„Nem a tipikus thrash riffelésben vagy dalszerkezetben gondolkodtunk”

Levélváltás Balogh Norberttel, az egykori Tremor zenekar énekes-gitárosával – 1. rész

Húsz éve alakult, és kilenc évig működött a thrash metalt játszó budapesti Tremor zenekar, akik fennállásuk alatt egy demót, két EP-t és egy nagylemezt jelentettek meg, sajnos valamennyit szerzői formában. Talán ez is oka lehet annak, hogy annak idején nem vált szélesebb körben is ismertté a zenekar. Erre is kerestük a választ az egykori csapat énekes-gitárosával, Balogh Norberttel.

Szia, Norbi, üdvözöllek a rattle.hu felületén! A közepébe vágva; emlékszel még arra, mikor kerestek meg utoljára Tremor-ügyben?

Sziasztok! Először is köszönöm ezt a lehetőséget! Igyekszem érdekessé és tartalmassá tenni az interjút, hiszen nekem is egy jó kis időutazás lesz. Természetesen csak a saját nézőpontomból tudom feleleveníteni a múltat, és a sztorizó módot választom. Mivel én is sok időt töltöttem a magyar underground metal színtéren, talán mondhatjuk ezt hiteles szemszögnek. Az első kérdésedre nagyon könnyű válaszolnom, és a memóriámat sem kezdi ki: egész pontosan 10 év után, tavaly kerestek meg két helyről is, hogy szeretnék ilyen vagy olyan formában kiadni a régi dolgainkat. Gondolhatod, hogy mennyire meglepett, rögtön igent mondtam. Egyébként ritkán, de van olyan, hogy ha sikerül eljutnom egy koncertre vagy rock/metal szórakozóhelyre, megszólítanak ezzel kapcsolatban. Én játszottam-e a Tremorban? Mi a helyzet zenélés-fronton? Hogy mennek a dolgaim? Pedig nem voltam én akkora név, meg fazon, legalábbis nem tudtam róla. 🙂 Ezek jó dolgok, végső soron kisebb elismerések, visszajelzések arról, hogy hagytunk valami nyomot magunk után, ennyi év után is emlékeznek ránk.

A felkérésre visszatérve, metal fanok és gyűjtők készítenek igényes kiadványokat a régi kedvenceikről, szintén fanatikus gyűjtőknek. Nyilván te is látod, hogy jelenleg mennyire népszerű például a bakelit és a kazetta formátum. Ez utóbbin ledöbbentem, amikor utána néztem, mert nem követtem ezt a trendet. Erre most még itt ez az interjúfelkérés is, már szinte nevettem a sok véletlen egybeesésen, amiben, mondjuk, nem hiszek.

Összegezve a dolgot, úgy látszik, most van itt egy kedvező hullám, szervezetten dolgozunk, egy kicsit mindenhol megmozdultak a dolgok. Ebben az évben tehát ismét elérhetők lesznek a régi Tremor kiadványok. Ami fontos részlet, hogy remastert is kaptak a felvételek, azért, hogy erősebben szóljanak. Lesznek új borítók is, egy rakás régi fotóval. Közben végig azt érzem, hogy ezzel egy fontos tartozást törlesztek, elsősorban magamnak, hogy rendes formát kapjon a múltamnak ez a szelete. Régebben gyorsan történtek az események a banda körül, nem volt elegendő energia, sem a stúdióra, sem a borítókra. Utólag látszik, hogy ebben a tekintetben a hozzáállásunk sem volt megfelelő, de élőben igyekeztünk maximumon pörögni.

Azt javaslom, időrendben haladjunk a zenekart illetően! Idén lesz két évtizede, hogy megalakult a csapat. Abban az időszakban az old school thrash metal nem éppen a legnépszerűbb underground műfaj volt, tehát nem vádolhattak benneteket az aktuális trendek követésével. Hogyan lettél a műfaj rajongója? Korodból adódóan még gyerekfejjel élhetted át a műfaj csúcsidőszakát, a ’80-as évek második felét.

