A székesfehérvári Cadaverest, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni, akinek mégis, annak legyen annyi elég dióhéjban, hogy a Cadaveres De Tortugas (CDT – Teknősbéka tetemek) feloszlása után Körmi létrehozta a szóban forgó csapatot, míg a legénység másik része az azóta sajnos földbe állt Mangod Inc. formációban folytatta. Némi sarkítással, a Cadaveres zeneileg valahol ott folytatta a 2006-os Soul of a New Breed debüttel, ahol a CDT abbahagyta a 2004-es Versus-szal. Sokan gondolták, hogy a Cadaveres csupán megpróbálja meglovagolni azt, amit a CDT képviselt, de ezt más tagsággal már csak tiszavirág-életűen tudják úgy folytatni, hogy az a közönséget is érdekelje.
Azonban a profi zenészek és a jól összepattintott albumok nem a szkeptikusokat igazolták: a Cadaveres évek óta gyártja korrekt anyagait, és annyira magabiztosak, hogy kísérletezni is marad energiájuk és idejük. Ilyen például a Digitalstream kislemez 2011-ből, ami gyakorlatilag az egy évvel korábbi mindStream remix anyaga (a CDT sem volt ettől mentes, ott is akadtak remixek, amelyek többnyire jól sikerültek), vagy a 2015-ös, Hazai címmel megjelent EP, ami megint csak egy érdekes képződmény a maga szférájában, és a tavalyi SI(G)NS is megérne egy misét…
És igen, idén Körmi és brigádja úgy döntött a koronavírus-járvány időszakában, hogy mi lenne, ha nemcsak a törzsi thrash és a groove-ok, crossoverek hullámait lovagolnák meg, hanem a rap és metal keverése terén is kipróbálnák magukat.
Ez amúgy sem a CDT-től, sem a Cadaverestől nem (volt) idegen, zenéjükben korábban is akadtak olyan elemek, amelyeket a rap és hip-hop világából kölcsönöztek, de azok a hatások stílusilag nem voltak ennyire intenzívek. Fogták hát magukat, és kihasználták azt az hiányt, amiben a hazai zenei palettának igencsak kevés színe van. A magyar rap metal, rock hip-hop iszonyatosan vérszegény, főleg ha a jelenlegi helyzetet nézzük. Ehhez képest ’94-ben az Action az Összeomlással lerakott egy olyan alapot, amibe nehéz volt belekötni, vagy ugyanebben az évben a thrash hullámból egy album erejéig kibillenő Beyond a Tömik a fejeddel szintén letette a névjegyét ebben a műfajban (bár a szövegek terén náluk voltak gyenge pillanatok). Ebből az időből való a debreceni Beholder is, akik szintén rap metal-thrash-hardcore-féleséggel indítottak, ami minimális mértékben a későbbiekben is megmaradt a zenéjükben. (Nem mellesleg a 2013-as Negatívra rontva anyaguk bivalyerős lett!)
De említhetném még a dunaújvárosi Csótányokat, akik inkább érdekesek voltak, mint jók, vagy a pécsi Holtpontzenekart, akik a feszes riffeket népzenei elemekkel keverték, és akiknél a skandáló szövegek előadásmódja volt olykor egy kissé rapszerű. Vagy a fővárosi CsakazértiS-t, de az ő esetükben inkább hip-hop elemekkel vegyített nu metalról beszélhetünk – és nagyjából ugyanez mondható el a Keep Rollin formációról is. Nem túl régről megemlíthető még a Hortobágy Hardcore Crew (az anyagukon is szerepelt Riddler, aki a Cadaveres EP gárdáját is erősíti). Plusz itt van nekünk még a Vendetta, akiknek tavalyelőtti, Maradt a tárban című albuma egy igazán súlyos, minőségi hatecore anyag, amiben itt-ott hip-hop elemek is akadnak. Vagy a budapesti StopyT, akik a 2009-es Best Before End-del izmos produkciót tettek le az asztalra, de azóta sem hallani róluk semmit, mindenesetre a DSP-vel közös Nem leszek ilyen című anyaguk egyike a legjobb hazai rap metal fúzióknak:
Elnézést azoktól, akik a kritikára voltak kíváncsiak, de érzékeltetni akartam, hogy mennyire nincs kiaknázva e két ellentétes stílus elegyítése, ami – ha szövegek és a zene terén is elérnek egy bizonyos szintet, akkor – hatalmasat üthet. Ám erre a hazai színtéren valószínűleg soha nem volt hatalmas igény (ha lett volna, sokkal több minőségi próbálkozást sorolhattam volna fel), ennek ellenére Körmiék úgy gondolták, miért is ne hozzanak össze egy ilyen projektet. Így kísérlet gyanánt egy kislemezt kapunk, jól elkészített, zajos, koszos fröccsenésekkel teli digipak kiadásban, amihez írott CD jár, de a bakelit feeling is jól beleillik az összképbe, így születhetett meg a vinyl kiadás is a metal.hu és a Mindenkirepper Records kooperációjában, amely a http://www.cadaveres.hu oldaláról is megrendelhető 999 forint ellenében.
