Szabó Ákos

A ’80-as évek végén, miután leomlott a vasfüggöny, és megbukott az addig regnáló politikai rendszer, hazánkban is szárnyra kapott az addig mostohagyerekként kezelt heavy metal mozgalom. Ez egyrészt tehetséges zenekarokban, másrészt fanatikusok által készített „szakirodalmak” formájában öltött testet. Utóbbiak egyike volt a gyöngyösi Answer fanzine is, amelynek egyik szerkesztője, Szabó Ákos készségesen állt rendelkezésemre, hogy felelevenítsük annak múltját.

Ákos, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében, és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Milyen rendszerességgel látogatod a felületünket? Mi a véleményed róla?

Szia, Laci, én köszönöm a megkeresést! Az indulásotok után nem sokkal kezdtelek el követni benneteket. Szinte minden nap figyelem, és néha kommentelem is a Facebook-on megosztott cikkeket. Az albumszavazós játékban is részt szoktam venni. Örülök, hogy ebben a retró, újjáalakulós világban a fanzine-ek egykori készítői is kedvet kaptak a megjelenésre, és a „munka” folytatására. Valahol az én álmaimat is továbbviszitek.

Van olyan rovat, tartalom, amely különösen elnyerte a tetszésedet?

Mindig elolvasom azokat a cikkeket, a melyek a kedvenc zenekaraimhoz, vagy például a városomhoz, Gyöngyöshöz kötődnek.

Gyakran olvasol rock/metal zenei weboldalakat? Alapvetően mi a véleményed róluk?

Sajnos az időkorlát és a rengeteg információ miatt nem tudok rájuk időt fordítani. A véleményem az, hogy sokkal könnyebben lehet tartalmi anyaghoz jutni, és grafikai megoldásokat eszközölni, mint a hőskorban.

Egy rövid bemutatkozást kérek szépen tőled!

Jelenleg a fővárosban élek, két gyönyörű lányom van, és egy higiéniai multi cégnél dolgozom a kereskedelemben.

Mikor, hogyan, kinek/minek a hatására kerültél kapcsolatba a metal zenével? Magadtól ismerted meg, vagy ajánlották?

Ez kb. ’85-’86 táján alakult ki. Az iskolában a nagyobb srácok közül sokan rajongtak az Iron Maiden-ért és a Scorpions-ért. A lakótelepi focicsapatban viszont thrasherek voltak, akik a Sodom-, Kreator-, Destruction-vonalat képviselték, illetve a Beyond is akkor kezdett a látókörömbe kerülni.

Mi fogott meg téged ebben a stílusban?

Az energia és a ritmus.

Metalossá válásod előtt milyen zenéket hallgattál?

Nagy kedvencem volt a Saragossa Band és a Modern Talking. Nagy kontraszt, mi?

Melyek voltak a legelső albumok/előadók, amelyeket felfedeztél, illetve meghallgattál?

A Pokolgép A jel című dala, a Beatrice, az Iron Maiden-től a Powerslave és a Kreator Coma of Souls albuma.

Melyek azok a metal műfajok/előadók, amelyektől kiráz a hideg?

Egyszer mindent meghallgatok. A hideg viszont – jó értelemben – az új Sepulturától ráz ki.

Ákos napjainkban

Zeneileg mindenevőnek tartod magad? A „csak jó és rossz zene van” elvhez hogyan viszonyulsz?

Hát, mindenevő azért nem vagyok, de a jó zenét kedvelem, legyen az jazz, funky, rap vagy metal. A legjobb ezek keveréke – korábban a Rage Against The Machine, a Mind Funk, a Mordred, a RHCP – volt számomra.

Hogyan, milyen szempontok alapján szelektálsz az adott hanghordozók között?

Nem szelektálok, a kazetta- és a fanzine-gyűjteményem a legjobb barátomnál, Orosz Józsinál van (na, ő gyűjtő igazán ).

A gyűjtőszenvedélyed mikor alakult ki? Mekkora kollekcióval rendelkezel? Melyek a gyűjteményed legféltettebb kincsei?

