Merciless: The Awakening (1990)

Amíg a ’80-as évek második felében, a thrash metal hőskorszakának zenitjén felbukkant svéd death metal (jelszó: Stockholm) bandák forradalmian újnak hatottak az undergroundban, és stílusukkal, megközelítésükkel új iskolát teremtettek, addig érdekes módon az uralkodó trend nem tudta megvetni a lábát a skandináv országban. Ahogy Norvégiában, Finnországban és Dániában sem, esetleg csak minimális mértékben.

Persze jó pillanatai, alkotásai Észak-Európában is voltak a thrash-nek, gondoljunk csak az Artillery-re, az Agony-ra, a Mezzrow-ra, vagy a Midas Touch-ra, de nem feltétlenül voltak húzónevek, nem tőlük volt hangos az underground. Pedig az Artillery az lehetett volna, csak a brit Neat Records mindent elkövetett annak érdekében, hogy kibaltázzon a dánokkal, és ezt „sikeresen” el is érte.

Az 1986-ban, a svédországi Strängnäs-ben alakult Merciless-t az egyik legelső thrash/death bandaként aposztrofálják. Akkoriban a műfaji határok még abszolút nem különültek el egymástól, mi több, a death metal javában gyerekcipőben járt. A csapatot Stefan „Stipen” Carlsson dobos, Erik Wallin gitáros, Fredrik Karlén basszusgitáros és Kalle Aurenius (R.I.P. – 2017) énekes hívta életre, együttműködésük első gyümölcse pedig az 1987-es Behind the Black Door demóban manifesztálódott. Második felvételük az 1988-as Realm of the Dark volt, amelyen viszont már Roger „Rogga” Petersson állt a mikrofon mögött. Nem kisebb fegyvertény fűződik a nevükhöz, mint hogy ők szerződtek le elsőként a Deathlike Silence Productions-höz. Miért fontos ez? Mert a Sodom egyik klasszikus dala alapján nevet választó kiadó tulajdonosa a Mayhem főnöke, az 1993-ban, 25 éves korában brutálisan meggyilkolt Øystein „Euronymous” Aarseth volt. (A későbbiekből és „gondolatiságából” kiindulva felettébb érdekes, hogy szárnyai alá vette a svéd fiatalokat.) Ilyetén módon a The Awakening a DSP legelső kiadványa volt.

A legénység mindössze négy nap alatt, 1989. július 2-6. között, a Tana stúdióban rögzítette a lemezt, amely azonban – bár szerzői jogilag abszolút rendben volt minden – a rá következő év februárjáig (a Merciless hivatalos biográfiája szerint márciusáig) nem látott napvilágot. Hogy mi állt ennek a hátterében, arról nem szól a fáma, nincsenek róla információim. Érdekesség lehet még az, hogy a korong borítóját a The Awakening megjelenése előtt a finn Sacred Crucifix használta fel 1989-es Realms of Darkness demójához, illetve a holland Monastery 1992-es, The Process – Church of the Final Judgement EP-jéhez.

Az album 27 percben elővezetett nyolc dala önmagáért beszél, érdemben nem sok mindent lehet (kell) hozzáfűzni. Nincsenek hatalmas gitárszólók, állkapocs-ejtő dobtémák; a zenekar a pőre agresszivitásra, brutalitásra helyezte a hangsúlyt. Komoly hatásukként a Pleasure to Kill/Terrible Certainty-korszakos Kreator a mérvadó, ugyanakkor a korai Sodom, Slayer és Dark Angel, (Morbid Saint?) életműve sem hagyta őket hidegen. Teljesen mindegy, hogy a Pure Hate-et, a Souls of the Dead-et, a Bestial Death-et, vagy a Denied Birth-öt említem, nonstop mészárlás hallható az anyagon, itt-ott egy-egy lassabb tempóval, harmóniával (pl. The Awakening, Dreadful Fate) fűszerezve.

Az intenzív, kíméletlen, ugyanakkor roppant egyszerű, primitív riffelést teljesen alapra vett, nem túl változatos ritmusok kísérik, Rogga dühvel átitatott, fröcsögő stílusa pedig a fiatal Mille-re hajaz. Ellenben azt nem hallgathatom el, hogy a korong „legkomplexebb” szerzeményeiként aposztrofálható Realm of the Dark és Dying World (utóbbiban egy jófajta doom-os résszel) a későbbi, jóval érettebb, „kimértebb” Merciless-t vetítették előre. A The Awakening természetesen nem szorongatja meg a műfaj klasszikusait, azonban a lelkesedés, a műfaj iránti alázat abszolút visszaköszön az anyagról, és mint harmadvonalas thrash mű, minden igényt kielégít. Sőt, miután egy kifejezetten low-budget lemezről van szó, a hangzásra egyáltalán nem lehet panaszkodni; nagyon brutálisan, lehengerlően szólal meg a végeredmény.

Ez a kvartett jegyezte még az 1992-es The Treasures Within-t, majd az 1994-es, immáron Peter Stjärnvind dobossal készített Unbound bizonyult a hattyúdaluknak. Mindkét album komoly fejlődést mutatott a The Awakening-hez képest, de a megváltozott, alaposan átrendeződött színtéren a Merciless-nek már nem volt esélye az életben maradásra, így még ugyanabban az évben (1994-ben) bedobták a törölközőt.

1999-ben döntöttek a visszatérés mellett (Unbound-tagság), kiadtak egy remek lemezt (Merciless – 2002), egy DVD-t (Live Obsession – 2004), azóta viszont, hogy stílszerű legyek, se kép, se hang. Az egykori tagok közül napjainkban Fredrik Karlén mutat aktivitást a Dreadful Fate (The Sin of Sodom demo – 2017, Vengeance – 2018, Bringer of Damnation EP – 2019) soraiban, míg maga a Merciless gyakorlatilag semmit nem csinál. Egy azonban biztos: a The Awakening a mai napig simán megállja a helyét a thrash metal piacon, amolyan kultikus kiadvány.

A cikk szerzője: Dávid László707 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*