Best of the Rest: Iron Maiden

Sorozatom második és harmadik része főszereplőinek két olyan együttest választottam, amelyek a zenei pályán is riválisai voltak egymásnak (nem nehéz kitalálni, a Maiden mellett a Judas Priest-ről van még szó), és a bónusznóták kapcsán is különböző stratégiát folytattak. Steve Harris és csapata négy évtizedes pályafutása során a kezdetektől jelentetett meg sorlemezekről lemaradt dalokat, amelyek túlnyomó hányada kislemezeken látott napvilágot. Körülbelül negyven ilyen szerzeményt gyűjtöttem össze, és bár a muzsikusok nyilván minden alkalommal örömet szereztek ezekkel a banda népes rajongótáborának, a felhozatal meglehetősen vegyes volt.

Amellett, hogy számos saját nótával ajándékoztak így meg bennünket, a nagy példaképek előtti tiszteletadás sem állt távol tőlük. Becsületükre legyen mondva, a feldolgozások egyikét sem tették fel töltelékszámként sorlemezre, a lista azonban így is elég tisztességes (zárójelben az eredeti előadó neve, a Maiden-kiadvány címe és megjelenési éve):

Women in Uniform (Skyhooks, Women in Uniform single, 1980)
Cross Eyed Mary (Jethro Tull, The Trooper single, 1983)
Juanita (Marshall Fury, Stranger in a Strange Land single, 1986)
I’m a Mover (Free, Bring Your Daughter… To the Slaughter single, 1990)
Communication Breakdown (Led Zeppelin, Bring Your Daughter… To the Slaughter single, 1990)
I Can’t See My Feelings (Budgie, From Here to Eternity promo single, 1992)
Massacre (Thin Lizzy, Can I Play with Madness single, 1988)
My Generation (The Who, Virus Pt. 1 single, 1996)
Doctor, Doctor (UFO, Virus Pt. 1 single, 1996)
Rosalie (Bob Seger, High Vaultage, Vol.2 válogatás, 1997)

Az utóbbi két dalban Blaze Bayley éneke hallható. Különleges csemege az 1997-es High Vaultage, Vol.2 válogatáson helyet kapott Walking on Glass, amelynek eredetije az 1982-es A hóember című rajzfilmhez írt Walking in the Air című lírai szerzemény. A dalt rengeteg előadó feldolgozta, metalberkekben például a Rainbow és a Nightwish. A Maiden pedig a Somewhere in Time album turnéján játszotta a nóta instrumentális változatát: az első felét Adrian Smith és Dave Murray gitárduettként adta elő, a második részében Murray játszotta az énektémát és Smith a kísérődallamot. Rendkívül hangulatos darab, olyan, mint egy hosszúra nyúlt intró.

Még két feldolgozásnótát említenék, amelyek már átvezetnek a bónuszdalok egy következő kategóriájába, ugyanis a Roll Over Vic Vella (Chuck Berry Roll Over Beethoven-jének átirata, From Here to Eternity promo single, 1992) elejét, a Space Station No. 5-nek (Montrose, Be Quick or Be Dead promo single, 1992) pedig a végét bohóckodják el, dumálják végig McBrain-ék. Az alábbi track-ekbe pedig még ennyi zene sem jutott, inkább csak idétlenkedést hallunk, akár hat-nyolc percen keresztül is:

Mission From ‘Arry (2 Minutes to Midnight single, 1984)
Listen with Nicko! Part VI (2 Minutes to Midnight single, 1984)
Bayswater Ain’t a Bad Place to Be (High Vaultage, Vol.2 válogatás, 1997)
More Tea Vicar (Rainmaker single, 2003)

De most már tényleg jöjjenek a legjobbak, kedvenc Iron Maiden bónusznótáim Top 10-es listája! Az elején, játékon kívül egy kakukktojás, amelynek ott is lenne a helye köztük, meg nem is. A Sanctuary-ról van szó, ami a csapat egyik nagy slágere, koncerteken évtizedeken át játszott dala. Ám hiába is keresnénk a zenekar bemutatkozó albumának eredeti, angol kiadásán, kontinensünkön csupán a hasonló című kislemezen látott napvilágot, az amerikai kiadáson (Capitol Records) viszont alapdarab, azon hetedikként, az anyag ’98-as remaszterén pedig második dalként hangzik el.

A „Piszkos Tízek” pedig, megjelenésük sorrendjében:

1. Burning Ambition (Running Free single, 1980)

Amíg Paul Di’Anno meg nem szólal, akár egy Uriah Heep nóta is lehetne, stílusában annyira a két évtized, a ’70-es és a ’80-as határán billeg. A debütalbum dalai talán egy kicsit keményebbek voltak, de a gitárszóló itt is nagyon rendben van, és színvonal tekintetében ez a szám is simán felférne az első két sorlemez valamelyikére.

2. King of Twilight (Nektar cover, Aces High single, 1984)

Ugrunk egy nagyot, innentől jó ideig a Bruce Dickinson nevével fémjelzett időszakból csemegézünk. Bár feldolgozásról van szó, azt gondolom, sem a progresszív rockot játszó brit Nektar zenekar, sem 1972-es daluk, Az alkony királya nem igazán volt ismert a metal tágabb berkein belül. Éppen ezért a hallgató számára újnak, Harris-ék saját szerzeménynek hat, már csak a Maiden-es középtempó és az erőteljes bőgőfutamok miatt is. A dal számomra abszolút csúcspontja a dobpergésre ráénekelt, vokállal felvezetett és egy dallamos gitármenettel lezárt refrén.

