Az egyszemélyes BÁL legújabb albumáról nemrég írtam egy igencsak pozitív kritikát (itt olvasható), akkor fogalmazódott meg bennem, hogy érdekelne pár dolog a zenével és azzal kapcsolatban, ami mögötte van, így hát e-mailben faggattam ki Rósz Bálintot.
Szevasz, Bálint! Kérlek, először is beszélj egy kicsit a BÁL-ról! Miért ez lett a projekt neve? Mikor és miért hoztad létre? Hány éves vagy, hol élsz, és mit dolgozol? Úgy tudom, korábban a HammerWorld-nél is melóztál: pontosan mit, és miért váltottál?
Üdvözlet! Ahogy a kritikában is megjelent, a BÁL projekt ütőere az az undor, amit a halandó, gyarló ember cselekedetei, tettei, hatása kelt bennem. Mindannyian ugyanabban a karikában pörgünk. Mindenki más felfogásban és minőségben éli az életét, de lényünkből fakadóan olyan dolgokat is teszünk, amelyek más folyamatokra romboló hatással vannak. Az egyszemélyes zenekar 2017-ben indult, amikor rákényszerültem, hogy megértsem: az összes „hiba” visszavezethető a gyarlóságra, és ez ellen semmit nem tehetünk, amíg élő emberként járjuk az utunkat. Kellett egy csatorna, ahol kiömölhet belőlem a fájdalom. (Ön)pusztítás a tisztánlátásért. Azóta rengeteget tanított nekem BÁL, de az undor, a gyűlölet megmaradt. Tény, hogy nem vagyunk tiszta lények, de a szembesülés gyarló emberi mivoltunkkal még feldolgozhatatlan számomra. A BÁL az eszköz, a tanító, a vigasztaló, a csatorna.
S hogy miért lett BÁL? Nevem jelentése: erős, egészséges, és ez a csonk jelenti azt, hogy én is egy vagyok a sok közül, akik ezt a keserűséget keltik bennem. ’94 nyarán születtem Budapesten. Katolikus gimibe jártam, nem messze a Móricz Zsigmond körtértől, az érettségi után pedig mozgókép- és animáció-készítő szakon végeztem. 2016 környékén, körülbelül egy évig dolgoztam a HammerWorld-nek mint grafikus, de nem úgy működött a dolog, ahogy az elvárt lett volna. Egy éve Hollandiában élek, laborasszisztensként dolgozom, és úgy látom, ez a külföldi kiruccanás a zenei projektemre is nagyon pozitív hatással van.
A Bú vagy a Duna alapkoncepciójukat nézve is nagyon mély és személyes hangvételű anyagok. Terápiaként éled meg a zenélést? Ha igen, mit szeretnél feldolgozni, kidolgozni magadból?
Egyértelműen terápia, és rendkívül hasznos. Az átlagos emberek pszichológushoz, pszichiáterhez, paphoz stb. járnak, és egyéb dolgokat tesznek az egészségük érdekében, én papírra vetem és felüvöltöm, majd a nyilvánosság elé tárom a problémáimat. A hang(zás) a kontúr, a szavak részletes hangfestése, amit igyekszem úgy megteremteni, hogy feszítse az atmoszférát, és ráélesítse a fókuszt a monokróm szenvedésre.
Korábban volt valamilyen zenei előéleted? Milyen hangszereken játszol? Csak mert a BÁL esetében mindenért te vagy a felelős, és aki tud gitározni, az nem biztos, hogy dobolni is tud…
Ezt a fajta gondolkodásomat leginkább a több mind 12 évnyi néptáncos és népzenei tapasztalataim befolyásolják. Egyébként a családban több zenész is van, valószínűleg elkerülhetetlen volt, hogy én is elkezdjek hangszeren játszani. A zeneelmélethez nem sok közöm van, és amíg ebben a primitív szabadságban úszom, érzem azt, hogy kötetlenül testesíthetem meg a sötétséget. Jó pár éve a dobolást és az elektronikus zenét is kipróbáltam. Mostani eszközeim a gitár, a basszusgitár, néha az ezeregy éves, örökölt, családi citera, a hangom és egy kétoktávos midi-billentyű. A dobot és néhány szám aláfestését digitálisan írom, de tervbe van véve, hogy újra elkezdem a dobolást.
