„A hardcore nem egy zene, hanem egy közösség”

Szakály „Sas” Péter a Savaria Colonia Hardcore mozgalomról – 1. rész

A ’90-es évek derekán, Szombathelyen a Social Free Face, a Liberal Youth és a United Side egy olyan zenei mozgalmat hozott létre, amely a Savaria Colonia Hardcore (SCHC) név alatt vált ismertté. Fiatal, tehetséges zenekarok tömörültek az SCHC égisze alatt, mintegy hardcore fellegvárrá téve Vas megye székhelyét. Idővel a lendület alábbhagyott, de a Colonia nem szűnt meg, ma is él, működik. Interjúpartnerem Szakály „Sas” Péter volt.

Sas, sok szeretettel üdvözöllek magazinunk nevében! Hogy viseled a bezártságot, a karantént?

Nehezen. Amikor az egész beütött, azt hittem lesz két-három hét pihi, aztán minden megy tovább. Nekiálltam pár olyan dolognak, amit mindenképpen szerettem volna megcsinálni. Régóta tervben volt nálam, egy „régi magyar punk” album. Erre olyan zenekarok számait játszottam fel, mint a Qss, a CPG, a Tizedes meg a többiek, a KHV, a Seduxen stb. Aztán jött az ötlet, hogy a Tizedessel csináljunk egy pár számot. Ebből lett a FREEJACK. Szépen ment minden, alakultak a dolgok, aztán jött az enyhítés, és nekiálltunk melózni. Tartottam annyira értékesnek és fontosnak ezt a két anyagot, hogy el is készüljenek. Most arról szólnak a napok, hogy nappal meló, éjszaka zene. Ami a legrosszabb ebben a karanténosdiban, hogy tíz hete nem tudok találkozni a lányommal. Persze a koncertek meg a próbák is hiányoznak, de azokat tudom pótolni az itthoni stúdiózással. A lányom nélkül eltöltött időt viszont ellopta tőlem a vírus.

Emlékszel még arra, hogy mikor, hogyan kerültél kapcsolatba a rock/metal zenével, és mi fogott meg benne?

A családban én voltam a legkisebb gyerek. A nővérem Piramist hallgatott, a bátyám meg Pokolgépet. Nem volt más út. 🙂 10-12 évesen el sem tudtam képzelni a gitárhangot torzító nélkül. A metal és a hardcore is ezekből jött. Mindig kerestük a keményebb és gyorsabb zenéket.

Szerinted egyfajta lázadást képvisel ez a muzsika?

Hm… Régen volt benne lázadás, de szerintem ma már nincs. Amikor belekerültem, teljesen más volt a világ. Akkor, ha elmentél egy koncertre, előtte mindig volt benned valamiféle várakozás, utána pedig még hetekkel is a hatása alatt voltál, és beszéltél róla. Ma olyan dömping van, hogy erre már nincs idő. Futószalagon jönnek a koncertek. Én a mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy ott lehettem olyan koncerteken, mint az a Pokolgép buli, ahol az Omegával játszottak, és a Kóbort fejbe dobták. Vagy az első Kreator koncert. Akkor kezdett puhulni a kommunizmus, viszont a rendőröknek ez valahogy nem akart eljutni az agyukig. Minden koncert elején, alatt, vagy után volt valami rendőri fontoskodás. Igen, volt lázadásszaga a dolognak. Ma inkább az van, hogy az embernek ha kedve van, akkor hétvégén kinéz egy bulit, és elmegy rá. Beleüvölti a haragját a világba, és ennyi. Jön a hétfő, a kedd…

A zenélés mikor és hogyan lépett be az életedbe? Netán szülői indíttatásra vagy saját elhatározásod alapján?

’87-’88 környékén volt egy jó kis haveri társaságunk. Metalosok, punkok, rockerek. Kb. akkor kezdtük megtalálni magunknak a hardcore-t is. Szombathelyen akkoriban nem volt klub, koncert is csak elvétve, így az egész társaság Sopronba meg a Lyukba járt olyan koncertekre, mint az AMD vagy a Leukémia. 14-15 évesen elkerülhetetlen volt, hogy mi magunk is zenekart alapítsunk.

Hogyan esett a választásod a basszusgitárra? A bőgősök közül kik a legfőbb hatásaid?

