Lemezbörze helyett

Az első adás programja

Heavy metal a magyar rádióban a rendszerváltás előtt – 1. rész

Cikkeimben számos alkalommal említettem, hogy a ’80-as években rengeteg zenét a rádióból vettünk fel. Mivel középiskolásként még nem rendelkeztünk önálló jövedelemmel, ez és az egymással való kazettacserélgetés adott lehetőséget arra, hogy megismerkedjünk a műfajjal, bővítsük gyűjteményünket és ingyen juthassunk hozzá a vágyott muzsikákhoz. A fiatalabbak számára talán meglepő lehet, hogy a szocializmus időszakában, egy jóval korlátozóbb, a nyugati kultúrától ideológiai megfontolásból elzárkózó rendszerben is milyen sok rock/metal anyag jutott el hozzánk, nagyobb részt a rádióból, kisebb részt pedig a tévén keresztül.

Ami a cikkek írása során egy picit zavart ezekkel az emlékekkel kapcsolatban, hogy nem tudtam biztosan, tényleg jól emlékszem-e: valóban leadták az adott lemezt a rádióban? Teljes egészében, vagy egy olyan műsorban, ahol a korlátozott adásidő miatt az utolsó néhány számot le kellett hagyni? Mennyire lehettek naprakészek a magyar szerkesztők, a megjelenéséhez képest mekkora „késéssel” játszhattak le egy anyagot, illetve számomra mettől meddig tartott az az időszak, amikor a rádió jelentette az egyik fő beszerzési forrást?

De jó lenne, gondoltam, ha újra fellapozhatnám az egykori Rádió- és televízióújságokat, akkor pontosan tudnám, hogy mikor kerültek adásba az egyes zenék, amelyekhez nem kevés nosztalgikus élményem fűződik. Ma, az internet korában kizárt, hogy ne digitalizálták volna ezeket is. És láss csodát, ez tényleg megtörtént! Először az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus felületét kerestem fel, és miután ott nem találtam, amit kerestem, jutottam el az MTVA Archívumába, és tessék, itt van, ami ott fogadott:

https://archivum.mtva.hu/news_archive/?a=1&category=rtv&filters[]=C%C3%ADmlap

Akinek kedve és türelme van hozzá, kedvére bogarászhat az egyes évfolyamok, lapszámok között, megnézheti, milyen műsorok mentek, mondjuk, a születése napján. Érdekes módon a gyűjtemény nem teljes: ki tudja, miért, 1988-ból és 1989-ből például a lapszámoknak legalább a fele hiányzik.

Azt találtam ki, hogy szép lassan számba veszem, feltérképezem, milyen zenés rádióműsorok voltak a ’80-as években, nagyjából onnantól kezdve, amikortól én is érdeklődni kezdtem a heavy metal iránt, egészen a rendszerváltásig. A legegyszerűbb feladattal, a Lemezbörze helyett című műsorral kezdtem, amiről tudtam, hogy szombatonként kora délután ment a Magyar Rádió harmadik csatornáján, ami csupán 1987. június 1-jétől kezdve futott „Bartók” név alatt, azt megelőzően egyszerűen „3. műsor” volt.

A Lemezbörze helyett elválaszthatatlanul összeforrt szerkesztője, Göczey Zsuzsa nevével, akiről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy 1969-től dolgozott – kezdetben külsősként, 1980-tól pedig főállásban – a Magyar Rádióban, először technikusként, majd Komjáthy György mellett forgatóként, ami azt jelentette, hogy ő kereste ki a hangtárból az adásba kerülő felvételeket, és indította el azokat. Később saját műsorokat is készíthetett, ezek közül a legnevezetesebb kétség kívül a cikkem tárgyát képező sorozat volt. 2001-ben távozott az állami rádióból, más csatornán azonban a mai napig zenei szerkesztőként dolgozik. Sok évtizedes munkásságát tavaly Fonogram-életműdíjjal ismerték el.

Göczey Zsuzsa a hőskorban…

A Lemezbörze helyett-ben Göczey olyan külföldi lemezeket játszott le, „amelyeket az akkori Magyarországon egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen, legfeljebb a feketepiacon lehetett beszerezni. Erre utalt a műsor címe is.” A legendás szerkesztővel én is szerettem volna interjút készíteni, de nem állt kötélnek. Azt mondta, mára eltávolodott a rockzenétől. Korábbi interjúkból tudható, hogy kollégáival Bécsbe jártak ki albumokért, és hogy a szintén rádiós műsorvezető-szerkesztő, a Rocky lemezboltot üzemeltető Gurály László is adott kölcsön korongokat Zsuzsának lejátszásra.

