Pungent Stench: For God Your Soul…For Me Your Flesh (1990)

Ha nem probléma, egy plágiummal kezdek. Február 6-án Tóth „Zozzie” Zoltán barátom/kollégám ezekkel a sorokkal kezdte az osztrák Summoning első két anyagáról írt cikkét (itt olvasható): „Tegyük a kezünket a szívünkre: Ausztria nem zenei nagyhatalom. Leszámítva a klasszikus zeneszerzőket (pl. Mozart, Schubert, Haydn), Falcón és az Opuson kívül nem igazán volt olyan zenész vagy együttes, akik világhírűvé váltak volna ebből az országból. A metal műfaján belül akad azért néhány ismert név, ők underground szinten elég jól „elmuzsikálnak”, de ebből következően nagyobb népszerűségre ők sem tettek szert. Aki járatos a sógoroknál, annak a Pungent Stench, a Disharmonic Orchestra, a Belphegor, a Deadsoul Tribe, a Visions Of Atlantis neve ismerősen csenghet, és természetesen a Summoning is ebbe a körbe sorolható az Alpok országából.”

Maximálisan egyetértek vele, kiegészítve az „elmondottakat” még négy zenekarral, a Blind Petition-nel, a Maniac-kel, a Cephalic-kel és az Abigorral. Úgy vélem, ennek igazából egy oka volt/van: az osztrák csapatok nem feltétlenül tartoznak az innovátorok, az eredeti bandák táborába.

Az Orrfacsaró Bűz 1987 végén, Bécsben kezdte pályafutását, amikor Martin „Don Cochino” Schirenc gitáros/énekes és Alexander „Rector Stench” Wank dobos a Carnage-ből (értelemszerűen nem a svéd bandáról van szó), találkoztak, hogy zenekart hozzanak létre. Több hónapos keresés után állították csatasorba Jacek „Pitbull Jack” Perkowski basszusgitárost (nem keverendő össze azzal a lengyel gitárossal, aki olyan zenekarokban játszott, mint a T. Love, az Azyl P vagy a De Mono, és akit ugyancsak Jacek Perkowski-nak hívtak), és a trió 1988 februárjában neki is állt próbálni.

Első megnyilvánulásuk, az 1988 májusában közzétett Mucous Secretion demó pozitív fogadtatásra talált az undergroundban, majd ugyanazon év júliusában Angliába utaztak, hogy ott készítsék el második demójukat. (Wank vendégként vett részt a Napalm Death From Enslavement to Obliteration albumának keverési folyamataiban a worchesteri Birdsong stúdióban. Ezután foglalt le két napot a zenekarnak ugyanitt.) Terveik szerint a felvételt professzionális kivitelben, nyomtatott borítóval, gyári kazettán kívánták megjelentetni, mielőtt azonban a gyártás elkezdődött volna, ajánlatot kaptak a Nuclear Blast-tól.

Mindez úgy történt, hogy a Pungent Stench a kiadó otthonához közel játszott, a cég pedig már hallott a csapatról, és valakit elküldött, hogy nézze meg őket élőben, a látottak-hallottak pedig arról győzték meg őket, hogy érdemes a Pungent Stench-et szerződtetni. 1989 áprilisában került sor a kontraktus szentesítésére, amelynek értelmében első kiadványuk a honfi- és pályatársaikkal, a Disharmonic Orchestrával közös split anyag volt, az év júniusában. Meglehetősen sikeres volt a hanghordozó, kevesebb, mint egy év alatt több, mint négyezer példány talált belőle gazdára,. Ezt szeptemberben az Extreme Deformity 7” EP követte (rajta három számmal kiadatlan demójukról), bemutatkozásuk pedig 1990. április 9-én, For God Your Soul… For Me Your Flesh címmel látott napvilágot. A lemez munkálatai (felvételek, keverés) 1989 decemberében, Németországban, a hildesheimi Masterplan stúdióban zajlottak a zenekar, Gregor Znort, valamint Stephan Grujic produceri felügyelete mellett.