Rengeteg zenekar szenved, mire egy kiadó felkarolja, és kiadja az albumát, a demóját, ehhez képest te kapásból egy nagylemezzel indítottál, amit a Depressive Illusions Records kazettán adott ki, míg CDr formátumban az Eternal Misery Records égisze alatt látott napvilágot. Tudatosan őket kerested, vagy csak szerencséd volt, és ők kerestek meg téged? Tudsz tanácsot adni egy kezdő, underground körökben mozgó bandának arra vonatkozóan, hogy hogyan találjon magának kiadót?
Nem mintha nagy veszély fenyegetne az anyagaim ellopásával kapcsolatban, de biztos, ami biztos, az első lépés az Artisjushoz (a Magyar Szerzői Jogvédő Irodához) való regisztrálás volt, a dalok bejelentése végett. Már nem emlékszem pontosan, de a Duna kiadása után körülbelül egy héttel talált meg a D.I.R.; e-mail-ben vették fel velem a kapcsolatot, csakúgy, mint egy portugál online disztribúciós cég, hogy szétszórják az albumot mindenféle streaming-szolgáltatónál.
A Bú kapcsán a Narcoleptica Productions jelentkezett, az album fizikai formátumban történő kiadására, nagyjából három héttel az online megjelenés után. Ezzel az albummal egyébként „nagyobb” kiadóknál is próbálkoztam, de elzavartak, nem is értem, miért… 🙂 A YouTube-on több csatorna is megosztotta az anyagaimat. Úgy vettem észre, hogy az Instagram egy nagyon jó platform a hirdetésre, a kapcsolatok kiépítésére. Ha türelmes vagy, és nincs sok pénzed, viszont van egy kis szerencséd, akkor ezen keresztül megtalálhatod a megfelelő arcokat, akik segítenek az anyag fizikai megjelentetésében.
A Kerek erdő II az Ősszel a csillagok című demó folytatása, de hogyhogy ez a dal nem került fel a Bú-ra? Nem fért volna bele a koncepcióba?
A Kerek Erdő II egy időszaknak a lezárása. Ennek leginkább a demóra kellett volna felkerülnie, de még nem találtam késznek akkor, amikor az Ősszel a csillagok napvilágot látott.
Hogyhogy az anyanyelveden írod a dalok nagy részének a szövegét? Nem érzed úgy, hogy a magyar nyelv a színessége és változatossága ellenére is behatárol, és nehezebben tudsz érvényesülni a nemzetközi vizeken, még úgy is, hogy nem hazai kiadók állnak mögötted?
Alapvetően elmondhatjuk, hogy ebben a műfajban nem szokatlan anyanyelven szövegelni. A magyar nyelv ékessége egyébként is kiemelkedő, sokszor azt érzem, hogy elrondítom a műveimmel, az artikulálatlan üvöltéssel, de nekem így a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb és a legkifejezőbb. Néha pedig angolul folyik a tinta a papírra… Egyébként nem szeretnék az a „Csillag születik” típusú banda lenni, akik angolul írják a szövegeiket, mert ezt várják el tőlük, és csak így mondhatja rájuk a Presser, hogy szar. Negyed évvel ezelőtt született meg a Bonfire című szám videóklipje, amit egy osztrák hölgy készített, és így is sokat tárgyaltunk a dalszövegről, szóval majdnem mindegy a leendő kapcsolatok számára a dalok nyelve.
Bár nem szeretek mások zsebében turkálni, mégis nem tudom kihagyni, hogy megkérdezzem: a BÁL számodra anyagilag nyereséges „vállalkozás”, kijön nullára vagy ráfizetés?
