Komjáthy György műsorai

Heavy metal a magyar rádióban a rendszerváltás előtt – 2. rész

Ezt a történetet egy kicsit messzebbről kell kezdenem. Az ’50-es évek vége, ’60-as évek eleje magyar fiataljai a Szabad Európa Rádió 1959-ben indult Teenager Party című zenés kívánságműsorából és a Luxemburg Rádióból ismerhették meg a legfrissebb nyugati slágereket. Mivel ezek a csatornák a kommunista pártállam szerint ideológiai fellazító tevékenységet folytattak, és az ellenséges kapitalista rendszer előretolt bástyáinak számítottak, a magyar politikai vezetés mindent megtett azért, hogy ha elhallgattatni nem is tudja, de legalább ellehetetlenítse nálunk ezeket a nyugati forrásokat. Az adásokat egyrészt zavarták, így a minőségük messze volt a tökéletestől, másrészt tilos is volt őket hallgatni. A fiatalokat ez persze nem nagyon zavarta.

Erre találták ki a pártközpontban azt a B tervet, hogy akkor a Magyar Rádió könnyűzenei adásait kell vonzóvá tenni az itthoniak számára. A mára legendássá vált Komjáthy György lett a kiválasztott, aki 1964-ben indult műsorában, a Vasárnapi koktélban a Vasfüggönyön túl született szerzeményeket is játszhatott. A nyugati kultúra ezzel betette a lábát az ajtórésbe, és az elkövetkező két évtizedben egyre nagyobb teret kapott a rádió műsorrendjében.

Sokáig Komjáthy volt a number one, az első és a „legnagyobb”. Számos műsort szerkesztett, vezetett: a már említett Vasárnapi koktél után, 1965-ben indult a Csak fiataloknak!, illetve a Fiataloknak című kívánságműsor, 1970-ben a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-ben pedig a 25 perc beat és A beat kedvelőinek. Mindezek onnantól párhuzamosan mentek: keddenként a Csak fiataloknak!, szombaton a Fiataloknak és a 25 perc beat, pénteken A beat kedvelőinek, a Vasárnapi koktélt pedig ugye a hét utolsó napján sugározták. Ráadásul az adások többségét meg is ismételték, ha esetleg valaki lemaradt volna róluk.

A vegyes felvágott műsorokban szinte kivétel nélkül popdalok hangzottak el, csak néha keveredett közéjük egy-egy keményebb nóta. Kezdetben a 25 perc beat és A beat kedvelőinek volt az, ahol Komjáthy egy előadótól játszott számokat. Mai füllel már avíttan és viccesen hangzik, hogy Gyuri bácsi és úgy általában a kultúrpolitika a rockzenét még a ’80-as évek legelején is beat-nek titulálta, ami ráadásul elég tág skatulya volt ahhoz, hogy Zalatnay Saroltától a Black Sabbath-ig minden beleférjen. 🙂 Aztán e mellé egyes műsorok címében bejött a „rock” is, a kettő egy ideig párhuzamosan futott, majd miután a „beat” kikopott a használatból, olyan zenéket is rocknak tituláltak, amelyek nagyon nem voltak azok (Whitney Houston, Pet Shop Boys stb.).

Ami ma legalább ekkora derűre adhat okot, hogy a számcímeket akkoriban kötelező jelleggel le kellett fordítani magyarra. Gondolom, azért is, hogy az angolul nem beszélő hallgatók mellett a Sanzon és Táncdal Bizottság kopasz cenzorai is értsék, hogy miről szólnak a dalok. Nehogy olyan üzenetek is bekússzanak a küszöb alatt, amelyek esetleg rossz hatással lehetnek az ifjúság egészséges ideológiai fejlődésére… Ezek a fordítások időnként meglehetősen messze álltak a „jó megfejtéstől”. A Grave Digger már többször is emlegetett Fejbeverő embere mellett nagy kedvencem a Rainbow Long Live Rock ’n’ Roll albuma számcímeinek magyarítása. Mellékelem is:

Egy következő cikkben írok majd arról, hogy milyen egyéb rockzenei műsorok voltak még a rádióban, most viszont maradok Komjáthy György kínálatánál. Bizonyos típusú programok esetében sejthető, hogy azok többé-kevésbé tükrözik szerkesztőjük zenei ízlését, ám hősünk túlságosan sokféle muzsikát kínált ahhoz, hogy bármelyikkel is azonosíthassuk. Valószínűleg vélt vagy valós igényeket igyekezett kiszolgálni, amelyekről a legkönnyebben kívánságműsorán keresztül szerezhetett tudomást.

Ami jó ideig sajnálatos gyakorlat volt, hogy egyes műsorok esetében nem a leadni szándékozott lemez hosszához igazították az adásidőt, hanem fordítva: a műsorvezető kapott 30 percet, és ennyi idő alatt játszott le annyi számot az albumról, amennyi belefért. Plusz az elején még fel is konferálta a produkciót, és felsorolta a számcímeket, így maradt alkalmanként kb. 27 perc, mondjuk, egy 35-40 perces lemezre. Ezt a problémát Komjáthy sok esetben úgy orvosolta, hogy nem egy lemez dalait adta le, hanem egy válogatást rakott össze az előadótól. Szerencsére 45 perces műsorok is akadtak, sőt, a Lemezbörze helyett szinte kezdettől 55 perces volt.

A másik „hiányosság”, hogy a Rádió- és televízióújság terjedelmi korlátai miatt nyomtatásban sokáig nem tüntették fel a számcímeket. „XY felvételeiből” – szerepelt a programban, mi pedig vagy felvettük/megjegyeztük, amit a műsorvezető mondott a felkonfban, vagy nem. Így aztán nem tudhattuk előre, hogy pontosan mi lesz a program, és ugyanez nehezíti meg a mai, utólagos felidézést is. A tévéújságban csak annyit látok, hogy „Ozzy Osbourne felvételeiből”. Jó, de melyik lemez dalait játszották?

És akkor nézzük, milyen előadók számait vehettük fel Komjáthy György műsoraiból! A nálam idősebb olvasók és a történelmi teljesség kedvéért 1980-től kezdtem ennek utánajárni. Azt gondolom, a heavy metal körülbelül akkortájt kapott lábra, akkortól jelenhettek meg a keményebb zenék is a magyar rádió kínálatában. S minthogy célom a rendszerváltást megelőző időszak rockzenei műsorainak feltérképezése volt, a kutatást 1989-cel zártam.

Csak emlékeztetőül, hiszen a Lemezbörze helyett kapcsán már írtam róla (itt), hogy akkoriban a Magyar Rádiónak három csatornája létezett: a Kossuth, a Petőfi és a 3. műsor (amely 1987 júniusától Bartók néven futott). Jórészt az utóbbi kettőn sugároztak könnyűzenét, és ki tudja, milyen megfontolásból, de bizonyos időszakokban a rock/metal tematikájú műsorokat hol az egyikre, hol a másikra csoportosították át.

1980-ban elsőként egy „25 perc beat”-adást találtam, úgyhogy a mustrát is ezzel a műsorral kezdem.

25 PERC BEAT

Ez a sorozat, ahogy írtam, 1971-ben indult, és én a kutatás során még éppen hogy elcsíptem a végét, ugyanis 1981 decemberében meg is szűnt. Előtte azonban még 1980 szeptemberében átalakult 30 perc beat-té, de teljes lemezek így sem fértek bele. Az adás a 3. műsoron ment, és eleinte 15 órakor kezdődött, később 15.30-kor, de voltak 16.30-as kezdési időpontjai is. Az alcímben itt is csak az szerepelt, hogy „XY együttes felvételeiből”, részletes programot soha nem közöltek. Az esetenkénti különleges írásmódot, megfogalmazást – szórakoztató jellege miatt – meghagytam. A többször is feltűnő zenekarnevek nem kizárt, hogy az egyes műsorok ismétlését jelentik.