Nincs nagy gyűjteményem, de a kedvenceim anyagai azért megvannak CD-n. Bár manapság ugye minden elérhető online, mp3 formátumban is.

Számodra a metal csak egy zene vagy egy életforma/életérzés?

Életérzés. Külsőségekben sosem voltam igazi metalos, viszont bárhogy is alakult az életem, mindig volt egy olyan zenekar vagy szám, ami abszolút betalált az adott élethelyzetemben, és hiszem, hogy a zene mindenben segíti az embert.

Mi a véleményed azokról, akik egy idő után hátat fordítanak a metalnak, és megtagadják a múltjukat?

Szerintem ez maximum fiatalkorban történhet meg. Aki egyszer letette a voksát a metal mellett, az örök életre fertőzött marad.

Az adott muzsika hangulata is fontos számodra? Mitől függ, hogy mikor mit hallgatsz?

Igen, fontos, Ahogy mondtam is, például, amikor az apám kórházi ágyától tartottam hazafelé, akkor a System Of A Down Chop Suey-ja szövege maximális hangerőn ment a kocsimban. De az Ignite Falu című számának hallgatása is nagyon sok érzelemmel tölt el.

Szerinted van a metalnak összetartó ereje?

Van, volt és LESZ. Azt gondolom, hogy a metal szeretete mindig is egy hovatartozást fog jelképezni.

Benne voltál a ’80-as években kialakult tapetrading/kazettacserélgetős mozgalomban? Voltak hazai, illetve külföldi levelezőpartnereid?

Nem nagyon. Csak egymás között másolgattuk a kazettákat.

Egyetértesz azzal, hogy a ’80-as évek volt a metal fénykora?

Azt gondolom, hogy a mai zenekarok is szívesen nyúlnak vissza akár korábbra is, mivel azóta minden nagyon gyorsan fejlődött – így a zene is – mind hangszeres tudásban, mind hangszerelési lehetőségben, de az alaptémák már a ’80-as évekre megvoltak.

Szerinted a politikai helyzet rányomta a bélyegét a hazai metal mozgalomra?

Sajnos igen, mivel elszigeteltek bennünket a nyugattól, így nem nagyon jutottak el hozzánk a zenekarok, és mi sem tudtunk külföldi koncertekre menni. A külsőségek miatt pedig kirekesztő volt a társadalom, amit egyértelműen a politika befolyásolt, a rendszerváltozásig mindenképpen. Utána javult a helyzet, most pedig Kánaán van.

Hogyan tudtátok beszerezni az aktuális kiadványokat? Honnan jutottatok friss információkhoz?

Ezért alapítottuk meg a fanzine-ünket is, hogy legyen információnk és anyagunk.

A ’80-as évek végén, ’90-es évek legelején a Plague dobosával, Orosz Józseffel életre hívtátok az Answer fanzine-t. Mi volt a motivációtok arra, hogy önálló lappal rukkoljatok elő? Milyen hazai, illetve külföldi kiadványok voltak számotokra a példaképek, iránymutatók?

Az ötlet az MTV Headbangers Ball műsorából jött, és először ezen a néven csináltunk egy kiadványt, még Józsi nélkül, de Plague interjúval benne. Semmit nem tudtam a szerzői jogokról meg ilyesmiről, csak a lendület hajtott a készítésben. A német Metal Hammer, a magyar Metallica Hungarica, a Feszültség és természetesen a Rattle Inc. is hatással volt ránk. A motivációnk egyértelműen a saját kíváncsiságunk kielégítése volt, és az, hogy megvalósítsunk valami olyat, ami nincs a környezetünkben. Azon is dolgoztunk, hogy ez másokhoz is eljusson, de nem ez volt a fő szempont.

Honnan jött a fanzine elnevezése?

Answer – válasz. Mi kérdeztünk, és jöttek a válaszok. Nem akartam túl metalosra venni a nevet, a tartalmat viszont igen.

Mely stílusokra szakosodtatok, és miért éppen azokra?

