„Újra azt szeretném érezni, hogy a világ egy olyan hely, ahol bármi megtörténhet”

Szöllösi Dániel

A doom metalos Eclipse of the Sun tavaly nyáron mutatkozott be magazinunk hasábjain. Ennek ellenére az április végén Brave Never World címmel megjelenő második lemezük, úgy gondolom, megfelelő apropót szolgáltat ahhoz, hogy az elmúlt csaknem egy év történéseiről és a friss albumról röviden kifaggassam Szöllösi Dánielt, a csapat frontemberét.

Szia, Dani! Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresést! Dávid László kollégám tavaly júliusban részletesen kikérdezett az együttes történetéről. Mi történt veletek azóta?

Ahogy az már tudható, sikerült kiadót találnunk az új lemeznek, szerződést kötöttünk az orosz Satanath Records-szal. Ők a doom metal színtérnek mindenképpen az egyik legfontosabb kiadója. Ezen kívül volt néhány koncertünk, ahol már egy teljesen új setlistet mutattunk be, élőben is kipróbáltuk az új dalokat. Mondhatom, nem okoztak csalódást, se nekünk, se a közönségnek. Az egyik bulit mindenképpen ki kell emelnem: szeptemberben voltunk az Országos Gothic Találkozó vendégei, maga a feszt pedig az Analog Music Hallban volt. Egyrészről piszkosul jól éreztük magunkat, nemcsak fellépőként, hanem látogatóként is, mert a szervezők, akiknek innen is küldünk egy újabb virtuális köszönetet és gratulációt, nagyon kitettek magukért, és egy rendkívül egyedülálló hangulatú hétvégét hoztak össze. És mint egy némileg új helyről, az Analogról is meg kell mondjam, hogy egy elképesztően vérprofi hozzáállású, nagyon jó akusztikával és odaadó személyzettel dolgozó hely, le a kalappal az egész előtt.

A friss lemezzel sikerült kilépnetek a nemzetközi underground színtérre. Hogyan jött össze a szerződés az orosz kiadóval? Miben egyeztetek meg velük, mit vártok az együttműködéstől? Hány példányban fog megjelenni a CD?

Amikor már kész volt az anyag, leültünk, és megbeszéltük, hogy nagyjából két út áll előttünk. Az egyik, hogy elsősorban itthon promotáljuk az anyagot. Ez ugye azt jelenti, hogy az ember megkeresi azt a rendkívül kevés kiadót, amelyik itthon működik, leteszi az asztalra azokat a pénzeket, amiket le kell, majd reménykedik benne, hogy a kiadó kiadóként fog működni, és egy pár hirdetésen meg a terjesztésen kívül majd valami többletet is ad. A másik lehetőség az volt, hogy elsősorban valamilyen nemzetközi doom metal kiadóval szerződünk, és mivel ezek általában nem nagy vállalatok, koncertekkel nem igazán foglalkoznak, viszont van egy általános táboruk, akiknek el tudják adni a zenénket.

Arra jutottunk, hogy mivel a mi zenénk – főleg itthon – túlságosan is underground (az igazat megvallva, szerintem magyar death-doom metal rajongó legfeljebb két-háromszáz ember lehet összesen az egész világon), és mivel a koncertjeink száma amúgy is alacsony, köszönhetően az elég mostoha koncertkörülményeknek és a gyér koncert-látogatottságnak, ezért nem bajlódunk a hazai kiadással. Úgy voltunk vele, hogy ha nem találunk senkit külföldön, akkor jön megint a szerzői kiadás. Na, ebből végül az lett, hogy több külföldi megkeresést is kaptunk, és a legjutányosabbnak a Satanath tűnt. És hogy mit kaptunk tőlük? Egy évre eladtuk nekik a CD-árusítás jogát; első körben 500 darabot dobnak piacra. Cserébe kaptunk egy komplett promóciót, valamint a legyártott CD-k egy részét, amiket majd koncerteken, illetve a honlapunkon fogunk továbbadni. Ez nagyjából ugyanaz, mint amit itthon is kaphattunk volna egy-egy kiadótól ajánlatként, annyi különbséggel, hogy a promóció így nemzetközi lett, és az egész egy árva fillérünkbe nem került. A streaming oldalakon való megjelenést viszont nem adtuk el, azt mi magunk fogjuk intézni.

