Már akkor gondolkodtam a Her Highness/Negative Slug split kapcsán arról, hogy jó lenne interjút készíteni a fővárosi duóval, amikor még meg sem írtam a kritikát, csak lepörgettem egy párszor az anyagot. Rengeteg kérdés merült fel bennem, amelyekre szerettem volna választ kapni, így miután leírtam a saját véleményemet, úgy éreztem, ideje lenne kérdezni is… Aki válaszolt: Kovacsics Tamás (KT) gitáros.
Szevasz! Kérlek, először is egy kicsit beszélj a Her Highness jelenségről! Miért ez lett a projekt neve? Pontosan mikor és miért hoztátok létre? Hány évesek vagytok, hol éltek és mi a polgári foglalkozásotok?
Üdvözlöm a Rattle Inc. olvasóit! A zenekart 2014 decemberében hoztuk létre, de az én fejemben már sokkal korábban megfogalmazódott egy, a világ mocskából táplálkozó, a műfaj nagyjai és a riffek előtt tisztelgő sludge banda alapításának gondolata. Külön motivált, és motivál a mai napig, hogy ezt a műfajt nagyon sokan teljesen tévesen értelmezik; szeretnénk megmutatni az erre fogékony néhány embernek a stílus lényegét, zeneileg és hozzáállás tekintetében is.
A nevünket a Bongripper Hippie Killer albumának utolsó száma alapján vettük fel. Ez a lemez óriási, direkt hatással volt a zenénkre, és kifejezőnek tartom a szóösszetétel kettős jelentését is. Mindketten 30 év körüliek vagyunk (pár év eltéréssel), András Vecsésen, én Budapesten élek, a próbáink is a fővárosban vannak. A polgári munkánknak nincs köze a zenei tevékenységünkhöz, így erről nem is szeretnék bővebben beszélni.
Pontosan minek aposztrofálnád azt, amit játszotok?
Instrumentális sludge és doom metal keverékét játsszuk, amelyben zeneileg és szellemiségben is egyértelműen az előbbi a hangsúlyosabb, de nem tagadhatjuk le a doom hatásokat sem. Viszont az esetleges félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy semmi közünk ahhoz a (sajnos) relatíve népszerű, eladható, ál-keménykedő, déli zászlós, Pantera-riffeket másoló vonulathoz, amit a szaksajtó egy része „stoner/doom/sludge” néven szokott emlegetni. A mi esetünkben a zenei és egyéb gyökereket olyan bandák környékén érdemes elkezdeni keresgélni, mint az említett Bongripper, a Cavity vagy az Eyehategod, hogy csak pár példát mondjak.
Rengeteg zenekar szenved, mire egy kiadó felkarolja, és kiadja az albumát, demóját; nektek is csupán a negyedik anyagotok került hivatalosan kiadó gondozásába. Hogyan jött az ismeretség a One Armed Man Records-szal, és hogy ismerkedtetek meg a zágrábi Negative Slug-gal?
A One Armed Man Records a Negative Slug-gal közös anyagunk kapcsán került képbe, mivel a kiadó szorosan köthető a horvát bandához, de ők inkább csak a kinti terjesztésben segítenek, magát a kiadást, akárcsak a korábbi anyagainknál, javarészt mi intéztük. A zágrábi srácokkal 2017-ben kezdődött az ismeretségünk, amikor segítettünk nekik megszervezni a budapesti fellépésüket. Velük kapcsolatban hamar egyértelművé vált, hogy hozzánk nagyon hasonló felfogású zenekarról van szó, akik nem csak a műfaj felszínét kapargatják, mondhatni, a legmocskosabb sludge underground mélyén fetrengenek. És mivel azóta emberileg is szoros barátságot ápolunk, adta magát a további kollaboráció lehetősége.
Hogyhogy alapvetően splitekben gondolkoztok? Számomra ismeretlen a Vanta vagy a Worthless mint formáció; mesélnél róluk, és arról, hogy hogyan jött a lehetőség velük együtt szerepelni?
Sajnos a magyar színtéren nagyítóval kell keresni a hiteles sludge zenekarokat, a Worthless viszont közéjük tartozott. Amikor először láttam őket koncerten, rögtön feltűnt, hogy sajátos, egyedi megközelítésből állnak a stílushoz, és nem a szokásos, langyos vízben lubickoló bandáról van szó, ráadásul ők is duó felállásban csináltak instrumentális zenét. A személyes megismerkedést követően logikus lépés volt velük összefogni, eleinte közös koncertek formájában, amit az osztott anyag követett. A Vanta szintén egy kéttagú formáció érdekes zenével, velük az egyik Fekete Zaj Osztálykiránduláson találkoztunk először, azóta pedig az egyik testvérzenekarunknak tekintjük őket. Számos közös fellépésünk volt, amit reményeink szerint hamarosan újabb koncertek, akár turnék követnek. A dobosuk, Mesterházy Győző ráadásul rendkívül tehetséges grafikus, két lemezborítónk is az ő nevéhez köthető, és ezt az együttműködést a jövőben is szeretnénk fenntartani.
