„A mostani lemez a legjobb albumunk a The Upcoming Terror után, és a jelenlegi a legjobb felállásunk“

Az Assassin a korai német thrash metal észak-rajna-vesztfáliai illetőségű zenekarai közé tartozik, de a csapat soha nem tudta elérni a Kreator vagy a Sodom eladási számait. Történetük sajnálatosan rövid véget ért, amikor 1989-ben, második albumuk megjelenését követően kirabolták a próbatermüket. Azonban a düsseldorfi ötösfogat egy jó ideje már a második virágkorát éli. Jelenlegi albumuk, a február 7-én napvilágot látott Bestia Immundis is igencsak pozitív visszhangot váltott ki a színtéren, ami okot adott arra, hogy elcsípjem a csapat szószólóját és alapító gitárosát, Jürgen „Scholli“ Scholzot egy kötetlen beszélgetésre. Az interjú során felgöngyöljük a zenekar történetét, és egy pár, az interneten fellelhető téves információt is korrigálunk.

Hogy kronologikusan kezdjük: ti már tulajdonképpen 1982-ben megalakultatok Düsseldorfban, igaz, még Satanica néven. Milyen volt a színtér akkoriban? Volt rivalizálás a heavy és a thrash bandák között, vagy akkoriban ezt még nem lehetett érezni? Esetleg kölcsönösen segítettétek egymást? (A második demótokat egy bizonyos Rudy Graf, az egykori Warlock gitárosa gondozta.)

Először is örülök, hogy ismét hallok rólad, és mint az előző albumnál is, válaszolhatok a kérdéseidre. Rögtön egy kis helyesbítéssel kezdeném: az Assassint 1985-ben alapítottuk. Igaz, már 1982-ben is voltak előzményei a csapatnak, de igazi zenekar alapítására nem került sor.

A színtér akkoriban igazán pezsgő volt és lelkes. Mindenki ismerte egymást a Rajna földjén és a Ruhr-vidéken, örültünk a közös partiknak és koncerteknek. Jó volt közösen megélni ezt az időszakot. Ez mostanra sajnos megváltozott, amire később, az interjú során biztos kitérünk még. Mindig egy nagy csapat voltunk, persze bizonyos kivételekkel, de mindenki ugyanazt akarta: kimenni, játszani és jól szórakozni. Rudy Grafot is innen ismerjük, és világos volt, hogy segítünk egymásnak, mint ahogy Rudy a második demónknál is ezt tette, vagy ott volt az a sok koncert, amiket a Deathrow-val vagy a Violent Force-szal közösen adtunk.

Rivalizálás nem igazán volt. Persze mindenki figyelte a többieket, hogy hol tartanak éppen, ki miért sikeresebb, ki a jobb, ki ad ki albumot, és mindenekelőtt ki készíti a gyorsabb számokat. 🙂 De ez a konkurenciaharc leginkább csak a fejekben játszódott le, és ráadásul produktív is volt minden zenekar számára. Egyszerűen szuper idők voltak! Mindegy volt, hogy egy banda a metal melyik irányzatát képviselte, egy összetartó metal színtérnek lehettünk részesei!

Mit gondolsz, miért nem sikerült nektek a nagy áttörés?

Akkoriban, a ’80-as években a legjobb úton haladtunk afelé, hogy áttörjünk, de akkor jött a feloszlásunk. Ezután az Assassin túl hosszú időre eltűnt a képernyőről. Eközben a zenei piacot rengeteg új banda árasztotta el, a színtér telítődött. 13 évig nem voltunk jelen, ami annak ellenére megnehezítette a sorsunkat, hogy már rendelkeztünk egy bizonyos fokú ismertséggel. Ehhez jött a számos tagcsere, amelyek még jobban hátráltatták a zenekar karrierjét. Örülünk viszont, hogy Björn „Burn“ Sondermann dobos és Joachim Kremer basszista fantasztikus választásnak bizonyult, tíz éve biztos gerincét képezik az Assassinnak.

Volt egy elég mély szakadék a feloszlásotok és az újjáalakulásotok között. Mi változott, miért indítottátok újra a csapatot?

