„Ez a zene nem is koncertre való”

A miskolci Marblebog még a 90-es évek legvégén indult. A Varga Gábor által vezetett black metal formáció az új évezred első évtizedének közepén volt a legtermékenyebb, két év alatt három nagylemezük is megjelent, az utóbbi tizenöt évben viszont a megosztott kiadványok kivételével alig lehetett hallani róluk. Kietlen című új, idén CD formátumban is kiadott albumuk kapcsán kerestem meg Gábort.

Hosszú szünet után, a tavalyi év végén kazettán érkezett a negyedik Marblebog nagylemez. Mi volt az oka a hosszú hallgatásnak?

Való igaz, hogy 2010 és 2018 között nem született új Marblebog-felvétel (az utolsó a 2009-es chicagói koncerten rögzített EP volt). Részben belefáradtam, részben más dolgokkal voltam elfoglalva, zajlott az élet. Az internetes jelenlétemet akkoriban a nullára redukáltam, de azért ebben az időszakban is jelentek meg kiadványok. 2011-ben kijött a koncert EP 7” vinylen és egy demós antológia kazettán, 2013-ban a német Bilskirnirrel közös 7” (egy Katatonia- és egy Varathron-feldolgozással, vagyis egyikőnk sem saját dalt vett fel ehhez az anyaghoz), 2016/2017-ben pedig az első három album amerikai újrakiadása kazettán. A Kietlen albumot egyszer már elkezdtem rögzíteni 2014-ben, akkoriban volt is néhány interjú, de az élet ismét közbeszólt, így végül csak 2018-ban álltam neki ténylegesen a felvételeknek, és csaknem egy évbe telt, mire befejeztem az anyagot.

Hol készült a borítón szereplő fotó? Úgy tudom, hogy nagy természetjáró vagy; a saját képed került a kiadvány frontjára?

Igen. Szeretek az országban mindenfelé kirándulni, gyönyörű helyek vannak itt, nem kell Norvégiába vagy Balira utazni a szépségért. Az örök kedvencem mindig a Bükk marad, hiszen ott születtem, ott nőttem fel, de nagyon szeretem a Börzsönyt, a Gerecsét, a Vértest és a Pilist is. Az Alföld egy másik világ, de azokat a tág tereket is imádom! A kép a Pilisben készült. Pilisjászfalu felett van egy már évtizedek óta nem működő, elhagyatott bánya, amit szépen lassan újra birtokba vesz a természet, ez lett megörökítve egy esti séta alkalmával.

Miről szólnak a friss dalszövegek? Nálad mindig központi téma volt a természet, most is e köré a tematika köré építetted a szövegeket?

A természet számomra a nyugalmat, egyszerűséget, egyensúlyt jelenti, ugyanakkor hatalmas erőt is. Neurotikus, túlpörgött, beteg világban élünk, beleszarunk a természetbe, milliárdszámra gyilkoljuk az állatokat, korrupt, aljas, pénzéhes, cinikus, szemét vezetőket követünk. Már látjuk ennek a következményeit, de az ember a pillanatnyi impulzusait követve továbbra is csak szennyez, pusztít, dagonyázik. A szövegekben megjelenik a természet és az eredeti tiszta tudatunk ősi hangulata, ereje, aztán az egyensúly megbomlása, mindezek beszennyezése, a mérgek, a kosz, de az is, hogy végső soron minden visszatér a forrásához.

Ezt a ciklust járják végig a szövegek újra és újra, különböző aspektusokból, különböző kontextusokban. A Blackened Tarn of Existence például egy ősi tengerszemről szól, ami időtlen titkokat őriz, de most beszennyezi az ember, ám végül a természeti istenek fellázadnak, és megtisztítják a tavat az emberi mételytől. Az Ethereal Ruins abban az értelemben kakukktojás, hogy konkrét esemény nyomán született. Ennek a szövegét Drégely várának 1552-es ostroma inspirálta, amely során a fenyegető túlerő és a biztos halál tudatában is az utolsó leheletükig küzdöttek a vár védői, és ugyan fizikailag meghaltak, erkölcsileg mégis ők a győztesek.

A Doomed to Wander the Bleak Landscapes of Life a testet öltött tudat hosszú és fáradságos útját idézi meg kozmikus léptékben, a születés és a halál végtelen körforgását. Ahogy kicsiben az ember születik, él néhány évtizedet, majd meghal, úgy születnek és pusztulnak el a hegyek tízmillió években mérve, és születnek, pusztulnak el a csillagrendszerek milliárd években mérve. Ugyanakkor ezek csak szavak, mindig a zene az első, ezért is nem kerültek bele a szövegek a borítóba. Számomra az ének is csak egy hangszer a többi között.

Hogyan zajlottak a felvételek?

Mindent itthon rögzítettem. Az évek során, pár négyzetméteren összeraktam egy kis stúdiót, így a magam tempójában tudok haladni. Akár reggel, akár este jön egy ötlet, rögtön fel tudom venni, tudok kísérletezni, nem szorít az idő.

