„A színpadon a két lábdob közé is emberek estek be”

Levélváltás Kovács Tamás gitárossal (Corpus Albicans, Parasite Crowd, Krampüs) – 2. rész

A Corpus Albicans és a Celebrant után jött a Parasite Crowd. Hogyan alakult meg a csapat? Neked már volt zenei múltad, tapasztalatod, de mi a helyzet a többiekkel? Nekik a PC volt az első csapatuk?

Eredetileg Morbid Death néven indult a zenekar, csak később lett belőle Parasite Crowd; én ezután kerültem a csapatba. ’92 év vége felé egy veszprémi koncerten futottunk össze, kérdezték, volna-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Megbeszéltük, mikor lesz a legközelebbi próba. Próbáltunk, betanultam a nótákat, és el is kezdtünk koncertezni. A többieknek, ha jól tudom, ez volt az első zenekaruk, de mire a Morbid Death-ből Parasite Crowd lett, úgy alakult a tagság is.

1993-ban jelentettétek meg a …Dead… demót. Hogyan emlékszel vissza a felvételekre? Egyáltalán, mennyi idő állt a rendelkezésetekre, hogy rögzítsétek az anyagot?

Január vége. Mocskos hideg. Balatonfűzfő. A művház alagsorában volt egy menő haknizenekar, akik tök zsir cuccot hakniztak össze maguknak. Volt nagy keverőpultjuk is, meg egy négysávos Tascam stúdiómagnójuk. Tupi, a dobosuk készítette a felvételeket, szerencsére nyitott volt az új dolgokra, és szeretett mindenféle stúdiós kütyükkel babrálni. Emlékszem arra a meglepett, értetlen arckifejezésre, amikor eltoltunk neki egy nótát, hogy kábé mire számítson. Pár másodpercig úgy maradt az arc, utána pedig kibukott belőle az „És ezt hogy a picsába tudjátok megjegyezni???!!!” kérdőmondat. Vicces volt. Délelőtt babráltunk a hangzással, délután felvettük egyszerre a két gitárt és a dobot, másnap a basszust és az éneket. A nap végén kapott egy keverést, egy mastert és kész is volt. Nem volt időkorlátunk, két nap alatt végeztünk vele, utána sokszorosítottuk, és küldözgettük ide-oda.

Kérlek, pár szóval jellemezd a demót!

Mai füllel is vállalható, brutál és pontatlan. Akkor még azt sem tudtuk, mi az a takk! 🙂

Szerinted az anyag kielégítette a death metal fanatikusok igényeit? Klasszikusként vonult be a hazai underground „történelemkönyvébe”?

Szerintem kielégítette az igényeket, ütős cucc volt. Hogy mennyire vált klasszikussá, ki-ki döntse el maga, de tény, hogy a mai napig kérdeznek róla az emberek Krampüs koncerteken.

Mekkora energiát fektettetek a demók reklámozására? Milyen csatornákon keresztül terjesztettétek ezeket az anyagokat?

Nem vittük túlzásba, de aránylag sok helyre elküldtük. A Garázsban is szerepeltünk egy nótával, Feró mondta, hogy ezeket (minket) az anyukájuk biztos nem szereti. 🙂 Mivel akkor még nem volt olyan jó dolgunk az internettel, mint most, postán adtuk fel a kazettákat, vagy kézből-kézbe.

Külföld felé is megpróbáltatok nyitni?

Persze, de nem jártunk sikerrel. Talán 8-10 kiadónak küldtem el az anyagot, azoknak, akiket akkoriban ismertem, egyedül a Wild Rags reagált vissza, hogy ha lehet, megvárnák a következő demót… A zenekar feloszlása miatt azonban erre már nem került sor.

Miután ekkoriban már lehullott a vasfüggöny, megbukott a kommunista rendszer, könnyebbé vált a hazai metal bandák élete?

A hazai metal bandák élete sosem volt könnyű, most sem az.

Meglátásod szerint az akkori hazai death/grind együttesek versenyképesek, kompatibilisek voltak a nyugati felhozatallal?

Mindenképpen.