Antal Dávid

A kiadótól rendelhető változat mellett közvetlenül tőletek is beszerezhető lesz a kiadvány, egy, a zenekar tagjai által saját kezűleg elkészített, minden megrendelőnek egyedi változatban létrehozott formában. Ez utóbbi változatról mit árulhatsz el, hogyan képzeljük el ezt a verziót?

Jelenleg ott tart a dolog, hogy már nagyjából kitaláltuk, milyen is legyen ez a kiadvány. A terv az, hogy egy fekete fotóalbumba tesszük majd bele a CD-t és a borítót, és a hanghordozó mellé egy egész fotósorozatot készítünk, természetesen dedikált fényképekkel. Emellett az album a dalszövegeket is tartalmazni fogja, azokat pedig mi magunk fogjuk saját kézzel leírni. Természetesen mindenkinek, aki megrendeli ezt a kiadványt, egy teljesen egyedi példányt fogunk készíteni, tehát mindegyikben mások lesznek a képek, és mindegyikben kézzel írtak lesznek a dalszövegek és minden más szöveg is.

Nagyon remélem, hogy sikerül majd elkészíteni ezt a verziót, mert már készítettünk belőle egy prototípust, ami nagyon impozáns lett, és biztos vagyok benne, hogy mint gyűjtői kiadvány, többeknek is nagyon tetszene. Most már csak az kell, hogy a koronavírus és a karantén hagyja, hogy elkészítsük. Például elég nehéz úgy fotókat készíteni, hogy mindannyian otthon üldögélünk a négy fal között. Persze megcsinálhatnánk, hogy mindenki lefotózza magát otthon, és akkor ez is lehetne egy újabb koronavírusos zenei album, de ezt én semmiképpen nem akarom. Amúgy is hányok minden olyan dologtól, amikor valaki nézettséget, hallgatottságot, és ezáltal gyakorlatilag pénzt csinál magának rövid vagy hosszú távon a karanténból. Persze nem kell velem egyetérteni, de nem tehetek róla, én az összes olyan megmozdulás mögött, ami most azzal a jelszóval, hogy egy kicsit szórakoztassa szegény bent rekedt embereket, és felkerül a netre, megjelenik a tévében, undorító öncélúságot látok.

Az igazi hősök nem klipeket készítenek a karanténban, hanem munkába járnak, életeket mentenek, tanítanak, vagy segítenek bárkinek, aki rászorul. Természetesen az olyan esetekről, amikor például egy zenész, akinek idén elmarad az összes koncertje, és saját elmondása szerint is a kieső pénz előteremtése miatt készít valamilyen online megvásárolható zenét, vagyis terméket, nem beszélek, mert az tiszta sor. Csak úgy látom, hogy az ilyenből sokkal kevesebb van. Visszatérve az eredeti kérdésre, ennek a kiadványnak az elkészítésével mindenképpen szeretném megvárni a karantén végét, hogy ne legyen hozzá semmi köze. Ez az album évek hosszú munkája volt, ne azért emlékezzen rá bárki, mert éppen akkor, amikor kiadtuk, koronavírus-járvány volt a világban.

A black metal undergroundban a kazetta formátum is reneszánszát éli. Ebben a megjelenésben gondolkodtok esetleg? A doom színtéren is van kereslet a kazettákra?

Nem mondom, hogy mint kuriózum, nem merült fel, de jelenleg semmi ilyesmit nem tervezünk, és a kiadó sem jelezte felénk ilyen szándékát.

Sokan még mindig az LP-kre szavaznak. Hallgatóként te melyik fizikai formátum híve vagy?

