Onslaught: Generation Antichrist (2020)

Rövid időn belül ez a második cikk a Rattle Inc. oldalán erről a zenekarról (a Power from Hell-ről itt írtam), de a két album között óriási a különbség, mint ahogy 1985 és 2020 között is. A zenekar mögött jóval több tapasztalat és technikai valamint dalírási képesség van, a hangzásról nem is beszélve.

A lemez rádióhullám-keresgéléssel kezdődik, ami súlyos, vaskos, döngölő, vészjósló riffekbe megy át. Jól fokozzák a srácok a tempót, és ebben a bevezető két percben egyre jobban beindul az Onslaught gépezete. Aztán jön a lehengerlő, Bay Area-s riffelés dupla lábdobbal, ránk zúdul az Exodus-os vihar, amibe még egy kis punkos sarkítás is belefér. Ez a gyorsaság viszont nem szimpla, a végletekig fokozott gépies kopogás, hanem egy organikus, lüktető tempó úthenger-nehézségű riffekkel, végig az egész lemezen. Az anyag egyik csúcspontja éppen a címadó szám, az Antikrisztus generáció, amelyben élünk. Itt ironikusan köszönetet mondanak a világban folyó negatív eseményekért. Koncerteken el tudok képzelni egy nagy moshpitet, ahol ennél a dalnál átszakadnak a gátak, és egy komplett tömegőrület veszi kezdetét.

Az All Seeing Eye egy kissé a Testament-re emlékeztet, mind a gitároknál, mind az ének szövegmondásában, viszont jól áll a zenekarnak ez a thrashelés. Itt Chuck Billy-ék muzsikája, máshol pedig az Exodus köszön vissza, egyáltalán nem zavaróan, hanem egészségesen elegyítve a Bay Area fejrázós riffeit a saját ötletekkel. Dave Garnett, aki ez év áprilisában foglalta el Sy Keeler helyét, itt szerepel először a zenekar stúdióanyagán. Nagyszerűen passzol a hangja a bandába. A dalok egyből, már az első hallgatáskor is működnek.

Nige Rockett

A Nige Rockett vezette csapatnak mostanra letisztult, egységes stílusa lett, ami Anglián kívül, a nemzetközi porondon is megállja a helyét. Kiadójuk információja szerint a srácok 2019 óta dolgoztak ezen a lemezen, ami hallatszik is rajta, mert töltelékmentes anyag lett. Ezt megelőzően öt évig voltak turnén, ahol rendesen összerázódott a csapat, nemcsak a színpadi produkció, hanem a dalszerzés tekintetében is. A szövegek az emberek közötti gyűlöletről, a nagyzolásról, a politikában rejlő őrületről szólnak, de mint megszokhattuk, a srácok nem pártfogói a fenti jelenségeknek, hanem éppen ellenkezőleg.

A keverés is igencsak jó lett: minden egyes hangszert jól kihallani, a basszus sem folyik egyszerűen bele a lábdobba vagy a gitárok mixébe. Nem csoda, hiszen a hangtechnikai és produceri munkákat a Grammy-díjas svéd Daniel Bergstrand vitte véghez, aki olyan zenekarokkal munkálkodott együtt, mint például az In Flames, a Meshuggah, a Soilwork vagy a Dimmu Borgir.

Aki az Onslaught Sound of Violence és VI albumait szerette, az a Generation Antichrist-et imádni fogja!

A cikk szerzője: Novák Norbert 58 további cikk
A ’80-as évek gitárzenéin nőtt fel, amikért a mai napig is rajong. Jelenleg a német The-Pit.de-nél, Way Up-nál és Rock Times-nál dolgozik, mint fotós és újságíró. Főállásban nyelvészeti területen tevékenykedik Németországban.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*