Levélváltás Mácsai Dániellel, a Deprived Of Salvation gitárosával
Az alábbi interjú elé nem írok túl hosszú bevezetőt. Miután a srácok a klasszikus svéd (stockholmi) death metal hívei, könnyen kikövetkeztethető, hogy milyen lett a lemezük. Elárulom: zseniális. Kérdéseimre Mácsai Dániel gitáros felelt.
Dani, sok szeretettel üdvözöllek magazinunk hasábjain! Mielőtt rátérnénk a Deprived Of Salvation sztorijára, aziránt érdeklődöm, hogy mi jut eszedbe arról, ha azt mondom, Extreme Deformity, Necrotomy, Life Discussion, Intense Agonizing, Subject, Eczema, Cultic Pulp stb.?
Nagyon szépen köszönöm a felkérést! Nos, ezekből a zenekarokból hármat nagyon is jól ismerek. Az Extreme Deformity a maga idejében nagyon ott volt, a Necrotomy és a Subject is eléggé tetszett, főleg, hogy elég nyers és agresszív zenét játszottak.
Nemzetközi mércével mérve ezek a bandák akkoriban megállták a helyüket?
Igen, határozottan. De ugyebár a Necrotomy a demó után befejezte, az Extreme Deformity pedig átalakult Strong Deformity-vé, és más irányba ment el, akárcsak a Subject.
A ’90-es évek elejéhez képest szerinted mennyit változott, fejlődött a death metal mint műfaj?
A ’90-es évek eleji death metalhoz képest sokat változott, mert voltak bandák, akik elmentek progresszivebb irányba, mint a Death vagy a Cynic, voltak, akik még nyakatekertebb, még komplexebb, technikásabb és durvább lemezeket kezdtek el kihozni, mint a Cannibal Corpse, a Nile vagy a Monstrosity, és ez egy darabig jól működött, de a ’90-es évek közepére ez a műfaj is kezdett egysíkúvá válni. Hiányzott az a nyers, egyszerű agresszió, ami az évek során kiveszett belőle. Számomra a death metal akkor kezdett újjászületni, amikor az Entrails kiadta első lemezét, a Tales from the Morgue-ot. És onnantól kezdve ismét sorra jelentek meg az old school stílusú death metal bandák, és most mintha újraélnénk a korai ’90-es éveket.
Akkor térjünk is át a jelenre! Mikor, hogyan alakult meg a Deprived Of Salvation?
A zenekar hivatalosan 2019. november 1-jén alakult Borisz Sarafutgyinov és általam, de az elképzelés már pár héttel előtte megszületett, amikor Borisszal lementünk a BlastBeat bárba iszogatni és dumálni. Néhány pohár ital után Borisz fejéből pattant ki az ötlet, hogy csinálnunk kellene egy olyan Boss HM2 jellegű bandát, mint a Dismember vagy a Disfear. Tíz másodperc sem kellett ahhoz, hogy azt mondjam: benne vagyok! (nevet) És október 31-én Borisz rám írt chaten, hogy másnap mit csinálok. Mondtam, hogy semmit. Erre ő egyből írta, hogy jó, akkor holnap átjössz hozzám, barbecue bulit tartunk, és közben elkezdjük írni a dalokat. Onnantól kezdve számítjuk a Deprived létezését.
Kérlek, mutasd be a zenekar tagjait, és hogy ki milyen hangszeren játszik!
Borisz Sarafutgyinov a banda énekese és szólógitárosa, én ritmusgitárosként vagyok a bandában, Suvada Péter basszusgitározik, és két dobosunk van: Metzger Dávid és Farkas Hajdú. Dávid a család miatt csak itt, belföldön vállalja velünk a bulikat, Fadóval pedig a nemzetközi koncerteket nyomjuk le.
Ez az első bandátok, vagy korábban is voltak már zenei próbálkozásaitok?
Borisznak két másik bandája is van, a Dusty Choppers és a Symmetry Of The Void, és úgy 15 éve gitározik már. Jómagam 12 éve kezdtem el gitározni. Először öt évig a July Brings Oblivion-ban játszottam, majd megalapítottam a Blood Up együttest, ahonnan öt év után menesztettek. A Deprived mellett még a Green Hell gitárosa vagyok. Dávidot sokan az Omega Diatribe-ból vagy a Hordából ismerhetik, Fado a Nucleanusban püföli a bőröket, Suvada pedig a Sparks együttest erősíti gitárosként.
