A változatosság gyönyörködtet

Göczey Zsuzsa és Csiba Lajos, a Magyar Rádió zenei szerkesztői (1980)

Heavy metal a magyar rádióban a rendszerváltás előtt – 3. rész

A ’80-as években a Magyar Rádió Petőfi és 3. műsor (később Bartók) csatornáján is kis túlzással egyik könnyűzenei műsor követte a másikat. Természetesen főleg popzenét adtak, de néha egy-egy rock/metal nóta is felbukkant bennük. Mivel így is konferálták fel őket, a címük sok esetben szervesen összeforrt szerkesztőik vagy műsorvezetőik nevével: Kettőtől ötig – a Rádió kívánságműsora (Takács Marika és Koós János, Poór Klári és Ulbrich András stb.), Pophullám (Lőrincz Andrea), Újdonságainkból (Divéky István), A tegnap slágereiből, Slágerek mindenkinek és Popzene sztereóban (Salánki Hédi), Slágermúzeum (Csiba Lajos), Tánczenei koktél (Szeberényi Vera), Magnóról magnóra (Ambrus Kyri). E hölgyek és urak „jó ismerőseink” voltak, úgy, hogy legtöbbjük hangját soha nem hallottuk, nevük mégis egy korszakot fémjelzett.

A körülbelül 50 perces Tánczenei koktélok kínálatában már 1980-ban is olyan nótákat találtam, mint a Kiss-től az Arra születtem, hogy szeresselek (I Was Made for Loving You), a Deep Purple-től a Furcsa asszony (Strange Kind of Woman) és a Hess! (Hush), illetve a Journey-től az Ahogy akarod (Any Way You Want It). Ugyanebben az évben Ambrus Kyri Magnósok, figyelem! című műsorában olyan dalok is elhangzottak, mint a Status Quo-tól a Bármit is akarsz (Whatever You Want) vagy a Rainbow-tól a Mióta elmentél (Since You’ve Been Gone). B. Tóth László a Poptarisznyában már 1979 legvégén is leadott Uriah Heep és Led Zeppelin „nagylemez-slágereket”. Ugyanakkor 1980 körül hangsúlyosan Komjáthy György nyomta a rockot (beat-et), bár már akkoriban is akadtak szerkesztők, akik erre a vonalra is ráálltak. Úgy képzelem, a hallgatók részéről a keményebb muzsikákra is mutatkozott igény, a szerkesztők pedig próbáltak minél több ilyen zenét becsempészni a csatornák műsorába.

Vajon milyen megfontolások állhattak egy-egy ilyen műsor engedélyezése, gyakoriságának meghatározása mögött? Milyen koncepció mentén dönthetett az állampárt kulturális és propagandarészlege, a rádió vezetése, zenei főosztályvezetője arról, hogy mi kerüljön, mi kerülhet adásba, és mi nem? A rockzenei témájú műsorokat nézve a ’80-as években végig egyfajta kiszámíthatatlanságot, ritmustalanságot érzékeltem: hol heti rendszerességgel, majd váratlanul ritkábban követték egymást az ugyanazon név alatt futó adások. Egy ideig szinte naponta kerültek műsorra az ilyen programok, aztán mintha valaki leszólt volna fentről, hogy „nana, egy kicsit sok a jóból”, és akkor hirtelen hetekig vagy akár egy hónapig is semmi. Vagy ha Komjáthy egymás után leadta a Saxont, az Iron Maident és a Judas Priest-et, utána egy időre átment „diszkósba”.

Egy “vegyes felvágott” műsor 1982 áprilisából

Az adásidő is sok esetben változott: egyszer vasárnap délután, máskor hétköznap reggel vagy késő este adták le az ugyanahhoz a sorozathoz tartozó műsorokat. Amikor már éppen hozzászoktál volna, hogy egy adott programra minden vasárnap 13.05-kor számíthatsz, hirtelen odébb rakták, és kereshetted. Persze, a zenére éhes fiatalokon így sem tudtak kifogni. Mai énem már mosolyog azon, hogy akkoriban sokszor én vettem meg a családnak a Rádió- és televízióújságot, hogy minél hamarabb megtudjam, milyen zenékre számíthatok az elkövetkező hét folyamán.