A Lemezbörze helyett első adására 1982. április 10-én került sor, és én ugyan csak 1989-ig néztem utána, de Göczey szerint a műsor valamikor a ’90-es évek második felében szűnt meg. Kezdetben gyorsan beállt a 13.05-ös kezdési időpontra, és pontban 14.00-kor ért véget, 1988-tól azonban kezdték lazábban kezelni és későbbre tolni a kezdési időpontokat: egyszer 14.50-kor, máskor 15.00-kor, de 15.10-kor is kezdődött adás. Ellentétben Komjáthy György félórás műsoraival (amelyekről egy következő cikkben írok majd), az 55 perces adásidő lehetővé tette, hogy a lemezek teljes egészében lemenjenek, sőt, sokszor még bónuszfelvételek lejátszására is maradt idő.

És akkor jöjjön a lényeg! Az alábbiakban azokat a műsorokat gyűjtöttem össze, amelyek anno engem, mint kezdő rock/metal rajongót is érdekeltek, vagy érdekelhettek volna. Vastag betűvel azokat az adásokat szedtem, amelyeknek az anyagát fel is vettem magamnak.

1982. április 10: Led Zeppelin – IV.
1982. május 29.: Sammy Hagar – Standing Hampton
1982. június 26.: AC/DC – If You Want Blood, You’ve Got It
1982. augusztus 28.: Uriah Heep – Look at Yourself
1982. november 20.: Led Zeppelin – Physical Graffitti I.
1982. november 27.: Led Zeppelin – Physical Graffitti II.
1983. február 26.: Rainbow – On Stage
1983. március 12.: Led Zeppelin – The Song Remains the Same I.
1983. március 19.: Led Zeppelin – The Song Remains the Same II.
1983. április 9.: UK – Night after Night
1983. április 23.: Vanilla Fudge – Renaissance
1983. július 2.: Scorpions – Lonesome Crow
1983. július 23.: Uriah Heep – Salisbury
1983. november 5.: A Deep Purple együttes felvételei (?)
1983. december 24.: Led Zeppelin – BBC Sessions, Live in Paris Theatre, London
1984. május 5.: Saxon – Denim and Leather
1985. április 6.: Rush – 2112
1985. április 20.: Journey – Captured I.
1985. május 18.: Paul Rodgers – Cut Loose
1985. augusztus 3.: Doors – Alive She Cried + Soft Parade dalok
1985. augusztus 31.: Scorpions – Tokyo Tapes I.
1985. szeptember 7.: Scorpions – Tokyo Tapes II.
1985. október 5.: Michael Schenker Group – Rock Will Never Die
1985. október 19.: Jimi Hendrix – Isle of Wight
1985. november 23.: Rush – All the World’s a Stage
1985. november 30.: Yngwie J. Malmsteen – Rising Force
1986. január 18.: Judas Priest – Unleashed in the East
1986. május 3.: Deep Purple – In Rock
1986. május 10.: Jimi Hendrix – Jimi Plays Monterey
1986. május 24.: Lynyrd Skynyrd – Gimme Back My Bullets
1986. június 14.: Cream – Live Cream Volume II
1986. október 11.: Yngwie J. Malmsteen – Marching Out
1986. december 20.: Bon Jovi – Slippery When Wet
1987. február 28.: Jimi Hendrix – Are You Experienced?
1987. október 31.: Gary Moore – Live at the Marquee
1987. november 21.: Jimi Hendrix – Live at Winterland
1989. szeptember 30.: Led Zeppelin – 1969 Fillmore West koncert

Természetesen rengeteg egyéb zene is elhangzott a műsorban, a Pink Floyd-tól a Dire Straits-en és Jethro Tull-on át egészen a Jézus Krisztus Szupersztárig. Mint látható, számomra 1983-1987 között volt életre szóló zenei élmények forrása a műsor, akkor, amikor még mindenre nyitottan vadásztam a jó muzsikákra. Így válhatott kedvencemmé a UK zseniális koncertalbuma, a Vanilla Fudge szerintem messze legjobb lemeze, így ismerhettem meg a Journey-t, a Rush-t, a Cream-et és a Lynyrd Skynyrd-ot, akiknek zenéje mellett egyébként később, már a „keményebb” években lehet, hogy simán elmentem volna.