Thrash/death/hardcore volt a profilunk. Józsi képviselte a keményebb vonalat, én pedig a HC/thrash-t. Pusztán a saját ízlésvilágunk szerint osztottuk el, hogy melyikünk miről írjon, aztán megmutattuk egymásnak és megbeszéltük a végeredményt.

Arra kérlek, foglald össze az Answer történetét! Hány számot ért meg, hány példányban jelent meg, milyen tartalommal bírt, kielégítette-e a hazai metalosok igényét stb.? Minden érdekel, ami eszedbe jut!

Ahogy mondtam, a Headbangers után került Józsi a képbe, akivel elkezdtük gyűjteni a cikkeket. Az volt a tervünk, hogy kéthavonta jelenünk meg. Ez meg is valósult, hiszen 1991 januárjában, márciusában és májusában ki is jöttek a számok. A/4-es méretben, részben rajzolt grafikákkal és olyan rovatokkal, mint a Kultúrsokk, amiben például a sátánizmus témáját jártuk körül. Kb. 100-150 darabot fénymásoltunk az írógéppel készült eredeti példányokból. A helyi lemezboltban és Pesten, a Vikingben lehetett kapni. Bizományba hagytuk ott az újságot, és amikor vittük az újat, akkor kértük el a pénzt. Sajnos, mint akkoriban sok mindenkinél, a katonaság nálunk is közbeszólt: Józsi bevonult, és egyedül kevésbé akartam ezzel foglalkozni, viszont sok cikk megvolt már a következő számhoz. Ekkor keresett meg Lévai Zoli Dunakesziről, hogy csináljuk együtt tovább. Így is történt, és Eibon néven még két számot adtunk ki. De mivel személyesen nem ismertük egymást, így elhalt a folytatás.

Hogyan sikerült interjúkat leszerveznetek?

Az interjúk levélben készültek, vagy kazettára felmondtuk a kérdéseket, és a zenekarok szintén kazettára mondták a válaszokat, aztán postán ment minden.

Nyereséges vagy deficites volt a fanzine kiadása? Ami befolyt összeg a lap eladásából, azt visszaforgattátok a következő számba?

Nem a pénzért csináltuk. Mindenki hozzátette, amit tudott: mindkettőnk apja hozott egy-egy írógépet a munkahelyéről (nyilván leselejtezettet), kerestünk szponzorokat is, az LP lemezbolt adta kölcsön a kazettákat, hogy meghallgassuk és véleményezzük azokat, az Apex irodagépes üzlet pedig a fénymásolásban segített. Természetesen az ő nevüket az újság borítóján is megjelentettük.

Voltak kiadói támogatóitok? Milyen rendszerességgel kaptatok promó csomagokat?

Külföldről kaptunk néhány csomagot és szórólapokat.

Milyen kiadókkal sikerült komoly kapcsolatot kialakítanotok?

Nevekre már nem emlékszem, de ők is lelkesek voltak. Hasonló kis kiadókról volt szó, mint amilyen a hazai Trottel Records lehetett anno.

A lap révén sikerült szert tenned akár máig is létező barátságokra, ismeretségre?

Például rád, hiszen ha jól emlékszem, te is írtál valamelyik újságunkba. Egyébként nem. Ja, de igen: Józsira, bár vele már előtte is jóban voltunk.

Szerinted a fanzine kielégítette a hazai fanatikusok igényeit?

Erről őket kellene megkérdezni őket. Egyébként kíváncsi lennék, kinek van még meg valamelyik kiadványunk.

Azokban az időkben virágkorát élte itthon a fanzine mozgalom (Feszültség, Panic, EZL, Rattle Inc. stb.); emlékszel még ezekre a kiadványokra?

Hogyne, több újság meg is volt, például a Seaside, a Mower és a Death Trap, Azt hiszem, a Feszültség volt az, ami nagyon tetszett, mert jó vastag volt, sok anyag volt benne és sokáig lehetett olvasgatni.

