A kezdetek

Személyes múltidézés következik, ami remélhetőleg másokban is nosztalgikus élményeket kelt majd. A kezdetekhez, életem és a heavy metal első találkozási pontjához szeretnék visszatalálni, amihez jó segítséget nyújtott a régi Rádió- és televízióújságok digitális archívumának, és ennek kapcsán saját korabeli jegyzeteimnek a böngészése.

Így, több mint 35 év távlatából valamiért úgy emlékeztem, hogy már a gimnázium első éveiben, vagyis 1982-83 táján beleszerettem a műfajba, és gyűjteni kezdtem a keményebb zenéket. Éppenséggel gyűjthettem volna, hiszen a zene létezett, és nemcsak a hard rock, hanem a heavy metal első zsengéi is szárba szökkentek már.

Ugyanakkor a barátaim nem idősebb srácok, hanem velem egykorúak és nálam fiatalabbak voltak. Közöttük pedig csak elvétve akadt olyan, aki ismerte és szerette volna ezt az irányzatot. Utóbbiak voltak azok, akiken keresztül (plusz a rádióból) hozzájutottam az első rock/metal lemezekhez vagy válogatásokhoz. És igaz, hogy az első maszek lemezboltok (a Fonográf és a Music Box) már 1981-ben megnyíltak, én azonban csupán 1985 táján fedeztem fel ezeket az üzleteket. Az Ecserire (a Nagykőrösi úti használtcikk-piacra) is csak ekkoriban kezdtünk járni, a Múzeum körúti „lemezbörzéről” pedig szimplán nem volt tudomásom.

A ’70-es évek végén még a diszkózenét szerettem és gyűjtöttem. Nem egész albumokat, hanem számonként, jórészt a rádióból felvéve. Ma már nevetségesnek tűnik, hogy volt kb. tíz kazettám, és azoknak a tárhelyével gazdálkodtam. Tegyük hozzá, ’85-ig nem rendelkeztem saját keresettel, ha volt valamennyi a zsebemben (nem sok), azt alkalmi zsebpénzként kaptam. Aztán ’80-’81 körül elkezdtem („bakelit”) lemezeket venni, előbb hazai rockegyüttesek (Edda, P. Mobil, Karthago, Solaris stb.) anyagait, majd már ’85 körül olcsó vagy használt külföldi korongokat is (pl. Rainbow, Black Sabbath, Deep Purple, Thin Lizzy, Kiss).

Első körben a régi kazettáimra, a diszkószámokra vettem fel a metal nótákat, lemezrészleteket, és amikor ezek beteltek, kezdtem el bővíteni a kollekciót. 1984-85-től szerencsére sok mindent dokumentáltam is, így találhattam most egy olyan 1985 eleji bejegyzést, amelyik részletezi, hogy milyen zenék voltak az akkor összesen 16 (!) kazettámon.

Balázs barátomtól és általános iskolai osztálytársamtól addigra már átvettem jó néhány Black Sabbath albumot, némi Deep Purple- és Led Zeppelin-válogatást, Dávidtól pedig a Judas Priest Screaming for Vengeance-ének kb. a felét és szintén néhány Deep Purple-szerzeményt. A rádióból a Scorpions Lonesome Crow albumát, a Black Sabbath Live Evil-jének és Mob Rules-ának első felét, Ozzy Bark at the Moon című lemezének négy dalát (ennyit adtak le belőle), a Kiss Animalize albumának néhány számát, valamint a W.A.S.P. bemutatkozó korongjának nótáit. Nyitott voltam az újra, így akkori gyűjteményemben Joan Jett and the Blackhearts, UK, Iron Butterfly, Doors, Eloy számok is szerepeltek.

Hozzáteszem, akkoriban mindössze egyetlen Metallica nótám volt (talán a Fade to Black), a Ride the Lightning-ot akkor még csak Dávidnak vettem fel a rádióból, és hónapokkal később másoltam át tőle a lemezt. Ezek az előadók határozták meg kezdeti zenei ízlésemet, és ez a kikacsintás, a rokon műfajok tavaiban való horgászat (mint azt majd hamarosan érkező, a rádió ’80-as évekbeli rockzenei kínálatával foglalkozó cikkeimben is olvashatjátok) még sokáig része maradt az életemnek.

