„A CHK a szívem csücske”

Molics Zsolt a tavalyi évet egy klasszikus heavy metal albummal zárta. A Cool Head Klan Tűzben edzett című kiadványa újra azt a fajta metalt rejti, amivel bő 30 éve megismerhettük Zsolt hihetetlen terjedelmű hangját. A magyar heavy metal egyik legjobb énekesével az új lemez apropóján, eddigi karrierjét felidézve beszélgettem.

Zsolt, üdvözöllek az olvasók nevében is! Köszönöm, hogy vállalkoztál arra, hogy együtt áttekintsük szerteágazó zenei pályádat! Úgy gondolom, hogy az új Cool Head Klan lemez képében 2019 végén egy olyan albummal jelentkeztél, amit minden régi Molics-rajongó elvár tőled! A hazai metalfanatikusok többsége azonban a Sámán énekeseként ismerte meg a nevedet. Mikor kezdtél muzsikálni?

A zenekar már 1986-ban létezett, akkor léptünk fel először az AORTA tehetségkutatón, ahová három-négy nótával készültünk. A programban az Újhold című dal szerepelt, mellette 3-4 demós nótát játszottunk, amiket akkoriban dobtunk össze. Több számunk akkor még nem volt. Egyébként elég szép eredményt értünk el ezen az Almássy téren megrendezett fesztiválon. A későbbiekben több demónk is készült, ezeket kazettára másoltuk és postázgattuk, így az egész országban ismertté vált a zenekar.

Viszonylag széles körben ismert, hogy fiatal zenészként a Bonanza Banzai révén, majd szólóban is országos ismertségre szert tett Kovács Ákossal is játszottál egy közös bandában. Jelenleg is tartod a kapcsolatot Ákossal, vagy a közös zenélés befejeztével megszakadt köztetek a kontaktus?

Ma már nem tartjuk a kapcsolatot, de figyelemmel kísérem a pályafutását. Többször is hallottam, hogy interjúk során megemlített, ami nagyon jólesett. Sok sikert kívánok neki, egy nagyon jó arc!

Zsolt Lőrincz Tibor (Stress) nyakában, a háttérben Ángyán Tamás

Rátérve a Sámánra: a ’80-as évek végén a fővárosban jelentős tényező volt a banda, több demót is kiadtál a zenekarral, lemezig azonban akkor még nem jutottatok el. Miért?

Abban az időben nem ment olyan könnyen a lemezkiadás, mint most. A pártfunkcionáriusok döntötték el, hogy kinek lehet nagylemeze és kinek nem. Mi ahhoz a kategóriához tartoztunk, akiknek ezt nem engedték.

A Sámán felállása folyamatosan változott, plusz a legnagyobb internetes archívum is ellentmondásos abban a tekintetben, hogy pontosan hány demókazettátok készült. Te hogyan emlékszel? Ezek a felvételek „Demók 86-89” címen terjedtek a későbbi időszakban. Maga a zenekar adta ki ezeket ebben a formában, vagy egy rajongói gyűjteményről van szó?

Őszintén szólva nem foglalkozom éjjel-nappal a Sámán együttessel, hiszen azóta több mint harminc év telt el. Fogalmam sincs már, hogy hány demónk készült akkoriban. Magam is látok olyan dalcímeket felbukkanni, amelyekre már nem emlékszem.

Sámán (balról jobbra): Sárközi Lajos, Beloberk István, Molics Zsolt, Beloberk Zsolt

A Sámán daloknak újravett formában csak 2005-ben tudtatok igazságot szolgáltatni. Úgy gondolom, hogy ha a ’80-as évek végén lehetőségetek lett volna lemezen megjelentetni ezeket a szerzeményeket, a Sámánt ma mindenki a klasszikus hazai metal zenekarok között emlegetné! A 2000-es évek elején valamennyi veled készült Sámán dalt rögzítettetek, vagy vannak még további, fiókban ragadt szerzeményeitek is? A CD kiadása nyomán nem merült fel bennetek, hogy ténylegesen is aktivizáljátok a bandát?

