„Felhők felettem, bárányok,
fodros fehérben álmodok.
Rozsdapor alattam, rám ragad, mint a vér.
Nem tudtam, csak így élni – a két végén.”
(Aetherius Obscuritas: Ilyen a vér)
A szigetvári Aetherius Obscuritas 2002-es alakulása óta – ahogy mondani szokták – sok víz lefolyt a Dunán. Magabiztosan érkeznek az anyagok kisebb-nagyobb megszakításokkal, kapjuk kezdetben a próbálkozó demókat, majd a szerzőiben, s idővel a hivatalos kiadók égisze alatt megjelenő splitek és nagylemezek hadát. Az időközben Székesfehérvárra költözött „mindenes”, Viktor legutóbb öt éve adott életjelet magáról a MMXV című anyaggal, majd egy évre rá volt egy hivatalos single, A harag lángja, amely irányt mutatott a csak négy évvel később elkészült album felé. Azóta lehetett innen-onnan hallani, hogy Vágvölgyi Viktor „Arkhorrl” (gitár, basszus, ének és billentyűk, egyszóval maradjunk a dobokat leszámítva mindenes jelzőnél) és Fodor László „Zson” (dobok) ezerrel dolgoznak az új anyagon.
Ha egy aktív zenekar ekkora szünetet tart, akkor két dolog állhat a háttérben: magánéleti vagy zenekaron belül problémák, betegség, ötlettelenség, fáradtság vagy az, hogy a csapat a végletekig megpróbálja kihozni magából a maximumot, és kiaknázni mindent, ami a zenészekben van. Nos, a Mártír miatt kell szégyenkezni, sem idehaza, sem a nemzetközi vizeken. Talán ennek is köszönhető, hogy a számomra eddig ismeretlen ukrán GrimmDistribution adta ki a lemezt, nagyon igényesen, mindössze ezer példányra limitálva (ebből 100 digipack és 900 Jewel Box). A társkiadó az amerikai Paragon Records, akik már a 2007-es Víziók óta gondozzák a csapat anyagjait, akik így nemcsak zenei téren szeretnének nemzetközi minőséget megvalósítani, hanem a háttérrel is.
Elnézve, hová jutottak, egy kissé furcsán hat, hogy a zenekar életében fontos mérföldkő volt az azóta talán egy kissé feledésbe merült helyi formáció, a Sudden Death. A két csapat tagságának átfedései sokat sejtetnek… eléggé összefonódtak, ám amíg az egyik feloszlott, addig a másik szárnyal.
A duó zeneileg ugyanazt a vonalat viszi tovább, amit eddig már megszokhattunk tőlünk. Azonban a minőségben és kísérletezésben (talán furcsán hangzik, de muzsikájuk színesebb, vagy fogalmazzunk úgy: változatosabb lett) egyaránt nagy utat tettek meg. A Mártír az eddigi legkiforrottabb anyaguk, amelynek elkészítése nemcsak hogy öt évbe, hanem rengeteg akadályba is ütközött. És nem csak azért, mert a The Frozen Lake of Eternity című dal Lord Kaiaphas (ex-Ancient, Thokkian Vortex) közreműködésével készült, illetve Jontho a Ragnarok formációból erősíti a Mártír című tételt. Egyéb nehézségek is akadtak: Zson öt éve Németországba költözött, Arkhorrl Székesfehérváron maradt, így a felvételek több helyszínen, más és más időpontban készültek – amire a borítón is kapunk utalásokat.
A hangzás nagyon egyben van, a gitárok karcosak, a dobok dinamikusak, a basszus szépen duruzsol a háttérben, ahogy a billentyűk is jól illeszkednek bele az összképbe, és csak ott szólnak, ahol az szükséges. A dallamos ének és a beszédek is abszolút jól megkomponálva kerülnek felszínre az éjsötét rengetegből, majd merülnek újra alá, és a teljes anyag harmóniában van önmagával, semmiféle disszonanciát nem hallhatunk ki a sávok között. A tempók feszesek, azonban nem csak csépelést kapunk, vannak középtempós, már-már thrash-es kiállások is. A teljes Mártír anyagot a változatosság és a komplex összjáték jellemzi, amiben egészséges arányban kapnak helyet az akusztikus gitárok és a billentyűk is. A magyar és angol nyelvű szövegek a károgás ellenére is jól érhetők. Végig remek témák és dallamok bontakoznak ki, a korongnak nincsenek üresjáratai.