A ’80-as években én még igencsak gyerek voltam, Tibi, a dobosunk 10 évvel idősebb nálam, így ez az ő kérdése lenne. Minket is sokat szórakoztatott a régi sztorikkal, érdekességekkel, amik akkoriban megestek. Ő már akkor is a thrash metalt szerette, és zenélt is. Az elmondásából tudom, hogy az egész országban nagy mozgás volt. Most, hogy visszagondolok, elmosódott töredékekben, de vannak (metal)emlékeim gyerekkoromból, mivel Zuglóban nőttem fel, viszonylag közel az akkori népszerű koncerthelyszínekhez és a Városligethez. Láttam séta közben piramisszegecses dzsekiket, meg tömegben vonuló, hosszú hajú embereket. Otthon volt pár klasszik rock kazetta, ilyesmi…

Visszatérve a kérdésre, az is megvan, ahogy a dzsekik hátán meg a pólókon éppen széttépi a saját fejét valami, vagy kivesz magából valamit (Eddie, Iron Maiden), gyerekfejjel, gondolhatod, milyen szép élmény volt. 🙂 A Pokolgép név is megvolt régről, hallomásból, bár sokáig nem tudtam, mit társítsak hozzá. 🙂 Ennyi jut eszembe, később viszont minden a helyére került.

Az én időm nagyjából ’95-ben jött el, ekkor nyiladozott számomra a világ. Az egyik rokonom gitározott, és észrevettem a polcán pár lemezt, kazettát, majd érdeklődni kezdtem. Külföldi és magyar rock/heavy metal klasszikusokkal indultam. Az emeletünkön lakott egy hardcore-t is kedvelő srác, így onnan is értek hatások. Innentől egyértelmű volt, hogy a riffek birodalmában érzem jól magam. Gitározni is elkezdtem, bár nagyon mélyen a dobolás jobban érdekelt. Ezután érdekes fordulatok jöttek, mert szinte két-három éven belül beszippantott az akkor legnépszerűbb underground műfaj, a black metal. Emlékszem, ennek egyik fő oka a magyar Sear Bliss The Pagan Winter albuma volt, az a hangulat mélyen bemozdított bennem valamit.

Egyébként, aki ott volt 1996-2000 körül, az tudhatja, hogy elképesztő mennyiségű, ma már kultikus lemez jelent meg akkoriban, nem győztem beszerezni; internet és egyéb, ugye, akkor még nem nagyon volt. Szerencsére társasági emberként már akkor jelentős baráti körre tettem szert, és egy IX. kerületi kis metal underground helyen minden szombaton ment a cserélgetés, bulizás és az új zenék megismerése (Total Metal Klub). A metal pólóboltokban is össze lehetett futni haverokkal. Nagyon kevés klub volt, kevés koncert, főleg az extrém metal vonalon. Még éppen működött a Fekete Lyuk, ahol például meghatározó élmény volt számomra az Immortal koncertje, erre jól emlékszem.

Kevesen tudják, de Sanyi (Lichtmann Sándor, a Tremor basszusgitárosa) volt az egyik, aki már akkor kamerával ment bulizni, és VHS-en tőle terjedtek szét ezek a hazai underground koncertfelvételek. Szóval előbb ismertem a korai Mayhem-et és az északi vonalat, mint, mondjuk, az old school thrash-t; nem is sejtettem, hogy csak egy apró lépés választ el tőlük. Ezt a lépést anno Sanyi segített megtenni, és a Kreator-Sodom-Destruction gyűjteményét segítségül hívva, bevezetett a műfajba. Ezután már nem kellett fogni a kezem…

Hogyan állt össze a zenekar? Jól tudom, hogy mindvégig ugyanaz a trió alkotta a felállást? A dobos, Dobó Tibor a ’90-es évek legelején két mezőkövesdi thrash metal bandában, az Anubisban és az Armageddonban is zenélt. Neked, illetve a basszusgitáros Lichtmann Sándornak is volt zenekaros múltatok, vagy a Tremor volt az első bandátok?