Arra koncentráltunk, hogy a kiadványon szereplő dalokat mentsük meg az utókornak. Ennyi dal volt, amiről úgy éreztem, hogy 40 felé közeledve sem nem ciki eljátszani. A Sámán-korszak volt számomra a tanulóidő, a Classica már inkább volt egy profibb időszakom.

A Sámán után két rövid kitérő következett: szerepeltél egy Moby Dick demófelvételen, illetve a Classica tagja is voltál. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

Így van, a Sámán után valóban a Moby Dick-korszak következett, ami rövid ideig tartott. A thrash metal nem az én stílusom, ez azonban semmit nem von le a felvétel értékéből. Nagyon szeretem a Moby Dick-et, de a ’80-as évek végén a Helloween-vonalat kedveltem igazán. Örültem, hogy később a Classica tagja lehettem, akikkel fantasztikus koncerteket adtunk. Fesztiválokon vettünk részt, Bécsben játszottunk, rengeteg ismert zenekar előtt léphettünk fel. Hatalmas rutint szereztünk azzal, hogy nemzetközi csapatok előzenekarai lehettünk. Ez az a korszak, amire a legszívesebben emlékszem vissza. Úgy gondolom, hogy a zene minőségét nagyon feldobta Zolika (Fejes Zoltán gitáros) játéka, de a többi zenész is fantasztikus volt a bandában.

A Classicában Fejes Zoltánnal

A következő állomás az 1995-ben, Brutal címen kiadott Seneca album, amely az egyik legkorábbi hazai progresszív metal anyag volt. Hogyan állt össze a zenekar, illetve miért csak ez az egy, mára sajnos elfeledett lemez volt csak bennetek?

A progresszív rockzenéről nem tudok annyira lelkesen nyilatkozni, mivel nem az én műfajom. Mindig is Judas Priest–Iron Maiden–Motörhead rajongó rockernek tartottam magam. Ez az agyonvariált zene nekem nem annyira jött be, de a korabeli zenésztársaim teljesítménye fiatal koruk ellenére az idősebb muzsikusok tudását is meghaladta. Jó a lemez, de a fesztiválokon nem arattunk vele nagy sikereket, mivel ez a műfaj nem igazán szórakoztató.

Ha már az elfeledett zenekarokról van szó, meg kell említeni a Dinasty-t is, amellyel 1996-ban egy demókazettát adtatok ki. Jól tudom, hogy ebben a zenekarban játszottál először együtt Hornyák Balázs dobossal, aki jelenleg is a CHK tagja? Mit kell tudnunk erről az ötszámos anyagról?

A Dinasty-t nem sorolom egykori zenekaraim közé, mivel itt nem voltam tag. Egy tanítványom volt az énekes, aki utána kikerült a bandából, én pedig gitárosként kerültem hozzájuk. A gitár nálam csak mellékes dolog, dalszerzéshez használom. Egyébként jó volt gitárosként is egy kis rutint szerezni.

Elérkeztünk a leghosszabb ideje üzemelő zenekarodhoz, az 1999-es alapítású Cool Head Clan-hoz, amelynek pályája – véleményem szerint – két élesen elkülönülő szakaszra osztható. Az első korszakot a 2007-es válogatással zártátok, majd immár Cool Head Klan néven egy komolyabb szövegvilág felé mozdultatok, zeneileg is visszavezetve a bandát a klasszikus hazai heavy metalhoz. Mit gondolsz erről? Mi a véleményed a korai Cool Head Clan-ról? Honnan jött a kezdeti időszakban az a sok trágár dalszöveg? 🙂

A CHK a szívem csücske, két évtizede, vagyis lassan már huszonkét éve csinálom folyamatosan. Az eltelt időszakban minden energiámat és tudásomat ebbe a bandába tettem. Punkzenekarként kezdtük Petrás Janival. Ő is metal-ember volt, hiszen korábban a Jaguárban bőgőzött, így elkezdtem visszacsavarni a metal felé. Aztán, ahogy köztudott, ő megalapította a Kárpátiát. Barátságban váltunk el, a mai napig nagyon jó barátok vagyunk. Új zenészek érkeztek. Ahogy cserélődtek a tagok, úgy mentünk egyre inkább a metal felé. A fordulópont az volt, amikor Ángyán Tomi barátom, régi sámános zenész és szerzőtársam belépett a képbe. A trágár szövegű dalok már a múlté, nem játsszuk őket.

