A Holycide egy több mint 15 éve létező spanyol thrash metal zenekar, akikről csak kevesen hallhattak, ugyanis a négyes csak most adta ki második nagylemezét. A srácoknak sikerült a ’80-as évek visszafoghatatlan nyerseségét egy olyan hangzásvilágba helyeznie, ami nem csak az old school rajongóknak nyerheti el a tetszését. A következő bemutatkozó beszélgetésre a csapatba 2014-ben érkezett gitárossal, Salvador Estebannal kerítettem sort.
A társaid miért alapították ezt a zenekart? Mi motivál benneteket?
A Holycide megalapításnak ötlete az énekesünktől, Dave Rottentől származott. A csapat 2004-től, vagyis azóta létezik igazából, amikor Miguel Bárez gitáros és Dani Fernandez basszusgitáros is komoly érdeklődést mutatott a zenekar fejlődését illetően. Én akkor csatlakoztam hozzájuk, amikor ifjúkori gitártanárom, Miguel felhívott; neki nem tudtam nemet mondani. Ami engem motivál, az a tinédzseréveimmel függ össze, hiszen a Holycide teszi lehetővé, hogy sok álmomat ebből az időszakból megéljem: egy zenekarban játsszak, albumokat vegyek fel, videóklipeket jelentethessek meg és turnéra mehessek. Számomra ez egy hihetetlen érzés!
Hány hanghordozótok van, és hol lehet ezekhez hozzájutni?
Eddig egy EP-nk (Toxic Mutation – 2015) és két nagylemezünk (Annihilate… Then Ask! – 2017, Fist to Face – 2020) jelent meg. Ezeken a felvételeken hallhatod, hogy a komplexitás és az agresszivitás egyre inkább növekszik a zenénkben, úgyhogy igazán elégedettek vagyunk az eddigi fejlődésünkkel. Ezeket az albumokat a webshopunkban (http://www.xtreemmusic.com/shop/) tudjátok megrendelni. De aki Japánban él, az a Fist to Face ottani kiadását a Canal Beast-en keresztül is beszerezheti. Ezen jó kis bónuszdalok is vannak.
Mik a terveitek 2020-ra?
Az idei évben, ameddig csak lehet, az új albumot szeretnénk reklámozni. A közelmúltban volt egy klassz és sikeres crowdfunding kampányunk, amiből ezt a lemezt finanszíroztuk. Ebből még több pénz jött össze, mint az előrendelésekből. Az anyagot addigra már fel is vettük, és ki is fizettük, de a kampány lehetővé tette számunkra, hogy az alkotás folyamatában közelebb kerüljünk a rajongókhoz (számos más frankó dolog mellett mindegyikük kapott egy dedikált fényképet is), és így a költségek java részét is vissza tudtuk nyerni.
Hogyan születnek a dalaitok?
Minden egy ötlettel kezdődik, ami alapvetően Danitól, Migueltől vagy tőlem származik. Jorge (Utrera, a csapat dobosa) is hozott egyet, amit fel is használtunk az albumhoz. A konkrét ötleteket otthon, egyenként tanulmányozzuk, de a zenekari próbákon alakítjuk ki azok végleges formáját. Dave is itt dolgozza ki az énekharmóniái túlnyomó részét. Néha jómagam is javaslok énekrészeket. Ha kialakult az énekdallam, akkor kerül rá a szöveg. David a fő szövegíró, de ennél a lemeznél én is tudtam segíteni néhány témával, például a Fist to Face-ben vagy a Nuclear Fallout-ban. Ha ez az egész folyamat lezárult, akkor már csak a finomítások vannak hátra, amiken már az egész zenekar együtt dolgozik. Mindenki elmondhatja az ötleteit, és közösen fejezzük be az egészet. Mindannyiunk számára nagyon fontosak a közös zenekari próbák.
Hogyan, milyen formában hallgattok zenét? Gyűjtitek a lemezeket, CD-ket, kazettákat, vagy inkább a virtuális módját választjátok ennek?
Ez attól függ, hogy a zenekaron belül ki melyik generációhoz tartozik. 🙂 Dave a legidősebb, ő nagy hanglemez-, CD- és kazettagyűjtő. Sőt, saját lemezkiadója is van. Én vagyok a legfiatalabb, és őszintén meg kell, valljam, hogy főleg a Spotify-on keresztül hallgatok zenét (persze nekem is van CD-gyűjteményem!). A zenekar többi tagja valahová e két véglet közé sorolható be.
A következő kérdéseimet általában a thrash zenekarok tagjainak szoktam feltenni. Mit jelent számodra a thrash?
A thrash egyet jelent a szabadsággal. A művészet reflektál a kultúrára, és egyben formálja is azt. Jelenleg is a harc idejét éljük. A thrash egy olyan irányzat, amely mindannyiunk számára a dühöt – amelyet az élet a mai társadalomból kivált – jeleníti meg. Ezen az albumon mélyebbre akartunk ásni a politikában, és a thrash megengedi nekünk, hogy ezeket a témákat megjelenítsük, azzal a céllal, hogy vitát nyissunk arról: hogyan lehet felismerni az összefüggéseket és áthidalni a problémákat. A thrash-sel lehetséges a labdát, amit az élet dobott mindannyiunknak, visszapasszolni.
Mik egy jó thrash nóta hozzávalói?
A fő hozzávalók a gyorsaság és az agresszivitás. De a technika nélkül, amire az embernek ahhoz van szüksége, hogy ezeket a magas színvonalú riffeket és szólókat kontrollálja, nem fog messzire jutni. Ezen kívül a csordavokálok teszik még a thrash-t egy különösen szórakoztató műfajjá. Plusz, ami egy thrash nótát a metal más irányzataitól elkülönít, az a melódia. Ne érts félre, nem a Disney-féle dallamokra gondolok, hanem arra, hogy egy thrash-szerzemény fő dallamát dúdolni vagy énekelni tudod. Gondolj csak a Slayer Raining Blood-jára vagy a Caught in a Mosh-ra az Anthrax-től. Mi is próbáljuk ezt a hatást a dalainkba belevinni.
Melyik a kedvenc thrash lemezed?
A thrash egy nagyon sokoldalú stílus. Ott van a komplikált vonal az Annihilator-től vagy a Megadeth-től, az összesűrítés, ami a Metallicára jellemző, a német zenekarokra, például a Kreator-re vagy a későbbi Sodom-ra jellemző precízió és agresszivitás… De ha egy thrash nótát írsz, a tükör, amibe nézel, az a Slayer. A tiszta thrash metal a Slayer Reign in Blood-jából jön, és ezt a befolyást majdnem minden zenekar muzsikájában érezni, akik később kezdték. Ezért a Slayer Reign in Blood-ja a legelső választásom.
Köszi a válaszaidat, Salva!
Neked is köszi szépen az interjút, és thrash on!
Leave a Reply