Éppen az imént siránkoztam amiatt, hogy itthon nem születtek felejthetetlen albumok az említett két stílus egyvelegéből, erre az Ezzel még tartozom kapásból azzal az Illúzióval indít, ami az EP legerősebb, legagresszívabb, legösszetettebb és legfaszább dala; a szövegéért StreetRoyal a felelős (iszonyat jók a szövegek!!!), míg közreműködők között Besnyő Gabit találjuk a Nova Prospectből és Budavári „Nyúl” Zoltánt a Don Gatto-ból.
Tipikusan azt kapjuk, ami a Cadaveres konyhájában receptként 14 éve nagyon jól működik: húzós groove-okat, thrash-szaggatásokat és fülbemászó, fokozatosan épülő dallamokat – és ez a címadó dalra is maradéktalanul érvényes. Már itt megjegyzem, hogy a szövegek nem a tipikus gettó–pina–fegyverek világából merítenek: ahol nem nyers és súlyos társadalomkritika hangzik el, ott az emberi lélek mélységeiből kapunk elmélyült és pozitív gondolatokat.
Amúgy az EP hallgatása közben többször is beugrott a korai Linkin Park zenei világa, amire jó példa az Ezzel tartozom refréntémájának nagy része. A Cirkusz a korong második legjobb dala, amelynek szövegében utalás történik a Cadaveres múltjára; „…háttérzajnak teknőstetemek…”. Riddler és Beerzebub a hazai rap színtér ismert nevei, itt sem okoznak csalódást – ahogy az Omega Diatribe-os Lucsányi Milán a metal színtérről erősít. Itt a refrének esetében nem érezni a Linkin Park-jelleget, a dalban éppen hogy az összekötő részek a legsúlyosabbak.
A Seholország is jól összetett dal, talán a legváltozatosabb nóta a korongról, és az említett Linkin Park-érzés – némi sarkítással – itt is érvényesül.
A Karma egy fura hibrid, a dalt hallgatva egy kicsit olyan érzésem van, mintha túl sok témát próbáltak volna benne összegyúrni. Egy párszor végig kell pörgetni, mire összeáll a dal, de még úgy is maradnak benne olyan szeletek, amelyeket oda nem illőnek érezhetünk. De becsülöm bennük a kísérletező kedvet – bár inkább érdekes a nóta, mint jó.
És sajnos ugyanez mondható el az Ezzel még tartozom akusztikus verziójáról is. Nekem nagyon nem jön be ez a popos flamencós valami. Ez tipikusan az a dal, amit leadhatnak a rádiók (lehet, hogy ez is volt a terv). A szám hossza is erre enged következtetni: egy 3:16 hosszú szerzemény tipikusan olyan, ami belefér egy reggel műsorba – és nem is lenne rossz, ha a rádiók ilyen gondolatokat is leadnának, hiszen a dal szövegek terén messze túlmutat a semmitmondó rádióbarát zenék halmazán.
Hát, kérem szépen, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mivel felemásra sikerült ez a kislemez: akadnak rajta iszonyat erős és gyengébb/gyenge dalok is. Valahol legbelül csalódott vagyok, hiszen ha az Illúziót nézzük, és efelé tendáló nótákkal lenne tele az EP, akkor nyugodtan kijelenthetnénk, hogy a Cadaveres egy brutálisan feszes rap metal anyaggal tette gazdagabbá a hazai palettát. Ám mivel ez nem történt meg, fogalmazzunk inkább úgy, hogy egy profi, ám felemás kísérletezés áldozatai és szerencsés hallgatói lehetünk. A magam részéről reménykedem benne, hogy az Ezzel még tartozom-ot valamikor folytatják, ugyanis van benne potenciál. Emellett pedig egy valag olyan hazai rap csapat van, akik értik a dolgukat, és el tudnám képzelni őket masszív mázsás riffek közé szorítva, ahogy darálják a pattogó szövegüket: Akkezdet Phiai, Hősök, Az Árral Szemben, DSP, Bobakrome (neki amúgy is vannak gitárosabb dalaik), Ludditák, de az sem volt rossz, amit Beerzebub és Riddler produkált ebben a bő fél órában!
http://www.cadaveres.hu
Kiadó: metal.hu / Mindenkirepper Records
1. Illúzió – Cadaveres (zene) és StreetRoyal (szöveg) (km: Besnyő Gabi/Nova Prospect és Budavári Zoltán/Don Gatto)
2. Ezzel még tartozom – Cadaveres és StreetRoyal
3. Cirkusz – Cadaveres (zene) és Riddler (szöveg), (km: Bogyó/Beerzebub, Lucsányi Milán/Sleepless)
4. Seholország – Cadaveres és StreetRoyal
5. Karma – Cadaveres és StreetRoyal (km: Besnyő Gabi/Nova Prospect, Gabó Ádám/ex-Cadaveres)
6. Ezzel még tartozom (akusztikus változat)
Leave a Reply