A CHK-val párhuzamosan indult a Mamut zenekar, amely sajnos a Senecához hasonló sorsra jutott, mindössze egy nagylemezt hátrahagyva. Miért döntöttél a Mamut beindítása mellett, mi volt a célod azzal az együttessel? Milyen emlékeid vannak a 2007-es lemezről? Várható-e esetleg folytatás a csapattól?

A Mamut zenekar azért állt földbe, mert a CHK mellett nem tudtam még egy csapatot teljes erővel, teljes energia-bedobással működtetni. Készítettünk egy lemezt Tomival, aztán úgy döntöttünk, hogy felesleges több zenekart egyszerre csinálni. Amit a Mamutnak szántunk, azt beletettük a CHK-ba. Az akkori Mamut-nóták is bekerültek a CHK koncertprogramjába, így minden akkoriban készült dal a CHK-t erősítette és gazdagította.

Az általad énekelt lemezek közül személyes favoritom a Molicsrock néven kiadott 2013-as, Ötvözet című gyűjteményes album. Kitől jött az ötlet, hogy addigi pályafutásod legismertebb dalait újra rögzítsétek, és egységes hangzással tegyétek elérhetővé? Melyik dalt volt a legnagyobb kihívás újra felénekelni?

Úgy gondoltam, hogy remek ötlet lenne egy összefoglaló lemezt csinálni az elmúlt évtizedeimről. A kedvenc dalaim kerültek a CD-re. Egyik dal feléneklése sem volt kihívás, hiszen mindennap énekelek, nem véletlenszerűen jönnek ki a dalok a torkomból.

A 2018-as Hammered válogatáson szerepelt egy Molicsrock szerzemény, a Nyugtalan vér, ami az új CHK lemezre is felkerült. Mit kell tudni erről a dalról? A Molicsrock formáció is újra aktív?

Ez csak egy előzetes volt, nem emelném ki külön ezt a szerzeményt. Az összes dalt egyenértékűnek tartom. Szabó Zoli barátom Képeslap 86-ból című szerzeménye indítja a lemezt, nálam ez a dal a favorit.

Úgy gondolom, hogy minden zenekart érintettünk. Mit hagytam ki?

Szerintem mindent átvettünk.

Akkor térjünk vissza a CHK-hoz! Néhány hete jelent meg az új album; hogyan tovább, mik a csapat aktuális tervei? Milyen fellépések várhatók a közeljövőben? A nyári fesztiválokon találkozhatunk veletek? (A kérdések összeállítása január második felében történt.)

Jelenleg bele vagyunk kényszerítve ebbe a helyzetbe, aminek a kezelésével egyébként teljes mértékben egyetértünk. A cél most az, hogy szoruljon vissza a vírus terjedése, még akkor is, ha előadóként nekünk ez egy hatalmas érvágás. Ezt a kényszerszünetet kihasználva Ángyán Tomi barátommal elkezdünk új dalokon dolgozni. Egyébként normál körülmények között idén nem terveztünk volna új CHK albumot. Folyamatosan készül Tomi második szólólemeze, a Duality folytatása is, amihez szövegeket és énektémákat írok. Rengeteg vendég fog szerepelni a CD-n.

Milyen gyakran tudtok koncertezni?

Nagyon sok bulink törölve lett, de reméljük, hogy július-augusztus környékére rendeződik a helyzet, és az arra az időszakra betervezett fellépéseket le tudjuk majd játszani. Remélem, hogy az embereknek is lesz kedvük majd koncertekre járni, és a szervezők is meg fogják tartani ezeket a rendezvényeket!

Mivel foglalkozol a CHK mellett, hogyan telik Molics Zsolt egy átlagos napja?

A zene mellett modell vagyok a Gucci divatháznál, rengeteg kifutón lehet velem találkozni! 🙂

Ahogy a bevezetőben is említettem, a hazai heavy metal egyik legnagyobb hangterjedelmű énekese vagy. Jártál valaha tanárhoz, illetve jelenleg is képzed magad?