Volt egyfajta egészséges versengés, konkurencia közöttetek, vagy inkább az összetartás, a barátság volt a jellemző?

Igazából semmilyen kapcsolat nem alakult ki köztünk. Inkább motiváló lehetett az, amit mások készítettek.

Gyöngyösiek voltatok/vagytok; pezsgett akkoriban a város metal színtere? Beyond, Anarchia, Plague, Odds ’n’ Sodds… Voltak esetleg klubok, ahol metal koncerteket, fesztiválokat rendeztek?

A kedvenc helyünk a Blue Cats nevű hely volt, ahol az említett zenekarok is koncerteztek, és persze a Mocskos Állat Barbie is, ami feldolgozásokat játszott (AC/DC, Judas Priest stb), és a Beyond, valamint a 440 Hz tagjaiból állt. Volt egy Sörakadémia nevű hely, ott pesti HC bandák is megfordultak.

Mikor és miért szűnt meg a fanzine?

Az Answer, ahogy említettem, három szám után és a katonaság miatt.

Volt esetleg olyan gondolatod, hogy később újraindítsd az Answert, vagy betársulj egy másik fanzine-hez, mint szerkesztő vagy külsős?

Igen, volt, és ebből lett az Eibon két száma. Az Answer újraindítása eddig nem volt aktuális, talán most, hogy 30 éves évfordulója lesz, elképzelhető egy szám…

Sokan úgy tartják, hogy a ’90-es évek elején felbukkant grunge hullám kinyírta a tradicionális metalt, egyben át is rajzolta a heavy metal térképét. Erről mi a véleményed?

Amennyire thrasher voltam, úgy vonzott be a grunge engem is. Imádtam a Pearl Jam Ten albumát, a Soundgarden-t, a Nirvana-t, és nem csak a tévés slágereiket. Szerintem ezek a műfaji fellángolások, hullámok inspirációt jelentenek a jövő zenekarai számára.

Törvényszerű volt annak idején ez a zenei átrendeződés?

Ebben nyilván a média hatalma is közrejátszott, illetve az az újdonság, ami áradt belőlük, Seattle, Bay Area, NYHC, mind-mind egy stílus szülőhazája.

Mi a véleményed a mostani színteret jellemző lemezdömpingről? Van értelme annak, hogy naponta tucatszámra jelennek meg a különféle albumok?

Számomra mindez azt jelenti, hogy egyre több gyerek jut hangszerhez, és a tehetségét ki tudja bontakoztatni. Biztos, hogy nagyon sok szuper zenekar van, csak nem mindenki kerül be a mainstream-be. Szerintem itthon is olyan nemzetközi szintű zenekarok vannak az „undergroundban”, akik a világon bárhol megállnák a helyüket.

Mennyire nehéz vagy könnyű manapság tájékozódni az információáradatban, a lemezmegjelenések között?

Én például nem követem ezeket, viszont egy-egy bejegyzés nyomán vagy véletlen böngészéssel tudok találni érdekességeket. Nyilván a közösségi média is ezerrel tolja az ember arcába a sok lemezt.

Hogyan viszonyulsz az mp3 fájlokhoz? Ártott vagy használt az internet (és az mp3-formátum) felbukkanása a zeneiparnak, az együtteseknek, a kiadóknak?

Ezt ők jobban tudják, de szerintem mi, zenerajongók jobban jártunk vele. Sok koncertjük és turnéjuk van a bandáknak, de hogy ebből mennyire lehet megélni, arról nem tudok nyilatkozni.

Támogatod valamilyen formában a kiadókat/disztrókat?

Nem, de díjazom, hogy a vinyl formátumú megjelenés újra elérhető.

Van valamilyen hobbid, szabadidős tevékenységed?

Kispályás foci (a HAVE-ROCK FC-ben alapítótagok vagyunk Józsival), családi-baráti összejövetelek.

Ákos, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!

Én is köszönöm, és további jó munkát neked és szerkesztőtársaidnak! Rock and roll!

A cikk szerzője: Dávid László 850 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*