Overkill: Feel the Fire (1985)

Hát ez a pillanat is eljött: 35 éves lett az Overkill első nagylemeze. Ki gondolta volna a ’80-as években, hogy ezt az anyagot még ma is hallgatni fogom?

Nem akarok belemenni a zenekar megalakulásának apró részleteibe, hiszen az első komplett album megjelenéséig onnantól öt év telt el; inkább magára a bemutatkozó lemezre fókuszálnék, de fontos egy pár pillért megemlíteni.

Az együttes 1980-ban alakult New Jersey-ben, és ekkor még – a punk-mentalitás kaotikusságához méltóan – különböző neveken adtak koncerteket; így a Scorpions hatására hívták magukat többek között Virgin Killer-nek is. Majd átvették a nagy példakép Motörhead 1979-es lemezének a címét, mint zenekarnevet, ami aztán rajtuk is maradt. Ezt az akkori gitárosuk, Robert Pisarek javasolta, akinek a távozását követően egyszerre két gitáros került a csapatba: Dan Spitz (később Anthrax) és Anthony Ammendelo, de pár hónap múlva ők is távoztak. A helyükre Rich Conte és Mike Sherry érkezett, akikkel végre saját dalok írásába is belekezdtek.

Ekkortájt még a punkot keverték a brit heavy metalos elemekkel, ami máig megmaradt egy pár másik elemmel kiegészítve. A zenekar e hatásokból, a technikás és az agresszív elemek vegyítésével, valamint Bobby „Blitz“ Ellsworth hangjával egyéni színt kevert ki magának a thrash metal palettáján, ami igen karakterisztikus lett, és világszerte megkülönböztette őket pályatársaiktól.

1983-ban lépett be a csapatba Bobby Gustafson, és a nemzetközi porondon is ekkor kezdődtek az igazi sikereik. Néhány koncertet követően 1983-ban stúdióba vonultak, hogy felvegyék első demójukat, a Power in Black-et. A Metal Massacre V., valamint a New York Metal ´84 válogatásalbumon való szereplés után rögzítették második (Rotten to the Core), illetve harmadik demójukat (Feel the Fire), majd 1985 elején dobták piacra első négyszámos EP-jüket, az Overkill-t, ami eredeti kiadásban az Azra/Metal Storm-tól mára kisebb vagyonokat ér. Majd ezeknek a sikere után egy New York-i kiadó, a Megaforce égisze alatt, 1985. április 15-én jelent meg az Egyesült Államokban debütáló korongjuk, a Feel the Fire.

A Megaforce-nál a legendás John Zazula volt a főnök, feleségével, Marshával együtt. A kezdeti időkben ők támogatták például a Metallicát, az Anthrax-et és számos, ma már neves zenekart, felismerve tehetségüket. Különösen a feleségnek tetszett nagyon az Overkill, és ő ragaszkodott a lemez kiadásához. A történethez még annyit, hogy 1984. október 27-én Blitz-éknek előzenekarként volt egy közös koncertjük az Anvil-lel a Brooklyn-i L`Amour-ban, és a bulijukon olyan forró volt a hangulat, valamint olyan sok merch-cuccot adtak el, hogy nem lehetett mást tenni, mint leszerződtetni őket.

Az album producere a The Rods dobosa, Carl Canedy, a hangmérnöke pedig Alex Perialas volt. A felvételek helyszíne a New York állambeli Ithacában található Pyramid Studio volt. A lemez címe csupán a fotó session alatt dőlt el. Addig ugyanis a First Blood és a Blood Metal Donors volt a favorit, ám mihelyst a zenekar tagjai a kezükben tartották a fotókat, egyöntetűen a Feel the Fire lemezcím mellett döntöttek. A denevérszárnyas koponyát mint szimbólumot a basszusgitáros, D. D. Verni skicce alapján vették be arculati eszköztárukba, ez a lény azóta is a zenekar védjegye.

Személy szerint ´85 októbere környékén vehettem kezembe az albumot, ami szerelem volt első hallásra. Egy pillanatig nem volt kétséges, hogy a lemezbolt aktuális választékából ebbe az anyagba hallgassak bele, és végül emellett döntsek.