Nekem nem volt zenekari tapasztalatom, csak amolyan szobai próbálkozások. Mivel Sanyi és én ugyanabba a közösségbe jártunk, ismertük egymást látásból, voltak közös haverjaink is, így innen indult a dolog. Odajött, hogy valahonnan hallotta, hogy jól gitározom, menjek le egy próbára, thrash-t játszanak. Ez volt a Tremor elődje, a Messerschmitt, ami szintén trióként működött. Ilyet, de leginkább semmilyen thrash metal-t senki nem játszott akkoriban se közel, se távol. Egyáltalán nem voltam jó gitáros, de az tény, hogy ki tudtam fejezni magam a hangszeren, így végül elmentem egy próbára.

2000 körül járunk ekkor. Őszintén szólva, a kezdetlegességétől eltekintve volt benne dög meg lendület. Vicces, de a mai napig megvan egy-két riff a kezemben. A gitáros srác sajátos stílusban ontotta a témákat, sosem járt tanárhoz, ettől volt olyan „veszélyes”, amit csinált. Sokszor érthetetlen, minden szabályt felrúgó, egyedi megoldásai voltak. Bejött a dolog. Sanyinak is jól állt a basszusgitár a nagy Bathory-matricával a hangszedőknél, énekesünk nem volt.

Tetszett, fájt is a kezem néha, ez már nem szobagitározás volt. Nekifogtunk. A dobos srác sajnos nem vált be, és a Metal Hammerben feladott hirdetés útján kerestünk dobost. Miután megcsörrent a telefon, még nem tudtuk, milyen gyorsan megváltozik az életünk. Tibi személyében egy rendkívül színes és sokrétű személyiség érkezett, abszolút metal fazon: a pulcsiját szerényen le se vette, hogy senkit ne sokkoljon a full tetovált karjaival (egyébként díjnyertes tetkókkal), mégiscsak meghallgatásra jött. 🙂 Nekem azonnal megvolt vele a kémia. Kicsit (nagyon) be is szartam, hogy mit fog szólni hozzánk, a tudásunkhoz, meg ehhez az egészhez… de végül is működött a dolog.

Tibi nem mindig volt dobos, korábban főként énekesként tevékenykedett (Armageddon zenekar). Szinte minden tempóváltást megéreztünk jammeléskor, és elég szépen fejlődtünk, csiszolódtunk. A próbák utáni, kötelezően együtt töltött estéken gyorsan kiderült, hogy nem fogunk unatkozni vele, sosem fogyott ki a sztorikból. Néha csodálkozom is, hogy velünk maradt. Elmondása szerint tetszett neki a hozzáállásunk, plusz az ő korosztálya már lenyugodott, bennünk, fiatalabbakban több tűz volt.

Tehát ekkor kezdődött el a Tremor-korszak a 2000-es évek eleje felé, miután közös megegyezéssel új nevet kerestünk. A név végül Sanyitól jött. Különböző emberi okokból később trió lett belőlünk, és néhány későbbi próbálkozás és kudarc után maradtunk is mindvégig ebben a felállásban. Amikor kiderítettem magamról, hogy akár még Mille Petrozza hangszínét is el tudom találni, ha átszellemülök, énekest sem kerestünk többet. Ebben Tibi is támogatott. Innen viszont egy új területre tévedtem, ami a gitáros-énekes frontemberi poszt, ettől sem voltam túl nyugodt. Nem győztem a gitáros-énekessel kiálló bandákat nézni (Kreator, Megadeth, Metallica, Sepultura, Moby Dick, és amit csak be tudtam szerezni). Ma már nevetek ezen, de akkoriban nagyon komolyan vettem.