Kérlek, pár szóban beszélj a PC koncertekről! Úgy tudom, a Hová mész, te kis nyulacska? grind verzióját is játszottátok élőben…

Nem koncerteztük szét a seggünket, de volt azért volt egy pár bulink, olyan zenekarok társaságában mint a Subject, a Cadaverous Condition, az Intense Agonizing, a Resurrection… A zirci Pinceklubban a Tankcsapdával is toltuk egyszer, a Buzsik meg volt rémülve, mit művel a Tewe a szerkójával… 🙂 Durván be tudtak indulni az emberek a koncertjeinken, ilyen szempontból talán a Lentiben adott buli volt a legemlékezetesebb. A színpadon a két lábdob közé is emberek estek be, és másztak ki… Volt ilyen kisnyulacskás téma is, de amíg a zenekar tagja voltam, úgy emlékszem, mindössze egyszer játszottuk.

Mikor és miért lett vége a PC-nek?

Én ’94-ben szálltam ki a PC-ből a Corpus Albicans miatt. Ekkor már egy ideje párhuzamosan csináltam a két bandát, de a saját ötleteimre szerettem volna koncentrálni. Ha jól tudom, pár hónappal később fel is oszlott a PC.

1994-ben egy újabb Corpus Albicans anyag látott napvilágot, a Walk to Reality. Erről mit kell tudnunk?

Ezt még megelőzte a ’93-as Reborn demó, amit az ex-Mirror dobos Soós Gáborral vettünk fel ketten, ugyanott, ugyanazzal az emberrel, mint a PC demót. Szerintem egész jól sikerült, Só dobolt, én pedig feltoltam minden mást. Ezután gyorsan további tagokat kellett találnunk, hogy elkezdhessünk koncertezni. Az énekes Palkó Attila lett a Parasite Crowd-ból, a basszusgitáros Dalmadi István az Antichrist-ból. Ezzel a felállással írtuk és vettük fel a Walk to Reality demót, amelynek szintén Tupi volt a hangmérnöke. Kilenc nóta 56 percben, a blastbeat-ektől a doom-os vánszorgásig minden volt benne. Van rajta háromperces és 10 perc feletti játékidejű nóta is. Egyszerű és bonyolult nótaszerkezetek, próbáltunk minél kevesebb határt szabni magunknak. Közben nyomattuk a koncerteket, és a következő anyagot is összeraktuk, de az végül feledésbe merült a Corpus Albicans ’95-ös feloszlásával.

Később még két másik bandában voltál érdekelt: a Sutcliffe-ben és a Lunatic Asylumban (utóbbi elméletileg ma is aktív), viszont ezek az együttesek már más stílust képviseltek, mint a korábbi formációid.

A Sutcliffe valamikor 1999-2000 körül alakulhatott, eredetileg a régi Corpus Albicans-os társaimmal hoztuk össze, de itt is voltak tagcserék. Súlyosabb, groove-os, egy kicsit talán crossover-es zene volt, amit a végére elég drasztikusan bedurvítottunk. Itt viszont húztunk egy éles vonalat, és a zenekar nevét Krampüs-re változtattuk. A Lunatic Asylum már vagy 10 éve nem létezik, de ezt inkább egy kísérleti projektnek mondanám, mint rendes zenekarnak. Kicsit doom-os, kicsit progos, súlyos, férfi-női énekkel és didgeridoo-val megtámogatott zene volt, ahol a férfi énekért az ex-Without Face-es Szabó Andris felelt, a nőiért pedig a feleségem, Zsuzsa. Két háromszámos EP-nk jött ki, mindkettő szerzői kiadásban.

2009-ben hívtad életre a Krampüst. Mindenekelőtt arra vagyok kíváncsi, hogy mi ihlette a banda nevét, és kiket kerestél meg első körben? Miért éppen őket, és hogyan esett rájuk a választásod?

Ahogy korábban említettem, a Sutcliffe alakult át Krampüs-szé. Ezután nem sokkal az akkori dobosunk úgy döntött, kiköltözik Angliába szerencsét próbálni. Emiatt sokáig semmi nem történt a zenekarral, ebben a holtidőben kezdtem foglalkozni a Lunatic Asylum-mal. Takács Bálint alias Bicaj, aki a végén a Sutcliffe énekese volt, kezdett el baszkurálni, hogy keressünk dobost a Krampüsba. Egy időre találtunk is, de túl sok volt vele a nyűg, így elengedtük egymást. Bicaj említette egyszer, hogy van egy fűzfői zenekar, akik énekest vagy basszusgitárost keresnek, már nem emlékszem pontosan… Mondtam neki, oké, kérdezzük meg a dobosukat, hogy volna-e kedve csatlakozni hozzánk.