A duó zeneileg valahol a Taake, a Setherial, az Mgla és a Dark Funeral világa között lavíroz, de természetesen még rengeteg nagy- vagy kisebb nevű csapat nevét lehetne megemlíteni. Így aztán nem is az az igazán egyedi, amit az Aetherius Obscuritas letett az asztalra, hanem az, amit a végletekig kidolgozott, összepasszított, miközben törekedett egyéni világa kiteljesítésére – ami az ő esetükben valamikor a 2009-es Fekete orvosság körül kezdődött meg, és töretlenül tart napjainkig…
Elérve a hatodik nagylemezhez, természetesen már megtalálták önmagukat, mégis feszegetik a határaikat, hiszen egyrészt zeneileg a 90-es évek második felére jellemző, egy kissé nyers, melodikus, gyors tremoló jellegű black metalt kapjuk, mégis szinte minden dalban felmerülnek olyan zenei megoldások, amelyek túlmutatnak a black metal aranykorán, és a post-black muzsikák halmazából hasítanak ki kisebb darabokat. Egy-egy kiállás vagy egy átvezetés, riff-leképzés, bevillanó téma – a Mártír esetében száz százalékban fekete az, ami a több mint 40 percet maga alá gyűri. De az anyag mutat modern elemeket, építkezést és szép szólókat is; ezek eddig is megvoltak, de úgy érzem, a srácok most úgy illesztették be ezeket a koncepcióba, hogy az pluszt ad, viszont nem veszi át a főszerepet. A záró dark ambient Pulzár gépies orgonakáoszának levezetése újra keringőre hív, hogy a lemezt újraindítva megint az Ilyen a vérrel bóklásszak a szürke és fekete félelmek és fájdalmak között… a rémálmok és a realitás között rekedve nem találva önmagamra, de véglegesen el sem veszve.
A szövegek, mint már említettem, könnyen érthetők és nem hemzsegnek a klisétől (bár a sallangoktól kezdetek óta mentes volt a csapat). Mondjuk ki: van irodalmi értékük, és ahogy az egész album, ezek is korrektül meg lettek írva. És bár idén érkezik valami a Vorkuta háza tájáról, ám addig is – minimálisan szkeptikusan vagy éppen elhamarkodottan – azt mondhatom, nálam ez az év legjobb hazai black metal albuma!
Aki szereti eredetiben is a polcán tudni azt, amit hallgat, és nem csak a digitális formátum szerelmese, kapja össze magát, és minél gyorsabban szerezze be, mert egy ennyire jó album ezer darabra limitálva könnyen elfogyhat, nem beszélve a nagy vendégzenészekről, ami egy remek marketingfogás, de a Mártír nélkülük is Mártír lenne!
Aetherius Obscuritas:
https://www.facebook.com/aetheriusobscuritasofficial
https://soundcloud.com/aetheriusofficial
Kiadó: GrimmDistribution
https://grimmdistribution.bandcamp.com/
1. Ilyen a vér (Blood Is Like This) (5:25)
2. Marthyr (5:32)
3. A vén végvivő (The Old End-Bearer) (4:22)
4. Az igaz (What ‘True’ Is) (4:00)
5. The Frozen Lake of Eternity (4:39)
6. Lidércpalota (Incubus Palace) (4:28)
7. Beyound the Walls (2:08)
8. A harag lángja (The Flame of Wrath) (3:59)
9. Destiny: Unknown (3:45)
10. Pulzár (2:52)
Leave a Reply