„Vidéken nagyon ment a zenekar. Budapest más volt.”

Beszélgetés Dilk Miklóssal, az egykori Fantom és Lily Marlene együttesek dobosával – 2. rész

A Fantom után kaptál ajánlatokat?

Utána többen is megkerestek, hogy szálljak be hozzájuk, mert hogy a Fantomban is doboltam, és az milyen jó. A punktól kezdve mindenféle zene felmerült, ám ezekből végül nem lett semmi.

Le is álltál a zenéléssel?

Onnantól projekteztünk. Pásztor Tamás basszusgitárossal és Kocsi István gitárossal zenélgettünk együtt. Próbáltunk valami újat összehozni. Ez körülbelül 1989 második felében, végén volt. Egy Voivod-szerű dologgal kísérleteztünk. Nevet is találtam ki magunknak: Vulcanic Elektra. Mivel a zenekar semerre nem mozdult, így ez a név is a kis ház (a próbaterem) falai között maradt. Később pár témát átmentettem innen a Lily Marlene-be.

Közben egy haverral egy HC-s zenekart is meg próbáltunk összehozni. A S.O.D.-, M.O.D.-vonal mindig is bejött nekem. A srácnak volt egy haverja, Bereczki Peti, aki éppen a katonaidejét töltötte. Abban maradtunk, hogy amikor leszerel, akkor közösen vágunk bele. A srác közben eltűnt, Peti elérhetősége viszont megmaradt. ’90 májusában Kocsi Pista áthívott egy Kiki nevű sráchoz. Neki is volt egy „kis háza”, egy sufni a ház mögött, ott próbáltak korábban egy dobossal. Így hárman két nap alatt írtunk ott három számot. Így kezdődött a Lily Marlene története.

Már ekkor megvolt a név és a konkrét tervek?

Se név nem volt, se semmi, de baromi jó volt, hogy két próba alatt írtunk három kurva jó számot. Agyaltunk, hogy mi legyen. Foglalkozzunk vele tovább, és legyen zenekar, vagy hagyjuk. Annyira jó volt, úgy élveztük, hogy kár lett volna kidobni, amit addig csináltunk. Mondtam, hogy van egy gitáros srác, akinek megvan a száma. Próbáljuk ki. Így felhívtuk Bereczki Petit, aki ’90 augusztusában szerelt le, Kikit viszont éppen ekkor hívták be a seregbe. Valahogy kibekkeltük Kiki hiányát, talán nem volt már annyira szigorú a katonaság. Újra a nagyszüleim háza mögötti kis házban próbáltunk. Azt éreztük, hogy amit csinálunk, az jó. Megnyíltak a határok, lehetett rendes hangszereket szerezni. Bevettük az egyik legjobb barátomat énekelni, így lett teljes a zenekar. Ekkorra Bereczki Peti is kitalálta a zenekarnak a Lily Marlene nevet.

Doszpod Zoltán – ének
Kocsi István – gitár
Bereczki Péter – gitár
Kiss Csaba (Kiki) – basszusgitár
Dilk Miklós – dob

Meddig maradt „kis ház” projekt a zenekar? Mikor léptetek fel először? Mikor készült az első demó?

1991-ben, amikor már senki nem volt közülünk katona, a Vikingben volt az első fellépésünk. Utána nagyon beindult a koncertezés. Közben az első demót is felvettük a Fekete Lyukban működő Rocker stúdióban. Vedres Joe volt a hangmérnök. Nagyon türelmes volt, láthatóan kiröhögött minket, amikor látta, hogy mennyire nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Gyerekek voltunk és bénák. Ennek ellenére sokat segített. A mai napig megvan, ahogy felvétel közben Vedres visszakérdezett, hogy mit énekelt az énekes: „Tátogó zsemle?”. „Nem – mondtuk –, tátogó seb lett.” De az énekes olyan rosszul artikulált, hogy nem lehetett érteni. Ezen máig röhögök, ha eszembe jut. Ez a sor egyébként Gyóni Géza Legenda című, megzenésített versében hangzik el. Cselőtei ezt a dalt külön ki is emelte az ismertetőjében. Nagyon tetszett neki, még az apukájának is megmutatta. Kiki ötlete volt, hogy ezt a verset is csináljuk meg. A demó kapcsán egyébként szinte csak pozitív kritikákat kaptunk, csak az énekkel nem voltak kibékülve.

