„Nagy hatással voltak ránk az olyan bandák, mint a Kiss vagy a Black Sabbath”

Don Doty, a Dark Angel egykori énekese a csapat bemutatkozó albumáról

Azt hiszem, a Dark Angelt senkinek nem kell bemutatni. Ők minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású thrash metal együttese, ám egy kissé alulértékeltek, és ezért nem sikerült olyan nagyra nőniük, mint a Big Four tagjainak. Egy álmom vált valóra azzal, hogy interjút készíthettem a korábbi énekessel, Don Doty-val.

Don, a banda Shellshock néven alakult Downey-ban 1981-ben. Te énekeltél, Rob Yahn basszusozott, Jim Durkin gitározott és Mike Andrade dobolt. Emlékszel még, hogyan jöttetek össze?

A Downey középsuliban mind együtt lógtunk az ebédlőben. Rob egy alkalommal mondta, hogy valaki hazavihetné, mire én felajánlottam, hogy szívesen elfuvarozom a kocsimmal. Elég jó sztereó cucc volt a verdámban. Hazafelé Ozzyt hallgattunk. Én is énekeltem, mire Rob rám nézett, és azt mondta: „Jó hangod van! Jimmel elkezdtünk számokat írni, és bandát akarunk alakítani. Nem szeretnél énekelni?” Mire én: „De, szívesen!” Szóval összejöttünk, és írtunk pár számot: a Hammer Away-t, a Demons Domain-t, az Eternal Captivity-t, ilyesmiket…

Mindenkinek ez volt az első zenekara, vagy már korábbról is volt zenei tapasztalatotok?

Akkoriban csak Jim vett leckéket.

Ugyanakkor kezdtetek, mint a Metallica, a Slayer, az Armored Saint, a Savage Grace vagy az Abattoir. Mire emlékszel ebből az időszakból?

Jó idők voltak, a többi bandát is megnéztük, és egy csomó szórólapot elosztogattunk.

Ekkoriban még gyerekcipőben járt a Los Angeles-i underground színtér?

Igen, eléggé. Volt egy pár lemezbolt, amelyekben akadt olyan rész, amit érdemes volt átnézni. Olyan bandák lemezeit lehetett megtalálni, mint a Motörhead, a Tygers of Pan Tang, vagy a Metal Massacre sorozat. Jó kis lemezek voltak.

Egyértelmű volt számotokra, hogy milyen zenét akartok játszani?

Igen: metalt. Keményet, durvát, gyorsat és hangosat.

Mi a helyzet a korai próbákkal? Kezdettől saját számokat írtatok, vagy főleg feldolgozásokat nyomtatok?

Saját dalokat írtunk, és amikor eljött az idő, hogy fellépjünk egy bulin, egy pár Judas Priest és Tank nótát is megtanultunk.

A neveteket meg kellett változtatnotok Shellshockról Dark Angelre, mert már volt egy ilyen banda. Ki találta ki az új nevet?

Jim és én, amikor egyszer a szobájában ökörködtünk suli után.

A Dark Angel elég aktív volt a korai években, nem kevesebb, mint négy demót adott ki, mielőtt megjelent volna a We Have Arrived. Mesélnél ezekről az anyagokról?

Amikor elkezdtük, tudtuk, hogy mit akarunk, csak azt nem tudtuk, hogyan csináljuk azt meg. Az első dalaink így születtek. Sokat változtattunk rajtuk, amikor játszottuk őket. Jól szóltak, de nem olyanok voltak, amilyennek akartuk őket. Igazság szerint Jim erőltette a dolgokat. Megírt valamit, aztán átírta. Így születtek meg az olyan számok, mint például a Welcome to the Slaughterhouse.

Ezek már olyan nóták voltak, amilyeneket a Dark Angellel játszani akartatok?

Végül olyan dalaink lettek, mint a Merciless Death.

A banda korai korszakában több doboscserétek is volt: Lee Rausch és Bob Gourley is játszott nálatok, mielőtt Jack Schwartz mellett döntöttek volna…

Így van, mindketten remek dobosok, de valahogy nem jött össze velük a dolog.