A lemezen hallható zenét a gitár és a dübörgő basszus elegyítése teszi egyedivé, és különbözteti meg más zenekarok muzsikájától, ami a vágtázó dobtempóval és Bobby sajátos hangszínével és punkosan energikus előadásmódjával egészül ki. Már a nyitó dalba, a Raise the Dead-be is annyi energia szorult, hogy az ember azt kérdezi magától, hogyan lesz lehetséges ezt majd felülszárnyalni. Szinte utánozhatatlan, Overkill-es ritmusozás veszi kezdetét. A dalt Verni-ék még Rich Contéval és Mike Sherry-vel közösen írták. De még csak ezután jön az őserejű Rotten to the Core, ami a mai napig a zenekar koncertjeinek a tetőpontját jelenti, ahonnan energiaszintben már csak lefelé lehet haladni, de zárásnak is éppen olyan tökéletes nóta. Az őrült riffeléssel kezdődő There´s No Tomorrow tovább fokozza a lendületet, úgy, hogy a gyors témát a középrészen hallható lassú betéttel megszakítva csak még változatosabbá teszik a dalt, hogy ezután az újbóli magasabb sebességfokozatba kapcsolás szinte leszakítsa az őrjöngő rajongó fejét. Ez a dal már Gustafson közreműködésével született. A Second Son minden energiájával és változatosságával együtt szintén egy jellegzetes, korai Overkill dal. A nóta ötlete egy gitárszólóból ered, amit a zenekar a későbbiekben a közös jammelések során dolgozott ki egy teljes számmá. A kezdeti időkben élőben is játszották a The Dead Boys nevű punk zenekar Sonic Reducer című számát, utalva ezzel saját gyökereikre. A dal fel is került első nagylemezükre, az A oldal zárótételeként, és egyáltalán nem lóg ki a saját nóták közül.

A szerző farmerdzsekije

A B oldal nyitódala, a Hammerhead is egy pontos ritmizálással végigvonuló thrash-infernó. A címadó Feel The Fire-ban minden kiemelkedő, és iszonyat, ahogy Blitz bánik a hangjával: minden egyes szavát átéléssel közvetíti, különösen itt! Ez nem csupán egy stúdiószobában felénekelt dal, hanem egy átéléssel teli üzenet, egy életmottó! Ezt hatalmas iramban követi a Blood and Iron, amelynek energiaszintje majd szétveti a hangfalakat. Itt nem vesz vissza a zenekar a tempóból, hanem logikusan, de nem kiszámíthatóan építi fel a számot. Ennek eredete egy dobritmus volt Rat Skates-től, a szövegben pedig Bobby visszanyúl a középiskolai időkbe, a középkori irodalom szeretetéig. Az ezt követő Kill at Command is egy jellegzetes, korai Overkill dal, amelyben variálják a tempót és a dallamosságot, anélkül, hogy a zene ettől dallamos metallá válna. A tagok saját bevallása szerint a szám szövegében a Manowar szeretete nyilvánul meg. A záró Overkill az első darabja egy, a későbbiekben tradícióvá váló, ugyanilyen néven futó dalsorozatnak. Az összesben közös vonás, hogy tudatosan nincs bennük gitárszóló. A baljósan kezdődő szerzemény fokozatosan épül fel, majd Bobby hatalmas kiáltásával engedi ránk ezt az energiabombát. A kezdő riff John Carpenter Halloween című filmjének témájára emlékeztet. Az Overkill mestere volt annak, hogy a thrash-t keverje a dallamossággal, de úgy, hogy a végeredmény ne távolodjon el a thrash-től, és mindvégig sajátos ízű, markáns jegyekkel rendelkezzen.

Mai füllel persze lehetne javítani a lemez hangzásán, de ez akkor úgy volt tökéletes, ahogy volt! Viszont a kifejezőerőn nem hiszem, hogy lehetne javítani: kimagasló, ahogy Verni-ék feljátszották ezeket a dalokat! Mindvégig érezni az energiát és az elszántságot, ehhez a mai technika sem tudna számottevően többet hozzátenni.

A lemezt elkészítését megelőzően és közvetlen utána számos buli következett, olyan zenekarokkal, mint a Carnivore, az S.O.D., a Nuclear Assault, a D.R.I., a Black Flag, a Venom, a Liege Lord vagy a Blessed Death. Blitz-ék ekkor már nem kifestve és teátrális elemekkel körítve adták koncertjeiket. 1986-ban Európába is átlátogattak a Metal Hammer Roadshow 1 elnevezésű turnéval, ahol az Anthrax-szel és Agent Steel-lel közösen léptek fel. Erről tanúskodik az akkor kiadott VHS videókazetta is:

De részt vettek a Slayer 1986-os amerikai, Reign in Pain elnevezésű turnéján is, amelynek nyitó állomása Seattle-ben volt.

A zenekar kitartását dicséri, hogy pályafutásuk során soha nem oszlottak fel, és nem rendeztek ál-búcsúturnét, hanem folyamatosan jelentették meg új sorlemezeiket. Igaz, némelyik jóval erősebb, mint a másik, de ez természetes egy 40 éves pályafutást maga mögött tudó banda esetében. Első teljes hosszúságú albumukkal viszont lerakták az amerikai keleti part egyik mérföldkövét.

About Novák Norbert 55 Articles
A ’80-as évek gitárzenéin nőtt fel, amikért a mai napig is rajong. Jelenleg a német The-Pit.de-nél, Way Up-nál és Rock Times-nál dolgozik, mint fotós és újságíró. Főállásban nyelvészeti területen tevékenykedik Németországban.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*