Nagyon sokan érdeklődtek utánunk. Feró is többször játszotta a dalainkat a Garázsban. Egyszer a haverokkal – csak úgy – lent voltunk a Balatonon. Összehaverkodtunk pár sráccal, és beszélgetés közben szóba került, hogy hol zenélünk. Kiderült, hogy ismerik a zenekart.

1992-ben vettük fel a második demót, szintén a Bikiniben. A kritika ekkor is pozitív volt: mindenki remekül bánik a hangszerével, jók a dalok, viszont az ének nem az igazi. Érdekes, hogy vidéken nagyon ment a zenekar. Ráckevén a vállukon vitték a csapatot, az énekesünk koncert közben szörfözött a tömeg tetején. Budapest más volt.

Az énekessel szemben megfogalmazott negatív kritikával tudtatok valamit kezdeni?

Igen, énekest váltottunk. Doszi jó barátom, így nagyon kemény volt ezt meglépni. Szerencsére nem ment a kapcsolatunk rovására.

Ha jól sejtem, itt került a képbe Németh Jenő.

Ez ennél egy kicsit bonyolultabb. 1992 novemberében volt egy zűrös fellépésünk, amit Kiki nem vállalt, pedig a basszusgitár mellett – Doszpod Zoltán távozása után – az éneket is ő vitte. Hair (Womb, Kali Yuga, Strong Deformity, Ylem) ugrott be énekelni, a basszusgitárt pedig egy haver vette a nyakába.

Ez a felállás meddig tartott?

Kb. négy percig. Utána lekeverték a zenekart, mi pedig szétszedtük a színpadot. Tényleg botrány volt, de egy vicces emlék.

Akkor énekes- és basszusgitáros-keresés következett?

Igen. ’93 tavaszán megyek otthonról a buszmegálló felé, jön szembe Jenci (Németh Jenő/Jaya Hari das) egy üveg pezsgővel (Charmant Doux). Mondta, hogy hallotta, énekes/basszusgitáros hiány van nálunk. Eljöhetne? Kipróbáljuk? Gyere. A végén megkérdezte, hogy akkor most Lily Marlene-tag lett? Mondtam neki, ha megiszol egy üveg barackpálinkát, az leszel. Persze nem kellett meginnia, de ez azóta egy poén köztünk. Így lett ő a basszusgitáros és énekes. Meg úgy nagyjából az irányítást is átvette. Vele jött be a képbe a hardcore-vonal. 1993 novemberében ezzel a felállással készült a Kés a sárban demó. A Változtass rajta című dal szövegét egy nagyon jó barátom, Tuboly Zoltán írta, de több dalszöveget is köszönhetünk neki (pl. Ezek a képek).

Németh Jenő – ének/basszusgitár
Kocsi István – gitár
Bereczki Péter – gitár
Dilk Miklós – dob

Nagyon jó anyag lett, de hogy az Országút vándora miért készült el, és miért vettük fel, nem tudom megmondani. Egyáltalán nem passzolt hozzánk. Utána viszont sok jó koncertünk volt.

És Hair hogyan került a bandába?

Egyszer mentünk vele hazafelé a Totálkárból, és mondta, hogy ő is szeretne valamit csinálni. Mondtam, hogy gyere le próbára. Így került be a Lily Marlene-ba.

’94-ben jött az újabb demó.

Igen. Előtte viszont még volt egy koncertünk júniusban a régi Fekete Lyukban, ami akkor már III/III-as klub volt. Ezt a koncertet Jenő felvette vagy felvetette, és csinált belőle egy kazettát. Ez volt a Lily Marlene – In the House kazi. Az „A” oldal volt a Hair oldal, mert azon Karesz énekelt, a „B” pedig a Jenő oldal, mert ott meg ő. Ez egy amolyan hivatalos bootleg, aranyos, nyuszis borítóval.

