„A közelmúltban ismét vettem egy gitárt és egy erősítőt”

Levélváltás Balogh Norberttel, az egykori Tremor zenekar énekes-gitárosával – 2. rész

Úgy tudom, hogy te voltál a fő dalszerző; a zene és a szövegek is tőled származtak, vagy a többiek is részt vettek a nótaírásban?

A legtöbb esetben a Tremor nem kész gitártémákat dolgozott ki, hanem jammeltünk. Természetesen főként én hoztam a riffeket, alapokat, itt-ott talán Sanyi is. Sőt most, hogy visszaemlékszem, Tibi is hozott dobtémákat, amikre improvizáltunk. Ez is elég ritka dalírási mód a stílusban, de működött; tényleg semmilyen szabály és elvárás nem érdekelt bennünket. A szövegek néhány sort vagy részletet kivéve mind tőlem jöttek. Folyamatos kihívás volt számomra, hogy nekem még a gitár is ott van a kezemben, emiatt talán több beleszólásom is lett a részletekbe, dalszerkezetekbe, tempókba. Már akkor sokan mondták rólunk, hogy nagyon ösztönös erőt lehet érezni bennünk élőben. Nem követtük a trendeket. Az aktuális kritikákban az erős középmezőnyben végeztünk, valamint vidékről is elkezdtek levelezés útján érdeklődni a bandáról.

Itt engedj meg egy kitérőt! Ugyan sosem volt metal, de a hasonlat kedvéért, aki a VHK-t ismeri, vagy látta élőben, az tudja, hogy miről beszélek, hogy mekkora erő indulhat egy improvizatív dologból… Én értettem ezt a művészetet.

Homályba menet címmel, 2003-ban egy hosszabb lélegzetű anyaggal jelentkeztetek. Ez a felvétel már komolyabb terjesztést kapott. Milyen visszajelzések érkeztek akkoriban hozzátok? Emlékszel még olyan hazai zenekarokra, akik akkoriban szintén old school thrash-ben utaztak?

Na, igen, a Homályba menet… Ez sokáig érzékeny pontom volt. Nagyot akartunk, sokat akartunk, sok volt az elvárás magunkkal szemben. Ezen kívül részemről sajnos az éjszakázás is eléggé beerősödött, ha érted, mire gondolok… A lemez felvételei alatt is hoztuk a feelinget, és ami a legrosszabb, hogy a hangmérnök is gond nélkül engedett mindent a stúdióban, sőt még volt, hogy ő kezdte a bulizást, amit viszont mi engedtünk. Azon a lemezen nagyon jó dolgok vannak, de a keverés végére olyan eredmény született, amit sokáig megmagyarázni sem tudtam magamnak. Fontos részletek eltűntek, így a térérzet is, a hangomról a delay is, nem lett kipucolva ez-az, nem szólt jól a gitár, de ott van végig egy megfoghatatlan feeling, amit viszont imádtam. A lényeg, hogy nem volt pénz kijavítani. Akkor még nem úgy volt, mint most, hogy mindenkinek van otthon stúdiója. A remaster alatt szerencsére visszakapott valamennyit az anyag abból, amit a keveréskor elvesztettünk; ez volt a legtöbb, amit tehettünk a felvétellel. Ha csak egy dolgot változtathatnék a banda történetében, akkor ezt a stúdiózást csinálnám másképpen. A lemezzel viszont eljutottunk az underground mélyére. Egyre több ismeretségünk lett, van olyan is, akinek ez a lemez a kedvence tőlünk. Nem kaptunk kedvezőtlen visszajelzéseket, inkább érdekesek lettünk. Tény és való, hogy a Thrashtamentumban érezhető átgondoltság, energia és a sokkal jobb hangzás mind emiatt is jött. Nagyon figyeltünk, és legalább tanultunk a saját hibánkból.