Most, a kutatás során, egy idő után úgy láttam a rockzenei programok megjelenését, gyakoriságuk, adásidejük változását a rádió műsorában, mint a zenei szerkesztők közötti pozícióharcot. Ki nagyobb, ki kisebb súlyt kapott, az ötleteit valószínűleg mindenki igyekezett átvinni a döntéshozókon, ám az ilyen profilú műsorokra szánt adásidő nyilván korlátozott volt. Komjáthy volt az úttörő, sokáig a legnagyobb tekintélyű könnyűzenei szerkesztő-műsorvezető, az ő keze alól került ki Göczey Zsuzsa is, aki később hasonlóan naggyá vált, de ott volt Csiba Lajos, Divéky István és Bubnó Tamás is, akik a maguk területén nagy neveknek számítottak, és ezért volt szavuk, lehetőségük egy-egy műsor vagy sorozat elindítására.

És aztán jött a két külsős, Gurály László és Tuza Zsolt (róluk a sorozat ötödik, utolsó részében írok majd), akik szép fokozatosan, előbb Göczey, majd Komjáthy és Bubnó, végül pedig Adorján Ágnes szerkesztői védnöksége alatt egyre nagyobb súlyra tettek szert, aminek következtében – paradox módon – mentoraik (Komjáthy és Göczey) egyre inkább kiszorultak a rock/metal témájú műsorok világából.

Bubnó Tamás – már a kétezres években

A Magyar Rádióban a ’80-as évek volt az az időszak, amikor a hard rock mellé szép lassan a heavy metal előadók is beszivárogtak, és ahogy azt korábban is írtam, egy zenére éhes fiatal egyformán meríthetett egyik és másik forrásból is. Azon nevek mellett, akiket lejjebb majd konkrét dátumhoz kötve is felsorolok, a különböző zenei blokkokban olyan előadók felvételei is elhangzottak, mint a Toto, a Jethro Tull, a Pink Floyd, a Reo Speedwagon, a Kansas, a Yes, a Colosseum, a Styx, a Saga, a Queen, a Who, vagy a Clash. Plusz egy rakás tök ismeretlen csapat is műsoridőhöz jutott, akik akkor lehet, hogy titkos reménységnek számítottak, ám hamarosan elnyelte őket a jótékony feledés homálya.

Hasonlóan az előző részhez, most is úgy haladok az egyes műsorok programjának ismertetésével, ahogy az időben előre haladva rájuk találtam. És bár lehet, hogy jóval sűrűbben adásba kerültek, én csak azokról emlékezem meg, amelyeknek volt valamilyen rock/metal kötődésük.

HI-FI VARIETÉ

A Hi-Fi Varietét szerkesztő Csiba Lajos 60 perces blokkokat állított össze, legtöbbször három előadó felvételeiből. Az 1980. január 6.-i adásban a Kiss, 1982. október 24-én a Black Sabbath, 1983. december 23-án pedig a Uriah Heep szerepelt a műsorban.

A PROGRESSZÍV BEAT HÍRES ELŐADÓI

Komjáthy, Göczey és a Gurály-Tuza páros műsorait leszámítva talán ez volt a leghosszabb rockzenei sorozat. Ma szinte senkit nem sorolnánk a progresszív rock kategóriába azok közül, akiknek a dalai itt elhangzottak, ám a ’80-as évek elején maga a kemény műfaj számított viszonylag újnak és haladónak a klasszikus tánczenékhez (a beat-hez) képest. Azoknál az adásoknál, ahol a szerkesztőt is feltüntették, Divéky István neve szerepel, így azt gondolom, ez a széria alapvetően hozzá köthető. A műsorok kezdetben 40, majd 45 percesek voltak, így akár egy teljes lemez is elhangozhatott bennük. Konkrét albumcímeket azonban sehol nem találtam, az újságban csupán a szokásos „XY együttes felvételeiből” alcím szerepelt. Az adások legtöbbje a 3. műsoron, az esti órákban hangzott el.

