„Belülről égetett a tombolás vágya”

Ron „Nasty Ronnie” Galletti a Nasty Savage azonos című első albumáról

Azt hiszem, ez az az interjú, amihez nem kell különösebb bevezetőt írnom. A Nasty Savage név önmagáért beszél, ők az egyik kedvenceim az Agent Steel, a Possessed és a Mercyful Fate mellett, és szuper diszkográfiával rendelkeznek. Az énekes, Ron „Nasty Ronnie” Galletti válaszolt a kérdéseimre.

Ron, a banda 1981-ben alakult Nightmare néven. Ekkor mi volt a zenekar felállása?

Fred Dregischan basszusgitár, Ben Meyer gitár, Craig Huffman dob és Gerri Lynn ének.

Ez volt mindannyiótok első bandája? Neked összességében milyen zenei múltad volt?

Én előtte egy pár sráccal jammeltem egy Cronic Dogs nevű bandában, de csak pár fellépésünk volt. A Nightmare-tagok kapcsán nem tudom, mi a helyzet…

Mondhatjuk, hogy a Siren-nel és az Avatar/Savatage-dzsel együtt ti voltatok az egész floridai metal színtér előfutárai, és nagy hatással voltatok a később feltűnő zenekarokra?

Engem az Argus és a Vengeance ihletett meg, aztán pedig az Avatar/Savatage.

Nightmare-ként vettetek fel valamilyen anyagot? Milyen volt a banda hangzása?

A Nightmare egy feldolgozásbanda volt. Ozzy-t, Black Sabbath-ot és Van Halent játszottunk. Láttam őket egy bulin, és úgy gondoltam, hogy menők. Benben volt energia, és azt hiszem, megláttam benne valamit. Aztán hallottam, hogy frontembert keresnek. Egy barátom, aki ismerte őket, összehozott velük. Elmentem hozzájuk, de csak a Wrathchild-ot tudtam az Iron Maiden-től. Kétszer-háromszor eljátszottuk, aztán elmentem. Ezután nem hallottam felőlük, de aztán pár hét múlva összefutottunk egy söröshordó bulin. Megkérdeztem, hogy akarják-e, hogy az énekesük legyek. Igent mondtak, és erre azt válaszoltam, hogy akkor hétfőn már tervekkel megyek. Amikor megérkeztem, szóltam, hogy csak a banda maradhat ott. Mindenki kérdezgette, hogy ki ez a fickó?

Miért változtattátok a neveteket Nasty Savage-re 1983-ban?

Bementem, és azt mondtam, hogy mindenki más kifelé, a többiek pedig üljenek le! A banda neve Nasty Savage lesz. Én Nasty Ronnie vagyok, a világ legvadabb énekese, és spórolni fogunk egy négyszámos demóra, aminek a címe Wage of Mayhem, és egy éven belül kapni fogunk egy lemezszerződést, a világon mindenhonnan írni fognak a rajongók, és turnézni fogunk. Ez a ’80-as évek elején, ’82 körül történt.

Ki készítette a szuper logótokat?

Dizzy, az akkori dobosunk, Curtis Beeson testvére.

1984-ben kiadtatok egy próbatermi felvételt (Raw Mayhem) és egy demót (Wage of Mayhem). Mesélnél részletesebben ezekről az anyagokról?

Elég sok dalt írtunk, de előbb még elment Craig Huffman (R.I.P.), és bevettük Curtis Beeson dobost és David Austin gitárost.

Ezek a felvételek azt az irányt mutatták, amerre el akartatok indulni a bandával?

Igen, akkor úgy éreztük, hogy megvan a hangzásunk, és készen álltunk a pörgésre! A demó négy száma az Unchained Angel, a Savage Desire, a Witches Sabbath és az XXX voltak. Kiállták az idő próbáját, hiszen még mindig játsszuk őket koncerteken.

A banda főleg az elképesztő színpadi produkciótoknak köszönhetően lett népszerű (a korai fellépéseken tévéket törtél össze a fejeden), igaz?

Igen, ez is része volt a tervnek, hogy sokkoljuk az embereket, hogy minél előbb felfigyeljenek ránk, de fellépőként benne volt a véremben a természetes pusztítás, hiszen nem voltam igazi énekes, csak játszottam a színpadon, hahaha. Feltettük a floridai Brandon-t és Tampa Bay-t a metal térképére. Belülről égetett a tombolás vágya, ami teljesen megvadított, annyira, hogy azt le sem tudom írni. Mindig is megvolt bennem ez a tomboló vágy, már gyerekkorom óta.

Ez azt jelenti, hogy elég gyakran koncerteztetek?

Játszottunk legelőkön és házibulikon is. Mindenhol osztogattuk a szórólapjainkat, ez volt az old school promóció és marketing.

