„Chuck Schuldiner hatására kezdtem el gitározni”

Levélváltás Kovács Tamás gitárossal (Corpus Albicans, Parasite Crowd, Krampüs) – 1. rész

A kilencvenes évek elején hazánkba is begyűrűzött death metal rengeteg tehetséges bandát termelt ki. Ezek közül egyik kedvencem a veszprémi Parasite Crowd volt. A csapat akkori egyik gitárosát, Kovács Tamást sok-sok évvel ezelőtt személyesen is sikerült megismernem, az idők folyamán pedig egyik kedvenc hazai muzsikusommá avanzsált. Ebben az interjúban az ő pályafutását göngyölítettem fel.

Tomi, örülök, hogy elfogadtad az interjúfelkérést. Gyakran olvasod magazinunkat, illetve sűrűn látogatsz más, metal zenével foglalkozó portálokat?

Én köszönöm a megkeresést! Nagyjából heti egyszer nézek rá a Rattle oldalára, és igen, figyelek más portálokat is. A hazaiak közül a Hammerworld-öt, a Shock-ot és a Fémforgácsot, a külföldiek közül pedig a Metal Hammer-t, a Rock Hard-ot és a Terrorizer-t, de van, hogy más oldalakra is rátévedek.

Összességében mi a véleményed a Rattle Inc.-ről?

Tetszik, bár bevallom, fanzine korában sosem hallottam róla. Az is tetszik, hogy egy-egy ismertető erejéig régi anyagokat is elővesztek.

Jelen beszélgetés keretén belül egy kis időutazásra, múltidézésre szeretnélek invitálni, kezdhetjük?

Felejtsd el! 🙂 Persze, bár jobban szeretek a jelenre és a jövőre koncentrálni. De ettől még mehet…

Hogyan, mikor, kinek/minek a hatására lépett be életedbe a zene, és hogyan kötöttél ki a heavy metalnál?

Ez úgy ’83 környékén történhetett, amikor is a nagynénémtől kölcsön kaptam az AC/DC Back in Black-jét bakeliten. Addig nem igazán érdeklődtem semmilyen zene iránt, erre viszont teljesen rácsavarodtam. Aztán jött a Judas Priest… Az egyik haverom bátyja szólt, hogy van egy eladó Screaming for Vengeance LP-je, amit 90 forintért meg is vettem tőle. Ez még nagyobb rákattanás volt, mint az AC/DC, ami a mai napig kísér. Több Judas Priest albumot is szeretek, de ezt a mai napig szívesen pörgetem.

Miután a death metal/grindcore mellett törtél lándzsát, ezt a stílust hogyan fedezted fel, és mi fogott meg benne?

Olyan ’85 magasságában ismertem meg a Venom-ot, na, az mindent vitt! Emlékszem, ’86-ban, amikor kijött a Master of Puppets, hirtelen az összes haverom metallicás lett, de én leszartam. Sosem tudott megérinteni a zenéjük, úgyhogy nyomattam tovább a Venom-ot, a Sodom-ot és a Celtic Frost-ot. Ezekkel párhuzamosan több thrash metal bandát is megismertem, például az Exodus-t és az Assassin-t, de hallgattam közben Agnostic Front-ot is, felfedeztük az S.O.D.-t (ez a kattanás is a mai napig tart) és a Carnivore-t. A Retaliation nálam benne van minden idők Top 3-jában.

Aztán ’87-’88-ban megismerkedtem a Carcass Reek of Putrefaction-jével, a Napalm Death Scum-jával és a Death Scream Bloody Gore-jával; ezen a ponton tudatosult bennem, hogy megtaláltam, ami nekem kell. A Leprosy végleg megpecsételte a sorsomat, akkor és ott pontosan arra volt szükségem. Az én olvasatomban ez a lemez volt a death metal non plus ultrája. Nagyon tetszett ezeknek a zenéknek az intenzitása, a zabolátlansága, húzása és könyörtelensége. Faszom a lírai meg a pitty-putty buzulásokba! 🙂

Mikor döntötted el, hogy zenész leszel?

Ahogy szivárogtak be ezek a zenék az életembe, úgy kezdett el motoszkálni bennem a gondolat, de aztán megérkezett a Leprosy, és akkor már pontosan tudtam, hogy zenélni akarok.

Milyen inspirációk alapján esett a választásod a gitárra?

Egyértelműen a Death és Chuck Schuldiner hatására kezdtem el gitározni. ’89-ben, a nyolcadikos ballagási pénzből vettem az első gitáromat.

Jártál zeneiskolába, gitárleckéket venni, vagy a tudásodat autodidakta módon fejlesztetted ki? Játszol más hangszereken is?

Sosem jártam zeneiskolába, amit a gitározásról tudok, az az általam hallgatott zenékből ragadt rám. Az elején megfordult a fejemben hogy zeneiskolába kellene járnom, de hamar elvetettem az ötletet, mert hallottam, hogy mindenféle hülye akkordot meg skálát kellett volna tanulni, de az kurvára nem érdekelt, én riffelni akartam! Tökre szeretek dobolni is, csak nem tudok. 🙂

Emlékszel még arra, hogyan csöppentél bele az undergroundba? Részt vettél a kazettacserélgetős mozgalomban?