Ismerem azt a trendet, hogy ma már egyre kevesebben hallgatnak normál hosszúságú, tehát körülbelül 40 perces lemezeket, de erről nem tudok véleményt alkotni. Én világ életemben teljes lemezeket hallgattam, sőt, kimondottan soha nem tudtam mit kezdeni az EP-kkel meg a demókkal, és nem is nagyon ismerek olyan embereket magam körül, akik ne ugyanilyenek lennének. Persze ez elsősorban a metalosokra igaz, de körülöttem elsősorban csak azok vannak, pontosabban a többiek zenei ízlésével nem foglalkozom. 🙂 Fizikai hanghordozókat amúgy ritkán vásárolok, ez a dolog főleg Kantár Gyurit, a basszerosunkat érdekli, ő hatalmas vinyl rajongó, és gyűjt bármit, amin valamilyen olvashatatlan metal logó van. 🙂

Én az általam kedvelt zenekarokat igyekszem elsősorban a koncertjegyeken keresztül támogatni. Ennek nem az az oka, hogy sajnálom rájuk a pénzt, hanem az, hogy minimalista életet élek, és nem szeretem, ha tárgyak vesznek körül. Bár irodalomtanár vagyok, a könyveket sem gyűjtöm már régóta, inkább járok könyvtárba vagy veszek e-bookokat. Ettől függetlenül természetesen vannak olyan CD-k vagy könyvek, amiktől jobban érzem magam, ha tudom, hogy ott vannak a polcon; az ilyeneket egyből megveszem, amint lehetőségem nyílik rá.

A formátumok kitárgyalását követően térjünk a lényegre: hogyan állt össze az új album? Kérlek, mutasd be röviden az egyes szerzeményeket!

A dalokat, ahogy eddig is, én írtam, pontosabban most már csak én. Miután körbeküldtem a feldemózott, lekottázott anyagokat, a többiek hozzátették, amit gondoltak. Mindenki megírta a saját részét, amiket aztán én véleményeztem, dolgoztunk még rajtuk, amit kellett, és végül, amikor már elindultak a felvételek, nekiálltam megírni a dalszövegeket is. És akkor egy pár szót minden dalról. Az albumot indító Pillars of Creation egy igazi koncertnyitó nóta. Egy súlyos, ős-doom téma, némi black metal hangulattal operáló refrénnel és Gergő kiváló szólójával. A végére pedig jön egy kis power metal is, megidézve a korábbi anyagaink zenei világát. Szövegileg, tőlem szokatlan módon, erről az albumról már szinte teljesen hiányoznak a vallással, spiritualitással kapcsolatos dolgok, ez alól egyedül ez a dal jelent kivételt. Ihletforrása a híres NASA-fotó volt, és az egész dal egy allegorikus óda, pontosabban antióda.

A második track, amit legelőször mutattunk be, a Things Called Life. Többen mondták már, akik hallották az új albumot, hogy az új számok sokkal egységesebbek, érettebbek lettek. Szerintem ennek egyrészt az is az oka, hogy most nem volt bennem akkora bizonyítási vágy a dalok megírásakor, nem törekedtem arra, hogy a bennem élő zenei világ legtöbb aspektusát bemutassam, és így kevésbé lett eklektikus ez a dalcsokor. Másrészt az elmúlt években a zenei ízlésem is sokat változott, új death-doom zenekarokkal ismerkedtem meg, és ezek elsősorban úgy inspiráltak, hogy egyre inkább letisztult, egységesült az alkotói világom. És ennek ez a dal is ékes példája. Egyszerre változatos, mégis egyszerű, súlyos és dallamos, fogós és egyben melankolikus. És ez a sok minden egy könnyen befogadható, mondhatni slágeres dalban egyesül. A szövegét tekintve pedig pontosan arról szól, amiről a legtöbb dal az albumon: hogy milyen gyönyörű, változatos és egyben misztikus dolog az, amit életnek hívunk. Nyugodtan állíthatom, hogy az egész albumnak van egy érdekes ambivalenciája: miközben egy sötét doom metal lemez, a szövegek tele vannak örömmel, élettel, szeretettel.