Ez a szakadék 13 év „széles” volt, ami igen hosszú idő. Ezalatt mindenkinek mások voltak a prioritásai, viszont a gitáros Dinkóval, az énekes Roberttel és a dobos Dangerrel/Psychoval továbbra is barátok maradtunk, és miután mindenki a saját tapasztalatait gyarapította más zenei területen vagy az életben, jött az ötlet, hogy mi lenne, ha találkoznánk, és közösen zenélnénk! Sajnos sem Dangerrel, sem egy másik dobossal, Frank Nellennel nem működött a közös munka. Ezért megkérdeztük egy barátunkat, Jason Kubke-t – akiről egyébként hamis infó található a Wikipedián az Assassinnal kapcsolatban. Micsoda szarság az, hogy már 1983-ban is a zenekar tagja volt, amikor pedig éppen befejezte az iskola alsó tagozatát! Viszont ismert egy jó basszusgitárost, Joachim Hopf-ot, és ezzel össze is állt az új line-up.

A második virágkorunk a 2016-os Combat Cathedral album megjelenését követően kezdődött, amikor is számos jó kritika záporozott ránk, még ha nem is olyan sok, mint most. Sok kritikus állítja, hogy a mostani lemez a legjobb albumunk a The Upcoming Terror után, és a jelenlegi a legjobb felállásunk. Jó koncerteket adtunk az Anthrax-szel Chilében, és ez által euforikus hangulatba kerültünk. Ám ez a második virágkor csupán másfél évig tartott, hiszen ekkor a Sodom átalakult, és ez ok-okozati viszonyban állt az Assassin háza táján bekövetkezett változásokkal is. Ehhez jön még, hogy sokkoló eladási számokkal voltunk kénytelenek szembesülni, és a zeneipar részéről olyan hozzáállással, mindenekelőtt a sztríminggel kapcsolatban, hogy az hihetetlen: egy év alatt félmillióan sztrímeltek bennünket, amiért összesen 50 eurót kaptunk jutalmul. Mindezek a tapasztalatok felébresztettek bennünket, még ha a mostani lemezünk látszólag jobb fogadtatásban is részesül, mint elődje.

Joachim Kremer és Jürgen Scholz

A dalírást illetően változtak-e a szokásaitok? Hogyan nyerik el a dalok a végleges formájukat? A mostani albumotokat, őszintén szólva, erősebbnek tartom, mint 1988-ig visszamenőleg az összes korábbi munkátokat. Volt valami változás a hozzáállást tekintve?

Nagyon köszönöm a dicséretet! Korábban ez úgy működött, hogy Dinkónak és nekem voltak ötleteink, és a próbateremben találkoztunk, hogy ezeket összefűzzük és kidolgozzuk. Ezekre tettük rá aztán Danger dobjait és Lulle basszusát, majd végül Robert énekét. Az utóbbi két lemeznél a legtöbb dal már eleve kész volt. Rajtam kívül Joachim és Micha (Michael Hoffmann, gitáros, ex-Sodom) is összerakta a saját nótáit, és utána ezeken már csak pontosítanunk kellett. Ezzel szemben a Bestia Immundisnál a kompozíciók csak Joachimtól (négy szám) és tőlem (hét szerzemény) származtak, viszont az előfelvételek során ezek közül néhány dal nem tetszett nekünk. Így Björn és én részben szétszedtük és átalakítottuk ezeket a dalokat, mielőtt a stúdióba vonultunk volna, ahol Björn tovább/végigkísérte az anyag útját. E folyamat nélkül a lemez nem sikerült volna ilyen jóra.

A daloknak van egységes tematikája?

Nincs. Ez nem egy koncept-, legfeljebb egy talán itt-ott összefüggő album. Ehhez viszont elmondom, hogy miről is szólnak az egyes dalok. A cím, a Bestia Immundis („tisztátalan állat”) utalás a Mega Therion-ra, ami a hatalmas fenevad az Apokalipszis látomásában (Jelenések könyve, János, 13. fejezet). De ezt lehet magára az emberre is érteni, akinek időnként az állatoknál is sikerül nagyobb állatnak lennie (J. W. Goethe: Faust I.). De te, mint germanista biztos jobban ismered ezt a témát. 😉 Az albumborító pedig az ábrázolja, ahogy az ember látja magát abban a belső küzdelemben, amit az ösztönök és a benne lakozó démonok vívnak egymással, a Bestia Immundis-szal!