Ez akkor indult, amikor elkezdtük a zenekarosdit. Küldözgettem a demókat ide-oda, és egy pár emberrel elkezdtünk más zenéket is csereberélni.

Veszprémi illetőségű vagy, milyen volt a város metal zenei világa a ’80-as évek végén? Mirror, Antichrist, Witchmasters… Voltak Veszprémben metal klubok, boltok?

Valójában zirci vagyok, körülbelül 28 éves koromig ott is éltem, de mivel onnan nincs messze Veszprém, állandóan ott gyülekeztünk. A nyolcvanas évek végén kezdett kibontakozni valami az általad is említett zenekarokkal, bár a Witchmasters inkább a kilencvenes évek elején indult. Akkor a legtöbb koncert az egyetem E épületének színpados termében zajlott, életem első fellépése is oda köthető.

Volt egy pici bolt is, a Rocksarock, amit a Tóth Laci csinált, és aki a Mirror ügyeit is egyengette. Bármilyen zenét meghozott, amit kértünk, vagy amit úgy gondolt, hogy tutira bejövős lesz. Főleg bakelitek és kazetták voltak nála, úgyhogy a kazettacserélgetős témába nem nagyon kellett beásni magunkat, mert ott mindent be tudtunk szerezni. Emlékszem, hogy ő mutatta a Defecation-t is: levette a bakelitet a polcról, feldobta a neonzöld lemezt a lejátszóra azzal a felkiáltással, hogy „Ezt hallgassátok meg, baz’meg, hörögnek benne, mint a kurva anyja!!!” Vicces volt, de természetesen bejött a zene. Abban az időben mindent zabáltunk, amiben hörögtek. 🙂

Személyes találkozásunkkor elmondtad, hogy te játszottál a Corpus Albicans első, 1991-es demóján. Hogyan jött létre a zenekar, és hogyan csatlakoztál hozzájuk?

Igen, így van. Mivel én alapítottam a zenekart, inkább hozzám csatlakozott a másik két srác. Egy ideje már gitározgattam, és szerettem volna zenekarosdizni is. Egy zirci metal bulin ismerkedtünk meg velük. Az egyik mondta, hogy dobolt már. Oké, akkor te leszel a dobos. A másik meg mondta, hogy tud hörögni. Oké, mutasd, mit tudsz. Kieresztette a hangját, mi meg: Azt a kurva! Jól van, te leszel az énekes! Úgy is lett. Ez valamikor télen történhetett, megbeszéltük hogy a tavaszi szünetben összejövünk, és csinálunk valamit. A Mirror-os Só éppen nem használta a szerkóját, mondta, hogy odaadja nekünk a tavaszi szünetre. Zircen felpakoltuk a cuccot a szobámba, és délelőttönként, amíg a muterék melóztak, ment a csapatás. A szomszédok később elmondták, hogy öt házzal odébb is tisztán lehetett hallani a csörömpölésünket…

Mai fejjel mi a véleményed arról a felvételről? Szerinted kielégítette a death/grind rajongók igényeit?

Borzalmas volt, de rásütötték, hogy az első magyar grind demó. Valószínűleg lehetne vitatkozni azon, hogy tényleg az első-e vagy sem. Hogy mennyire elégítette ki az igényeket, nem tudom. Aki zajt és káoszt akart hallani, annak tetszett, aki egy kicsit vájtfülű volt, annak nem. Amúgy mai füllel nem biztos, hogy meg tudnám hallgatni, nincs is meg, és nem is nagyon emlékszem rá.

Ez volt az az időszak, amikor – a Subject, a Necrotomy, az Eczema, a Cultic Pulp, az Extreme Deformity, a Life Discussion, az Intense Agonizing stb. révén – a hazai undergroundba is begyűrűzött a death/grind stílus. Mennyire követted a hazai színtér alakulását?

Követtem, az általad felsoroltakat mindenképpen. A Subject-tel volt közös koncertünk is a Parasite Crowd-dal, a néhai Fekete Lyukban, az Intense Agonizing-gal pedig több közös bulink is volt.

A Corpus Albicansból egy demó erejéig (Nihility…and After – 1992), egy másik zenei stílust képviselve Celebrant lett. Te részt vettél abban a formációban?

Igen, részt vettem benne. A Corpust próbáltuk komolyabbra fordítani, és normális nótákat összerakni. Egyetlen koncertünk volt, Veszprémben, az E-ben, a demón viszont már nem játszottam, és ezután nem sokkal fel is oszlott a zenekar. Az ex-Mirror-os Soós Gáborral ’93-ban újraindítottuk a Corpus Albicans-t, ami akkor már tisztán death metal banda volt, korrekt nótákkal.

(holnap folytatjuk)