Ismertétek már egymást korábban?
Ha jól számolom, lassan hat éve ismerem Boriszt. Akkor ismerkedtünk össze, amikor a Showbarlangban lépett fel a Dusty Choppers és a July Brings Oblivion. A többiekkel személyesen csak decemberben, az első próbán találkoztam, de egyből megvolt közöttünk az összhang.
Mely bandák jelentették a közös nevezőt, amelyeknek a hatására életre hívtátok a D.O.S.-t?
Legfőképpen az olyan svéd együttesek vannak ránk nagy hatással, mint a Dismember, a Lik, az Entrails, az Entombed, az At The Gates, a Bloodbath, plusz a német Fleshcrawl.
Mire utal a csapat neve?
Arra, hogy teljesen mindegy, mennyire próbálsz helyesen élni, a jóság fogalma nem számít, éppen ezért mindannyian meg lettünk fosztva a megváltástól.
Idén február 17-én jelentettétek meg első albumotokat, a Destination: Decay-t. Mikor kezdtetek el dolgozni a nótákon?
Már novemberben elkezdtünk dolgozni a dalokon, és ezzel egy időben Borisz fel is vette az elkészült nótákat.
Hogyan, milyen módszerrel születtek a szerzemények? Mindenki kivette a részét a dalszerzésből?
Az elején még csak Borisz és én voltunk a bandában, és javarészt Borisz írta a dalokat. Én a Defile the Sacred Mass-hez adtam néhány riffet, illetve néhány számnál tettem javaslatokat Borisznak, hogy hogyan menjen tovább a dal. A lemez nótái úgy születtek, hogy spontán jöttek a riffek és a témák Borisztól, és amint kész volt egy dallal, azonnal neki is állt egy újnak. Nagyon termékenyen írta a dalokat, az egyszer biztos. (nevet)
Ki felel a szövegekért, illetve azok milyen témákat boncolgatnak?
A szövegekért is Borisz felelt, amelyek a vallástól kezdve a viking kultúrán át a személyes problémákig sok témát felölelnek.
A lemezt megelőzően készítettek demókat, próbatermi felvételt, mintegy tesztelve, hogy mit akartok elérni a lemezzel, a zenekarral?
Demó, illetve próbatermi felvétel nem készült, de előtte kiadtunk egy EP-t Destined to Rot címmel, hogy ezáltal keressünk magunk mellé megfelelő zenésztársakat. Tesztelni igazából semmit nem akartunk, hiszen már előre tudtuk, hogy miképpen fog az anyag megszólalni, és körülbelül azt is sejtettük, hogy mi lesz rá a reakció. (nevet)
Hol, mennyi idő alatt és kinek a segítségével rögzítettétek az anyagot?
A hangszeres szekciót Borisz otthoni stúdiójában vettük fel, az ének- és vokálsávok rögzítése pedig az Infernal Beer Demos-nál, Lédeczi Zsolt közreműködésével történt, aki egy-két nótában még háttérvokálozást is vállalt.
Milyen hangulatban zajlottak a munkálatok?
Nagy lelkesedés közepette zajlottak a felvételek, legalábbis amikor én ott voltam. De ahányszor csak Borisz elküldte nekem a nyers felvételeket, nagyon izgatott voltam. Már nagyon vártam, hogy lemenjünk a próbaterembe, és elkezdjük gyakorolni a dalokat.
A felvételeket ti magatok finanszíroztátok?
Igen, főképp Jägermeisterrel és sörrel. (nevet) A viccet félretéve, nem igényelt különösebb finanszírozást, mivel saját házi stúdióban vettük fel az anyagot.
Arra kérlek, hogy röviden mutasd be olvasóinknak a végeredményt!
A Destination: Decay egy olyan lemez, amely nagyon jól tükrözi, hogy milyen death metal együtteseken nőttünk fel, és hogy ezzel a gitárhangzással itthon is létezhet egy ilyen banda.
Úgy vélem, hogy a klasszikus, stockholmi, láncfűrész hangzású death metal megidézése volt a célotok, de mintha egy csipetnyi Asphyx-hatás is érvényesülne a dalokban…
Szeretjük az Asphyx-et, de mint hatás… Nem hiszem. (nevet) Persze, ismerősök is jöttek olyan „példaképekkel”, mint az Exploited vagy a Vallenfyre. Mi pedig csak vállat vontunk, és azt mondtuk, hogy „biztos”. (nevet)
A muzsikátokból kiindulva, a stílus technikás, floridai vonala ezek szerint nem volt rátok komoly hatással?