Igen, jártam tanárhoz, Sík Olga nénihez a Vas utcába. Rengeteg dolgot tanultam ott, így tudatos hangképzést is. Ez nélkülözhetetlen egy énekesnek ahhoz, hogy megtanulja, hogyan bírja a koncerteket. Fontos a fesztelen éneklés technikája, az, hogy minimális bemelegítés után bármikor tudd hozni a formádat. A hallás fejlesztése is nagyon lényeges.

A Halford–Dickinson–Dio trió tagjai mellett kik még a kedvenc énekeseid?

Geoff Tate, a Queensryche énekese is nagyon nagy példaképem volt. A fiatalabbak mezőnyéből nagyon szeretem Jorn Landét, akinek hatalmas erő van a hangjában. Tim „Ripper” Owens szintén fantasztikus, őt ráadásul személyesen is megismerhettem, és egy dalban, amit ráadásul én írtam, énekelhettem is vele.

“Találkozás egy fiatalemberrel”

Következzen a szokásos kérdés, amit akkor szoktunk feltenni, ha már más nem jut eszünkbe! 🙂 Szóval, melyek a kedvenc lemezeid? Hogy egy kicsit csavarjunk a dolgon, kérlek, ne a közismert klasszikusokat, hanem inkább személyes favoritokat nevezz meg, mennyiségi korlát nélkül! 🙂

Sajnos csak közismerteket tudok mondani, mert akkoriban azokat hallgattuk. A KISS-től az Alive! volt életem legmeghatározóbb lemeze. Azt követte Ted Nugent Tíz koncert, tíz város (Intensities in 10 Cities) című albuma, plusz az AC/DC Back in Black-je volt még nagyon meghatározó anyag számomra. Ezután jött be az Iron Maiden-től a Powerslave, illetve a Motörhead Iron Fist-je, valamint a Saxon-tól a Crusader lemez. De hogy olyat is mondjak, ami kevésbé megszokott, legyen a Lynyrd Skynyrd 1991-es albuma, illetve a Cry of Love Brother című CD-je. Itthonról a Hobo Blues Band Oly sokáig voltunk lenn című lemezét emelném ki. Az összes Crimson Glory album is meghatározó számomra, a legnagyobb kedvencem pedig a Queensryche Operation: Mindcrime-ja.

Még egy közhelyes kérdés, aztán már nem fárasztalak. 🙂 Van-e olyan fiatal zenekar, akikre az utóbbi években felkaptad a fejed, illetve itthon van-e olyan új heavy metal banda, amelyik a hazai nagyok örökébe léphet majd?

Azt látom, hogy a fiatalok körében nagyon sok a tehetséges hang, a jó énekes. Ők már lazábbak, fesztelenebbek, érzik a rock ’n’ roll-t, a YouTube-on keresztül könnyen hozzájutottak oktatóanyagokhoz is. Nehéz kiemelnem valakit, de ha egyet említenem kell, talán a Wisdom volt az, ami nálam nagyon betalált. Nahi és az őt követő srác is nagyon jó énekes volt, kár, hogy feloszlottak.

2018-ban töltötted be az ötvenet, hogy érzed, meddig lehet művelni ezt a műfajt? A CHK mellett milyen további zenei terveid vannak?

Ezt a műfajt addig lehet művelni, amíg az emberben van erő, és tudja hozni azt a szintet, amit magával szemben felállít. Természetesen az idő senkit nem kímél, magam is látom és hallom, de a régi nagyok még így is agyonverik az összes mai metalénekest. Addig kell csinálni, ameddig az ember szereti, és nem kell neki Viagra! 🙂 Terveim mindig vannak, az ötletekből sem fogyok ki. Minden nap kezembe veszem a hangszert, riffelgetek, ötletelgetek. Naponta több órát foglalkozom zenével.

Szeretném megköszönni neked a lehetőséget erre az interjúra! Arra kérem az olvasókat, hogy vigyázzanak magukra és a családtagjaikra, ez most nem az az időszak, hogy az utcákon kóboroljunk!

Nameless

A cikk szerzője: Rattle Inc. 175 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*