Ami a split formátumot illeti, szerintem tökéletesen alkalmas arra, hogy két banda kvázi egymást promotálja, többekhez eljuthat így a zene, és az underground összefogást is erősíti. A későbbiekben viszont természetesen más formátumokban is tervezünk megjelentetni anyagokat.
Mit kell tudni a Brygmus nevű képződményről?
A Brygmust ketten alapítottuk Szakács Bencével, aki olyan zenekarokból lehet ismerős, mint a Grrrmba, a Jack, a My First Knife vagy a Goat Stalker. Később csatlakozott hozzánk egy énekesnő, Komódi Szófia és egy dobos, Illés Ádám. A zenét illetően egy külföldi portál fogalmazott meg egy nagyon találó definíciót: black hearted deathsludge. A projekt zenei részéért 100 százalékban Bence a felelős, szövegeket viszont hárman is írunk. Az a tény, hogy külső szemlélő számára szinte lehetetlen megmondani, hogy melyik szöveg melyikünktől származik, jelzi, hogy mindannyian hasonlóan gondolkodunk, és egy irányba visszük a zenekart. Eddig egy kétszámos EP-nk jelent meg, de további kiadványok és koncertek is tervben vannak, amennyiben a lehetőségek ezt engedik.
Úgy tudom a zágrábi sludgecore formációval közös turnét is tervezetetek, azonban a vírus közbeszólt, és csak a budapesti buli lett megtartva. Később tervezitek, hogy bepótoljátok az elmaradt fellépéseket? Mik lettek volna a helyszínek? Hogyan sikerült az egyetlen megtartott koncert?
Itt pontosítanék egy kicsit, ugyanis sajnos a teljes turnét el kellett halasztanunk, beleértve a budapesti koncertet is. A Negative Slug-gal ez idáig az egyetlen közös fellépésünk a 2017-es volt. A mostani turnén Szlovénia, Szlovákia és Magyarország volt tervben, és szóba került egy zágrábi esemény is. Valamilyen formában egészen biztosan pótolni fogjuk a turnét; hogy pontosan mikor és milyen állomásokkal, az még a jövő zenéje.
Ha már az élőzenénél tartunk, mesélnél erről a videóról?
Ezt a session-t tavaly nyáron rögzítettük a próbatermünkben; tulajdonképpen öt számunk módosult tudatállapotban előadott spontán interpretációjáról van szó. Minden dalt egyszer vettünk fel, így a videó betekintést nyújt a zenekar akkori, pillanatnyi világába. A felvétel érdekessége, hogy két, eddig más formában még meg nem jelent szám nyers verziója is szerepel rajta, amelyek végleges formájukban a készülő nagylemezünkön kapnak majd helyet. A kép- és hanganyag természetesen komoly utómunkán esett át, ezúton is köszönjük az Orv Productions-nek a lehetőséget!
Mennyire érzed úgy, hogy zenétek rétegzene? S bár nem szeretek mások zsebében turkálni, mégis nem tudom kihagyni, hogy megkérdezzem: a Her Highness működtetése számotokra anyagilag haszonnal jár, kijön nullára vagy ráfizetéses?
A sludge a rétegzenék között is rétegzene, a mi zenénk pedig – már csak instrumentális volta miatt is – kevésbé befogadható. Ettől függetlenül természetesen mindenhol megvan az a pár fanatikus, akik értékelni tudják az efféle dolgokat. Ha egy koncertet ki tudunk hozni nullára, esetleg pluszba kerülünk, főleg ha saját szervezésű a buli, örülünk, de ez soha nem volt és nem is lesz szempont. Persze nyilvánvaló, hogy vannak bizonyos minimálisan elvárható anyagiak, például vidéki vagy külföldi koncertek esetében benzinpénz, étel vagy szállás, és nagy ráfizetést, ha más szempontból sem érné meg az adott szituáció, nem vállalunk be, de aki a pénzért csinálja, azt üzletembernek tartom, nem zenésznek.
Ha már az anyagiaknál tartunk, te magad mennyire érzed a gazdasági válságot, illetve a vírus utóhatásait? Mennyire veszed észre a mindennapjaidban azt, ami a világban zajlik? Szerinted kik lehetnek a felelősek?