Ezt így azért nem mondanám, mert a korai floridai és más államokbeli death metal lemezeket is szeretjük, de nekünk jobban bejönnek a svéd és más európai death metal bandák, mert egyszerűbb, nyersebb, ritmus-orientáltabb és egyben dallamosabb zenét játszanak.
Elégedettek vagytok a végeredménnyel?
Határozottan!
A lemez elérhető a YouTube-on és a Bandcamp-oldalatokon; tervezitek esetleg fizikai formátum megjelentetését is?
Természetesen, az anyag CD-n és vinyl-en is meg fog jelenni. Utóbbi formátumból limitáltan terveztünk 15 darabot, de azok gyorsan el is keltek (erre nem számítottunk).
Amennyiben lesz CD és vinyl, azt önerőből akarjátok kiadni, vagy kerestek hozzá kiadót?
Mindegyiket önerőből fogjuk megvalósítani, de ha egy kiadó felvállalja, hogy kiadja a lemezünket, nem fogunk tiltakozni.
Külföld felé is promotáljátok az anyagot?
Természetesen. Nemcsak az itthoni közönséget szeretnénk megcélozni, hanem a világon mindenkit, aki szereti ezt a fajta zenét.
Manapság a zenekarok leginkább a közösségi oldalakon reklámozzák magukat, megölve ezzel a hivatalos zenekari honlapok létjogosultságát. Ezt te hogyan látod?
Ez igaz, és mi is igyekszünk kihasználni minden zenei platformot, annak érdekében, hogy a zenénk minél több emberhez eljusson. Ettől függetlenül hamarosan lesz saját honlapunk is, nekünk is, ahol CD-t, pólót, felvarrót is lehet majd tőlünk vásárolni.
Véleményed szerint milyen előnyei, illetve hátrányai vannak az internetnek, a mai modern technológiáknak?
Előnyük, hogy a rajongók gyorsabban szereznek információt arról, hogy a zenekar turnézik, vagy éppen egy új lemezen dolgozik, plusz sokszor abba is betekintést nyerhetnek, hogy miként telik a turnézás, illetve a stúdiózás. Egyetlen hátrányukat tudnám megemlíteni, az pedig az illegális zeneletöltés…
Hogyan vélekedsz a letöltésekről, az mp3 file-okról? Sajnos a kiadók manapság nem gondolkodnak már promóciós CD-kben…
Na most ez egy érdekes dolog, mert bevallom őszintén, én is töltök le zenét. (nevet) De! Ha nagyon tetszik az adott együttes lemeze, akkor CD-n is megveszem. Ha pedig még a borító is bejön, akkor vinyl-en is. Szomorúan látom, hogy a kiadók az utóbbiakat már nem sűrűn támogatják, és sokszor a zenekaroknak kell saját erejükből kiadni a hordozható formátumokat.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre? Koncertfronton milyen megmozdulások várhatók tőletek?
A legfontosabb most az, hogy élőben is bemutatkozzunk. Rögtön úgy kezdjük a koncertezést, hogy a görög Aetherian zenekarral nyomunk egy kisebb turnét, ami május 2-án Budapestet is fogja érinteni. A klipkészítés is tervbe van véve, utána pedig értelemszerűen még több koncert, még több turné és azt követően jöhet az újabb lemez.
Hogyan látod a death metal jelenlegi, hazai felhozatalát? Mely csapatokban látsz potenciált, illetve melyeket szereted, hallgatod?
Úgy látom, hogy death metal terén nagyon jó a jelenlegi felhozatal. Talán egy picivel több figyelmet is érdemelnénk. (nevet) Azok a bandák, akikben potenciált látok, és nagyon imádom, amit csinálnak (és már nagyon várom az új lemezüket), az a Kill With Hate, a Coffinborn, a Gravecrusher, a Cryptworm és a Morhord.
Dani, köszönöm szépen a válaszaidat, és további sok sikert kívánok!
Nagyon szépen köszönöm a remek interjút! All hail the Swedish buzzsaw!!!
Leave a Reply