A harmadik dal az album címadója, minden bizonnyal az egyik legjobb számunk. Szélsebes death metal szerzemény, aminek imádom a refrénjét. Nagyon régóta szerettem volna már egy ilyen felépítésű és hangszerelésű dalt írni, és most, hogy elkészült, teljesen oda is vagyok érte. A negyedik számról, a Not a Symbol-ról ugyanazt tudom elmondani, mint anno a Daimonion album Requiem-jéről: egy olyan doom metal alkotás, amilyennek nem igazán van párja a magyar metal történelemben. Zeneileg nagyon lassú, érzelmes dal, doom-os monotonitással, szívszorító énekdallamokkal és hörgéssel, és egy nagyon szép, zongorás középrésszel. A szövege arról szól, hogy amennyiben nem romantizáljuk a halált, ha felszámoljuk az őt körülvevő giccset, akkor rájövünk, hogy nincs benne semmi szép, semmi költői, semmi fenséges.

Kantár György

Az ez után jövő Home egy meglehetősen egyedi hangulatú ékköve ennek az albumnak. Sokak szerint ez a legjobb dal a lemezen. Az biztos, hogy nagyon hangulatos; Gyuri basszustémái, a kórusokkal megtámogatott gigászi refrén, vagy az akusztikus gitárszóló mind-mind egyedi ízek a Brave albumon. A szövege pont az, aminek hangzik: egy örömóda a természethez, a Földhöz, a bolygóhoz, ahol élünk. Az utóbbi években igazi rajongója lettem a természetnek, imádok túrázni, állatokkal és növényekkel foglalkozni, környezettudatosan élni, természetfilmeket nézni stb. És ez a dal ebből a rajongásból jött. Persze szó nincs semmiféle didaktikusságról.

A hatodik dal, a World Without Words egyike a legváltozatosabb Eclipse-daloknak. Doom verze, death bridge, gothic refrén, egy elszállós középrész és végül egy death metalos zúzda. Nagyon szeretem ezt a számot, hallgatni és játszani is egy élmény. Ahogy az ez után következő Death of Pan-t is. Szerkezetileg minden bizonnyal ez lett a valaha született legkomplexebb Eclipse-alkotás. A szövege Reviczky Gyula csodálatos versének egy sajátos átirata. Nagyon szerettem volna egyszer a kedvenc Reviczky-versemet valahogy feldolgozni, és féltem is tőle, hogy vajon sikerül-e. Remélem, hogy méltó lett az eredetihez.

Az album záró dala, az Era of Sun tökéletes zenei és szövegi összegzése az egész Brave Never World LP-nek. Van itt is minden: menetelős metal riff, slágeres refrén, gonosz black metalos középrész. A szövege, ahogy a többi olyan dalnak is, amelyekről ebből a szempontból semmit nem írtam, nagyon személyes. Egy, a saját életéért, a szeretteiért, a világért, amelyben él, az emlékekért, amiket a múltban kapott, rajongó, szeretettel és békével teli ember szavai ezek. Önismeret, elfogadás és megbékélés – ezekről mesélnek e szövegek.

Számodra mit jelent a Brave Never World kifejezés?

Azt, hogy egész életemben, ahogy valószínűleg nagyon sokan mások is, egy olyan világ után vágyakoztam, ami soha nem jöhet el. Gyerekként űrutazó, világjáró, mesehős, vagy csak egyszerűen egy, a saját élete felett hatalmat birtokló felnőtt akartam lenni. Most pedig felnőttként sokszor újra azt szeretném érezni, hogy a világ egy olyan hely, ahol bármi megtörténhet. Ahol lehet belőlem űrutazó, világjáró, szuperhős, vagy hogy lehet hatalmam önmagam felett. Számomra ez a kifejezés, ahogy maga a címadó dal és valójában az egész album is, arról a pillanatról szól, amikor néha legbelül valahogy sikerül megtalálnom azt a rég elfeledett álmodozót, azt a gyereket, aki valaha voltam. Vagy aki talán valójában sosem voltam, csak szeretném azt hinni, hogy igen. De ez mindegy is.

Miben látod a fő különbséget az új album és a bemutatkozó lemez között?