Engem szerencsére nem értek el a járvány miatti munkahelyi leépítések, fizetéscsökkenés és társaik, szóval ilyen szempontból nem panaszkodhatom. A zenekar bizonyos terveit persze keresztülhúzta a helyzet, a Negative Slug-gal közös turné mellett néhány magyarországi, vidéki koncertet is el kellett halasztanunk, ezek pótlásával kapcsolatban már keressük a lehetőségeket. Egyébként úgy gondolom, hogy a járványnak lehetnek pozitív hatásai a zenei életre (is), hiszen a koncertek hiánya ráébresztheti az embereket azok értékére. Úgy látom, hogy a magyar közeg az utóbbi években borzasztóan elkényelmesedett, Budapesten például kis túlzással, ha a Nagykörúton kívül volt egy koncert, az amúgy várható közönség fele el sem jött. Talán ez a koncertmentes időszak felélesztheti azt a fanatizmust néhány emberben, ami 10-20 éve viszonylagos rendszerességgel akár a gödöllői Trafóig is elvitte a közönséget. Másrészt pedig, mivel a külföldi, főleg tengerentúli bandák számára még egy ideig nehezebb és bizonytalanabb lesz turnét szervezni, több figyelem fordulhat a hazai színtér felé.
Egy kicsit még mindig az anyagiak: a Terminal Transgression-t honnan és mennyiért lehet beszerezni? Más anyagotok is megvásárolható tőletek fizikai formátumban?
Az anyagot elsősorban tőlünk lehet beszerezni, ezer forintért, de ugyanezen az áron tetszés szerint megvásárolható a Neverheard Distro-tól, a Fekete Terror Productions-től és a One Armed Records-tól is. Készült egyébként limitált példányszámú póló is a split borítójának egy módosított változatát ábrázoló mintával, ez is kapható még minden méretben, kétezer forintért. A Her Highness/Vanta splitből már csak egy pár példányunk maradt, úgyhogy aki szeretne szert tenni rá, rendelje meg minél hamarabb – ennek az ára 800 forint. A Worthless-szel közös anyag tőlünk meglehetősen hamar, a megjelenéstől számítva alig egy év alatt elfogyott, és bár elképzelhető, hogy a másik banda tagjainál lapul még pár példány, az a kiadvány már igazi ritkaságnak számít.
Kérlek, emelj ki öt metal és öt nem metal lemezt, amely meghatározó volt az életedben!
Öt lemezt lehetetlen kiemelni, és a metal–nem metal felosztást sem szeretem túlságosan, így inkább csak felsorolok egy pár olyan albumot, amely nagy hatással volt rám az életem bizonyos szakaszaiban:
Slayer: Seasons in the Abyss
Mayhem: De Mysteriis Dom Sathanas
Celtic Frost: To Mega Therion
Dissection: Reinkaos
Eyehategod: Confederacy of Ruined Lives
Bongzilla: Gateway
Sunn O))): Black One
Deathspell Omega: Si Monvmentvm Reqvires, Circvmspice
Cavity: Somewhere Between the Train Station and the Dumping Grounds
Bongripper: Hippie Killer
Black Tar Prophet: Deafen
Látható, hogy stílusilag így is elég vegyes a lista, és természetesen nagyon sok fontos anyag van még, ami kimaradt, de talán ez a rövid felsorolás is ad némi támpontot, hogy milyen zenék határozták és határozzák meg a zenei világomat.
Megemlítenél egy pár könyvet, illetve filmet, amelyek nagy hatással voltak rád?
Örülök ennek a kérdésnek, mivel az irodalomban és a filmművészetben is van számos olyan alkotás, amelynek a hatása tetten érhető a Her Highness munkásságában, például a számcímekben, vagy egy kiadvány koncepcióját tekintve. Az egyik legnagyobb hatású író számomra William S. Burroughs; a Meztelen ebéd, A vörös éjszaka városai vagy A halott utak vidéke egyaránt mesterművek, amelyek filozófiájukban, mitológiájukban, történetvezetésükben messze túlmutatnak az átlagos regényeken, kitalált történeteken. Ezen kívül feltétlenül meg kell említenem Hermann Hesse munkásságát, különösen a Demiant és A pusztai farkast, Hunter S. Thompson életszemléletét és írói zsenijét, valamint horror-rajongóként nem hagyhatom ki H.P Lovecraft-et és az ő szellemi gyökereiből táplálkozó „weird” mozgalom képviselőit, például Jeff Vandermeert vagy Veres Attilát. Érdekelnek a különböző negatív világnézetek, filozófiák is, Georges Bataille ateológiája, vagy Albert Caraco munkássága.
