Amióta Bob Bagchus dobos a zseniális, 2012-es Deathhammer lemez után véglegesen elhagyta az Asphyx-ot, „boldog-boldogtalannal szövetkezik” egy kis örömzenélésre. Mondván, „zene nélkül mit érek én?”. Mondjuk, a lustaság, a semmittevés soha nem volt rá jellemző, hiszen az Asphyx-on kívül a ’80-as években Theo Loomans-szal (R.I.P.) az Evokerben volt érdekelt, majd olyan csapatokban játszott, mint a Soulburn, a Grand Supreme Blood Court, a First Class Elite, a To The Gallows és a Minotaur Head. (Utóbbi háromban már bőven a 2000-es évek után volt aktív.)
Bagchus számomra egy emblematikus, roppant szimpatikus, hiteles arc, és ugyan nem tartozik az elismert zenészek krémjéhez, mindenkori társai bármikor támaszkodhatnak feszes, megbízható, ugyanakkor technikai trükköktől mentes játékára. Napjainkban olyan formációkhoz adja a nevét, mint a Throne, az Infidel Reich (soraiban az ex-Acheron-, Nocturnus-, Wolfen Society-muzsikus Vincent Crowley-val), a Siege Of Power (Chris Reifert-tel) és a Hellehond, amelyben Plechelmusként tevékenykedik.
Legújabb „szerelemgyereke” a Beast Of Revelation, mégpedig A.J. Drenth gitáros/basszusgitárossal, illetve John McEntee énekessel (Funerus, Incantation, Tribe Of Pazuzu, ex-Revenant, Mortician, Goreaphobia) karöltve. A.J. mellett sem mehetek el szó nélkül, mivel ő a Throne-nak is oszlopos tagja (egy ’95-ben alakult, majd 2015-től újra aktivizált holland black/doom együttesről van szó), ezen kívül az Extreme Cold Winter és a Temple sorait erősíti, míg korábban a kultikus Beyond Belief-ben és a Legion-ben szerzett hírnevet magának. A Beast Of Revelation tavaly jött létre még Eric Daniels gitárossal (Soulburn, ex-Asphyx, Grand Supreme Blood Court, To The Gallows, Throne), Sandra Hoengen basszusgitárossal (ex-Goat Of Mendes) és Leon Helleman énekessel a fedélzeten, de amint azt a jelenlegi helyzet is mutatja, a fent nevezett tagok nem sok sót ettek meg a csapatban, mert a lemezt hármasban (Bob, A.J., John) rögzítették.
Bob Bagchus: „Büszkén tudatjuk mindenkivel, hogy debütáló lemezünket, a The Ancient Ritual of Death-t az Iron Bonehead jelenteti meg. Az album a lassú doom/death metal fanatikusainak szerezhet örömet, nagyon kemény és zúzós módon elkészítve. Nincsenek kompromisszumok, csak lassú halál sötét atmoszférával, ’vissza a súlyosság gyökereihez’-hozzáállással.” A végeredmény pedig maga a nagybetűs DEATH/DOOM. Nagyon okosan kerülik ki azt a csapdát, hogy az Asphyx-hoz lehessen hasonlítani az anyagot, ugyanis semmi közük hozzá, már csak azért sem, mert példának okáért gyors részek egyáltalán nincsenek a majdnem 44 perces alkotáson. Esetleg a nyitó Legions hajaz valamelyest az Asphyx-ra, de a többi szerzemény abszolút nem. Ha már mindenképpen kapaszkodót, összehasonlítási alapot kell említeni, akkor a kultikus, New York-i Wintert említeném meg, ugyanis ez az album egy az egyben visszaadja John Almanék muzsikájának roppant sötét, gyászos, a világvégét idéző hangulatát. Ezt a nézőpontot John McEntee az Incantation-höz képest sokkal morózusabb, sötétebb hörgése is alátámasztja.
A csapat „megadja a módját” a komor, lehangoló atmoszféra megteremtésének: az olyan dalok, mint a The Great Tribulation, a The Cryptic Void, a The Fallen Ones, a The Days of Vengeance, vagy a címadó tétel önmagukért beszélnek, itt-ott minimális black metalos hatással, hangulattal nyakon öntve. Egy biztos, jó kedvre senkit nem derít a mű, amely a gyász, a tragédia, az életről való lemondás tökéletes aláfestő zenéje, de úgy gondolom, a zenészeknek nagyjából ez is volt vele a céljuk. Ennek megfelelően roppant tömény, súlyos megszólalást biztosítottak a lemeznek, egyszóval a produkció maximálisan kimeríti a „tökéletes” fogalmát. Maximum annyit tennék hozzá, hogy a helyükben egy Century Media-s szerződést fogadtam volna el – már csak Bob Bagchusra való tekintettel is –; nem tudom, hogy az Iron Bonehead milyen széles körben kívánja/tudja majd terjeszteni a korongot.
A The Ancient Ritual of Death számomra az idei esztendő egyik legjobb alkotása, nem kérdés, hogy bérelt helye van az végi Top 10-es listámon. Remélem, jövőre jön a folytatás.
Leave a Reply