Target: Mission Executed (1987)

Az igazat megvallva, nem sok belga banda anyaga tartózkodik a gyűjteményemben. Kíváncsiságból átnyálaztam a zenekupacomat, és csupán két másik belgiumi brigádtól találtam CD-ket! Az egyik az ős-grinder Agathocles, a másik pedig a black/death metalt toló Black Bleeding. A Target nem véletlenül vált a gyűjteményem egyik legbecsesebb darabjává, ugyanis imádom ezt az albumot. Még ifjonc koromban ismertem meg a csapatot, amikor valamilyen kölcsönkapott kazettán szerepelt egy pár nótájuk helykitöltő gyanánt. Rögtön beléjük szerettem, ugyanis kiváló dalokat hallottam, amelyek első hallásra belekapaszkodtak a fülcsatornámba. A banda speed/thrash zenekarként szerepel a nagy fémkalendáriumban, de szerintem van itt azért néhány fémesen szigorú és betonkemény heavy metal téma is.

A Target 1986-ban alakult Aalst városában, és már abban az évben ki is dobtak egy demót, aminek szintén Mission Executed volt a címe. A következő évben pedig már jött is ez a lemez. Lex Vogelaar és Franky Van Aerde gitárosok, Johan Susant basszusgitáros, Christ Braems dobos és Guy Degrave énekes olyan remekbe szabott debütalbumot barkácsolt össze, amelynek örökbérlete van az európai metal panoptikumában. A nyolc szerzemény egytől egyig tökéletes, s a 34 és félpercnyi játékidő úgy suhan el, hogy a hallgató szinte észre sem veszi, csak azt érzi, hogy elzsibbadt a nyaka a headbangeléstől, és fáj már a talpa, mert végig ritmusra járt a lába.

A két gitáros mániákus riffjei megállás nélkül ömlenek a hangfalakból, s az ember a végén már valamiféle kőfejtőben érzi magát, ahol fúrók helyett gitárokat használnak. HEHEHE!! Az, hogy a nóták a hallgató fülén keresztülhaladva rögtön a szívében kötnek ki, nagymértékben köszönhető Lex Vogelear gitárosnak, aki csordultig töltötte őket jobbnál jobb szólókkal. Hallatszik, hogy a csávó bele van zúgva a hangszerébe. De Johan Susant basszert is dicséret illeti, mert igencsak ízletes témákkal teszi még élvezetesebbé a szerzeményeket. Ami még nálam nagyon betalált, az Guy Degrave éneke. Imádom az ilyen rekedtes orgánumokat. Persze van, amikor feljebb megy néhány emelettel, ilyenkor jól hallatszik, hogy igencsak rugalmas hangszálai vannak az ürgének.

S ha már a többiekről szót ejtettem, illő, hogy Chris Braems dobost is megemlítsem, aki nem bonyolítja túl a dolgokat, de remekül hozza, amit a dalok megkívánnak. (Bárcsak én tudtam volna így dobolni ilyen fiatal koromban!!! HEHE!!) Emlékszem, mennyire anyám idegeire mentem, amikor kopaszpöcsű koromban állandóan a puffokat ütlegeltem a szobában. HEHE!! Kábé 15 éves lehettem, amikor az egyik osztálytársam, aki akkor az Oziriszban dobolt, árulta a régi dobcuccát, én pedig bejelentettem a muternak, hogy megveszem. Mire ő csak annyit kérdezett: és az egyszobás panellakásban hová a francba teszed? Úgyhogy a dobos karrierem itt véget is ért. HEHEHEHE!!!

Na, de térjünk vissza a Targethez! A csapat a szövegeiben leginkább a mechanizált jövő, a vészesen fejlődő technológiák és a háború témakörével foglalkozott. Ez jól látszik az album borítóján is, amin egy metropolisz maradványai láthatók valamiféle apokalipszis után. (Csak azt a cápauszonyt vagy mit, ami átszakította azt a félig ledőlt felüljárót, nem tudom hová tenni a mai napig! HEHEHE! Tudja valaki, hogy mi a pék dorongja lehet az???)

A Target következő albuma 1989-ben jelent meg Master Project Genesis címmel, és itt már jó néhány változás történt. Először is, nagy sajnálatomra új vokalista érkezett a csapatba Yves Lettanie személyében, aki előtte egy Iron Grey nevű brigádban énekelt. Másodszor, a zene sokkal modernebb, technikásabb lett, és gyakran felütik a fejüket progresszív megoldások is. Még logót is váltottak, de nekem a régi jobban bejön. Egyébként ez a lemezük is tökéletes, de az elsőnek bérelt helye van a szívemben, úgyhogy a Mission Executed-et sokkal többet hallgatom. Szinte minden héten lepörög egyszer, pláne, hogy tavaly végre sikerült vinylen is begyűjtenem.

A belga srácok a második lemez után letették a hangszereket, és 1990-ben feloszlatták a Target-et. Voltak közülük, akik ezután nem is folytatták az aktív zenélést. Egy muzsikus volt csak, aki utána is jó ideig porondon maradt: Lex Vogelaar gitáros. Ő 1993–2000 között a holland Orphanage tagja volt. A Target azóta is nyugvópályán van, legalábbis én semmilyen feltámadásnak nem halottam hírét. De lehet, hogy jobb is így, mert ugye nem minden reunion szokott jól elsülni, bár azért egy koncertre elmennék, ahol lenyomják a Mission Executed albumot teljes egészében! HEHEHE!! Ez a lemez számomra alapmű! Nemcsak azért, mert nosztalgikus hangulatba képes ringatni, hanem azért is, mert mai füllel hallgatva is le tud nyűgözni, és olyan faszán megírt nóták vannak rajta, amelyek hallatán még a farmerdzsekim is libabőrös lesz!!