’94 augusztusában jártunk a balatonszemesi rocktáborban. Ott volt Tobola Csabi, Benkő Laci stb. Az oda kihelyezett kecskeméti Origo stúdióban felvettünk egy egyszámos demót, Reklám címmel. Mi csak Omo mosópornak hívjuk. Baromi jó dal. Az egyik kedvencünk. Póka Egon volt a hangmérnök. Minden hibátlanul ment. Kétszer doboltam fel, és rendben volt. Az egyik pedálom eltört, így egy lábdobbal lett felvéve. A dalt eredetileg Hair énekelte volna, de végül Jenő énekelte fel.

Fekete Károly (Hair) – ének
Németh Jenő – ének/basszusgitár
Bereczki Péter – gitár
Kocsi István – gitár
Dilk Miklós – dob

Szarka Joseph írt róla egy jó kritikát. Nagyon undorító a szövege, de nagyon jó dal. Aztán pár hónap múlva Jenő és Hair kilépett, és Káli Jucival meg egy fiatal dobossal megcsinálták a Womb-ot.

Ez még ’94 végén történt?

Igen. Ekkorra ismét hárman maradtunk. Egy kicsit mindenki az otthoni dolgaira koncentrált, de ’95 elején újra aktívabb lett a csapat. Jött Kárpáti Levente basszusgitározni, énekelni. Innentől számítjuk a harmadik felállást.

Kárpáti Levente – ének, basszusgitár
Kocsi István – gitár
Bereczki Péter – gitár
Dilk Miklós – dob

1995-ben újabb demó. A demós dalból klip is készült, Te még élsz címmel. Bementünk a stúdióba, elkezdtük a felvételt, de egyszerűen nem tudtam feldobolni. Baromira szégyelltem magam. Nagyon rossz érzés volt. Mondtam is, hogy dobjanak ki, béna vagyok, nem megy. Maradtam, és gyakoroltam, mint az állat. Visszamentünk a stúdióba, és felnyomtam az egészet. Elkészült a klip, és ment tovább a zenekar.

Még mindig ’95-ben négy dalt rögzítettünk a Bikini stúdióban, Majomház címmel. 1996-ban is felvettünk egy demót, 4-5 dallal. Az egyikben, egy rövid gitár erejéig Barabás Béci is közreműködött. Részt vettünk egy turnén a Southern Special zenekarral. A záró buli december 30-án volt a Wigwamban. Ez volt a második fellépésünk ott. Az első egy nappal előtte, a Moby Dick előzenekaraként. 1997 májusában aztán vége lett a zenekarnak. Hat demó, 19 dal. A Lily Marlene története hét évig tartott. Nagyszerű időszak volt. Akkor a dobolást is abbahagytam.

Azóta sem dobolsz, nincs másik zenekarod?

A „nyugdíjas évek” egészen addig tartottak, amíg Stauderer János nem kezdett el foglalkozni a Fantommal. 2010-ben, a debreceni AB/CD zenekartól vettem egy dobfelszerelést, és újra elkezdtem játszani, immár a saját kis házamban. A szomszédban van egy kocsma, szóltak, hogy van ott egy zenekar, és dobosra lenne szükségük. Rágódtam rajta, hogy kell-e ez nekem, menne-e, akarom-e. A kezembe nyomtak egy CD-t, és mondták, hogy menjek le próbára. Ez volt a G.M.T.

Csobó Gábor – ének, basszusgitár
Komáromi Tibor – gitár, vokál
Dilk Miklós – dob

Egy albumot jelentettünk meg 2012-ben a Hammerral, Akarom címmel. Persze ez a felvétel is Németh Jenőnél készült. Lazább, hard rock zenét játszunk rajta. 2017. január 20-án lett vége.