1980. január 12.: Van Halen
1980. január 26.: Journey
1980. április 21.: Status Quo
1980. június 28.: Rush trió
1980. augusztus 9.: Van Halen-zenekar (így írva!)
1980. szeptember 27.: Ted Nugent
1980. december 13.: Krokus
1981. január 26.: Status Quo
1981. március 21.: UFO
1981. április 25.: Saxon
1981. május 23.: Scorpions
1981. június 6.: Nazareth
1981. június 13.: Girlschool
1981. június 27.: Iron Maiden
1981. július 18.: Kiss
1981. július 25.: Black Sabbath
1981. augusztus 1.: Judas Priest
1981. augusztus 22.: Krokus
1981. szeptember 19.: Ted Nugent
1981. október 10.: Van Halen

Kezdetnek, 1980-81-ben nem is rossz lista, igaz? A zenekarneveket látva először belelkesedtem, elöntött a nosztalgia, később viszont rájöttem, hogy ezeket a műsorokat én még nem hallgattam, nem vettem fel.

A BEAT KEDVELŐINEK

A 25 perc/30 perc beat-tel szemben a pénteken, a Petőfi adón, legtöbbször 14.45-kor jelentkező A beat kedvelőinek 45 perces műsor volt, így akár egy teljes lemezt is lejátszhattak benne, ám mivel ezt nem nevesítették, ezért úgy sejtem, hogy ez is csupán válogatás volt az előadók különböző lemezeiről (mondjuk, Ozzy-nál akkor még nem sokat lehetett válogatni).

1980. május 30.: Nazareth
1980. június 13.: AC/DC
1980. július 18.: Uriah Heep
1980. augusztus 1.: Whitesnake
1980. október 10.: Black Sabbath
1981. május 15.: Rainbow
1981. június 19.: Journey
1981. augusztus 7.: Ozzy Osbourne
1981. szeptember 18.: Status Quo
1981. október 30.: Journey

XY EGYÜTTES FELVÉTELEIBŐL

Az eddig említettekkel párhuzamosan, 1980 decemberétől olyan, legtöbbször 30, ritkábban 45 perces műsorok is adásba kerültek, amelyek címe csak ennyi volt: „XY együttes felvételeiből”. A programot itt sem részletezték, azt utólag a dátum alapján lehet megtippelni, az alapján, hogy akkor éppen mi volt a zenekar aktuális kiadványa. Ezek a programok teljesen „összevissza” hangzottak el: a Petőfin kezdetben 14.45-ös vagy 15.45-ös kezdéssel, a 3. műsoron 15.30-tól vagy 17.00-tól, aztán egy jó időre beállt a vasárnap 13.05-ös kezdés.

Azt azonban általánosságban meg lehet állapítani, hogy ezek a műsorok a hétvége köré csoportosultak, szinte kivétel nélkül péntek és hétfő között kerültek adásba, valamint hogy a ’80-as évek első felében még nem dugták el őket, a nap közepén, kora délután hangzottak el. Itt is gyanúsan sűrűn ismétlődnek a zenekarnevek, azonban egyszer sem láttam kiírva, hogy egy korábbi műsor ismétléséről lenne szó.

