„Kellett egy kis energialöket a bandának”

A Csejtey zenekar koncertfelállása (balról jobbra): Csejtey Zoli, Noctis, Tóth Gábor és Khrul

Levélváltás Csejtey Zoltánnal, az Extreme Deformity és a Sear Bliss egykori gitárosával – 2. rész

(Az első rész itt olvasható.)

Zoli, folytatva zenei pályafutásodat és a kronológiát, az Extreme Deformity után a Sear Bliss következett. Hogyan jött létre a zenekar?

A Sear Bliss-t Nagy András és Totó alapították. Különleges metalbanda létrehozása volt a cél, ami zeneileg más, mint az akkori zenei élet felhozatala. Amikor a zenekarhoz csatlakoztam, Totó már nem volt a tagja, és éppen frontembert kerestek. Kellett a bandának egy tag, aki hozza az alapot, a lendületet a zenéjükhöz.

Mi motivált benneteket, hogy egy black metal zenekart hozzatok létre? Akkoriban már érezhető volt, hogy a műfaj feljebb tör az undergroundban?

Igazából nem black metalnak indult a zenekar, a már megírt nótákat formáztuk át Winter hatására. Az ő ötlete volt, hogy inkább ebbe az irányba haladjunk, és jó döntésnek bizonyult, mivel igen, már érezhető volt a műfaj emelkedése.

Tudatos döntés volt, hogy Szűcs Gergely személyében egy trombitást, illetve Winter személyében egy billentyűst állítsatok csatasorba, ezáltal egyfajta extrát, pluszt adva a zenéhez?

Igen. A zene különlegessé tételéhez szükség volt extrákra. Gergő képzett zenész, sokat segített az alkotásban, amire szükség is volt, hiszen a trombita nem tipikus hangszer ebben a műfajban.

Az 1995-ös The Pagan Winter demón te énekeltél, session dobosként pedig Bertalan Balázs működött közre, ellenben Tóth Csaba ekkor már nem volt a zenekar tagja…

Énekesként kerültem a zenekarba, Totó szerepét vettem át; nem tudom pontosan, mi történt vele. A zene alapjait én hoztam, kellett egy kis energialöket a bandának. A demó felvétele előtt a dobosunk elhagyta a zenekart, a stúdió viszont le volt foglalva, ezért valamilyen megoldást kellett találni. Szerencsére Balázs rábólintott a felkérésre. Hihetetlen rövid idő alatt megtanulta, és nagyon ügyesen feldobolta a nótákat szalagra, örök hála érte.

Milyen csatornákon népszerűsítettétek, terjesztettétek a felvételt? Sikerült általa a figyelmet felhívni a Sear Bliss-re?

A terjesztést András vállalta. Már az elején a figyelem középpontjába került az anyag, hiszen meglehetősen extrémnek számított az akkori zenei életben. A külföldi érdeklődés sem maradt el, sikerült is egy kinti kiadóval szerződést kötni. Ez sokat emelt a zenekar megítélésén.

Mire egy évvel később az első Sear Bliss lemez, a Phantoms megjelent, újabb átrendeződések mentek végbe a felállásban: Nagy András vette át az énekes szerepkörét, te pedig a dobok mögé kerültél. Ez hogyan történt?

Szívesen vállaltam a dobos szerepét, hiszen tanultam ezen a hangszeren játszani, és a doboshiányt meg kellett oldani. Így viszont az énekesi poszt üresedett meg. András eleinte nagyon nem akarta, de csak ő volt alkalmas a feladatra. Szerintem nem bánta meg a döntését.

Egyetértesz azzal, hogy mind a The Pagan Winter, mind a Phantoms klasszikusokká nemesedtek az évek folyamán?

Igen. Nem véletlen, hogy a koncertjeiken a mai napig elhangzik egy-egy nóta ezekről az albumokról.

Milyen emlékeket őrzöl a Mardukkal közös turnéról?