Így is történt: összeültünk, vázoltuk neki a helyzetet és a terveket, megbeszéltük, hogy megtanul pár nótát és megnézzük, mire megyünk együtt. Eljött az idő, próbáltunk egyet, minden klappolt, így lett Kiss Norbert a dobosunk. Már csak basszusgitáros kellett. Bőgőst viszont nem találtunk, úgyhogy Bicaj kitalálta, hogy vesz cuccot, gyorsan megtanul basszusozni, és ő nyomja majd az ének mellett. A névválasztáson nem agyaltam túl sokat. Három kritériumot támasztottam magam elé: egy szóból álló név legyen, legyen egy kicsit vicces, és azonnal az agyakba égjen. A Krampüs névben az ’ü’ betű Bicaj ötlete volt; oké, legyen, így vagányabb! 🙂

A társaidnak milyen emberi/zenei követelményeknek kellett megfelelniük?

Mindenképpen kellett a közös cél, hogy egy irányba húzzunk. A zenei ízlésünk, mondjuk, eléggé különbözik, de vannak átfedések. A lényeg, hogy mindhármunknak bejött az irány, amit kitűztünk magunk elé. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor a második lemez után Bicaj kiszállt. Lett helyette külön énekes, külön basszusgitáros. Nem sokra rá dobost is cseréltünk. Az új tagsággal egy ideig működött a dolog, aztán kiderült, hogy nem vagyunk kompatibilisek egymással. A zenei irányvonallal kapcsolatban is és minden pitiáner szarság miatt voltak vitáink, kezdett átmenni a dolog valami kibaszott szappanoperába. Először a basszer lépett le, miután elkezdte kavarni a szart a hátam mögött. Ekkor érkezett a helyére Kelemen Janika bőgőzni, aki sokak számára a Sleepless gitárosaként lehet ismerős. Rendkívül tehetséges fiatalember, a mai napig a zenekar tagja. A dobos és az énekes is lekoccolt, de számítottam rá, úgyhogy már le is beszéltem a régi tagsággal, hogy visszajönnek. Úgyhogy már több mint két éve megint a lemezes felállásban játszunk, kiegészülve Janikával, így Bicaj is szabadabban tolhatja a halálhörgést. Tényleg halál az a hörgés, amit nyomat! 🙂

Ha nem tévedek, 2011/2012 környékén láttam először élőben a zenekart Székesfehérváron, a FEZEN-en. Addig csak egy EP-tek jelent meg, a Perverted and Sadistic. Ez volt az első élő fellépésetek? Milyen emlékeket őrzöl arról a koncertről?

Az már a sokadik koncertünk volt, és addigra már első lemezünk, a Mental Holocaust stúdiómunkálatain is túl voltunk. A felvételeket követően körülbelül egy év múlva jött ki a lemez. Ennek tükrében igaz, hogy akkor még csak egy EP-nk volt. Túl sok emlékem nem maradt a buliról, az megvan, hogy összefutottunk, meg hogy Jakab Viktorék is tolták a Misfits tribute zenekarukkal, és szerintem Cadaveres is volt.

Milyen gyakran léptek fel élőben, és milyen visszajelzéseket kaptok?

Az egyéb elfoglaltságaink miatt nem vállalunk túl sok koncertet. Havonta-kéthavonta egy-egy buli, de olyan is van, hogy több, egymást követően hétvégén is koncertezünk, vagy akár fél évig nem történik semmi… Teljesen random a dolog.

További két lemez fűződik a zenekar nevéhez, a legutolsó 2014-ben jött ki. Mikorra várható a következő Krampüs kiadvány?

Igy van, az első a Mental Holocaust, a második pedig a Graveyard Blowjob, mindkettő a magyar Terranis Productions és az amerikai Sevared Records közös kiadványa volt. A tagcserék miatt döcögősen írtuk a nótákat, lassan haladtunk, de nem görcsölünk rajta. Mostanra viszont nem állunk rosszul: 13-14 új nótánk készült el, megvan a lemez címe és a borítója is. A stúdiót is kiválasztottuk már, még pár nótát összepattintunk, és kezdődhetnek a felvételek. Még kiadót kell keresnünk, ahol kijöhet az anyag.

Tomi, köszönöm szépen a válaszaidat!

Igazán nincs mit, én köszönöm a felkérést!