A sok Iron Maiden, Black Sabbath és AC/DC közül ma már szinte lehetetlen kitalálni, hogy annak idején melyik adást rögzítettem. A Saxon-tól például a Crusader és az Innocence Is No Excuse albumokat köszönhetem Komjáthynak, a Van Halentől az első lemezt és az 5150-et, de a dátumokat csak tippelni tudom. Amik egyértelművé tették, hogy mikortól vettem fel a rádióból is metalt, azok az egyszeri adások voltak. 1984. március 23-án például a Black Sabbath és Ozzy (a műsorújságban Ozzi-nak írták) Osbourne felvételeiből hallhattunk válogatást. Ekkor és így adták le a Born Again és a Bark at the Moon albumok első felét. Ezt tuti felvettem. Már ezelőtt megvoltak a Black Sabbath Live Evil-jének dalai, amelyek ugye csak 1982 decembere után kerülhettek adásba. Egy ilyen műsort találtam, 1983. július 15-én, ami ráadásul 45 perces volt, tehát éppen beleférhetett az a hét nóta, amit akkor magamévá tettem (emlékszem, késve kapcsoltam be a rádiót, és az első két dalról lemaradtam). Úgyhogy ez is megvan. Az alábbi listában megvastagítva jelzem azokat az adásokat, amelyek elején biztos benyomtam a rec gombot.

1980. december 12.: AC/DC
1981. április 4.: Molly Hatchet
1982. január 23.: Saxon
1982. február 6.: Ozzy Osbourne
1982. február 19.: AC/DC
1982. március 12.: Black Sabbath
1982. március 13.: Molly Hatchet
1982. március 20.: Cozy Powell
1982. április 11.: Rush trió
1982. május 23.: Killer (belga?)
1982. július 11.: Iron Maiden
1982. július 19.: Status Quo
1982. július 25.: Van Halen
1982. július 30.: Uriah Heep
1982. augusztus 1.: Scorpions
1982. augusztus 13.: Rainbow
1982. augusztus 23.: Cheap Trick
1982. szeptember 3.: Kansas
1982. szeptember 5.: Krokus
1982. szeptember 12.: Saxon
1982. szeptember 19.: Kiss
1982. október 15.: Aldo Nova
1982. október 17.: Thin Lizzy (az újságban Thinn-nek írták)
1982. december 5.: Ted Nugent
1983. január 2.: Motörhead trió
1983. január 2.: Jon Lord
1983. február 6.: Aerosmith
1983. február 20.: Led Zeppelin
1983. április 1.: Ozzy Osbourne
1983. április 1.: Kiss
1983. április 8.: Jimi Hendrix
1983. április 24.: Rose Tattoo
1983. május 6.: Journey
1983. június 12.: Nazareth
1983. június 26.: Def Leppard
1983. július 15.: Black Sabbath (Live Evil)
1983. augusztus 14.: Fastway
1983. október 23.: Twisted Sisters (így, többes számban írták)
1983. december 16.: AC/DC
1984. február 13.: Quiet Riot
1984. március 23.: Black Sabbath és Ozzy (az RTV újságban Ozzi) Osbourne
1984. április 1.: Aldo Nova
1984. április 6.: Rainbow
1984. április 20.: Nazareth
1984. április 27.: Judas Priest (Defenders of the Faith)
1984. május 6.: Van Halen
1984. május 13.: Ted Nugent
1984. június 15.: Rush trió
1984. június 24.: Saxon (Crusader)
1984. július 15.: Scorpions

Az adások 1984-tól kezdtek belecsúszni az esti műsorsávba: 20.05-kor és 21.00-kor, 1986-ban pedig már 21.30-kor és 22.30-kor is kezdődtek ilyen félórák. Ezzel párhuzamosan Komjáthy némi színt, változatosságot próbált belevinni a műsorok címébe, ezzel is felhívva rájuk a figyelmet. Erről viszonylag rövid idő után letett, és csak az általa 1986-ban elindított és vezetett, 1987-ben viszont már csak szerkesztett Rockpódiumban élesztett fel újra.