A dalokról egyenként, pár szóban:

1. The Swamp Thing: dal a „dologról a mocsárból“ – horrorfilm és képregény-klasszikus!
2. How Much Can I Take?: Ennek a szerzeménynek a mondanivalója a saját belső határainkról és az erre nehezedő nyomásról szól. Hol és mikor érhető el ez a határ?
3. No More Lies: a cím önmagáért beszél!
4. Not Like You!: nóta a társadalmi normákról. Határolódjunk el ezektől, és legyünk inkább kitaszítottak!
5. The Wall: állásfoglalás a jelenleg hatalmon lévő amerikai elnök, Donald Trump politikájával szemben.
6. Hell’s Work Is Done: dal a modern világban létező rosszról/gonoszról.
7. The Killing Light: ez a szám spirituális élményeket ír le, játék a hittel az ateista alapszabályok ellen (kontrasztként vallásos nyelvi motívumok hangzanak el benne).
8. Shark Attack: a cím itt is önmagáért beszél.
9. The Warsong: a háború az értelem hiánya!
10. Chemtrails: ironikus szöveg, amivel a modern média megnyilvánulásaira, a hamis hírekre, az eltúlozott pánikkeltésre reagálunk. Hogyan változtatják meg ezek a belső „kémiádat“?

Hogyan történt, hogy 2015-ben Frank Blackfire csatlakozott az Assassinhoz?

Micha egyre kisebb elánnal vett részt a Combat Cathedral elkészítésében, és röviddel a lemez megjelenése előtt bejelentette a távozását. Mivel Frank-et jól ismertük, megkérdeztük, hogy lenne-e kedve, ideje beszállni hozzánk. Egy „igen“ volt a válasz és ennyi. Elég egyszerű.

Hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy Frank ismét csatlakozott a Sodomhoz, és a fő fókusza már nem az Assassin-en van?

Arculcsapásként ért bennünket a dolog. Frank-nek persze ez szuper, és világos, hogy a Sodomot részesíti előnyben. Jó hír viszont, hogy nem lép ki az Assassinból; kijelentette, hogy velünk marad. Mivel eddig jól szórakoztunk, és emberileg is szuperül passzolt hozzánk, amelyek számomra a legfontosabb kritériumok, és természetesen egy jó gitáros, örültünk neki, hogy továbbra is számíthatunk rá. Viszont mivel a Sodom sokat koncertezik, tisztában vagyunk vele, hogy előbb vagy utóbb időegyeztetési problémáink lesznek. Mivel ekkoriban az Assassin éppen hogy formálódott, az új dalokkal foglalkoztunk, majd pedig az album elkészítésére koncentráltunk, az utóbbi két évben szerencsére szinte semmi nem ütközött akadályba. Tavaly év végén, az oberhauseni koncerten Frank megmutatta: nem öreg ahhoz, hogy egy este két show-t is lenyomjon oxigénsátor nélkül. 🙂

A jövőben, ha a lemezt élőben is bemutatjuk, biztos, hogy lesznek időegyeztetési problémák, amit megpróbálunk elkerülni. Ez ügyben kommunikálni és egyeztetni fogunk egymással. Minőségileg nem kell veszteséggel számolnunk, a lemez felvételeinél sem került ilyenre sor. Az anyag négy ember munkája, amire Frank feljátszott néhány jó szólót, és ezzel tökéletesen kiegészítette az anyagot, ami szinte kizárólag csak jó kritikát kapott, ami bizonyítja, hogy a zenekar így is jól tud dolgozni. Az Assassin már a Combat Cathedral album idején is hasonló helyzetben volt; Micha szintén relatíve keveset tett hozzá a végeredményhez, de a mostani szituációval összehasonlítva többet vett részt benne. Ha összehasonlítjuk az albumkritikákat és a lemezre kapott osztályzatokat, feltűnik, hogy az utóbbi négy, a reunion óta készült lemez közül egy anyag annál jobban szerepelt, minél kevesebben vettek részt az elkészítésében. Furcsa!