Mely zenekarok és lemezek voltak a fő zenei hatásaid? A Tremor zenéjén leginkább a német bandák, főként a korai Kreator és a Destruction hatása volt érezhető. Mi a véleményed erről?

Lemezeket külön nem emelek ki, sok van, de egyetértek veled, ha a Kreator-t elsőként említjük. A korai Sodom is komoly hatással volt ránk. A dobok miatt némileg az amerikai bandák esszenciája is jelen volt. Közülünk legjobban Tibi kedvelte az amerikai bandákat, főleg Dave Lombardo-t, de német vonalon Ventor is erős hatás nála. Egyébként, amikor trió lettünk, először kényszerből, gitárosként leginkább nekem kellett agilisnek lennem. Mindenki valami eltérőt akart megvalósítani a thrash-en belül. Ráadásul hordoztam egy rakás black metal hatást is, így talán érthető, hogy a 2001-es demón kívül miért nem a tipikus thrash riffelésben vagy dalszerkezetben gondolkodtunk. Ezt utólag sem bánom, sőt, ez is hozzátett ahhoz, hogy egyedi, sokszor váratlan zenei megoldások, váltások és hangulatok születtek. Tág látókörben gondolkodtam, a korai érában az Immortal Blashyrkh-jét is elnyomtuk, csak mert black metalosok is látogatták a bulikat.

2001-ben jelentkeztetek az első Tremor-kiadvánnyal, az Elveszve című négydalos demóval. Milyen emlékeid vannak a felvétel készítéséről? Stúdióban dolgoztatok, vagy a próbateremben raktátok össze az anyagot?

Kifejezetten jó időszak volt, több számunk is készült, de csak négyet választottunk. A szempontokat már nem tudom, talán az alapján válogattuk ki ezeket, hogy melyek azok a témák, amelyekkel el lehet indulni és érthetőbbek. Mindent a próbateremben írtunk. Egyébként önmagunkhoz képest elég jól fejlődtünk, hangszeresen is, de a tempók terén nagyon óvatos volt még a dolog. Később viszont ebben is elmentünk a falig. A Tremor előtt született számokat, dalszerkezeteket szép lassan elhagytuk, és engedtük, hogy kialakuljon a stílus, és ezt folyamatosan, sok jammeléssel értük el. Mindenki szeretett jammelni, bejöttek ezek az ösztönszerű rezdülések. Később a Thrashtamentumon csúcsosodott ki ez a dolog, de erről majd később. Valamint úgy döntöttünk, hogy magyar nyelven fogunk szövegeket írni.

A demó hangzása a kis költségvetés és a kornak megfelelő felszerelésünk ellenére is egész jó lett. A koncertezés már a demó megjelenése előtt elindult, de nagyon nehéz volt helyszínt találni ennek a zenének. Volt, hogy Tibivel bementünk egy füstös blues klubba, valami pincébe, hogy „Kábé mi is ilyen zenét játszunk, blues alapú a dolog, mehetne-e?”. 🙂 Nem hazudtam, blues alapú, csak gyors… Persze mehetett, sorra jöttek le a death-black metal pólós emberek. Az is gyanús lehetett, amikor kivettem a Jacksont a tokból, Tibi meg a duplázót… Majd a második szám alatt körülbelül 30 ezer forintos kár keletkezett, mert a közönségünk eléggé odatette magát. Elég nagy botrány volt, aztán a fogyasztásból származó bevételek miatt visszabillent a mérleg, pozitív mérleggel zártak, így nem lett bajunk a dologból.

Volt egy pár tehetségkutató is, nívós zsűritagokkal, egyszer még másodikok is lettünk valahol. Ezek voltak a kezdetek. Igazi underground feeling volt, magunkhoz képest volt már egy kis nevünk is. Telematricáztuk a várost, volt szórólap, később pedig póló és kitűző is készült.

(holnap folytatjuk)