Igorrr: Spirituality and Distortion (2020)

E sorok írója 2017 telén, a YouTube-on találkozott jelen cikk tárgyával. Mint sokan mások, úgy véltem, hogy esetleg szembejön valami sajátságos dolog. És így is történt, méghozzá az „ieuD” című videó formájában. Az az adrenalin hogy felszaladt! Majd továbbugrottam az Igorrr 2017-es Dour fesztes koncijára. Utána úgy voltam, mint Szamár a Shrek-ből: „Még egyszer!”. Nem kicsit jött be a feeling! Körülbelül úgy éreztem magam, mint amikor ’84 vége felé pofán baszott a „Ride the Lightning! Sajnálatos módon az említett koncertnek már csak a részletei vannak fenn az említett videó-megosztó oldalon.

Imigyen a 2017-es Savage Sinusoid album nem véletlenül a Metal Blade égisze alatt jelent meg. (Pedig a Seasons Of Mist francia és elég bevállalós kiadó… nem is értem.) Úgy gondolom, hogy Brian Slagel éppen uncsizott, és elgondolkodott, hogy miért is csinálja ezt az egészet. (Azért a Show No Mercy anno, 1983-ban elég formabontó volt!)

Nos, a Savage Sinusoid talán egyszeri poénnak tűnt. Bár az 1984-es születésű Gautier Serre multi-instrumentalista már előző anyagain is bizonyosságát adta, hogy számára a zene nem egy olyan dolog, ami kijön a hangszóróból, hanem egy organikus, testet-lelket birtokba vevő anyag. Ezek az albumok, a Nostril” (2010), illetve a Hallelujah (2012) sem szimpla hallgatnivalók. A Savage Sinusoid is igazi megosztó cucc lett (mint King Diamond hangja): imádod, vagy inkább a közmédiához pártolsz! (Sajna, én az előbbiekhez tartozom, haha!)

Az újabb opusz, a Spirituality and Distortion látszólag nem sokban különbözik attól a cucctól, amely az Igorrr-t underground szupersztárrá tette. Serre mester mellett jó páran közreműködtek az anyagon. Itt inkább a koncerteken is fellépő művészeket említeném meg: a két énekest, a csodálatos hangját magabiztosan használó Laure Le Prunenec-et, a hörgős témákért felelős, de a nagy ívű dallamokat is kiénekelni képes Laurent Lunoir-t, és nem utolsó sorban az ütőhangszeres Sylvain Bouvier-t. Ez utóbbi úriember simán ott van nálam a legjobb dobosok között, és itt olyanok jutnak eszembe, mint Gene Hoglan, vagy a megboldogult Vinnie Paul. A pali mindent tud a hangszerről. Persze mindezt igazából élőben lehet megtapasztalni, ahol az egyik oldalon Serre mester tolja a DJ-pultból a hangmintákat, Bouvier a másik oldalon bűvészkedik, miközben a két énekes szétfrontemberkedi az agyát!

Fontos megjegyezni, hogy az ének itt bizony ugyanúgy hangszer-kategória, mint volt évszázadokig. A visszanyúlás a régebbi időkbe, illetve azok hangzásához és kompozíciós technikájához egyébként is fontos része az Igorrr-nak.

Gautier Serre

Az új lemezen is így van: mindenekelőtt a 15.-16. századi mediterraneum muzsikája sejlik fel, amiben jelentős szerep jut az egzotikus hangszereknek. Már rögtön a lemeznyitó Downgrade Desert megalapozza ezt a hangulatot, mely aztán erőteljes zúzásba csúszik át. Vagy említhetném a Camel Dancefloor-t is. Persze vannak direkt durva túrások, mint a Parpaing, ahol Serre egyik hőse, Mr. Corpsegrinder brutálkodik egy jót. Vagy a Very Noise szónikus őrülete, amelyhez egy sajátos videóklip is készült. Itt említeném meg, hogy az Igorrr videói legalább olyan sajátosak, mint maga a zene. (David Lynch-rajongók előnyben!) Van ismét egy tangóharmonikás őrület a Musette Maximum képében. Kiemelném még az utolsóként elhangzó Kung-Fu Chèvre-t, amely hallatán eszünkbe juthat Emir Kusturica Macskajaj című remeke. Az Igorrr éppen emiatt megosztó banda: a zenében stílusok és korok keverednek, éteri dallamok váltanak át brutálba, Serre évszázados hangzatokat mixel elektronikus hangképekkel.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért a Spirituality… ugyanúgy egy gondosan összerakott album, mint az előzőek. Itt minden hangnak, minden tételnek pontosan megvan a helye. Persze lehet keverni, felcserélni őket, csak úgy nem üt az anyag. A hozzám hasonló félévszázados arculatok biztos értik, hogy miért fontos a kompozíciók sorrendje egy albumon.

Bizonyára jó páran hidegrázást kapnak az ilyesmitől, viszont akit beszippant… Persze lehet, hogy azért is kattantam rá, mert szeretem a klasszikus zenét, különösen a francia barokkot, de ugyanígy a kedvenc műfajunkat, azon belül is a zúzósabb dolgokat.

Sajnálatos módon a közismert helyzet miatt az idén áprilisra tervezett Igorrr buli a Barba Negrában jövő februárra tolódott. Nyitott lelkű, fülű emberek számára ajánlott! Én biztos, hogy ott leszek, ha még élek! Haha!

https://www.facebook.com/IgorrrBarrroque/

Petya

A cikk szerzője: Rattle Inc.160 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*