Ingo Bajonczak énekessel is hasonló a szituáció, aki az ex-Sodom tagokkal most a Bonded-ben játszik?

Hát, számomra ez egy abszolút érthetetlen dolog. Mindenekelőtt, mivel ismerjük és jól meg is értjük egymást, elég piszok dolognak gondolom a zenekart így megrabolni, miközben köztudott, hogy Frank is beszállt a Sodomba, az Assassin pedig abban a fázisban volt, hogy ismét gyökeret verjen és felemelkedjen. Én is csak később értesültem róla, és a legundorítóbbnak tartom azon dolgok közül, amiket zenekarok egymás között megtettek. De az sem semmi, ami a Sodom két tagjával történt, akik ma szintén a Bonded-ben játszanak. Hihetetlen.

Hol vettétek fel az új lemezt? Hogyan zajlottak a felvételek? Hány napra volt szükségetek a stúdiózáshoz?

A lemezt az esseni Nemesis stúdióban vettük fel. Maguk a felvételek 10 napig tartottak. A pre-produkciónak köszönhetően jól felkészültünk rá, azonban a stúdióval történő időpont-egyeztetés felvetett néhány kellemetlen problémát, ami a hangulat rovására ment.

Ki festette ilyen komorra a lemezborítót?

A képet egy nagyon jó és már a kezdetektől Assassin-rajongó barátom, Dirk Feder készítette, aki szuper tehetség! Mellesleg teljesen más, csúcsminőségű dolgokat is készít. (Nézzétek csak meg a munkáit!) Meséltem neki, hogy egy borítóra lenne szükségünk az új lemezhez. A kép ötlete Ingótól jött, mivel megjelenítés tekintetében szeretett volna a címadó szám és a The Swamp Thing irányába elmenni, de sajnos nem kaptuk meg a jogokat egy hasonló képregény-figurához. Erre fel Dirk valami sajátosat kreált, ami ráadásul több mint kiváló! Frank befolyását, jelenlétét megpróbáltam kevésbé láthatóvá tenni, a borítót és a belső tasakot olyan egyszerűre akartam, hogy nem legyen rajtuk se név, se képek. De mivel az Assassinnál demokratikusan döntünk, ezért az albumon a komplett zenekar szerepel.

Milyenek az eddigi reakciók az új lemezre?

Minden eddigi reakció különösen jó. Ezzel nem számoltam! Ez valószínűleg azon múlt, hogy mint említettem, az összes kompozíció két embertől, a basszusgitáros és egyben gitáros Joachimtól és tőlem származik, holott zeneileg részben teljesen más irányba haladunk. Björnnel mint producerrel pedig sikerült az eddigi legváltozatosabb Assassin lemezt elkészítenünk.

Vannak további dalaitok is, amelyek nem kerültek fel a lemezre, és amelyek esetleg később valamilyen formában megjelennek?

Van egy pár dal, amelyek az előfelvételek során születtek, de egyelőre félretettük őket. Közülük egyet-kettőt talán fel fogunk használni a következő albumon, de csak akkor, ha komplett átgyúrtuk őket, hiszen „maradék nótákat“ nem akarunk felhasználni.

Scholli, köszönöm a részletes válaszaidat, és kíváncsi vagyok a jövőbeli koncertetekre!

Neked is nagyon köszönöm a pozitív reakciót és a beszélgetést! Keep on banging, és remélem, nemsokára látjuk egymást egy koncerten!

A cikk szerzője: Novák Norbert41 további cikk
A ’80-as évek gitárzenéin nőtt fel, amikért a mai napig is rajong. Jelenleg a német The-Pit.de-nél, Way Up-nál és Rock Times-nál dolgozik, mint fotós és újságíró. Főállásban nyelvészeti területen tevékenykedik Németországban.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*