A tavalyi nagy lemezdömpingben sikerült egy zenekart felfedeznem. Függetlenül attól, hogy manapság már nincs új a nap alatt, nálam nagyon betalált az együttes. A kanadai Travelerről és bemutatkozó anyagukról van szó.
Szerkesztőségünkből azonban nemcsak én, hanem John Quail kollégám is nagyon rákattant a csapatra, illetve Coly egyik Heti Ötös listáján is felbukkant az album, mint aktuális kedvence. Ha nem is vérre menő harcok árán, de kedves kollégám (John Quail) átengedte nekem ennek a kritikának a megírását, úgyhogy ezúton is köszönöm neki a lehetőséget!
Úgy tűnik, lendületben, nagyon jó formában van a kompánia, hiszen idén már a második korongjukkal rukkolnak elő: egészen pontosan április 24-én lát majd napvilágot a lemez. Tagcserék nem sújtották soraikat, bár az nem tiszta előttem, hogy Dave Arnold basszusgitárost (ex-Striker), aki 2018 óta a zenekar tagja, miért nem tüntették fel az előző anyag kreditlistáján, ugyanis a tavalyi albumon Matt Ries gitárost jelölték meg bőgősként is, tehát az ő nevéhez fűződik a basszusfutamok feljátszása, és ő látta el a produceri teendőket is. Talán lényegtelen ez az információ, ám ami számunkra fontos, hogy az új albumon már ott virít Dave Arnold neve.
Egy esztendeje azt írtam róluk, hogy az első hangtól az utolsóig magas fordulatszámon pörgő, tradicionális, európai hatású heavy/speed metalt nyomnak, a mostani produkcióra pedig azt mondom, hogy elődjénél változatosabb anyag, amelyre a legjobban a korai Iron Maiden, egészen pontosan a Piece of Mind éra nyomja rá a bélyegét. Mégpedig olyannyira, hogy Matt Ries és Toryin Schadlich gitárosok riffjei, harmóniái hallatán az Adrian Smith/Dave Murray páros simán követelhetne szerzői jogdíjakat, olyan feltűnőek és kísértetiesek a hasonlóságok. A párhuzamokat pedig a Diary of a Maiden támasztja alá a legjobban.
Bevallom, kezdetben engem is zavartak ezek a dolgok, de miután már nagyjából nyolcadszor rágtam át magam az anyagon, nagyon megtetszett a mű, sőt, odáig jutottam, hogy talán még az év végi elszámolásnál is esélyes lehet. A fentebb taglalt változatosság mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy ezúttal teret engedtek a közepesen gyors témáknak, illetve az epikus pillanatoknak is (Diary of a Maiden, After the Future), ezek tavaly még nem voltak hallhatók. Mindenesetre nagyon sokat adnak hozzá a végeredményhez, egyben enyhe komplexitást is kölcsönöznek az anyagnak. A nyaktörő speed témák természetesen ezúttal sem hiányoznak: a címadó tétel, az STK, illetve a Deepspace jó példaként szolgálnak ennek alátámasztására, de utóbbiban egy rövid kiállás, lelassulás is feltűnik. Vastagon alapoz a basszusgitár, és ebből megint csak nem nehéz kikövetkeztetni az Iron Maiden hatást.
Nem is elemzem tovább a korongot, a lényeg, hogy a Traveler idén sem hibázott. Megadom nekik a maximális pontszámot, aztán majd december elejére elválik, hogy sikerül-e beverekedniük magukat év végi Top 10-embe. A hallottak alapján részemről jöhet a harmadik lemez.
Leave a Reply