Dark Fortress: Spectres from the Old World (2020)

Ennek a német black brigádnak a munkásságával körülbelül négy-öt hónapja ismerkedtem meg. Jóllehet, már 1994-től művelik a fekete fém mesterséget, ám eddig valahogy elkerültük egymást. De, mint tudjuk, jobb később, mint soha! Egy tavaly év végén írt cikkemben (itt olvasható) meg is említettem őket, mint számomra az év egyik nagy felfedezett bandáját. Akkor a 2010-es Ylem albumukat magasztaltam, mit sem sejtve arról, hogy a most február 28-án megjelenő, legújabb lemezük szintén milyen nagy hatást fog rám gyakorolni. Bár az előzetesen kijött dalaikból már érezhető volt, hogy nem egy átlag black anyag várható. És bizony, hogy nem!!! Ez szerintem egy minden tekintetben kiemelkedő szimfo-black metal album. Az viszont sz@r hír a „true” black fanoknak, hogy itt bizony minden hangszer kellően tisztán szól! 🙂

Zeneileg főleg az 1998-2007 közötti Dimmu Borgir-t idézi fel bennem ez a muzsika, plusz helyenként talán egy kis Behemoth is érződik (pl. Pali Aike), de ezt teljesen pozitív értelemben mondom. A Dimmu-s hasonlóságot még inkább alátámasztja, hogy itt is jelentős szerep jut az úgymond tiszta éneknek, ami anno a norvégoknál, mint tudjuk, ICS Vortex nevéhez fűződött. A lemez egyik fő pozitívuma, hogy az ember már első hallgatásra is talál kapaszkodókat, megragadó részeket az egyébként néha nagyon is tömény dalokban. Számomra külön élményt jelentenek még a néhány számban hallható, különleges hangulatú, fájdalmasan szép, kissé keleties dallamú gitárszólók (Coalescence, Isa, Pali Aike).

A lemez hangzása (mint már utaltam rá) KITŰNŐ! A black metalra oly’ jellemző tempóváltások éppúgy tetten érhetők ezen a kiváló anyagon, mint a szintén főleg csak erre a műfajra jellemző, sötét és misztikus hangulati hatások. A tavalyi év, ami a black metal-felhozatalt illeti, számomra nem volt túl fényes, idén viszont furcsamód pont egy black-et nyomató banda új anyaga az első olyan album, amelyet kellően izgalmasnak tartok ahhoz, hogy ajánlani tudjam. De hát, ami jó, az nem rossz… 🙂

„Lakossági metal” rajongók és „true blackerek” lapozhatnak! Mindenki más, főleg az „extrém fémszívűek” viszont nyugodtan tehetnek egy próbát ezzel a zenével. Itt tehát minőségi black metalról van szó, amit bátran ajánlok a műfaj azon (hozzám hasonló) kedvelőinek, akik a zenét szeretik, és nem a zajt. Jó szórakozást! Uff!

A cikk szerzője: Sipy53 további cikk
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*