Thanatos: Violent Death Rituals (2020)

DISCLAIMER! This material is written in two languages, Hungarian and English. You can find the English version below.

Valami durva dolog folyhat Hollandiában. Nem, most nem a koronavírus tombolására gondolok, hanem arra a rejtélyes indokra, hogy miért születnek sorban annyira durva, mocskos, gennytől csöpögő death/thrash metal művek az országban. Egyik nagy kedvencem, a Legion Of The Damned alaposan odacsapott 2019-ben a Slaves of the Shadow Realm-mal, és úgy tűnik, 2020 sem maradhat holland metal atomcsapás nélkül, mert régi nagy favoritom, a Thanatos is úgy döntött, hogy ideje kiokádnia magából azt a dühöt és frusztrációt, ami kifogyhatatlannak tűnő forrásból áramlik a műveiben. Ez lett a Violent Death Rituals, amire hat évet kellett várni a legutóbbi teljes Thanatos-mű, a Global Purification óta.

A Thanatos első korszaka meglehetősen rövidre sikeredett, 1984-es alapítása után 1992-ben már le is húzták a rolót, de a mindössze nyolc év alatt sikerült egy mesterművet lerakniuk az asztalra, mielőtt a különböző problémák, többek között egy, a Cannibal Corpse-szal közös turné elmaradása miatt feloszlott volna a banda. 1999-ben az egyetlen megmaradt tag, Stephan Gebédi újra életet lehelt a Thanatosba, ami meglehetős képzavar részemről, lévén Thanatos a halál megtestesítője a görög mitológiában.

Na, de hagyjuk a múltat, hiszen a Violent Death Rituals friss és ropogós, mivel most, március 20-án jelent meg. A címadó dallal indítunk, és a banda nagyon ügyesen egy intró-szerű, lassan induló szerzeménnyel nyit, de ez csak megtévesztés, mert szép lassan felpörögnek az események, hogy aztán teljes sebességre kapcsoljanak a fiúk. Nagyon jól kezdődik az album, és hasonlóképpen folytatódik: sorra jönnek a death és a thrash határán imbolygó darabok, amelyek a jól bevált, az Emerging from the Netherworlds album óta használt receptet követik. Rengeteg váratlan ritmusváltás, a darálás mellett is könnyen megjegyezhető dallamok, kétségbeesett, kegyetlen ének és mindent elsöprő brutalitás.

Személyes kedvencem a harmadikként elhangzó Unholy Predators, ami amellett, hogy azonnal megragadt a fejemben, azt is megmutatja, hogy a holland bandát a hétköznapok súlyos témái is érdeklik, és ezekről markáns véleményük van, hiszen a dalban a papi pedofíliát állítják pellengérre. A Thanatos pályafutását amúgy is végigkíséri az egyértelmű vallásellenesség/valláskritika, ami csak még szimpatikusabbá teszi őket a szememben.

Felesleges egyenként végigmenni a számokon, a holland srácok még 36 év elteltével is kőkemény, megalkuvást nem ismerő, nyers és kompromisszummentes, death-be hajló thrash metalt nyomnak, sallangmentesen és gördülékenyen, mindenféle erőlködés nélkül. Ez bizony az eredeti, old school, holland death stílus, amit lényegében maga a Thanatos hozott létre, és ápol a mai napig. Bár hatalmas a dömping, és manapság is rengeteg a jó zenekar, nagyon remélem, hogy ez az album segít a Thanatosnak felzárkózni az élvonalhoz, vagyis oda, ahol valójában a helyük lenne, a Legion of the Damned-del együtt. A koronavírus miatt a lemezbemutató turné sajnos egyelőre leállt, de szorítok magamnak, hogy a járvány elvonulása után végre legyen alkalmam élőben is látni ezt a legendás csapatot. Biztosan pusztító élményben lenne részem.

*

There must be something wicked going on in The Netherlands. No, I am not talking about the mayhem caused by the coronavirus, I rather mean the mysterious reason why many violent, dirty death/thrash metal albums oozing in pus are created in this country. One of my favorite bands, Legion of the Damned had a blast of an album in 2019 with Slaves of the Shadow Realm and it seems that 2020 will have another Dutch atomic explosion, since one of my old favorites, Thanatos decided that it is time again to vomit their rage and frustration on the masses, which seem to flow freely from a seemingly endless supply. This is Violent Death Rituals, which was released 6 years after the last complete Thanatos-album, Global Purification.

The first period of Thanatos was pretty short. The band was founded in 1984, but they called it a day already in 1992, but they were able to create a masterpiece in those 8 years, before they quit after several problems, including a cancelled tour with Cannibal Corpse. In 1999, the only remaining member, Stephen Gebédi resurrected Thanatos, which is a bit of a mixed metaphor from me, since Thanatos is the embodiment of death in Greek mythology.

But let’s not dwell on the past, as Violent Death Rituals is fresh and straight from the oven, since it has been released on 20th March. The album starts with the title song, which is a bit like an intro and it starts building up slowly, but it is only a scam, since things are quickly picking up and then the band goes berserk with maximum speed. The album starts well, and continues in similar fashion: the songs are verging on the border of Death and Thrash Metal and the band uses the already proven recipe of the Emerging from the Netherworlds album: many unexpected rhythm changes, easily recognizable melodies with grinding, desperate, merciless singing and unforgiving brutality.

My personal favorite is the third song, called Unholy Predators which sticks into the head immediately and it shows that the Dutch band is concerned with everyday problems as well and they have a strong opinion about them, since in this song they condemn pedophilia by priests. The career of Thanatos is marked by anti-religious criticism, which just makes them even more compelling in my eyes.

It makes no sense to go through all the songs of the album, since the Dutch guys still play rock-hard, uncompromising, raw Death/Thrash Metal after 36 years effortlessly and without any unnecessary fanciness. This is definitely the original, old-school, Dutch Death Metal which was basically created by Thanatos and still played by them. Although competition is fierce and there are many good bands, but I hope that this album will help Thanatos to get into the first tier of the style, where they belong, together with Legion of the Damned. Unfortunately their new tour has stalled because of the coronavirus, but I root for myself that after the pandemic I will have the opportunity to see this legendary band live, I am sure that I would have a devastating night with them.

A cikk szerzője: Buga B33 további cikk
Bogdán László „Buga B”: Az egykori Brutal Metal, később pedig a Pulling Teeth fanzine szerkesztője. Koncertfanatikus, civilben egy fordítóiroda projektmenedzsere.

1 Comment

  1. Elsőre azt hittem, hogy maga az album jelent meg magyar és angol nyelven :).
    Tényleg jól sikerült amúgy. A korai anyagok szintjét szerintem nem éri el, de az Angelic Encounters
    óta ez a legjobb lemezük szvsz.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*