Eleinte egyáltalán nem tettem bele pénzt. Nyilván a hangszerekre és a felvételhez szükséges cuccokra összekapartam a szükséges összeget, meg hát a fateromtól is kaptam pár cuccot, ami nagy segítség volt. Mostanában viszont már költök rá, de visszahozza az árát. Egyébként pedig úgy tekintek rá, hogy az egész leginkább az egészségemről szól, amiről azt tartják, hogy a legértékesebb a világon.
A Bú-t honnan és mennyiért lehet beszerezni?
A Narcoleptica Productions oldaláról, vagy ha engem szeretnél támogatni, akkor a Bandcamp-oldalamról.
Kérlek, említs öt olyan black metal és ugyanennyi death metal lemezt, amely meghatározó volt az életedben!
BM:
BÁL: Duna
Burzum: Belus
Darkened Nocturn Slaughtercult: Saldorian Spell
Svartidaudi: Flesh Cathedral
Wiegedood: De Doden Hebben Het Goed
DM:
Cannibal Corpse: Gallery of Suicide
Death: Human
Entombed: Left Hand Path
Slayer: Hell Awaits
Tribulation: Horror
Említenél egy pár könyvet, illetve filmet, amelyek nagy hatással voltak rád?
Boris Vian: Pekingi ősz
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Weöres Sándor: A teljesség felé
Lars von Trier: Melankólia
Martin Scorsese: Viharsziget
Wachowski testvérek: Mátrix
Hogyan tovább: dolgozol új anyagon, és ha igen, az milyen lesz?
Folyamatosan dolgozom új anyagon, de a „milyen”-re nem tudok választ adni. Mindig más hangzásvilágban gondolkozom, szeretek kísérletezni, feszegetni a határaimat. Valószínűleg a Vak látnokra hasonlít majd az jövőbeni anyag, amit az újonnan megjelent split albumon, a The Infinite-en találhat meg a hallgató.
Milyen fejlődést vettél észre magadon és az albumok között? Miben különbözik például a Bú a Dunától?
Alapvetően a gondolkodásom is sokat változott a Duna óta, és ez valószínűleg a zenémen, a szövegeimben is hallható. Időrendi sorrendben haladva egyre letisztultabb a hangzás, amivel nagyon elégedett vagyok. A Duna még nagyon nyers volt és borzasztóan dühös, kétségbeesett; a lényem tiszta kifakadása és a zene ocsmány torzsága jól ellensúlyozták egymást. Ha mostanában nagy ritkán belehallgatok, a legtöbb esetben könnyeket csal a szemembe. Ehhez képest a Bú már csak elkeseredett, de véleményem szerint sokkal érettebb anyag. A Bú egy másfajta energia, de a Duna nélkül nem született volna meg. Ez a következmény, a deformált test. (A Bú már nem ijed meg, csak ijesztget, haha.)
És így, a vége felé egy pár viccesebb kérdés. Burzum vagy Mayhem?
Este Mayhem, reggel Burzum. Télen Belus, nyáron Deathcrush. Burzum felvarró a balomon, Mayhem a jobbomon.
Sör vagy bor?
Mint az állat!
Mit tennél, ha a boldogság egy alma lenne?
A. Felvágnád és megennéd
B. Kifényesítenéd és félreraknád
C. Felvágnád apró darabokra, és akkor ennéd meg, amikor szomorú vagy
D. Körtére cserélnéd… 🙂
Az A-t választom, és beállnék valami gagyi reggae bandába basszerozni.
Az utolsó szó jogán mit üzensz a Rattle Inc. olvasóinak?
Valami menő Coelho-idézetet. Fogalmam sincs.
Köszönöm az interjút, és remélem, hogy egy párszor még lesz részünk a BÁL komorságában és bánatában. További sok sikert kívánok!
https://valentbaal.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/valentBAAL
Kontakt: roszgybalint@gmail.com
Válasz írása