1985 nemcsak a heavy metal számára volt meghatározó év, az én műfaj iránti rajongásom is ekkor virágzott ki. Relatíve későn, hiszen abban az évben lettem 18 éves. Egyesek jóval előttem jártak, mások viszont a heavy metal történetéből és saját életkorukból adódóan is csak felnőtt fejjel válhattak a műfaj szerelmeseivé. Viszont ők is elmondhatják magukról, hogy ott voltak a heavy metal születésénél, és már amennyire azokban az információszegény években lehetett, szinte a kezdetektől nyomon követték a műfaj történéseit, alakulását. Az első lemeztől kezdve szerették a W.A.S.P.-ot, a Def Leppard-ot, a Megadeth-t, és ott voltak, mert ott lehettek a Motörhead, valamint az Iron Maiden 1984-es, első magyarországi fellépésén, amelyek az első igazi, külföldi zenekaros heavy metal koncertek voltak nálunk.

Nálam ez a történet ugyan már korábban elkezdődött, de csak 1985-ben bomlott ki igazán, köszönhetően annak, hogy Dávid révén, rajta keresztül akkor rengeteg új zenéhez jutottam hozzá, másrészt, hogy onnantól rendszeresen látogattuk az időközben a József körútra kiköltözött Music Box-ot.

Még egy érdekes téma kívánkozik ide: egy másik naplóbejegyzésben azt is részleteztem, hogy 1985 májusában milyen márkájú kazettáim voltak. Jó ideig üres szalagokra vettük fel a rádióból és egymástól a zenéket, műsoros kazettáim csak 1985-től lettek, miután Dáviddal felfedeztük magunknak a budapesti lemezboltokat, mindenekelőtt a Bacsó Béla utcai Music Box-ot. Alapvetően 60 perces kazettákat vettem, egyrészt mert azok olcsóbbak voltak, másrészt mert a rádióban is gyakoriak voltak a 30 perces műsorok, harmadrészt pedig a gyengébb magnók sokszor nehezebben vitték, „húzták” a 90 perces szalagokat.

Akkoriban ráálltam a „no name” Congress kazettákra, amelyek számomra megfizethetőek voltak (70 forint/darab), és megbízhatóan is működtek. A naplómban listázott 51 kazettának csaknem a fele, 25 volt ilyen márkájú, és az ismertebb nevek (Polimer, TDK, BRG, Sony, Philips, Agfa, BASF) mellett olyan egzotikus típusokra is szert tettem, mint a Sertex, a Diamant, a Scotch vagy a Forward. Ezek közül összesen öt volt 90 perc játékidejű. Sokan mondták, hogy a szalagos kazetták viszonylag rövid életűek, hogy 10-20 év múlva már nem lehet meghallgatni őket. Nos, kíváncsiságból kipróbáltam, és ez nekem még ma is sikerült, igaz, a hangminőség finoman szólva hagy kívánnivalót maga után. (Most olvastam, hogy a régi kazetták lejátszása nemcsak a mágnesszalagot, hanem a magnó lejátszófejét is károsíthatja.)

Az első műsoros kazettám a Scorpions Virgin Killer-e volt, amit az Ecserin vettem, egészen pontosan 1985. október 19-én. A második a Twisted Sister Under the Blade-je, amit rá öt napra szereztem be a Baross utcai Vox lemezboltban. A harmadik-negyedik műsoros kazettám az első két Ozzy-album volt, amiket viszont már a Music Box-ban vásároltam. A rájuk következő Unleashed in the East-re a Magyar utcai Raymond’s-ban tettem szert, a Running Wild Branded and Exiled-ját pedig a Rózsavölgyi lemezboltból hoztam el.

Az első három lemez, amit (Bacsónál) felvetettem üres kazettára, a Black Sabbath Seventh Star-ja, King Diamond-tól a Fatal Portrait és a Running Wild Gates to Purgatory albuma volt.

A kazettáimtól azóta szinte kivétel nélkül megszabadultam, az elsők egyikét azonban eltettem emlékbe. 90 perces Polimer, az egyik oldalán a Sabbath Live Evil-jének hét dalával, a másikon a Joan Jett and the Blackhearts legnagyobb slágereivel. I love rock ’n’ roll! 🙂