Fodor „Fodi” Zoltán a The Bedlam Dreamland in Mysery demójáról
Annak idején, amikor bekerültem a metal körforgásba, felfedeztem ezt a muzsikát, és a thrash metal hamar a szívemhez nőtt. Ez a ’80-as évek második felében/vége felé történt. Ez volt az az időszak, amikor hazánkban is pezsgő thrash színtér bontakozott ki, olyan csapatok képviseletében, mint az Undertaking, a Beyond, a Mirror, a Butchers vagy a Bedlam. Bevallom, utóbbi zenekar – ahogy az Undertaking is – később ért be nálam, de utána komoly kedvencekké váltak. Az egykoron Kazincbarcikáról indult Bedlam annak idején két nagyon profi demóval örvendeztette meg a hazai fanatikusokat, amelyek közül a Dreamland in Misery idén ünnepli harmincadik születésnapját. Ennek apropóján két beszélgetőpartnerem is volt, elsőként az énekes Fodor „Fodi” Zoltánt kérdeztem a csapat megalakulásától a Dreamland…-ig tartó időszakról.
Fodi, nagyon megtisztelő, hogy elfogadtad az interjúfelkérést, köszönöm szépen! Mielőtt rátérnénk a Dreamland in Misery demóra, pár szóval beszélj, kérlek, az előzményekről, a Reaper zenekarról!
Én köszönöm a felkérést! A kezdetekről, a Reaper-ről talán annyit, hogy 15-16 évesen, zenerajongóként az együttes alapítása szinte magától értetődő dolog volt. A barátokkal, akkori osztálytársakkal kiosztottuk a szerepeket, mindenféle hangszeres tudás vagy az adott hangszerek birtoklása nélkül. Tehát eléggé véletlenszerű volt a dolog, fogalmunk sem volt az egészről, de szerettünk volna a kedvenc bandáink módjára zenélni. Valamilyen átmenetet képzelj el a punk, a black metal és a grindcore között. Az akkori név is tükrözi, hogy mennyire fiatal és tapasztalatlan volt a csapat.
Akkoriban komoly underground élet volt Kazincbarcikán/Miskolcon, igaz?
Amikor egy bizonyos szintre eljutottunk, elkezdtünk számokat írni, és voltak kisebb fellépéseink, ahol feszengve zajongtunk a maroknyi közönség előtt. A zenei stílusunkat inkább az akkori tudásunk határozta meg, mintsem az elképzeléseink.
Mikor és hogyan lett a Reaperből Bedlam?
A kezdő Reaper-felállásból csak Mester Csabi és jómagam maradtunk a bandában, Diamond (Ignéczi Péter – a szerk.) pedig menedzserré avanzsált, amikor később Cicó beszállt hozzánk. Azt hiszem, igazán innentől számíthatjuk a zenekar létezését. Később Vili érkezésével és a rendszeres próbák után lehet arról beszélni, hogy igen, itt egy zenekarról van szó. Egy idő után elkezdett bennünket zavarni a név, és hosszas kutakodás, tanácskozás után döntöttünk a Bedlam név mellett. Az első elmegyógyintézet volt a világon, körülbelül a 14. században, és akkoriban szórakozásként az emberek gyakran nézték a bent lévő pácienseket. Ez nagyon illett az akkori zenénk hangulatához, mondanivalójához, legalábbis akkor így gondoltuk.
Hogyan, milyen szempontok, koncepció alapján alakították ki a Bedlam stílusát? Kik voltak akkoriban a legnagyobb kedvenceitek?
Első hatásaink a Slayer, a Voivod, a Destruction és a Kreator voltak, majd mikor megjelentek a Bay Area-i zenekarok, a Metallica, a Testament, az Exodus és a Death Angel volt ránk leginkább hatással, és persze a Megadeth (amit a Reality of Present demót hallgatva le sem tagadhatnánk 🙂 ).
Három demót (Aktuális Veszély, Reality of Present, General Rejection) rögzítettetek viszonylag rövid idő alatt. Ennyire termékenyek voltatok? Összefoglalóan hogyan jellemeznéd a felvételeket?
Az első felvételek próbatermi saját cuccal rögzített anyagok voltak. Ami a minőséget illeti, az hagyott némi kívánni valót maga után… 🙂 Aztán ’89-ben egy kis miskolci stúdióban, amit ki bírtunk akkor perkálni, felvettük a General Rejection demót. Sajnos élő dob felvételéről hallani sem akart a helyi technikus, úgyhogy azért lett annyira vékony a dob sound, ha lehet annak nevezni… 🙂
Széles körben terjesztettétek ezeket az anyagokat? Sikerült általuk megalapozni a zenekar hírnevét, illetve milyen visszajelzéseket kaptatok rájuk?
Mindenesetre a zenekar egyre nagyobb helyeken és nagyobb számú közönség előtt tudott bemutatkozni. Hála Istennek, akkor volt egy erős underground mozgalom az országban, fénymásolt fanzine-k stb. Ne felejtsük el, hogy Lénárd Laciék is sokat tettek értünk a Metal Hammer magazin által. Akkor Budapesten már létezett az Undertaking által működtetett Thrash-Mosh Club is, amire mi is meghívást kaptunk. 1988 novemberében, Debrecenben együtt léptünk fel a Pestilence nevű gödöllői csapattal, akikkel szinte az első 20 perc után életre szóló barátságot kötöttünk. Azután gyakran léptünk fel együtt.