Az akkori bandák közül főleg a budapestieket ismertük. Az Archaic talán már létezett, velük jóban voltunk. Azt hiszem, egyszer elnyomhattam velük a Raining Blood-ot vagy a Black Magic-et is. Nem emlékszem pontosan. Itt szeretnék nekik gratulálni a megérdemelt sikerekhez. A lemezük is sokat forgott a kocsimban. Kifejezetten német stílusú thrash banda viszont rajtunk kívül akkoriban itthon nem volt másik, legalábbis én nem tudtam róla. Az akkori zenekarok közül ezek ugranak be: Archaic, Arsenic, Remorse, Megazetor, Casketgarden, Bloodrainbow, Mörbid Carnage, Christian Epidemic, Testimony, meg még egy rakás black metal csapat. Király bulik voltak, nézőként is sűrűn látogattam a koncerteket.

A 2005-ös Thrashtamentum EP volt a következő anyagotok, amelyen az utolsó két dal angol nyelvű verziói is szerepeltek. Akkoriban próbálkoztatok kiadó keresésével, esetleg tapogatóztatok-e a külföld felé is?

A banda történetében ez az EP volt a legmeghatározóbb, számomra a mai napig ez jelenti a Tremort. Minden benne van, amiért ezt a bandát szeretni lehetett, bár az A falakon belül lemezt is nagyon közel érzem magamhoz. Ez hozta meg azt a lehetőséget is, hogy sokkal többet tudtunk játszani, sok emberhez eljutottunk. Még két turné is összejött a Kalapács zenekarral, és voltak olyan helyszínek, ahol nagyon szerették a zenénket. Mindössze négy szám, de ebben benne van az egész esszenciánk. Nagyon hallatszik a lemezen a korábban már emlegetett ösztönszerűség, és él az egész felvétel. A hangulatra kell figyelni! Ennek az volt az oka, hogy gyakorlatilag az egész lemez improvizációból, jammelésből született, abban a korszakban, amikor nagyon éreztük egymás rezdüléseit. Ami a próbán ott és akkor erős volt, amikor éreztük a pillanatot, és beindultunk rá, azt meg is hagytuk. Addig jammeltünk, amíg ki nem alakult a végleges verzió. Minden bandának megvan az erőssége, a miénk ezekben a kitörésszerű megindulásokban volt, és a hirtelen, minden átmenet nélküli váltásokban.

A külföld nem volt tervbe véve, de de néhány dalt angolul is kipróbáltunk; sajnos erre nagyon kevés időm maradt a stúdióban. Ezt egy kicsit bánom, de így alakult. Ismeretség útján egy francia metal fanzine-ig jutottunk el, ahol nagyon jó kritika jelent meg rólunk. Ez volt a banda legjobb időszaka, sok koncerttel, kedvező kritikákkal, ráadásul jó honlapunk is volt. A sajátok mellé nyomtunk klasszikus thrash-feldolgozásokat, de volt egy Exploited-nóta, sőt Misfits is a repertoárban. A Thrashtamentum is újra elérhető lesz, természetesen feljavított verzióban.

A falakon belül című nagylemez 2008-ban jelent meg, ismét szerzői formában. Hogyan tudtátok megoldani a terjesztést, illetve a promóciót? Sikerült eljuttatni a csapat hírét a stílusra fogékony hallgatókhoz?

Kiadónk sosem volt, de még így is sikeresnek érzem a dolgoknak ezt a részét. Mivel mindannyian ugyanannak az undergroundnak voltunk a tagjai, elég gyorsan körbement egy-egy új lemez. Ezen kívül országszerte megvoltak a korai, levelezésekből származó kapcsolataink, de a honlapon keresztül is ment a kommunikáció. Tagja voltam fórumoknak, valamint az akkori Tilos Rádió metal műsora és a Stygian Shadows fanzine is segített. A Metal Hammer is jó kritikát írt rólunk, de legyünk őszinték, sosem terveztük magunkat az undergroundon túl. Ráadásul magyar nyelven szóltunk, és nem a tipikus, emészthető thrash metal-t nyomtuk. Akkoriban maximum csak eljátszhattunk a gondolattal, hogy szélesebb körben is rámozdulhatnak a zenénkre. Ennél több ebben nem lehetett. Úgy érzem, mindenkihez eljutott a nevünk, aki itthon kutatott és érdeklődött thrash- vagy black-témában. Mindhármunknak volt munkahelye, a zenéből jelentős pénzünk sosem lett.

