Haunt: Mind Freeze (2020)

Ez év januárjában jelent meg, én a tavasz folyamán ismerkedtem vele, és mostanra döntöttem el, hogy írnék is róla – holott már nem is ez a Haunt legfrissebb alkotása, június 12-én ugyanis egy újabb dalcsokor, a Flashback is napvilágot látott tőlük… 🙂

Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan, az undergroundban tevékenykedő, kreatív, tehetséges és hiperaktív muzsikusokat, akik úgy vélik, a leginkább olyan módon tudják maximálisan megvalósítani elképzeléseiket, megőrizni művészi, alkotói függetlenségüket, ha – időnként vagy minden egyes alkalommal – ők szerzik az általuk alapított formáció valamennyi nótáját, minden hangszeren ők játszanak, saját stúdiójukban rögzítik és különböző digitális platformokon vagy az általuk létrehozott kiadón keresztül jelentetik meg műveiket. Nekem most hirtelen Anders Manga (Bloody Hammers), Nate Garrett (Spirit Adrift) és Anders Lindberg (Psychotrone) jut eszembe.

Trevor William Church

Plusz jelen cikkem hőse, az 1981-es születésű Trevor William Church, aki a kaliforniai Fresno városában három évvel ezelőtt hozta létre – akkor még szimpla szólóprojektként – az old school heavy metal örökségét ápoló Haunt-ot, amellyel azóta két EP-t és négy nagylemezt jelentetett meg. Az ifjabb Church (akinek édesapja korábban Sammy Hagar zenekarában pengette a basszusgitár húrjait) emellett több csapatban is érdekelt: alapítója, énekes-gitárosa a doom-ot játszó Beastmaker-nek, bőgőzik a heavy/thrash-ban utazó Hysteria-ban, vendégként pedig a Monolord 2017-es albumán is szerepelt.

A Haunt 2017-es bemutatkozó EP-jén, a Luminous Eyes-on az egyetlen vendégmuzsikus a dobos Daniel „Wolfy” Wilson volt, az összes többi hangszert Church szólaltatta meg. Az első nagylemezre viszont már komplett csapatot toborzott maga köré: a tavalyelőtti Burst into Flame-en rajta és Wilson-on kívül John William Tucker gitárost és Matthew Wilhoit basszusgitárost hallhatjuk. Utóbbi zenész még ugyanebben az évben távozott, a helyét Taylor Hollman foglalta el, és ez a kvartett rögzítette aztán a Haunt következő három anyagát, vagyis a 2019-es Mosaic Vision EP-t és If Icarus Could Fly sorlemezt, valamint az idei Mind Freeze-t is.

A frontember tavalyelőtt alapította meg saját kiadóját, a Church Recordings-ot, amely a digitális formátumban megjelenő anyagokat gondozza.; a két, fizikai hanghordozón is kiadott nagylemezt (Burst…, Mind…) pedig a Shadow Kingdom Records terjeszti. Utóbbi anyag különböző mintázatú vinyleken, első körben összesen háromezer példányban látott napvilágot.

A Haunt valamennyi dalának zenéje és szövege Church-től származik. Az énekes-gitáros meghatározása szerint csapata misztikus heavy metalt játszik, a kritikusok leggyakrabban olyan zenekarokat emlegetnek párhuzamként velük kapcsolatban, mint a brit Angel Witch, a kanadai Cauldron és Traveler, valamint az amerikai Night Demon. Mindezek ismeretében talán nem meglepő, hogy a fresnói kvartett nem újítja meg a műfajt, viszont annál hatásosabban idézi meg a ’80-as évek közepének „konzervdoboz metal” hangzását és hangulatát. Az alig több mint 37 perces anyag hosszával és a dalok A oldal/B oldal szerinti feloszlásával is a 35-40 évvel ezelőtti trendeket követi.

