. Tévedett, mert a tarsolyukban ott volt még a Better Off Dead.
1990 Termékeny esztendő volt thrash metal fronton. Olyan lemezek jelentek ebben az esztendőben, mint például a Seasons of the Abyss (Slayer), a Rust in Peace (Megadeth), a The American Way (Sacred Reich), a Twisted into Form (Forbidden) vagy a Souls of Black (Testament). Ami a germán vonalat illeti, a Kreator a Coma of Souls-zal rukkolt elő, a Tankard a The Meaning of Life-ot jelentette meg, a Destruction pedig a Cracked Brain-nel ejtett komoly csorbát addigi pályafutásán, és tépázta meg alaposan saját hírnevét. Velük ellentétben Schmier egy szenzációs debütáló lemezt adott ki a Headhunterrel, a Parody of Life-ot.
A Better Off Dead meghallgatása után kijelenthetjük, hogy jócskán maradt még muníció a Sodom fegyvertárában, és nem törte meg őket Frank Blackfire gitáros kiszállása, valamint a Kreator-be történt igazolása (ahol Jörg Tritze helyét foglalta el). Az ex-Assassin bárdista Michael „Micha” Hoffmann remekül helyettesítette elődjét, amit az album összes nótája tökéletesen igazol. (A Sodom esetében az In the Sign of Evil EP óta töretlen fejlődésről lehetett beszélni, Blackfire csatlakozásával csak nyert a zenekar, a Persecution Mania már egy technikás csapatot mutatott.)
A korongot nyitó An Eye for An Eye-tól a záró Stalinorgel-ig egy hibátlan thrash albumhoz van szerencsénk. A számok egytől egyig klasszikusok, az akkori Sodom-koncertek potenciális nótái voltak, legyen szó a Shellfire Defense-ről, a málházós The Saw Is the Law-ról (ez a verzió eltér az azonos című maxi-n hallható változattól), a lassan kezdődő, majd alaposan bedurvuló Capture the Flag-ről, a Never Healing Wound-ról vagy a címadó szerzeményről. Tom Angelripper NWOBHM iránti szeretetéből kifolyólag a zenekar egy nagyon jól eltalált Tank-feldolgozást, a Turn Your Head Around-ot is feltette a lemezre. Egyedüli kakukktojásként a Resurrection szerepel a korongon, ez egy, a Sodomtól teljesen idegen, idétlen, dallamos szerzemény, ki is lóg a sorból rendesen. Leszámítva ezt a nótát, nincs üresjárat az albumon.
Mivel az Assassin is a technikás oldalról közelítette meg a thrash-t, Micha játékát illetően nem érheti szó a ház elejét, pazar riffeket, szólókat hoz hathúros hangszerén. Witchhunter (R.I.P.) dobolása itt érte el a csúcspontját, Angelripper pedig a rá jellemző módon szállítja a vastag basszusfutamokat és köpködi sorait. A korong CD verziójára két bónusz felvétel is felkerült, a Thin Lizzy klasszikus Cold Sweat-jének feldolgozása valamint a The Saw Is the Law maxin hallható Tarred And Feathered. A Tom elhunyt édesapjának ajánlott, Harris Johns producer segítségével rögzített album vastagon, töményen szólal meg, nyoma sincs a korai idők kaotikus, zajos hangzásának.
Véleményem szerint a zenekar ezt követően, a ’99-es Code Red-ig nem alkotott maradandót, a ’90-es években kiadott anyagaik színvonalban elmaradtak a ’80-as évek klasszikusaitól illetve a Better Off Dead-től. Ettől függetlenül, ha jóízű thrash-pusztításra vágyunk, a Sodom-lemezek a mai napig ideális hallgatnivalók, és nem véletlen, hogy Tomék napjainkban is aktívak, léteznek, dolgoznak.
Leave a Reply