Talán sokaknak feltűnt, hogy az utóbbi időben mennyire megszaporodtak oldalunkon a jubiláló albumokról szóló cikkek. Ennek két oka van. Egyrészt számos olyan alkotás született 20, 25, 30 vagy még több évvel ezelőtt, amelyek annak idején komoly hatást gyakoroltak zenei ízlésünk alakulására, és ezért szívesen írunk róluk. Másrészt, az elmúlt hónapokban kevés olyan anyag látott napvilágot, amelyet érdemesnek tartottunk a meghallgatásra, és arra, hogy ajánljuk nektek. (Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy csak arról írunk, amiről szeretnénk, ami igazán tetszik.) Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ilyen szempontból koplaltunk, és éheztettünk volna benneteket, hiszen 2020 második negyedévében összesen 44 új lemezről írtunk, ami végül is nem is olyan kevés.
Ezzel együtt a zeneiparban érezhető egyfajta megtorpanás, belassulás, amiről nem tudom eldönteni, hogy egyértelműen a koronavírus-járvány számlájára írható, vagy ettől függetlenül is gyengébb lett volna az áprilistól júniusig terjedő időszakban a felhozatal. Logikus, hogy a koncertezés ellehetetlenülése miatt a kiadók nem siettek megjelentetni a csapatok új anyagait, amelyekkel kapcsolatban alapvető feladat, hogy azokat élőben is népszerűsíteni, turnéztatni kell. Bevétel ugyanis főként ez utóbbi tevékenységből származik. Nem elképzelhetetlen, hogy a járványhelyzet megszűnését követően egy igen intenzív, jó lemezekben és koncertekben gazdag időszak köszönt ránk.
Addig viszont azzal kell beérnünk, ami szórványosan kipottyan a Nagy Zenegép alsó nyílásán. Tavaly mintha lett volna egy olyan elhatározásom, hogy idén egy kicsit visszafogom magam, és igyekszem kevesebb új anyagot beszerezni, hogy gyakrabban vehessem elő régi kedvenceimet, és jobban elmélyülhessek az elmúlt évek termésében. Az eddigi részeredmény azonban nem ennek a döntésnek a sikerességét támasztja alá. Hat hónap alatt 64 új anyagot tettem magamévá, ami időarányosan számolva az év végére 128 idei lemezt ígér. Plusz, ha azt is hozzávesszük, hogy az elmúlt hónapokban szegényesebb volt a felhozatal, és az együttesek az év második felében pótolják mulasztásaikat, akkor még magasabb lesz a végső szám.
Ugyanakkor az „ínséges időszakban is sok új szerzemény” paradoxont erősíti, hogy míg 2020 első negyedévét 27 friss anyaggal zártam, a másodikban 37 idei alkotással gazdagodott a gyűjteményem. Ennek oka talán az lehet, hogy „kétségbeesetten” kerestem a jó zenéket, ám csak ritkán jártam eredménnyel. Úgy nézem, az április-május-június folyamán érkezők közül mindössze két albumnak van esélye bekerülni nálam az év végi Top 10-be: az egyik a Dynazty The Dark Delight, a másik pedig a Hazzerd Delirium című alkotása. Előbbi dallamos power metal, utóbbi pedig egy élvezetesen technikás thrash anyagot rejt. A második negyedév bronzérmese az amerikai Tyrant visszatérő nagylemeze, a Hereafter, de olyan albumokat is szívesen és gyakran hallgatok, mint a Mekong Delta-tól Tales of a Future Past, az Elixir Voyage of the Eagle-je, a Sorcerer idei anyaga, a Lamenting of the Innocent, vagy a Haunt Mind Freeze című alkotása.
Hozzáteszem, az elkövetkező hónapok zenehallgatásai során további albumok is beérhetnek, közel kerülhetnek hozzám, ám jelenleg ez a helyzet. S hogy mennyire behúzott fékekkel halad a zeneipar, számomra mi sem mutatja jobban, mint hogy a következő, engem érdeklő anyag megjelenésére innentől csaknem egy hónapot kell várnom, illetve hogy a nyár hátralévő részéből összesen négy lemez címét írtam fel a „bakancslistámra”.
Számotokra melyek voltak 2020 második negyedévének legemlékezetesebb alkotásai?
Válasz írása