Csülök tudott valamit dobolni, Mazsinak volt egy gitárja, énekelni nem tudtam, így maradt a bőgő. 🙂 Összekuporgattam a lóvémat, anyámék is adtak hozzá valamennyit, aztán irány a Vida hangszerboltja. Soha nem felejtem el, mekkora boldogság volt: Jolana Iris, 4300 forint. Imádtam. :-). Sok ember játékát szeretem, de számomra két igazi isten van. Frank Bello (Anthrax) és Les Claypool (Primus).

A tudást autodidakta módon sajátítottad, el vagy jártál zeneiskolába? Más hangszere(ek)n is „elboldogulsz”?

Egy 14 éves srácnak, aki metalon meg punkon szocializálódott, mondhattad, hogy zeneiskola… 🙂 Fenét: fogtad a gitárt, elmentél a haverokkal zenélni, aztán ami nagyon szar volt, azt próbáltad máshogy játszani. Egy embert kértem meg, hogy mutasson meg egy pár dolgot: Bujtás Ervint, aki akkor az Attack bőgőse volt. A többi meg jött magától. Valahogy úgy, hogy számot írni gitáron lehet igazán, ezért próbáltam azon mutogatni az ötleteimet. Addig mutogattam, amíg egy olyan zenekarom is lett, amiben gitározom (Liberal Youth). Ha rá vagyok kényszerítve, a dobokat is megütöm, plusz néhány éve a szintetizátorral is kísérletezgetek. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint ahogy az azóta elhunyt Sanyika (Dolmen) mondta: „Ami nem hangszer, az sörnyitó”. 🙂

A Sas becenév honnan jött? The Eagle Has Landed… 🙂

Világ életemben jó gyerek voltam. Mindig össze-vissza törtem magam. A név is egy ilyen orrtörésnek köszönhető, a bátyám haverja akasztotta rám. 🙂

Tősgyökeres szombathelyi lévén, ami a ’80-as éveket és a ’90-es évek elejét illeti, hogyan emlékszel vissza a város zenei életére? Lord, Alfred’s Violin, Lightning, Extreme Deformity, Sear Bliss stb. Voltak akkoriban helyi metal klubok?

Imádtam azt az időszakot. Millió zenekar létezett, nem csak a fent említettek. Olyan szintű átfedések voltak a bandák között, hogy az ember csak kapkodta a fejét. Lehetetlen mind leírni, de ha legközelebb erre jársz, egy sör mellett nosztalgiázunk. 🙂 Ami a lényeg, hogy azok közül az emberek közül még a mai napig is majdnem mindenki zenél. Klub akkor még nem volt. Régi KISZ titkárok szerveztek kulturális eseményeket. Legalábbis ők ezt hitték. Ilyen volt az IME meg a Jármű. Nekünk meg ott volt a Pince. Egy foglalt pince, a város főterén. ’89-’90 környékén olyan káosz volt a privatizáció meg a magántulajdon körül, hogy senki nem tudta, mi újság. Pár punk srác megtalálta azt a pincét, kidíszítették, aztán koncerteket csináltunk. Szerintem a rendőrök a mai napig nem tudják, hogy full illegál volt. 🙂

Gyűjtöttél fanzine-eket, benne voltál a kazettacserélgetős mozgalomban?

Nem gyűjtöttem fanzine-eket. Talán csak a Metallica Hungarica-kat, azok viszont jöttek szembe maguktól. A kazetták jobban érdekeltek. A tesómmal Pestre jártunk értük. Music Box lemezbolt, Elektromos krokodil, Labiritmus… Sony 90 perces műsoros két zenekarral. Ugye sokaknak megvan, miről beszélek. 🙂 A mai napig hálás vagyok érte. Vettél, mondjuk, egy D.R.I. kazit, a B oldalról pedig megismerted a Crumbsuckerst. Valahogy nagyon jó ízléssel párosították össze a zenekarokat.

Kérlek, dióhéjban foglald össze zenei pályafutásod kezdetét, illetve hogy azok a zenekarok milyen stílust képviseltek, rögzítettek-e felvételeket, és idehaza mennyire voltak ismertek!

