Tyrant: Running Hot (1986)

Valamikor 1987 őszén, amikor még a 8. osztály elején jártam, vettem ezt a kazettát. Emlékszem, anyám minden nap adott pénzt reggelire. Én persze inkább korgó hassal ültem végig az órákat, a lóvét pedig eltettem. Aztán minden szombat délelőtt irány a lengyel piaci kazettaárus, ahol átadhattam magam az új zenék utáni kutatás örömének. Péntek este már annyira izgultam, hogy találok-e valami olyat, ami még nincs meg senkinek a haveri körből, hogy aludni sem bírtam.

Így esett meg, hogy a kazettákkal kiparkettázott kempingasztalon kiszúrtam a német Tyrant harmadik albumát. Névről már ismertem a csapatot, ugyanis láttam a logójukat az egyik német Metal Hammerben, ami jó ideig nálam kallódott. Rá is csaptam azonnal, és rohantam haza, hogy betegyem a picinyke, egykazettás monó magnómba. Egyébként ez volt a második műsoros kazim, az első a Venom Black Metal albuma. HEHE!! Elindítottam a szalagot, és a zene rögtön bejött. Meg kell említenem, hogy igencsak ócska kalózkazetta volt. Az „A” side-os matricával jelzett oldalon a „B” oldal nótái voltak, és még két dal az „A” oldalról. A másik oldalon pedig az „A” oldal maradéka, plusz négy-öt dal a csapat előző lemezéről! HEHEHE!! De hát ez akkoriban nem volt szokatlan. Szóval a szalag pörögni kezdett, és nekem rögtön elégedett mosoly ült az arcomra!

A német Tyrant Ulm városában alakult 1981-ben. Első albumuk, a Mean Machine 1984-ben látott napvilágot. A csapatot öten alkották: Kerrmit – ének, Carl Tomaschko – gitár, Holger Thiele – gitár, André Papack – basszusgitár és Micky Budde – dobok. A következő esztendőben már jött is a második mű, a Fight for Your Life, rá egy évre pedig a Running Hot. Ez utóbbi készítésekor Thiele már nem volt a csapat tagja, így mindent Tomaschko játszott fel, aki közben felvette a „szerény” King Carl nevet.

Én azt szeretem a Tyrant-ben, hogy olyan nótáik vannak, amelyek könnyen beletapadnak a hallgató fülébe. Nem mellesleg Carl riffjeit és szólóit is baszottul bírom. A csávó nem masztizik sokat a gitáron, de mégis jó érzéssel tölt el, amikor a szólóit, témáit hallgatom. A másik dolog, amit nagyon kedvelek bennük, az Kerrmit rekedtes hangja. Mindig is csíptem az ilyen orgánumokat.

Nem akarom hosszú sorokon keresztül valamennyi szerzeményt átszitálni, ugyanis mind a tíz dal kiváló heavy metal nóta, amelyektől minden ősfém-fogyasztó pulzusa meg kell, hogy lendüljön. Vannak igazi ökölrázós darabok, mint az albumot nyitó Rock Your Bottom vagy a címadó nóta, amelyek refrénjét rendszeresen üvöltöztük az utcán, amikor fröccsgőzösen átsétáltunk egyik kocsmából a másikba. Igaz, hogy a szűkített nadrágjaink miatt csak úgy tudtunk járni, mint akik gennyedző heresérvtől szenvednek, de ki nem tojta le? HEHEHE!!

Vannak speed metallal fertőzött támadások is, mint a Breakout, a Fire at Sea vagy a She’s a Killer, amit kedves tettestársaim csak úgy üvöltöztek az utcán, hogy „Size kilőtt”, az aludni vágyó polgárok nagy megelégedésére! HEHEHE!!! Istenem, hányszor, de hányszor kiabáltak ki az ablakokból, olyan mondatokkal biztatva, hogy menjünk az anyánk hátsójába, vagy hogy kijönnek, és szétverik a pofánkat!? Ezeket a szurkoló megjegyzéseket mi a „Fuck You” vagy „A nemi aktust szolgáltató édesanyád!” megfogalmazásokkal köszöntük meg. És hogy a köszönet ne merüljön feledésbe, felrúgtuk a ház előtt ácsorgó szemeteskukát. HEHEHE!!!

Ejtsünk pár mondatot az album borítójáról is, ami ma már viccesnek tűnik, de akkor nekem nagyon tetszett. Ez a gitározó vadkan maga volt a METAL!!! HEHE!! Egyszerűen imádtam! Annyiszor lemásoltam, hogy egy idő után már fejből is lerajzoltam. Még az egyik lány osztálytársamnak is ezt rajzoltam az emlékkönyvébe. HEHE!!

A Tyrant következő, és egyben utolsó albuma 1988-ban jelent meg Ruling the World címmel. Egyébként a csapat mind a négy lemeze remek alkotás, de természetesen nekem a Running Hot áll a legközelebb a szívemhez. A banda 1989-ben feloszlott, s azóta nem nagyon hallani róla. A Metal Archives szerint az idén aktivizálták magukat, de ennél több infóm nincs róluk. Nem tudom, hogy lesz-e új album, vagy csak örömzenélnek, mindenesetre örülök a hírnek. Ha netán koncerteznek is, jó lenne látni őket valahol, és nosztalgiázni egy kicsit. Na persze a szűkített nadrág kizárt, mert már olyan öreg vagyok, hogy fecske alsóban is alig tudok menni, nemhogy tapadós gatyában. És megígérem, hogy kukarugdosás sem lesz. HEHEHE!!

Véleményem szerint a Tyrant fontos szereplője a ’80-as évek német heavy metal színterének, bár a csapat sosem tett szert nagy ismeretségre. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki még nem hallotta, mert egy nagyon jó kis banda volt, és tuti betalál azoknál, akiknél még mindig egy megsárgult ’80-as évekbeli naptár lóg az acéllal tapétázott szoba falán.

A cikk szerzője: Size 11 további cikk
1985 óta metálkodik! 2016 óta a Tales Of The Morbid Butchers Fanzine stábjának tagja. Versek és dalszövegek fabrikálásával, valamint logók tervezésével is foglalkozik. Főállásban több mint 20 éve boncmesterként dolgozik a kalocsai patológián.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*