Mint látható, a műsorban látványosan felülreprezentált volt a Led Zeppelin és Jimi Hendrix muzsikája. Többek között ennek köszönhetően áshattam bele magam én is jobban e két előadó munkásságába. Az 1983. április 9. előtt leadott Rainbow albumot és Zep lemezeket nem azért nem vettem fel, mert nem érdekeltek, hanem mert vagy megvoltak már máshonnan, vagy, mert akkor még nem hallgattam a műsort.

…és napjainkban

Bevált gyakorlat volt, hogy a duplaalbumokat Göczey két egymást követő héten adta le; ehhez képest érdekes, hogy a Journey Captured című koncertlemezének csak az első fele került adásba. A legkeményebb zene talán a Judas Priest élő albuma volt, ami még belefért a műsor profiljába, ugyanakkor az is érdekes, hogy a nagy angol négyesfogat tagjai közül egyedül a Black Sabbath maradt ki a rádiós lemezmustrából. Ami így, utólag még feltűnő, hogy a szerkesztő – legalábbis a keményebb zenék világából – mennyi koncertalbumot adott le.

Ahogy a műsorújságok böngészésével haladtam előre az időben, úgy ritkult meg a számomra érdekes tartalom. Ilyen szempontból 1987 már elég vérszegény év volt, ’88-ban és ’89-ben pedig már semmit nem vettem fel a Lemezbörze helyett-ből (valószínűleg utána sem). A kínálatban fokozatosan megjelentek a frissebb, aktuális anyagok, illetve a magyar előadók. Ezzel párhuzamosan én főiskolás lettem, Egerbe költöztem, se tévét nem néztem, se rádiót nem hallgattam, viszont egy ideje már volt pénzem műsoros kazettákat vásárolni, és a kapcsolatrendszerem is kibővült, aminek köszönhetően számolatlanul vehettük át egymástól az akkor már jóval keményebb zenéket.

A Lemezbörze helyett-re azonban máig jó szívvel, elfátyolosodó szemmel gondolok vissza. Aki hozzám hasonlóan szívesen idézné fel az akkori időket, annak az alábbi, Göczey Zsuzsával készített interjúkat ajánlom olvasásra:

https://recorder.blog.hu/2017/12/27/_nem_vagyok_egy_nagy_rebellis_de_azert_kicsit_igen_goczey_zsuzsa-interju_hatterzaj

https://www.origo.hu/kultura/quart/20120512-interju-goczey-zsuzsa-radios-zenei-szerkesztovel.html

http://www.jbsz.hu/interjuk/aktualis/1114-eletut-interjuk-9-goczey-zsuzsa-teljes

A cikk szerzője: Coly878 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

4 Comments

  1. Szintén ” zenész” . Én 83-tól kezdtem el vadászni a rádióból a zenéket. Meg persze mindenhonnan, ahonnan csak lehetett. Haveroktól, osztálytársam apjának lemezgyűjteményéből, lemezboltokból, ahol másoltak kazettára. Szép idők voltak. Épp a múltkor gondolkodtam, hogy mennyire más a világ. Ismerősök azon lamentáltak, hogy meghallgassák az új Nightwish lemezt, mert mivel már az előző sem tetszett, féltek hogy ez is “szar” lesz. Mi annak idején ezt a ” félelmet” nem ismertük, csekkoltunk amit lehetett. Aztán legfeljebb tényleg nem tetszett 🙂

  2. Remélem, lesz cikk “A heavy metalkedvelőinek” műsorról is. Legalábbis ez volt a címe, ha jól emlékszem.

    • Igen, lesz. Bár a műsor egyik szerkesztőjével, Gurály Lacival már készítettem interjút, de tervezem, hogy A HM kedvelőinek-eket is listába veszem.

  3. Rég volt, de jó emlékezni erre.Az biztos, hogy Yngwie Malmsteen-Rising Force-ot és Judas Priest-Unleashed in the East-et felvettem akkor.Lehet, hogy még megvannak valamelyik kazettán.

1 Trackback / Pingback

  1. Komjáthy György műsorai – Rattle Inc.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*