1984. november 11.: A Motörheadből kivált gitáros zenekara – A Fastway harminc perce
1984. november 19.: Egy új amerikai rockzenekar – Félóra a Bon Jovival
1984. november 21.: Dio énekel
1984. december 31.: Tizenévesek kedvence – A Kiss együttes felvételeiből
1985. január 2.: Deep Purple (Perfect Strangers)
1985. január 6.: Heavy metal Kanadából – Headpins
1985. január 16.: Metallica (Ride the Lightning)
1985. január 27.: W.A.S.P. (W.A.S.P.)
1985. január 28.: Rush
1985. február 18.: Sammy Hagar
1985. február 25.: Quiet Riot (Condition Critical)
1985. március 10.: Hanoi Rocks (Two Steps from the Move)
1985. március 24.: Tokyo Blade (Night of the Blade)
1985. április 2.: Mercyful Fate (a műsorújságban Merciful)
1985. április 6.: Trust
1985. április 15.: Mad Max (Rollin’ Thunder)
1985. április 29.: Avenger (Bloos Sports)
1985. május 6.: Krokus (The Blitz)
1985. május 25.: Torch (Electrikiss)
1985. július 8.: Accept
1985. július 15.: Kick Axe (Vices)
1985. július 27.: Egy kőkemény lady – Wendy O. Williams (WOW)
1985. augusztus 3.: Y and T
1985. augusztus 5.: Talon
1985. augusztus 21.: Bon Jovi
1985. augusztus 26.: Sortilége (Mètamorphose)
1985. szeptember 16.: Scorpions
1985. szeptember 23.: Twisted Sisters (még mindig többes számban, Stay Hungry)
1985. szeptember 30.: AC/DC (Fly on the Wall)
1985. november 3.: Mötley Crüe (Theatre of Pain)
1985. december 2.: Ratt (Invasion of Your Privacy)
1985. december 14.: Gary Moore (Run for Cover)
1986. január 4.: Ronnie James Dio (Sacred Heart)
1986. január 12.: Iron Maiden
1986. január 13.: Loverboy
1986. február 24.: Rush
1986. március 17.: UFO
1986. április 14.: Y and T
1986. április 28.: Saxon (Innocence Is No Excuse)
1986. május 5.: Ozzy Osbourne
1986. június 9.: Rainbow (Finyl Vinyl)
1986. július 7.: Black Sabbath
1986. július 24.: Judas Priest (Turbo)

Ebben a műsorfolyamban az évek során természetesen számos egyéb előadó is szerepelt (Yes, Saga, Blue Öyster Cult, Queen, King Crimson, Heart, Jeff Beck, ZZ Top stb.), akik inkább a hard vagy a progresszív rock vonalat képviselték.

ROCKPÓDIUM

Komjáthy utolsó rock/metal tematikájú műsora 1986 végén indult, ám ebben a mikrofont két adás után Schuster Lórántnak adta át.

1986. november 24.: Bon Jovi
1986. december 22.: Pokolgép

Gyuri bácsi ugyanis 1987-től leállt a saját neve alatt futó rock/metal zenei blokkok vezetésével. Ez összefügghetett azzal, hogy 1986-tól az akkor induló Danubius Rádió zenei szerkesztője is lett, illetve hogy ugyanennek az évnek az elején elindult Gurály László sorozata, az A heavy metal kedvelőinek. Gyuri bácsi szerkesztőként továbbra is ott maradt a Magyar Rádió 2-es stúdiójában – egy időben például Gurály Lászlóék mögött – és vitte tovább saját „vegyes felvágott” műsorait: a Csak fiataloknak és a Fiataloknak! 1993-ig, a Vasárnapi koktél pedig egészen 1998-ig maradt adásban. 1989-ben egy új magazinműsort is elindított, a Pop-regisztert; volt, hogy a Fiataloknak! is ebben kapott helyett, és az idő tájt volt egy Éjszakai koktél című műsora is.

1994-ben nyugdíjba vonult, ezzel együtt 1997-ig maradt a Danubius kötelékében, 1999-től a Sláger Rádió Nem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője, 2011-től pedig a B. Tóth László nevével fémjelzett poptarisznya.hu nevű internetes rádió egyik műsorvezetője – úgy tűnik, mind a mai napig. Azaz Komjáthy György nemcsak egy legenda, hanem a tanúbizonyság is arra, hogy a zene örökké fiatalon tart.