Jót is, rosszat is. Az utazás fárasztó volt. A koncertek fantasztikusak, sikeresek. Sajnos az összezártság nem a legjobbat hozta ki a tagokból. Mire hazaértünk, szétesett a banda.

A Sear Bliss-szel párhuzamosan Totóval az Alexi’s Machine-ben is érdekelt voltál, egy demót is kiadtatok. Erre a bandára is komolyan koncentráltál, vagy ez amolyan hobbi projekt volt?

Nekem hobbibanda volt, de szerettem velük zenélni. Jó kis csapat volt.

Az Alexi’s Machine tagjaként

Emlékszem, hogy ’94 decemberének végén felléptetek Szombathelyen a Domusban a Self Destroy-jal (amiben Kalmár „Csucsu” András énekelt), a Jeanne Dark-kal, egy soproni csapattal – a nevüket sajnos elfelejtettem – és az Action-nel…

Igen. Ennek lassan 26 éve. A helyre, a koncertre emlékszem, de az egész este nincs meg.

Ez volt az az időszak, amikor a nu metal és a rap/hip hop/hardcore (Dog Eat Dog, Downset, Rage Against the Machine, Machine Head, Biohazard stb.) tűnt fel a színen…

No, ezek nem az én műfajaim. Akkor már teljesen a black metalos időszakomat éltem.

Ezt követően további black metal formációkban (Infernal, Nefarious, Forest Silence) vettél részt. Összefoglalóan mondj, kérlek, pár szót ezekről az aktivitásaidról!

Miután kiraktak a Sear Blissből, Winter sem maradt, így egy új korszakot kezdtünk építeni, valami sokkal mélyebbre nyúló, sokkal black metalosabb őrületet. Nem koncerteztünk, csak alkottunk. A magyar médiát nem hozta lázba, pedig a Nefarious és a Forest Silence anyagai külföldön is megjelentek.

2006-ban testvéreiddel megalapítottad a Csejteyt, amely név alatt egy demótok, a 2010-es The Unnameable jelent meg. Aktív még a csapat?

A Csejteyt egyedül kezdtem, a H. P. Lovecraft művei által inspirált gondolataimból született zeneként. Mivel a testvéreim is csatlakoztak az alkotás folyamatához, ezért lett a zenekar neve a családnevünk. Szerettem volna ebből többet kihozni, de az élet mást akart. Sajnos már nem aktív a banda.

Mikor és miért költöztél el Szombathelyről? Gyakran látogatsz haza?

2005 végén költöztem el a feleségem szülővárosába, új, közös életünk megalapozásáért. Sokat köszönhetek neki, mindenben támogat, igazgat, ha épp’ elveszni készülök. Jó döntés volt elköltözni, de mindig szívesen (igaz, elég ritkán) térek vissza Szhelyre.

Jelenleg mivel foglalkozol? Naprakészen követed a metal színteret?

Saját vállalkozást indítottam, többnyire díszműkovácsolással foglalkozom. A zenélés a háttérbe szorult, de a metal még mindig az életem része.

Voltak olyan kiadványok/zenekarok, amelyek komoly hatást gyakoroltak rád az eltelt öt esztendőben? Sikerült új kedvenceket avatnod?

Őszintén szólva nem. Inkább nosztalgiázni szoktam. Néha felkapom a fejem egy-egy jó zenére, de a régi kedvencek még mindig a favoritok.

Mi a véleményed az utóbbi négy-öt év zenésztragédiáiról? Kinek az elvesztése rázott meg a legjobban? 2020 is borzalmasan indult e tekintetben…

Sajnos a halál nem válogat. Minden nagy zenész távozása fájdalmas, de amit alkottak, az örök…

Zoli, köszönöm szépen a válaszaidat!

Örülök, hogy gondoltál rám, és köszönöm, hogy felkértél erre az interjúra. Metal forever!

A cikk szerzője: Dávid László 716 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*