1980. január 17.: Iron Butterfly
1980. április 22.: Alice Cooper
1980. május 25.: Jimi Hendrix
1980. szeptember 14.: Vanilla Fudge
1980. december 20.: Rory Gallagher
1981. március 1.: Deep Purple
1981. április 10.: Uriah Heep
1981. május 21.: Black Sabbath
1981. június 7.: Led Zeppelin
1981. október 9.: AC/DC
1981. december 17.: Nazareth
1982. április 21.: Mountain (Mountin-nak írták)
1982. július 3.: Focus
1982. augusztus 10.: Jimi Hendrix

Divéky István

TIP-TOP PARÁDÉ

Jó néhány olyan sorozatcímet találtam, amelyeket szimplán alibinek gondolok. Nem volt mögöttük különösebb koncepció, kellett egy cím, ami alá be lehetett sorolni bizonyos műsorokat, amelyek önmagukban nem szolgáltattak volna elegendő indokot ahhoz, hogy leadják őket. Persze valószínűleg a Tip-Top Parádé is gyakrabban került be a rádió programjába annál, mint ahányszor rockzenekar szerepelt benne. E 30 perces adások legtöbbjére a Petőfi rádió késő délutáni műsorsávjában leltem rá.

1980. január 22.: Led Zeppelin
1980. július 22.: Queen
1980. december 16.: Sweet
1981. április 28.: Led Zeppelin
1983. szeptember 3.: Status Quo
1984. január 9.: Joan Jett és a Blackhearts
1987. április 6.: Status Quo
1988. november 21.: Joan Jett és a Blackhearts

30 PERC ROCK

A szerkesztőt itt egyetlen adásnál sem tüntették fel. Maga a műsor nagyon hasonlít Komjáthy hasonló tartalmú blokkjaira, annyi különbséggel, hogy Gyuri bácsi ekkor még javában „beat”-ezett. A hektikus rádiós műsorrendben üdítő kivételként hat, hogy mivel a sorozat – az általam átnézett időszakban – csupán egy évig ment, adásideje végig ugyanaz maradt: a Petőfi csatornán, szombaton 14 órától sugározták.

1980. január 26.: Cream
1980. február 16.: Ted Nugent
1980. március 1.: Ritchie Blackmore és a Rainbow (Long Live Rock ’n’ Roll album, ennek a magyarított címlistáját mellékeltem a Komjáthy Györgyről szóló cikkhez)
1980. március 29.: Van Halen (az első lemez kilenc dala)
1980. április 5.: Hawkwind (a műsorújságban Hawkind-nek írták)
1980. április 26.: Ian Gillan Band
1980. június 28.: Rainbow (Down to Earth album)
1980. augusztus 9.: Deep Purple

S hogy miért tartom feltüntetni mindenhol a bakikat, elírásokat? Mert a ’80-as évek elején ez volt szinte az egyetlen forrás, ahonnan a magamfajta csóró információhoz juthatott. Ha rosszul írták egy zenekar nevét (például Twisted Sisters), akkor ez bennünk is így rögzült.

1984. február 6-án sugározta először a Magyar Rádió az új műfajjal foglalkozó, Rockújság című magazinműsort

A KÖNNYŰZENE NAGY GITÁROS EGYÉNISÉGEI

Göczey Zsuzsa sorozata, még a Lemezbörze helyett indulása előtt. A 3. műsoron ment, igen változó időpontban.

1980. november 10.: Ted Nugent
1981. január 4.: Jeff Beck
1981. szeptember 9.: Rory Gallagher

SZTÁROK SZTEREÓBAN

Ezzel a címmel mindössze egyetlen rock-tematikájú műsort találtam: az 1981. október 17.-i adás főszereplője Jimi Hendrix, az 50 perces program szerkesztője Török Mária volt.

RITMUS

Újabb alibi-sorozatcím, amely alatt 1982-84 között mindössze három 30 perces, többé-kevésbé rock-vonatkozású adásra leltem, amelyek egytől egyig a Petőfi rádióban, túlnyomórészt a késő esti órákban mentek.

1982. szeptember 26.: Journey
1984. március 31.: Paul Rodgers
1984. november 25.: Rainbow (Straight Between the Eyes album)

(holnapután folytatjuk)

A cikk szerzője: Coly 894 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 Comment

  1. Elismeresem, emberes munka lehet ezeket atbogaraszni. Egyebkent pont eszembe jutott valamelyik nap ez a cikk-sorozat. Epp a Krokus zenekar feldolgozásalbumát hallgattam, es amikor sorra kerult a Queen ‘Tie Your Mother Down’ dala, eszembe jutott, hogy allitolag egyszer az egyik ilyen musorban anno igy forditottak le a cimet: Kosd le valamivel edesanyadat. 🙂 Egyebkent a Stress egyuttes is hozzatette ehhez a feelinghez a magáét: Acelkerek, Meglovagolva a villamot, Neonlovagok…

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*