Mesélj a legendás 1984. október 31.-i tampai koncertről a Ruby’s Pubban, ahol a Death volt az előzenekarotok!

Akkoriban a bandák bármit megtettek volna, hogy előttünk léphessenek fel, mert mindig élmény volt nézni bennünket, és a többi zenekarnak is segítettünk kapcsolatokat építeni. A Mantasnak addigra már kijött a demója, és akkor változtatták a nevüket Death-re. A tagok már azelőtt a koncertjeinkre jártak, hogy meglett volna a banda. Orlandóból jártak át a fellépéseinkre. Ennél a koncertnél már megvolt a lemezszerződésünk, ők pedig akkor törtek fel. Chuck (R.I.P.) mindig is nagyon kedves fickó volt, de brutális gitáros és énekes vált belőle. A Ruby’s-beli koncert is a metal történelem részévé vált. Imádtam azokat az időket, beindult a death metal, és már nem csak kaliforniai bandák voltak, a Death-ből pedig világhírű zenekar lett. Chuck később mindig megemlítette, hogy mekkora hatással voltunk rájuk. Jó idők voltak.

Több válogatáson is szerepeltetek: az Unchained Angel rajta volt az Iron Tyrants-en (World Metal, 1984), az XXX pedig rákerült a Metal Massacre VI-ra (Metal Blade, 1985). Ez a két kompiláció segített nevet szerezni a bandának?

Igen, az állandó promó és marketing eredményezte ezeket a megjelenéseket. Az volt a célom, a dolgom, hogy reklámozzam a bandát, és létrehozzam az NS marketinggépezetét!

Az XXX-et a tampai Progressive Music-ban vettétek fel, és ennek köszönhetően írtatok a Metal Blade Records-nál, igaz?

A szerződést a már említett Wage of Mayhem demónak köszönhettük.

Más kiadók is érdeklődtek a Nasty Savage iránt?

Egy páran érdeklődtek, de a Metal Blade az MM 6-ra akart bennünket, és a lemezünket is ki akarta adni, szóval velük valóra vált az álmunk!

A Wage of Mayhem 1984-ben letarolta az undergroundot?

Bizonyos értelemben igen.

Mikor kezdtetek el dolgozni az első albumon? Hogyan álltak össze a dalok?

1984-ben egymás után írtuk a számokat. Sok dalunk készült el, de mi kiválasztottuk az album számait, és folyton azokat játszottuk, hogy készen álljunk a felvételre. Ben, Dave és Fred klasszikus nótákat alkottak, amelyek kiállták az idő próbáját.

Vagyis maximálisan készen álltatok az anyag felvételére?

Igen, 100 százalékban erre koncentráltunk.

A Morrisound stúdióban rögzítettétek az albumot. Ez volt az első lemez, amit ott vettek fel, igaz?

Igen, mi voltunk az egyik első banda, amelyik ott vette fel az anyagát, utána pedig a világ minden tájáról érkeztek oda zenekarok.

Scott Burns akkor már tapasztalt producer volt?

Amikor mi ott jártunk, Scott még csak gyakornok volt. Nagyon okos fiatalember volt, segítőkész és szívesen túlórázott is, hogy elkészülhessen egy projekt. Jim Morris volt a mentora, ő inspirálta arra, hogy hajszolja az álmát. Scott remek figura volt.

Emlékszel még, hogyan zajlottak a felvételek?

David Austin nagyon jó volt, Fred-del és Ben-nel masszív munkát végeztek. Nem akartam őket zavarni, egészen addig, amíg az ének nem jött. Brian Slagel is eljött a Metal Blade-től, hogy belehallgasson a felvételekbe, az nagyon király volt.

Az anyag fele, például az End of Time, a Dungeon of Pleasure, a The Morgue, a Psychopath és a Metal Knights a Raw Mayhem próbafelvételeinek időszakából származik. Ezeket csak újravettétek, vagy át is dolgoztátok?

Ezeket akkor vettük fel először stúdióban. A régebbi felvételek szimplán a próbán készültek.

A banda nagyon belehúzott az első teljes anyagával?

Nem is tudom. Azt csináltuk, ami természetes volt számunkra, és amit elhatároztunk aznap, amikor átmentem a tervemmel a srácokhoz. És az álmaink kezdtek valóra válni.

Mit gondolsz, 1985-ben az amerikaiak azért robbanhattak be a thrash metal színtérre ilyen meggyőzően, mert saját piaci rést teremtettek?

Igen, a metal akkoriban robbanásszerű virágzásnak indult, rengeteg remek banda alakult, akik követték az álmaikat. Király, hogy mi is olyan sok zenekart megihlettünk.