Ahogy már korábban írtam, mindenképpen érettebb, egységesebb lett a zenei világ. Ez részint a már említetteknek is köszönhető, de valójában annak is, hogy mint kizárólagos dalszerzőnek, most már nem kellett mások témáit is beleépítenem a zenébe. Ez, úgy érzem, hogy mindenképpen jót tett ennek az anyagnak. Egy másik fő különbség, hogy másabb lett a hangzás. Anno a Daimonion-nál is megvolt az a fejemben, hogy milyenre szeretném keverni az anyagot, és most teljesen más elképzeléseim, elvárásaim voltak ebből a szempontból. Modernebb, ha úgy tetszik, kommerszebb hangzást akartam, persze egy death-doom metalhoz illőt, és azt hiszem, hogy ez sikerült is.

Underground zenekartól rendhagyó módon saját honlapot üzemeltettek. Mik a tapasztalataitok ezzel kapcsolatban? A közösségi média által uralt világunkban érdemes zenekari weboldalt csinálni?

Ami azt illeti, én nem is nagyon értem ezt a kérdést. 🙂 Oké, hogy a Facebook uralja a fél életünket, de szerintem a FB még mindig nem egy olyan, mindent behálózó felület, amilyennek látszani akar. Számomra nem más, mint egy még néhány évig működő felület, amiből sokan rommá keresik magukat, és amit nem szabad úgy kezelni, mintha az maga lenne az internet. Szóval igen, úgy vélem, hogy egy magára valamit adó cégnek, egyesületnek, bárminek, ami valamit képvisel, kell, hogy legyen egy önálló oldala, ami független Zuckerbergtől vagy az ő konkurenseitől. Egy saját honlap szerintem egy fokmérő, a jele annak, hogy létezel. Még ha a kutya se nézi, és nincs is rajta mindig naprakészen minden információ, a weboldalad mutatja azt, hogy vagy, és nem csak egy újabb FB-oldalként létezel a több milliárd között.

Kovács Gergő

Mik a terveitek a zenekarral? A csapat idei elképzeléseit mennyiben írta át a jelenlegi veszélyhelyzet?

Nos, tervekről jelen helyzetben nem nagyon tudok nyilatkozni. A zenekar történetében most először egy kicsit komolyabb energiát akartunk volna fektetni a koncertezésbe, de a karantén és a koronavírus minden számításunkat áthúzta. Hogy mi lesz a későbbiekben, majd még eldől.

Szigorúan a doom metal keretei között maradva, melyek azok a fiatal zenekarok, illetve friss lemezek, amelyekre a stílus követőinek érdemes odafigyelniük?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, már csak azért is, mert szigorúan véve olyan, hogy doom metal, nincs. Annyiféle fajtája van már ennek az amúgy csak szimplán sötét és lassú stílusnak, hogy nem könnyű erre válaszolni. Mi sem véletlenül kezdtük el egy ideje death-doom metalnak nevezni a saját stílusunkat, mert azzal, hogy doom, nem igazán tudtunk fogódzót adni ahhoz, hogy valaki be tudjon minket határolni, és esetleg kedvet kapjon ahhoz, hogy megismerje a zenénket.

Na, de hogy valamit mégiscsak válaszoljak erre a kérdésre, azt mondom, hogy egyre több igényes doom metal zenekar van hazánkban, őket mindenképpen érdemes a stílus kedvelőinek megismerni. Ilyen például a Devil Seed, a Zivatar, vagy a Sentio Ergo Sum. A hazai bandák közül nagy kedvencem még a Reason és a Nadir is, bár ők már elég ismertek itthon. Az új albumok közül pedig nagyon sokat pörög nálam az utolsó Swallow The Sun, az eddigi egyetlen Hallatar és az utolsó Sun Of The Dying, de az helyzet, hogy – hála az internetnek – ma már ennek a stílusnak a rajongói is bőven találhatnak kedvükre valót.

Köszönöm a válaszokat!

Nameless

A cikk szerzője: Rattle Inc. 175 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*