’89: Keleten a helyzet változatlan. Ebbe a csapatban kezdtem zenélni. Koncertfelvételek vannak valahol, de hallgathatatlanok. 🙂
’91: Mammy’s Flowers. Ez a KHV folytatása volt, annyi különbséggel, hogy itt már Béla (Social Free Face) énekelt. Ettől a bandától sajnos nincs felvételem. Az ismertség relatív dolog. A Liberal és az SFF biztos ott van mindenki fejében, aki itthon ezt a zenét hallgatja. Vagy tetszenek, vagy nem. Játszottunk már három-négyezer és 35 ember előtt is. Lényegtelen. Nem számít.

Úgy gondolom, innentől célszerű lenne zenekarokra bontani a pályafutásodat, és kérlek, hogy mindegyik bandához fűzd hozzá a gondolataidat! Mindenekelőtt arra lennék kíváncsi, hogy a Social Free Face és a Liberal Youth „egy kalap alá” vehető? A két zenekarban párhuzamosan játszottál?

’94: Social Free Face. Eddig egy demónk és négy lemezünk jött ki, plusz egy csomó válogatásalbumon szerepeltünk vele.
’96: LiberalYouth. Itt én két demót és öt lemezt számolok, beleértve azt a négyszámos felvételt is, amin az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Asztalos Ildi (Trottel) énekel a Liberalban. Szerintem semmiképpen nem vonható egy kalap alá a kettő, és hála istennek senki nem is teszi ezt. Számomra két teljesen más zenekarról van szó. Az SFF egy kiforrottabb, összerakottabb dolog, míg a Liberal direktebb. Ott valahogy úgy vagyunk vele, hogy ami lendületből jön, az lesz. Szerencsére mindkettő működik. Úgy vagyok velük, mintha az ikreim lennének, de nem egypetéjűek.

A két banda szinte egy időben alakult, akkoriban fektettétek le az SCHC alapjait, amely aztán két-három évvel később nőtte ki magát igazán, és vonult be a köztudatba. Mi húzódott meg a mozgalom létrehozása mögött?

Nehéz megfogalmazni. Ezt át kell élni. Kell hozzá 20-30 őrült, aki együtt, mégis autonóm módon gondolkodik. A hardcore nem egy zene, hanem egy közösség, amibe beleteszed, amid van. A dühöd, a jókedved, az elkeseredettségedet, az örömöd. Mit kapsz? Barátokat, környezettudatosságot, világnézetet, szabad gondolkodást, plusz még a zene is jó. 🙂

A műfaj mely ágait képviselik ezek a bandák?

A Social elsősorban HC, viszont próbálunk metal elemeket is belecsempészni. A Liberal pedig egy hardcore-punk zenekar. De a lényeg nem ez. Ezek csak skatulyák, amelyekbe megpróbáljuk beszorítani őket. Szerintem ennél mindkettő sokkal több. A SFF-fel próbálunk egyfajta pozitív gondolkodást előidézni, míg a Liberal-lal inkább nekimegyünk a világ hibáinak.

Ti magatok, személyesen, hogyan éltétek meg a HC szellemiségét? Irányt mutattatok további csapatok számára?

Nem tudom. Tényleg nem tudom. Ebben a közösségben vagy így élsz, vagy sehogy. Nagyon sok dolog van, amiről ez az egész szól. Mi hardcore-nak hívjuk, más pedig máshogy. Véleményem szerint a lényeg az, hogy ha úgy élsz, hogy reggel nem kell leköpnöd a tükröt, akkor nem lehet baj. Aztán hogy a stílus tett bennünket ilyenné, vagy amúgy is ilyenek lennénk, az már más kérdés. Azt sem tudom, hogy mutattunk-e valaha irányt valakinek… Remélem, hogy igen.

Egyetértesz azzal, hogy a HC idehaza sohasem volt egy trendi műfaj, amolyan perifériára szorult „jelenségnek” számított?

Igen, ez így van. De nincs ezzel semmi gond. Ez egy olyan közeg, ahol a zenekarokban van egy jó nagy adag energia, amit próbálnak átadni az embereknek. Ha ez sikerül, akkor visszakapsz mindent, amit beletettél. Ez igazából kis helyeken működik, ahol érzed az izzadtságszagot.

Akkor összefoglalóan mit tudnál mondani a Social Free Face/Liberal Youth korszakról?

Imádtam, imádom, és remélem, hogy még sokáig imádhatom. 🙂

(holnap folytatjuk)