Korábban, eseti jelleggel dobosok is közreműködtek a Marblebogban. Ezúttal minden hangszerért te feleltél?

Ennél a visszatérő lemeznél mindenképpen egyedül akartam rögzíteni az összes hangszert. A Marblebog korai időszakához nyúltam vissza. Az első két demóm, illetve az Ermitus EP és a Csendhajnal lemez világa volt a referencia (persze mai formában), azokat pedig egyedül vettem fel. Nem tartom kizártnak, hogy a 2021-re tervezett ötödik albumhoz mást is bevonjak, mert rettentő meló volt egyedül összerakni a Kietlen lemezt – igaz, egy kicsit rozsdás is voltam a kihagyott évek után.

A Kietlen kazettán, digitálisan, majd CD-n is megjelent. LP formátumban gondolkodsz esetleg?

A COVID-19 világjárvány miatt a CD-k a mai napig nem jutottak el hozzám, fél éve várjuk, hogy Indiában újra beinduljon a nemzetközi posta (a digipak CD-t az indiai Cyclopean Eye Productions adta ki). Talán szeptemberben ideérnek. Sajnos a kiadó is durván megszívta, így nem tudom, összejön-e az eredetileg tervezett LP-változat. Meglátjuk. Mindenesetre annyi biztos, hogy a Kietlen kapcsán lesz póló is, de hogy mikor, az megint csak a vírustól függ.

A sorlemezzel szinte párhuzamosan egy EP is megjelent, Ermitus címmel. Mi alapján osztottad ketté a szerzeményeket? Egy időben íródott a két kiadvány anyaga?

Az Ermitus-t 2003-ban vettem fel, még az első album előtt, így zeneileg nagyon közel áll a Csendhajnalhoz. 2004-ben jelent meg kazettán, közös kiadványként a Hunokkal, aztán 2005-ben felvettem egy bónusz dalt mellé, hogy legyen valami extra a CD-változathoz, ami 2006-ban jelent meg. Ezek már rég elfogytak, és most a Kietlen megjelenése kapcsán úgy éreztem, hogy ez az anyag egy önálló újrakiadást is megérdemel. Készítettem hozzá egy új borítót, és Dudás Attilával közösen (Fekete Terror Prod.) megjelentettük kazettán. Azóta megkeresett egy olasz kiadó, hogy kiadná CD-n, ez november körül várható.

A 2005-ös Wind of Moors és a Kietlen között eltelt időben hat megosztott kiadványon is szerepelt a Marblebog neve. Hogyan jöttek létre ezek az együttműködések?

A brazil Draugurznak, ha jól emlékszem, én írtam, amikor eljutott hozzám a második demója. Ő is ismerte már a Marblebog-ot, talán volt is egy kiadó, akivel mindketten dolgoztunk már, így tudtunk egymásról. Elkezdtünk levelezni, és így adta magát az ötlet, hogy csináljunk valamit közösen. Az amerikai Lascowiec mindenese talán még MySpace-en írt nekem, és mivel a hazai Vérzivatarral is terveztünk már valami közöset, jött az ötlet, hogy legyen egy hármas split. A Hexenwood split ötlete már nem emlékszem, hogy született, talán a kiadótól jött a megkeresés. Abban az időszakban a Sabbath’s Fire elég nyitott volt a magyar zenekarok irányában. A Vorkutás srácokkal a mai napig kapcsolatban vagyok, ott egyértelműen baráti alapon jött létre a split, ami megjelent kazettán, CD-n, vinylen többféle változatban; mindent kihoztunk belőle, amit lehetett. A Bilskirnir split ötlete még 2003 szilveszterén bukkant fel Frankfurt kocsmanegyedében, ám tíz évbe telt, mire ténylegesen megvalósult…

A lengyel Evilfeast-ről korábban még csak nem is hallottam, aztán egyik nap várt egy levél a postaládámban. Evilfeast akkoriban az első demóján volt túl, és felajánlotta, hogy cseréljünk. Nagyon tetszett az az anyag, rongyosra hallgattam a kazettát, aztán kapcsolatban maradtunk. Egy alkalommal szóba hozta, hogy mivel már úgyis voltak megosztott kiadványaim, csinálhatnánk egyet közösen is. Ez lett az egyik legjobban sikerült split anyag. Egyébként semmit nem tudok a srácról, még egy normális fényképet sem láttam róla soha. Az együttműködés 100 százalékban a zenéről szólt.

A fentieken kívül még egy rakás split volt tervbe véve, amik nem valósultak meg (Evil, Nibdem, Xasthur, Striborg stb). Volt, hogy a másik fél tűnt el, volt, amit én mondtam le, amikor 2010-ben elhagytam a színteret. Az igazat megvallva – és ezt már más helyen is elmondtam – ennek a rengeteg splitnek nagy szerepe volt abban, hogy a Marblebog évekre eltűnt. Egyszerűen túlvállaltam magam. Minden egyes split kiadvány minden egyes változata rengeteg háttérmunkát igényelt: megszervezni a kiadást, a borítótervezést, elaprózni a felvételeket. Egy idő után már nem zenészként működtem, hanem mindenes lóti-futiként, ami teljesen felőrölt. Mai fejjel kevesebb splitet csinálnék, és lehetett volna inkább még egy-két teljes album, ugyanakkor így rengeteg olyan helyre is elért a zeném, ahová önállóan nem jutott volna el.