Mit gondolsz, az különbözteti meg a Nasty Savage-et a többi bandától, ahogy hangszerelitek a zenéteket?

Igen, először is a zene eredeti, David, Ben, Fred és Curtis egyedi hangzásának köszönhetően. Az én énekem is nagyon egyedi volt. Saját hangzást akartunk, és megcsináltuk. A fellépéseink pedig semmihez nem voltak hasonlíthatók. Mint amikor a Kiss találkozik a pankrációval, Jim Morrison-nal, Alice Cooper-rel és a Slayer-rel. Beleégtek az emberek agyába, hahahaha.

A színtér nagyon erős volt 1985-ben, olyan albumok láttak napvilágot, mint a Bonded by Blood, a Hell Awaits, a Killing Is My Business…and Business Is Good, a Seven Churches, stb…, de ti is nagyon masszív és versenyképes cuccal álltatok elő. Mit gondolsz, kielégítettétek a rajongók igényeit?

Mi voltunk/vagyunk a Nasty Savage a floridai Brandonból, és büszke vagyok rá, hogy nyomot hagytunk, hogy megihlettünk másokat és hogy örök rajongókat szereztünk. Mostanában már második generációs rajongókkal , akik szintén megismerik a NS-t, ami nagyon király.

Zenétek a thrash és a klasszikus heavy metal kifinomult keveréke volt a korszak egyik legkarakteresebb énekhangjával…

Szerintem voltunk, akik voltunk, és nem követtünk senkit: saját imázsunk és hangzásunk volt és erre büszke vagyok. A zenénk kiállta az idő próbáját.

David Austin és Ben Meyer erős és feszes hathúros egységet alkotott, és a ritmusszekció is nagyon erős volt…

A srácok briliánsak voltak, és ők adták a Nasty Savage egyedi, gyilkos hangzását. Fred is igazi mester volt, Curtis pedig úgy dobolt, mint egy állat!

Akkoriban hogyan fogadták a lemezt?

Minden jól alakult, szinte kizárólag pozitív kritikákat kaptunk.

Mennyi támogatást kaptatok a kiadótól?

Volt egy kis promóció, de nem egy életre írtunk alá, ezért ez korlátozta a dolgokat. Nem segített, hogy nem volt menedzsmentünk, és nem értettünk a dolgok üzleti oldalához. Úgy tűnik, minden bandát megszívatnak valahogy.

Hogy sikerültek a lemezbemutató koncertek?

Mindig 100 százalékosan teljesítettünk a színpadon, a rajongók imádtak bennünket. Pusztítók voltunk, és a zene ehhez masszív hátteret adott.

A WW III fesztivál (Montreal, 1985.11.30. a Destruction-nel, a Celtic Frost-tal, a Possessed-del és a Voivod-dal) volt a karrieretek egyik csúcspontja?

Igen, akkoriban egészen biztosan így volt. A WW III egy valóra vált álom volt számunkra. Akkoriban kezdtünk az Államokon kívül is játszani, akkor jött ki az első albumunk, és elutazhattunk Montrealba, hogy találkozzunk a Destruction-nel, a Celtic Frost-tal, a Possessed-del és a Voivod-dal. Király volt: mi kezdtünk, és tudtuk, hogy meg kell adnunk az alaphangot egy ilyen elképesztő estéhez. A metal rajongók erősek voltak, teli energiával, szóval megtiszteltetés volt számunkra, hogy ott játszhattunk. Nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy kellene egy promóter, aki 2021-ben ugyanezekkel a bandákkal összehozza a WW 4-et!!!

Mit csinál manapság az akkori dobosotok, Curtis Beeson?

Nem látom őt túl gyakran, de ahogy hallom, még mindig remek ember és egy vadállat, akit imádok és maximálisan tisztelek.

Ronnie, köszönöm a válaszaidat! Mit mondanál még el búcsúzóul?

Köszönöm, hogy támogatjátok az olyan old school metal bandákat, mint a Nasty Savage! Keressétek fel a www.nastysavage.com oldalt még több infóért, pólókért és a több száz fotóért! A Facebook-oldalam a nastysavagenastyronnie. Nézzétek, osszátok, lájkoljátok, legyetek a részesei! A legjobbakat kívánom nektek: legyenek álmaitok, és valósítsátok meg azokat, legyenek tartalmas kapcsolataitok, mindig törődjetek a dolgaitokkal és mindenhez tegyétek hozzá a magatokét! Fontos, hogy kedvesek legyetek másokkal! Ha üzletről van szó, akkor 100 százalékot adjatok bele! Köszönöm! Nasty Ronnie. Nasty Savage XXX.

A cikk szerzője: Dávid László 727 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*