„Hölgyeim és uraim! Kérem, kapcsolják be öveiket, időgépünk egészen 1985-ig repíti vissza önöket! Tartsanak velünk erre a kirándulásra!” – Akár ezzel a szlogennel is lehetne reklámozni ezt az albumot.
Alaposan „benéztem” ezt a bandát. Szentül meg voltam róla győződve, hogy kettő (vagy három) évvel ezelőtt már írtam egy Stallion nevű csapatról, mégpedig egy komplex (norvég) heavy metal alakulat élt az emlékezetemben, de ahogy rájuk kerestem, oldalunk semmit nem adott ki találatként. Ebből az derülhet ki, hogy kevertem a szezont a fazonnal – előfordul az ilyesmi. Cikkem tárgya egy 2013 óta létező formáció, Weingartenből (Baden-Württenberg) származnak, míg névrokonuk Hildenből (Észak Rajna-Vesztfália) startolt 1984-ben. Utóbbiak nevéhez három demó (mind a ’80-as évekből datálódik) és egy lemez (1997) fűződik, anno nyitottak a Warlock-nak, a Live Wire fanzine nyolcadik számában megemlékeztek egy felvételükről is, oszt annyi. Megjegyzem, mert ez fontos szempont, dallamos heavy metalban utaznak. Utaznak, mert állítólag napjainkban is aktívak.
Ami az én Stallion-omat – cikkem tárgyát – illeti, a ’80-as évek közepén fénykorát élt heavy/speed metal képviselői. A formációt hét évvel ezelőtt hívta életre Aaron dobos (Pyre Procession), Alexander „Äxxl” Stöcker és Oliver „Olli Gee” Grbavac gitárosok (Fleshcrawl, Sucking Void, ex-Debauchery, Nocturnal, Aliengates, Secret Dimension, Infernal Rising), Dominik „Niki” Kimmerle basszusgitáros, valamint Paul énekes. Mérlegük egy demó (Demo 2013), két EP (Mounting the World – 2013, 24/7 – 2014) és két nagylemez (Rise and Ride – 2014, From the Dead – 2017). Az eltelt három esztendőben aktivitásukat tagcserék hátráltatták, mivel soraikban új basszusgitárost és gitárost avattak: Niki-t az osztrák illetőségű Christian Stämpfe (Moros), míg Olli-t a svájci állampolgár Claudio „Clode Savage” Hürlimann (Invisible Mirror, Piranha, ex-Battalion) váltotta.
A fotókról egyrészt az jön le, hogy roppant fiatal muzsikusokról van szó (nagyjából a harmadik x alatt vannak), másrészt, hogy kinézetük alapján a svéd Enforcer gyakorolt rájuk komoly hatást. Ami viszont a legfontosabb: zeneileg nagyon ott vannak a szeren, ez az anyag toronymagasan veri a Zenith-et, egyszóval a legújabb kori, tradicionális heavy metal mezőny egyik legjobb képviselőit üdvözölhetjük személyükben. Nemcsak a kinézet, de a zene is hajaz svéd „ellenlábasaikra”, lendületes, erőtől duzzadó muzsikát prezentálnak. Véleményem szerint a Stallion esetében a ’80-as évek közepén feltűnt német csapatok hatása a mérvadó és nem a N.W.O.B.H.M. mozgalomé, amire Paul kicsit a fiatal Chris Boltendahl-éra hajazó orgánuma a bizonyíték.
A Grave Digger, a Warlock, a Steeler stb. keményebb oldala köszön vissza a muzsikában, a középtempós, közepesen gyors, valamint a szélvész speed metal ütemek uralják az összképet, nem megfeledkezve a fogós dallamokról, refrénekről, váltásokról sem. Waking the Demons, No Mercy, Time to Reload, Merchants of Fear, Kill the Beast – a felvételek önmagukért beszélnek, olyannyira, hogy ezzel az anyaggal 35 évvel ezelőtt sem vallottak volna szégyent. Egyedül a lírai Die With Me-t spórolhatták volna meg, ez a szám egy kicsit leülteti a színvonalat, a dinamikát, egyszerűen nem áll jól nekik. Kiválóak a riffek, a szólók, a harmóniák, külön öröm számomra, hogy a basszusfutamok sem tűnnek el a süllyesztőben, a hangszer markáns szerepet tölt be a nótákban. Ebből az is kiderülhet, hogy a hangzásba nem lehet belekötni, telten, vastagon szólal meg a korong.
Harmadik nekifutásra (is) egy kitűnő produkcióval rukkolt elő a kvintett, műfajában idén az egyik legjobbal. Szerintem egy az egyben kielégíti a régi vágású heavy metal rajongók igényét.
Válasz írása