3. That Girl (Stranger in a Strange Land single, 1986)

Hát igen, a nagylemezek környékén született bónuszdalok is hű lenyomatai a zenekar adott korszaka soundjának, stílusának. A That Girl hangszeres részei is hűen idézik meg a Somewhere in Time hangulatát, ez a dal is simán ott lehetett volna az album egy esetleges hosszabb verzióján. Nagyon ismerős az indulószerű dobpergést követő gitáros alapdallam, a refrén viszont egy kicsit egyszerűke. Ráadásul ez sem a Maiden saját dala, hanem egy ugyancsak angol, hard rockot játszó csapat, az FM szintén ’86-os debütalbumának nyitónótája.

4. Reach Out (Wasted Years single, 1986)

Kedvenc nem-nagylemezes Maiden-nótám, Adrian Smith énekével, Dickinson vokáljával. Ismerjük el, a gitárosnak is nagyon jó hangja van, ám mintha egy másik csapat, egy dallamos amerikai AOR banda játszana. Nekem nagyon bejön. A fentiek után bárki számára is meglepetést okozok azzal, ha elárulom, hogy ez a szerzemény is csupán félig-meddig a Vasszűz gyermeke? A rövid életű The Entire Population of Hackney nevű projekt szerzeménye, amely formációnak a Maiden legénysége mellett három másik brit muzsikus is a tagja volt.

5. Sheriff of Huddersfield (Wasted Years single, 1986)

Ugyanennek a kislemeznek a másik B oldalas nótája egy zeneileg és szövegileg is viccesre vett darab, amely a zenekar menedzsere, Rod Smallwood kalandos Hollywood-i házvásárlását figurázza ki. Itt is sok a szövegelés, a böfögős-fingós poénkodás, de legalább a zene is kerek egészet alkot alatta.

6. All in Your Mind (Holy Smoke single, 1990)

A csapat első, ’90-ben megjelent kislemeze is igen erősre sikeredett. Igaz, mindkét B oldalas szerzemény feldolgozás, de ismét csak nem az ismertebb slágerek közül való, ráadásul Dickinson-ék mindkettőt zseniálisan formálták a saját képükre. Az All in Your Mind egy londoni pszichedelikus/progresszív/blues rock zenekar, a Stray 1970-es szerzeménye. Ismét csak a szokásos dobbal és dallamos gitárral indul, a zene időnként elvékonyodik, hamisnak tűnik, mintha „húzná a szalagot a magnó”, de éppen az alaptéma az, ami elviszi a hátán a számot, és bejátszotta nálam a dalt a Top 10-be.

7. Kill Me Ce Soir (Holy Smoke single, 1990)

Másik kedvenc kislemezes dalom Dickinson-éktól, amiről ismét csak tudható, hogy itt is idegen tollakkal ékeskednek, hiszen az „Ölj meg ma este!” a holland Golden Earring zenekar 1975-ös szerzeménye. A refrént Bruce franciául énekli, az azt követő zseniális gitárdallam pedig azonnal a fülbe ragad. Az egyetlen észrevételem, hogy a nóta nem annyira változatos, mint amennyire hosszú (több mint hatperces), de mivel tetszik, ez sem zavar különösebben.

8. Justice of the Peace
9. I Live My Way
10. Judgement Day (mindhárom Justice of the Peace promo, 1995)

Nem vagyok különösebben nagy rajongója a Blaze Bayley-korszakos Maiden-nek, így kellemes meglepetésként ért az itt következő három nóta, amelyek annak idején a The X Factor albumhoz íródtak, ám végül „hely hiányában” nem kerültek fel rá. A csapatnak talán ezt a lemezét ismerem a legkevésbé, de megkockáztatom, hogy ezek a számok is vannak olyan jók, mint a ’95-ös korong dalai, ám csupán az anyag japán, dupla CD-s kiadásán, és az itt említett promóciós kiadványon láttak több-kevesebb napvilágot.

Az I Live My Way szép érzelmesen, egy lírai Maiden-nótának indul, aztán jó kis harapós, jó értelemben véve kapkodós darab lesz belőle. A leginkább magával rántó szám azonban a kissé Futureal-esen kezdődő, a maga négy percét végigvágtató Judgement Day. E nótákat hallgatva újra kedvem kerekedett a jó ideje hanyagolt tízes és tizenegyes sorszámú Vasszűz-ivadékhoz…

Futottak még:

Invasion (Women in Uniform single, 1980)
Twilight Zone (Twilight Zone single, 1981)
I’ve Got the Fire (Flight of the Icarus single, 1983)
Rainbow’s Gold (2 Minutes to Midnight single, 1984)
Black Bart Blues (Can I Play with Madness single, 1988)
Nodding Donkey Blues (Be Quick or Be Dead promo single, 1992)
Beehive Boogie (High Vaultage, Vol.2 válogatás, 1997)
Pass the Jam (Wildest Dreams single, 2003)

About Coly 1065 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 Comment

  1. A Twilight Zone és a Woman in Uniform mai napig kedvenc Iron Maiden dalok közt szerepelnek nálam.
    De a kancsal Mariska és az alkony királya Maiden változatokat is nagyon szeretem.

    Nekem Maiden és a Priest közül a Priest a jobban kedvelt (de mindkettő kedvencem), viszont a maxikra a Maiden sokkal jobban adott, és jobb dalokkal látott el minket rajóngókat. Annaķ idején nekem us volt lengyel piacról vett IM maxik dalait tartalmaző műsoros kazim. ?

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*