Mikor és hogyan vettétek be Eric Meyert második gitárosnak?

Ericre azért volt szükségünk, mert a színpadon teljesebb hangzást akartunk. Jim hirdetett az újságban, és megtalálta Eric-et, a szörfös fickót. Szerette a punkot és a metalt, és tudott is játszani, úgyhogy bevettük.

Emlékszel, hogyan szerződtetett benneteket az Azra/Metal Storm Records? Nagyobb cégek nem figyeltek fel rátok?

Az Azra keresett meg bennünket elsőként, úgyhogy velük írtuk alá a szerződést.

Mikor kezdtetek el dolgozni a We Have Arrived albumon?

Sokat koncerteztünk, és egyre bővült a repertoárunk. Jim pedig egyre több számot írt, mert muszáj volt.

1984 augusztusában vonultatok be a Track Records stúdióba. Hogyan zajlottak a felvételek?

Nagyon király volt minden. Remekül éreztem magam, bementünk, és mindent beleadtunk.

Megfelelő anyagi keret állt rendelkezésetekre a felvételekhez?

Természetesen nem. Az éjszaka közepén és reggel dolgoztunk, amikor senki más nem volt ott, hogy olcsóbban megússzuk.

Véleményed szerint a dalok kevésbé komplikáltabbak, mint a Slayer Hell Awaits-ének nótái? Egyértelmű a szerkezetük és könnyen befogadhatók?

A metal az metal, van, aki így hallja, és van, aki úgy.

Hogy látod: old school-abb, primitívebb thrash-t játszottatok, amit nagyban befolyásolt a hagyományos heavy metal?

Azt kell mondjam, hogy nagy hatással voltak ránk az olyan bandák, mint a Kiss vagy a Black Sabbath.

A végeredmény ’80-as évekbeli, nyers thrash metal lett? A Merciless Death klasszikussá vált, az egyik legnagyobb thrash himnusz…

Szeretem a Merciless Death-t, az egyik kedvencem.

A zene egyértelműen emlékeztet a korai Slayerre, Metallicára és Exodusra, vagyis a Dark Angel a thrash korai szakaszában nem tartozott a legeredetibb előadók közé, mégis nagy hatással volt más zenekarokra. Egyetértesz ezzel?

Igen.

Mit gondolsz az anyagról 35 évvel a megjelenése után?

Ez a kedvenc albumom.

Mit gondolsz, a felvételek során kapott saját karaktert a lemez?

Bill Metoyer (az album zenei producere) nélkül nem olyan lett volna az anyag, mint amilyenné vált.

Mit gondolsz, ez a debütalbum joggal kerülhetne egy polcra a Kill ’Em All-lal, a Show No Mercy-vel, a Fistful of Metal-lal, a Killing Is My Business…-szel és a Bonded by Blood-dal?

Egyértelműen igen.

A We Have Arrived a karrieretek megalapozója, és egy kicsit más, mint a következő album, a durvább Darkness Descends?

Amikor továbblép az ember, természetszerűleg változnak a dolgok. A We Have Arrived-dal kezdtünk, és ahogy továbbléptünk, a Darkness Descends jelezte a fejlődésünket. Második alkalommal még keményebb, gyorsabb és erősebb anyagot akartunk.

A Welcome to the Slaughterhouse a Metal Massacre VI válogatáson is megjelent. Ez segített megismertetni a bandát a szélesebb közönséggel?

Akkoriban igen. A We Have Arrived sokáig népszerű volt.

Az album végül csak 1985 márciusában jött ki. Mi okozta a késedelmet?

A lemezkiadónak gondjai voltak.

A Dark Angel letette a névjegyét a We Have Arrived-dal? A lemez kiállta az idő próbáját?

Azt mondanám, hogy igen. Ma is van olyan banda, amelyik játssza a We Have Arrived-ot és a Merciless Death-t, szóval hatással voltunk másokra.

Don, köszönöm a válaszaidat! Mik lennének a záró gondolataid?

Köszönök mindent, neked és a rajongóknak is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a metal mozgalom részese lehetek, mert a világon nekünk vannak a legjobb és legkeményebb rajongóink.