A Marblebognak 2009-ben volt egy rendhagyó kiadványa, Live in Chicago címmel. Kérlek, mesélj arról, hogy annak idején hogyan adódott ez a fellépési lehetőség, illetve milyen emlékeid vannak a koncertről?

Ennek előzménye, hogy a második, Forestheart című lemezt 2007-ben újra megjelentette CD-n és LP-n az amerikai Autopsy Kitchen Records. Jeffrey egy profi PR céggel intézte a promóciót, nagy lemezboltokba is eljuttatta a kiadványait, az akkoriban nagyon berobbanó Nachtmystium több anyaga is nála jelent meg, akkoriban nagyon komolyan pörögtek a dolgai. Chicagótól nem messze volt a székhelye, így abban a régióban látványosan elterjesztette a Forestheart lemezt. Így jutott el a fesztivál szervezőihez is, akik egyáltalán nem tipikus black metal arcok voltak. Két lány szervezte a fesztivált egy művészeti galériába; az volt a koncepció, hogy vegyesen legyenek black metal és noise/industrial fellépők. Nagyon kaotikus volt az egész, de úgy bántak velünk, amit korábban itthon soha nem tapasztaltam. A repülőjegyeket is állták, mindent.

Maga a koncert nyers volt, előtte nem is volt lehetőségünk közösen próbálni, mert a többiek Németországban éltek (a Nyktalgia dobosa és gitárosa, valamint Zselé a Hunokból bőgőn), de a koncert délelőttjén kétszer is elnyomtuk a programot. Jól sikerült, utána még a Velnias tagjaival kirándultunk egyet Colorado államba, ahol egy Hunok dalt is eljátszottunk az erdő mélyén, a Gathering of Shadows fesztiválon (ebben én énekeltem). Örök élmény volt. Utána próbáltuk rendes zenekarként folytatni, mert jöttek a lehetőségek, de nem működött a kémia; évek óta nem is beszéltem senkivel ebből a brigádból.

Ha már a koncert szóba került, tervezed, hogy újra színpadra állítsd a Marblebogot?

Éppen pár hete mondtam le egy németországi fesztivál-meghívást; rendszeresen kérdezgetik, hogy vállalnám-e. Finnországban is van valami fesztivál, amit ajánlottak, de semmi ilyen irányú vágy nincs bennem. Visszavonult életet élek, az utóbbi években látogatóként is csak nagyon ritkán járok koncertekre. Távol lakom minden szóba jöhető zenésztárstól, a próbák nagyon sok időt elvennének, nyűg lenne az egész. A magyarországi állapotokat tekintetbe véve pedig egyáltalán nem vonz, hogy még én fizessek azért, hogy egy levegőtlen, büdös helyen, szar hangzással, részegeknek zenéljek. De ez a zene nem is koncertre való. Az igazat megvallva, még egyetlen olyan black metal koncertet nem láttam, amelyik megközelítőleg olyan élményt nyújtott volna, mint egy death metal buli, vagy egy klasszikus rockzenekar fellépése.

A kétezres évek első évtizedében több formációban is részt vettél. Jelenleg érdekelt vagy-e további zenekarokban a Marblebog mellett?

2018-ban Asattarn néven kezdtem el ambient/drone zenét csinálni. Mindig is közel állt hozzám ez a világ: az egyéb projekteken kívül 2004-ben, még a Marblebog keretei között is készítettem egy teljesen szintetizátorral készült lemezt Wind of Moors címmel. Ez a fajta hangulat az Asattarn kiindulópontja. Szintetizátorokat, drone boxokat, effekteket, samplert, field recording-okat használok fel benne, bármilyen – digitális, analóg, hardware, software – eszközt, ami az adott kompozícióba belefér. Eddig két teljes hosszúságú Asattarn album jelent meg, a 2018-as An Old Beginning és a 2020-as Mu, valamint tavaly egy split anyag a miskolci Teophania formációval és néhány digitális single.

Idén reményeim szerint elkészül még egy split album a hazai AiboriA-val, ami a Vorkuta gitárosának, fő dalszerzőjének a kísérleti projektje, jövőre pedig, ha minden jól megy, a szintén hazai, dark ambientben utazó Odvas formációval jön majd egy split lemez. Tervben van még néhány projekt, zenekar, ahol bőgővel és énekkel fogok kisegíteni, de a mostani stádiumban még nem mondanék neveket. Jövőre az ötödik Marblebog lemezt is szeretném megjelentetni, amire a dalok nagy része már összeállt.

Marblebog: https://marblebog.com/
Asattarn: https://asattarn.com/

Nameless

A cikk szerzője: Rattle Inc. 175 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*