Hasonlóan a zenékhez és a könyvekhez, filmek terén sem könnyű néhány alkotást felsorolni. Nagy rajongója vagyok a ’70-es, ’80-as évek horrorjainak és B-kategóriás filmjeinek. Az első demónkon szereplő Acid Feast at the Seven Doors Hotel című számunk koncepcióját például Lucio Fulci 1981-es, The Beyond (magyarul A pokol hét kapuja) című filmje ihlette. David Lynch groteszk, nem evilági munkái is a kedvenceim közé tartoznak, a Twin Peaks megkérdőjelezhetetlen alapvetés, az Eraserhead pedig egy bizarr antinatalista allegóriaként is felfogható, hogy csak két alkotást emeljek ki az amúgy hibátlan életműből. A „hagyományosabb” mozik közül örök favorit a Taxisofőr; de a kedvencek között említhetném John Waters késői filmjeit is, amelyek közül külön említést érdemel a Cecil B. Demented, hiszen nagyon hasonló felfogást mutat be, mint amit én is vallok a zenei undergroundra vonatkoztatva. Mindezek mellett a klasszikus művészfilmeket sem vetem meg, Federico Fellini például próféta volt a maga nemében.
A Meztelen ebéd teljes egészében fellelhető a YouTube-on:
Hogyan tovább: dolgoztok új anyagon, és ha igen, az milyen lesz?
Nagyon rövid időn belül felvesszük az első nagylemezünket, most egyértelműen ez a prioritás. Az anyag teljes egészét megírtuk már egy ideje, néhány számot koncerten is játszottunk; a legrégebbi dal majdnem négyéves, szóval nem lesz teljesen idegen a közönség számára, viszont reményeink szerint a felvétel és az utómunkák során alkalmazandó, alaposan átgondolt metódusoknak köszönhetően némileg más arculatot fognak kapni a dalok az élőben előadott „nyers” verziókhoz képest. A megjelenés időpontjáról és mikéntjéről egyelőre természetesen korai lenne beszélni, most az anyag rögzítése a következő lépés, de záros határidőn belül várható az album.
Milyen eltérést és fejlődést vettél észre magatokon zeneileg a demó óta? Miben lett más a zenétek az évek során, és mik a céljaitok?
Bár a Her Highness mindig teljesen ösztönzene volt, és az is marad, úgy gondolom, hogy egy természetes evolúció azért megfigyelhető a dalainkon; adott esetben változatosabb témákhoz nyúlunk, illetve hangzásban is folyamatosan fejlődünk. Ez leginkább a felvételeken érhető tetten, ilyen szempontból a demó idején rutintalanok voltunk, amit utólag egy kicsit bánok, jobb megszólalást érdemelt volna az az anyag.
A zenét viszont soha nem egy adott célnak megfelelően írjuk, ezért is van az, hogy néhány számunk három perc körüli, mások tíz perc fölöttiek. Ha valami kerek 2 perc 59 másodperc, akkor azt ott kell befejezni, ha viszont úgy érezzük, hogy a tizenkettedik perc után egy újabb ötperces monoton jammelés tudna hozzátenni az adott dalhoz, akkor azt nem fogjuk lehagyni, csak azért, hogy befogadhatóbb legyen, vagy ráférjen egy akármilyen hanghordozóra. Ugyanez igaz egyébként a teljes kiadványokra, köztük a készülő nagylemezre is: minden anyagunk egy egységet alkot, amit egyben érdemes hallgatni és értékelni. Ez nem az a zene, amibe belehallgatsz valamelyik digitális streaming-felületen, másfél perc után továbblépteted, és azt hiszed, hogy meg tudtad ítélni, jó-e vagy sem.
És egy pár viccesebb kérdés így, a vége felé: Black Sabbath vagy Pentagram?
Mindkét bandát nagyra tartjuk, de már csak a megkérdőjelezhetetlen történelmi jelentősége miatt is a Sabbath-ot választom.
Ozzy vagy Dio?
Ozzy, egyértelműen.
Electric Wizard vagy Cathedral, esetleg Candlemass?
Rám furcsa módon a három közül az Electric Wizard gyakorolta a legnagyobb hatást, és bár az utóbbi időben divat lett becsmérelni őket (teszem hozzá, az utolsó album alapján némiképp jogosan), a Come My Fanatics és a Dopethrone számomra klasszikus.
Mi jelent számodra a Deep Purple?
Sosem voltam a rajongójuk.
Sör vagy bor?
Kőbányai.
Az utolsó szó jogán mit üzensz a Rattle Inc. olvasóinak?
Először is köszönjük a lehetőséget, az olvasóknak pedig azt üzenném, hogy járjanak koncertre, vásároljanak fizikai hanghordozókat, merüljenek el a mélységekben és támogassák az undergroundot. SUPPORT THE SLUDGE!
https://herhighnessdoom.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/pg/herhighnessdoom
Leave a Reply