Mytra: Logos (2020)

Nem sokkal ezelőtt Nameless kolléga ellopta előlem a show-t, miután interjút készített a kazincbarcikai Mytra együttessel. Természetesen nem tudhatta, hogy én is egy hasonló akcióra készülök, csak én azt a lemez megjelenése utánra időzítettem. A lényeg: szerkesztőtársam kitűnő munkát végzett.

Amennyiben nem probléma, jelen ismertetőmet a kezdetektől indítom. Már csak azért is, mert ha a zenekar neve felmerül, én amolyan „fan from the day number one” vagyok. Igen, annak idején (2001-et írtunk) a srácoktól megkaptam az általam roppant nagy becsben tartott Meaningless Heavenly Being demót, és azóta árgus szemmel követem a pályafutásukat. Miután Nameless mester minden igényt kielégítően dokumentálta a Mytra eddigi történetét Hocza „Igor” Róbert gitáros/énekessel (napjainkban egyedüli őstag) folytatott „párbeszédében”, ahhoz én nem akarok hozzászólni, maximum két ténnyel kiegészíteni.

A banda a Prophecy feloszlása után jött létre (a másik „elhajlás” a Frost lett), illetve tavaly eltávozott az élők sorából Zabari László dobos. (A fentebb említett demót vagy tőle vagy Bartók Gábor egykori gitárostól kaptam meg, már nem emlékszem.) Hocza Róbert: „Igen, Lacos múlt év októberében sajnos eltávozott közülünk. Nagyon nagy veszteség volt ez számunkra. Igaz, hogy egy-két éve már nem játszott velünk, de ezeréves barát volt. A mai napig nem sikerült ezt teljesen feldolgozni.” Erre mondják, hogy nem volt könnyű nekiállni az új anyagnak, még akkor sem, ha Laci már régóta nem játszott velük, azonban a lényeg, hogy idén új Mytra lemez látott napvilágot, hat évvel a Beta-t követően. (Az anyag utolsó, instrumentális dalát elhunyt társuk emlékének ajánlják.)

Hozzáteszem gyorsan: a Logos egy roppant fantasztikus album. Igor már mindent elmesélt Nameless kollégának, így ezen írás alkalmával csupán személyes élményeimre, tapasztalataimra támaszkodnék. Abszolút nem „veszélyes” a végeredmény, mármint olyan szempontból, hogy komplexnek semmiképpen sem nevezném a dalokat, ugyanakkor a „beskatulyázhatatlan” dobozba gyömöszölném be a Logost. Nincs egy olyan konkrét, stílusilag elfogadott és meghatározott definíció, amelyet a Logosra ráhúzhatnék. Még csak azt sem mondom, hogy „van itt minden, mint a búcsúban”, mert ez sem igaz.

Eleve ott kezdem, hogy az új, 11 nótás dalcsokor roppant vaskosan, súlyosan szólal meg. Folytatom azzal, hogy a nóták roppant fogósak, két-három meghallgatás után már beülnek az ember fülébe, de ezzel együtt roppant távol állnak a mainstream fogalmától, tehát rádiókban biztosan nem fogunk velük találkozni. Úgy fogalmaznám meg, hogy az alapokat nagyon súlyos, kortárs, modern riffek (Hocza Róbert, Bidlek István gitárosok), ritmusok (Lovas Roland basszusgitáros, Tóth Tamás dobos) szolgáltatják, amelyekhez ipari, technó hatások, űrbéli effektek, billentyűk társulnak. Utóbbit Igor húga, Hocza Viktória prezentálja, és ez már egy különleges pluszt ad a muzsikának. Példának okáért a billentyűtémák helyenként a Stratovariust (Make Me Free) juttatták eszembe, csak éppen eszement súlyos gitárokkal, alapokkal, Igor hörgéseivel kísérve.

Igor mély, durva előadását Viktória angyali, dallamos hangja „kompenzálja”, és ebből a mixből olyan zseniális tételek kerekedtek ki, mint az Exogen, a Human Race, az In Vain, a Terminal, vagy a The Artificiers. Megjegyezhető dallamok, énektémák súlyos alapokkal megtámogtava, ami ugyanakkor távol áll a melodikus death metal fogalmától. Ahogy Viktória énekli az Exogen „It is the triumph of our life / It is the holy existence / It is darkness ground into dust / It is the banishment of death” sorait, megkontrázva Igor hörgésével, azzal már dekára megveszi a hallgatót. Nem beszélve a Human Race „Hundred light years of doubt / Million moments of hope / Search and find / Through time and space / Migrating from world to world / Intently flying forward / Conquered by
the human race” sorairól.

Újra felhívom mindenki figyelmét: remek albumot adott ki a Mytra, zeneileg tényleg lehetetlen behatárolni (talán nem is fontos), de nagyon jó gyakran (esetleg hetenként kétszer-háromszor) meghallgatni. Az év végi Top 10-es listámon ők is fent lesznek, az már biztos.

A cikk szerzője: Dávid László707 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

1 Comment

  1. Abszolút váratlanul csapott pofán! Zseniális album. Helyenként a korai Crematory csapásvonalán… Szerelmes vagyok a lemezbe!

Hozzászólás a(z) Vectomi bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*