A General Rejection-t követően Bojti Vilmost, aki katonának vonult be, Lőrincz József váltotta. Józsi átmeneti megoldás volt, vagy állandó tagként gondoltatok rá?
Év végére megfogalmazódott bennünk a zenekar Budapestre való áthelyezésének ötlete, illetve terve. Sajnos Bojti Vili nem kívánta otthagyni az otthoni életet és ezért nehéz szívvel új dobos után néztünk. Jó barátunk, Lőrincz Józsi segített ki bennünket a már lekötött koncertek teljesítésében.
További tagcserék történtek soraitokban, hiszen a kvartett felállás kvintetté hízott, miután Lovász Béla gitáros és Újvári Péter dobos (mindketten a Pestilence-ből) csatlakozott hozzátok. Ez hogyan történt?
1990 szilveszter éjszakáján, Petya házibuliján megszületett az új Bedlam, ami az ő és Lovász Béci csatlakozását jelentette. A változást jelölve tettük a The szócskát a zenekar neve elé.
Mikor álltatok neki a Dreamland in Misery megírásának? Ezúttal hogyan születtek a dalok a korábbi demókhoz képest? Az új muzsikusok is részt vettek a dalszerzésben?
Miután Budapestre, illetve Gödöllőre költöztünk, megírtuk a Dreamland in Misery dalait, amelyek közül az egyik, a Suicidal Meditation egy Pestilence nóta volt, amit Béci hozott magával. Emlékezetes történet abból az időszakból, hogy a Dreamland felvételei előtt Bécsben lépett fel akkori abszolút kedvencünk, a Death Angel az igencsak állat Forbidden társaságában. Egyik barátommal elindultunk reggel autóstoppal Kazincbarcikáról, Gödöllőn értesítettük az éppen a dobokon dolgozó Petyát és Cicót, illetve Bécit. Így két csapatban, továbbra is autóstoppal mentünk Bécsbe az esti koncertre. Megbeszéltünk egy helyet, hogy ott találkozunk a buli előtt. A barátommal tartottuk is magunkat ehhez, miközben Cicóék egyenesen a koncertre mentek. Szóval mi lekéstük az eseményt, a többiek pedig otthon áradoztak a buliról! Két hétig nem szóltam hozzájuk! 🙂
A felvételek hogyan és hol zajlottak? Mennyi idő alatt lett kész a demó? Esetleg ugyanabban a stúdióban dolgoztatok, ahol a General Rejection is készült?
Igen, a Dreamland… is ugyanott lett felvéve, mint az előző demó. Talán a dobok egy fokkal jobban élvezhetők… 🙂
Pár szóban beszélj, kérlek, az akkori koncertjeitekről! Mely Bedlam bulik voltak a legjobbak, melyek vonzották a legtöbb nézőt?
A két demó sikerét illetően talán annyit, hogy ’91-ben sikeres országos turnét bonyolítottunk le. Önerőből, mindenféle kiadott lemez és kiadói háttér nélkül. Ennyire erős volt az underground szcéna. Persze mindez Ignéczi Peti szervezőkészségének és a mi lelkesedésünknek is köszönhető: országosan saját kezűleg plakátoztunk stb. Itt meg kell említenem Pulit (Pulveri Antal főfant) is, aki a plakátozás Michelangelo-ja volt.
Nagyjából 11 éve, amikor a Bedlam a Tankcsapdával közösen turnézott, CD-n is megjelent a General Rejection és a Dreamland in Misery. Arra nem gondoltatok, hogy egy átkevert (esetleg újra felvett) változatban, booklettel, gyári minőségben is kiadjátok a demókat?
Ugorjunk egy nagyot az időben! Igen, 2009-ben volt egy reunion koncert és utána a Tankcsapda vendégeként egy turné, mielőtt kiköltöztem volna Japánba. Újra kiadni, keverni anyagokat egyelőre nem szerepel a terveink között. De ha volna valaki, aki ezt magára vállalná, én örülnék neki.
Te és Petya a Storm the Studio-ban vagytok érdekeltek, Cicó a Nomadot csinálja; van arra esély, hogy egy pár buli erejéig összeálljon a Fodor Zoltán–Lovász Béla–Jánosi Szabolcs–Mester Csaba–Újvári Péter alkotta legénység?
A jelenlegi helyzet alapján nincs kilátásban Bedlam koncert vagy bármi együttes megmozdulás. Zenekarok játszanak, írnak együtt jó lemezeket, aztán ki erre, ki arra megy, és ugyanaz a dolog sajnos néha megismételhetetlen. Nálunk sokkal nagyobb nevek is hasonló sorsra jutottak. Örülök, hogy létezhet az STS ebben a formában, kellemesen ki tudjuk élni a zenei és alkotói vágyainkat. Személy szerint most jobban leköt az STS-sel való alkotás öröme.
Fodi, köszönöm szépen a válaszaidat!
Hadd említsem még meg Éber Sanyi, Cseke Józsi, Maráczi Tomi, Éliás Jancsi, Hencz Csabi, Somogyi Péter, Miskey Sándor barátainkat, akik szerves részei voltak a zenekar életének. Köszi a megkeresést!
(holnap Mester Csabával folytatjuk)
Leave a Reply