„Négy zenekar simán befér egy mikrobuszba”

Social Free Face

Szakály „Sas” Péter a Savaria Colonia Hardcore mozgalomról – 2. rész

A hardcore színtérre mindig is jellemző volt az összetartás, az egységesség kifejezésre juttatása, de a szcéna a politikától sem határolta el magát. Ez nálatok hogyan nyilvánult meg? Ideológiailag, politikailag, emberileg, zeneileg egy hullámhosszon voltatok?

Elcsépelt szónak tűnik, pedig nem az. Minden baráti közösség kijelentheti magáról, hogy összetart. Mindenki segít a haverjának, ahol és amiben tud. Azt az idő dönti el, hogy ez mennyire komoly. Nálunk ez kb. 30 éve van így. Politika? Ha nem balos vagy, akkor jobbos, vagy fordítva… A faszt. Liberális? Hm… Mi az? Amit mostanában előszeretettel emlegetnek? Mert akkor nem. Viszont oldalaktól függetlenül szeretem eldönteni egy-egy dologról, hogy egyetértek-e vele vagy nem. Tehát meghagyom magamnak a döntési szabadságot. Ugye így már más színezete van a liberális szónak. Felesleges oldalakban nézni a világot. Jelenleg Magyarországon, ha beszélgetsz valakivel, és esetleg más a véleményed a politikáról, mint neki, simán nem fog egyenlő partnerként kezelni. Beleégett az emberekbe, hogy van a kormány és az ellenzék. A fenét: fent van meg lent. Aztán amíg mi lent marjuk egymást a politika miatt, addig ők ott fent degeszre tömik a zsebüket.

Körülbelül ’97/’98 körül csatlakozott a Coloniához a United Side; rajtuk kívül mások is beléptek a mozgalomba, vagy ez egyfajta zárt közösség volt?

’89 környékén még sehol nem volt a SFF, sem a Liberal Youth, sem a United Side. Viszont az első Savaria Colonia Hardcore feliratok már fent voltak a plakátokon. Ez egy nyílt közösség, amelynek nem utolsó sorban zenekarai is vannak.

Egyetértesz azzal, hogy ekkorra Szombathely a hardcore, illetve a hazai underground egyik fellegvárává vált?

Talán igen. Tény, hogy abban az időben rengeteg felejthetetlen koncert volt itt.

Véleményed szerint Vida Ferenc személye (R.I.P.), az LMS és a KO Records is hozzájárultak a szombathelyi metal élet fellendüléséhez?

Feri aranyos ember volt. Mindig volt valami terve. Szerették is, meg nem is. Ami elvitathatatlan, hogy rohadt sok zenekarnak segített így vagy úgy.

Az általa szervezett tehetségkutatók és fesztiválok is komoly jelentőségűek voltak, igaz?

A tehetségkutatókról ne beszéljünk, mert szerintem mind bunda volt. Én amúgy is egy zenei zsákutcának tartom ezeket: egy „szakmai zsűri” eldönti, hogy jó-e egy zenekar vagy sem. Ezt inkább hagyjuk meg a közönségnek. Inkább a fia, Vida Gabi volt az, aki segített az underground csapatoknak. Ott volt mellettünk és a Deformity mellett is.

A kétezres évek elején keveset lehetett hallani az SCHC-ről. Megbomlott az egység, esetleg takaréklángon működött a történet?

A legjobb házasságban is vannak súrlódások. Mi abban az időben 78-80 bulit csináltunk évente. Olyan helyekre jutottunk el, ahol előtte csak ritkán voltak koncertek, hardcore pedig abszolút nem. Járatlan út volt. Arról szólt az életünk, hogy meló, próba, koncert. Kezdtünk sok lenni egymás számára. Előjöttek olyan ellentétek, amelyeket normális esetben egy röhögéssel vagy egy legyintéssel el lehetett volna intézni, de akkor tényleg egymás agyára mentünk. Volt egy kis nézeteltérés meg duzzogás, aztán mindezek elmúltak. Annál jobb barátok vagyunk, mint hogy éveket pazaroljunk a hülyeségre.

Jómagam 2014 decemberében voltam SCHC fesztiválon, ahol olyan új bandákat ismertem meg, mint az Önkiirtás, a Zsibbadás, a Wroongg és a Gross Out. Ez azt jelenti, hogy új erőre kapott a mozgalom?

Önkiírtás, Gipsy SS, Gross Out, Kristályvonat, Wroonggg, és még négy vagy öt másik csapat. Felsorolhatatlan. Azt, hogy ezekből ma melyik működik, csak ők tudják megmondani. Viszont ami nekem nagyon bejön, az a Gipsy SS. Mondjuk, az énekes gyerekkel most fasírtban vagyok, mert egy arrogáns fasz, de a zene az zseniális. De tényleg nem lehet átlátni a színteret. A mellettünk lévő próbahelyen próbálnak, de szerintem gondolkodás nélkül ők sem tudnák megmondani, hogy ki melyik zenekarban játszik. Négy zenekar simán befér egy mikrobuszba. talán még hely is marad.