Az albumot joggal tekinthetjük az európai death metal egyik előfutárának. Ugyan piacon volt már a Consuming Impulse (Pestilence), a Symphonies of Sickness (Carcass), vagy a Realm of Chaos (Bolt Thrower), de a nagy durranás csak később következett be, gondolok itt olyan anyagokra, mint a To the Gory End (Cancer), a Harmony Corruption (Napalm Death), a Hallucinations (Atrocity), a komplett svéd hullámról már nem is beszélve. A Pungent Stench komoly hangsúlyt fektetett az imázsra, a külsőségekre (is), ami gusztustalan borítóikban és morbid humorral átitatott, a perverzió, molesztálás, romlottság, belek tematikáját alapos részletességgel taglaló és átjáró szövegeikben nyilvánult meg.

Miután Alex Wank betekintést nyert a Napalm Death kulisszái mögé, így értelemszerűen komoly hatást gyakorolt rá és a bandára a csapat, a gyors részeknél (például Pungent Stench) a britek szellemisége köszön vissza. Mindemellett az Autopsy-t is ismerhették, ez a már vázolt külsőségekben, Martin Schirenc hangjában, valamint a fel-felbukkanó doom-os tempóknál (címadó tétel, Just Let Me Rot, Bonesawer) érhető tetten. Az intrót követő Extreme Deformity-t pedig azért említem meg, mert hazánk fiai, egykori büszkeségei erről a nótáról kölcsönözték nevüket.

Az egészen biztos, hogy a trió senkit nem akart utánozni, a saját fejük után mentek, és az általuk kialakított koncepció mentén alkottak. Nagyon messze álltak a technikás floridai vonaltól, egyszerű, primitív eszközökkel valósították meg elképzeléseiket (Hypnos, Embalmed in Sulphuric Acid stb.). Ha nagyon össze kellene hasonlítanom őket az akkori mezőny képviselőivel, akkor a Napalm Death, a Carcass, a Repulsion, a kanadai Slaughter, a Terrorizer és az Autopsy neve ugrik be. Ahogy Martin elmondta nekem az interjúban: „Ez az én death metalról alkotott elképzelésem volt, amely a punk nyerseségének a metal hangzásával kevert ötvözete. Szimpla dalstruktúrák, masszív gitárok, melódiáktól megfosztott ének, ami eléggé minimalista hozzáállás ahhoz, hogy a zenei energiát maximalizáljuk.”

Ezeknek a követelményeknek a hangzás is abszolút eleget tesz: csiszolatlan, bárdolatlanul nyers a sound, amelyből kiemelkednek a roppant torz basszusgitárfutamok, viszont ennek következményeként a riffek nem hasítanak annyira, sőt, a gitárok helyenként kifejezetten vékonyan szólnak. Azonban a végeredmény önmagáért beszél: a zenekar tökélyre fejlesztette mindazt, amit a felvételek folyamán meg akart valósítani.

Pályafutásuk további korongjaira nem térek ki, maradjunk annyiban, hogy kultikus státuszt sikerült felépíteniük, miközben magasról tettek a népszerűségre. Sajnos egy pár évvel ezelőtt komoly jogi bonyodalmak támadtak egy esetleges visszatérés kapcsán. 2013 novemberében Alex Wank kijelentette, hogy az újjáalakulást nem tekinti sem hivatalosnak, sem legitimnek, és jogi szankciókat helyezett kilátásba Martin Schirenc ellen. Így szólt a hivatalos közlemény: „Egy Pungent Stench tag kísérlete, úgy újraindítsa a zenekart, és azt reunionként prezentálja, tiszta nonszensz és csalás. A Pungent Stench-et én hívtam életre, alkottam meg és vezettem, senki más. Célomat egy másik sráccal értem el, de ez nem jogosítja fel őt arra, hogy újjáalakítsa a csapatot Pungent Stench vagy egy ahhoz kapcsolódó név alatt. Ez a kísérlet arra irányult, hogy némi gyors pénzszerzés reményében megtévessze a támogatókat és a promotereket. Semmi esetre sem dőlök hátra, és nézem karba tett kézzel, hogy meggyalázzák a teremtményemet – a jogi szankciók életbe léptek. Ez a templom büdös, ez a templom égni fog.”

A tavalyelőtt napvilágot látott Smut Kingdom 2006/2007 környékén rögzített dalokat tartalmazott, akkor még szent volt a béke a felek között. Martin Schirenc jelenleg Schirenc Plays Pungent Stench név alatt ápolja a legenda hírnevét, szórványosan koncertezik is, egykori társai felhagytak az aktív zenéléssel, azt azonban senki nem veheti el tőlük, hogy első két korongjukkal letették névjegyüket a death metal asztalára.

A cikk szerzője: Dávid László 720 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*