A dalok sorát a Light the Beacon indítja, méghozzá egy fülbemászó refrénnel, ami miatt a nótát többszöri hallgatás után meg is szavaztam az album legjobb szerzeményének. 🙂 Ami némiképp meglepő, igaz, abszolút pozitív előjellel, az a szintetizátor gyakori használata. Semmivel nem érzem tőle puhányabbnak a muzsikát, mintha csak a gitárok zsizsegnének, viszont egyedivé teszi a Haunt megszólalását. Már a …Beacon, később pedig a Have No Fear is ezzel köszön be, Church a címadó nóta énektémái alá ezzel varázsolja oda a háttérdallamot, és a Divide and Conquer gyors riffelése is szinti-fátylat ránt maga után. Mondjuk, a Saviors of Man eleje az elektronika használata miatt a ’80-as évek hazai szoftos pop rock-ját idézi, de annyira ez a nóta sem lóg ki a sorból, inkább a Haunt zenei spektruma egyik végpontjának tekinthető.

A nóták nagyobbik része speed metal-os tempóban száguld, leszámítva persze az időszakos, „kötelező” belassulásokat, így Trevor zenekarát akár heavy/speed csapatként is aposztrofálhatjuk. A frontember hangja kellemes: érezhetően fiatal, mégis érett, dallamos, ugyanakkor férfias, nem vágja úgy haza az anyagot, mint például a The Wizar’d-énekes Ol’ Rusty orgánuma a tasmán doomsterek legújabb albumát. 🙂

Összességében, a fresnói kvartett muzsikája az az erős középkategória, amit mindig élvezet hallgatni, viszont retrósága miatt nincs meg benne a potenciál a „nagy kiugrásra”.

Érdekesség, hogy a Haunt legfrissebb anyagát, az alig egy hónapja megjelent Flashback-et Church teljesen egyedül játszotta fel. S hogy miben különbözik az így létrejött produktum a korábbi anyagoktól, például a Mind Freeze-től? Azt egy esetleges külön ismertetőből tudhatjuk majd meg.

A cikk szerzője: Coly 902 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

2 Comments

  1. Mostanában fedeztem fel a Hauntot, és valóban az erős középkategória elég találó kifejezés rájuk. Ami nem gond, az már sokkal inkább hogy az eddigi anyagaikat végighallgatva meg is fognak rekedni ezen a szinten.
    Egy Haunt lemez meghallgatása közben mindig ugyanazt érzem. Az elején semmi gáz, kellemes muzsika, OK. Aztán várom hogy jöjjön valami, hogy kapcsolják a következő sebességet, hogy robbanjon valami, hogy jöjjön egy olyan motívum amire felkapom a fejem. Semmi ilyesmi nem fenyeget sajnos, Trevor nem hajlandó kimozdulni a komfortzónájából és kisérletezni kicsit.
    Limitálhatják őt ebben énekesi képességei is. Elsőre nem tűnik vészesnek, aztán észreveszi az ember hogy minden dalt, minden verzét, minden refrént ugyanazon a visszafogott hangszínen énekel. Semmi dinamikai játék, semmi szín. Ennek max. annyi pozitívuma van hogy nem írt magának olyan dallamokat amiket nem tudna megfelelően elénekelni.
    A dalok maguk ugyanilyen szürkék. Túl áramvonalasak, túl simák – az első 20 másodperc után ki lehet ismerni őket. nem rossz dalok, de jó lenne legalább néha elszakadni a legegyszerűbb verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén sémától – mert ahhoz meg a riffek és a refrének nem elég markánsak.
    Szerintem jobb lenne ha Mr. Church kicsit lassítana, és a minőséget helyezné a mennyiség elé: az eddigi anyagokból össze lehetne állítani egy ütős LP-t – és nem állna meg a Föld forgása ha eltelne egy év új Haunt lemez nélkül. 🙂 Inspirációnak esetleg meghallgathatná a Riot City: Burn The Night albumát, mert ott minden hallható ami a Hauntból hiányzik.

  2. Köszi a kommentet! Nem ismerem a csapat korábbi, Mind Freeze előtti anyagait, de a legfrissebb albumot, a Flashback-et hallgatva nekem is van egy olyan érzésem, hogy a kevesebb talán több lenne…

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*