Nekem különösen a Gross Out nyerte el a tetszésemet…

Erről Börzsit kellene megkérdezned… passz.

Ha jól tudom, a Colonia karitatív tevékenységet is folytat. Fontos számotokra az emberek segítése, támogatása?

Sajnos olyan világot élünk, amikor az emberek rá vannak szorulva a segítségre. Tényleg sajnos, és egyben szomorú is. Az elmúlt években nagyon sok olyan koncert volt, amit egy-egy család megsegítésére vagy valaki orvosi kezelésére kellett összehozni. Ilyenkor mindig megdöbbenek, hogy mekkora erő van ebben a közösségben. Hatalmas hála mindenkinek, aki ott volt ezeken a koncerteken, a zenekaroknak pedig hatalmas tisztelet. Reméljük, a jövőben kevesebb ilyen megmozdulásra lesz szükség. Mellette persze csináljuk a dolgainkat, ki így, ki úgy. Én például a Tiszta Szombathelyi Parkerdőért csoportban próbálok segíteni, amit tudok. Ez egy érdekes történet. Szombathely határában van egy parkerdő és egy csomó kiskert. Szemétügyileg áldatlan állapotok uralkodnak ott. Pár régi punk srác (Krisztián, Ancsa, Sanyika, Hasznos) megalakították ezt a csoportot, és nekimentek a területért felelős erdészetnek. Odáig fajult a dolog, hogy szerintem ez is (persze ezen kívül még sok minden) közrejátszott abban, hogy Szombathelyen már nem fideszes a városvezetés.

Összefoglalóan mondj, kérlek, egy pár szót inaktív és aktív csapataidról, tehát az At Once Hero-ról, a Sunshine to Breakfast-ról, a River Runners-ről és a Freejack-ről!

2000: Sunshine to Breakfast. Ezt a KHV gitárosával, a United Side dobosával, és a SFF egyik énekesével csináltuk. Egy cím nélküli albumunk jött ki.
2000: At Once Hero. Ez egy kicsit másfajta csapat volt, mint a többi. Inkább rockot játszottunk. Itt Bigyusz (Jeanne Dark, Strong Deformity) énekelt. Remélem, egyszer valamikor szembe jön velem az a 10 számos CD, amit rögzítettünk. 🙂
2008: River Runners. Számomra ez a banda az At Once Hero folytatása, annyi különbséggel, hogy itt nem írunk saját számokat, hanem a tiszteletünket fejezzük ki olyan zenekarok előtt, mint a The Cure, a New Model Army, vagy a magyarok közül például a Kretens.
2020: FREEJACK. Ez pedig a mostani formációm. Elméletileg kész a lemez, tíz számmal, de egyszerűen nem tudunk vele leállni. Meg kellett húzni a határt, hogy több nem kerülhet rá. Tömény thrash, ami megy bele az emberek arcába. Kész van még két további számunk, de azokat majd legközelebb.

Ezek közül voltak hobbi projektek, vagy mindegyikbe maximálisan beletetted magad?

Mindent elmondtam róluk, amit tudni érdemes, viszont egyet szeretnék közülük kiemelni, a FREEJACK-et. Ez nem egy állandó zenekar, viszont számomra ugyanolyan fontos, mint a SFF, a Liberal Youth vagy a River Runners. Marha nagy motiváció van benne. Tizedes és én valahogy nagyon megtaláltuk egymást ebben a zenében. Elkészült a lemez, de már a következőre is írjuk a számokat. Azon röhögünk, hogy az első még ki sem jött, de már készül a második.

Ami a zenei ízlésedet illeti, vannak olyan muzsikák, irányzatok, amelyek egyáltalán nem jönnek be, nem egyeztethetők össze „hitvallásoddal”?

Nem hiszem, hogy lenne rossz zene. Maximum olyan, amelyik hidegen hagy. Viszont ami nálam fontos, az a dalok mondanivalója. A legegyszerűbb, kéthangos punkot is tudom imádni, ha arról énekelnek, amivel tudok azonosulni. Persze ez fordítva is igaz. Az együttes szétjátszhatja a zenei részt, ha közben faszságokról énekelnek. Az kuka.

Sas, köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre álltál! Kérlek, oszd meg záró gondolataidat olvasóinkkal!

Nincs különösebb gondolat a végére, csak annyi, hogy kérnék abból a vízből, amit a ’80-as, ’90-es években a német thrasherek ittak.

A cikk szerzője: Dávid László 716 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*