A Falakon belül lemez volt az utolsó kiadványunk, amellyel a hangzás gyengesége ellenére nagyon elégedett vagyok. A körülményekhez képest mindent odatettünk. Tele van jó váltásokkal, úgy érzem, az éneket is eltaláltam, és az anyag koncepcióját is kedvelem. A felvételek alatt – emlékeim szerint – érzelmileg már hullámzott a banda, de nem igazán egymás miatt, hanem mert különböző változások, életszituációk és feladatok jöttek. Ugyan voltak már dinamikai problémák, de még itt is érezni azt az ösztönszerű feelinget, amit nagyon szerettem. Összességében elégedett voltam az albummal, és nagy örömmel mondom, hogy a remasterelt változat itt hozta meg a legjobb hatást: tényleg erősebben, jobban szól minden, mint az eredetin.

Dobó Tibor, Balogh Norbert és Lichtmann Sándor

Miért lett vége a zenekarnak 2009-ben?

Fentebb már elkezdtem fejtegetni, hogy a dinamikánkat rengeteg külső hatás kezdte befolyásolni. Mindhármunk életében jöttek olyan dolgok és változások, amelyek miatt már nem a hobbi volt számunkra az első. Sokkal több energiába került, hogy egyáltalán fejben is megérkezzünk a próbára. Akkoriban, a lemez után azonnal kellett volna egy felpörgés, de éreztem, hogy nincs elég erőm ezt a dolgot megemelni. A főszervező is én voltam, ugyanis nálam futott össze a legtöbb szál. Volt is talán egy változás akkoriban underground szinten, nem csak mi kezdtünk lassulni: kevesebb lett a koncertlehetőség, és amik voltak, azok is annyira elszórtan, hogy akadályoztak más tevékenységeket. Itt éreztem azt, hogy ha nem tudom új mederbe terelni a dolgokat, friss vért pumpálni a bandába, előfordulhat, hogy nincs tovább. Azt is éreztem, hogy romlott a koncertteljesítményünk, és hogy baromira nincs kedvem az éjszaka közepén a gitárládámat cipelni, de a többiek sem tettek bele túl sokat.

Ezúttal az volt a tervem, hogy az improvizatív jelleget váltsuk fel egy érthetőbb, riffközpontúbb, vonalasabb muzsikával. Amolyan Destruction-irányt képzeltem el zeneileg, mert olyat még nem csináltunk, és hátha beválik. De ez már nem valósulhatott meg, és egy kevésbé sikerült koncert után elfogyott az energiám. Nem sokkal ezután összeültünk, aminek az lett az eredménye, hogy leállt a banda. Nyilván gyorsan lett volna állásom gitárosként itt-ott, de akkoriban semmi inspirációm nem volt, így inkább egy hosszú szünet mellett döntöttem.

Manapság elő szoktad még venni valamelyik Tremor kiadványt? Melyik felvétellel vagy a legelégedettebb?

Azt hiszem, ezt sikerült az elején megválaszolnom: mostanában mindet nagyon sokat hallgattam a remasterelési folyamat miatt. Amennyire lehetett, a megszólalást erősítettük fel, alapjaiban maradt a régi sound, de a kiadók ennek örültek is. A kedvencem egyértelműen a Thrashtamentum EP, de A falakon belül-ön van több személyes kedvencem, a címadó dalra még klip is készült.

Jelenleg zenélsz valamilyen formációban? Hallgatóként figyelemmel követed még a stílust?

Zenét mindig hallgattam, a színteret is követem valamennyire, koncertre megyek, ha tudok, külföldre is. A Tremor feloszlása után egy ideig tudatosan kerültem a próbatermeket és az egész ezzel járó életformát; a cuccomat is eladtam, ki akartam szakadni ebből. Említettem, hogy a dob volt az én titkos hangszerem, vettem tehát egy elektromos dobot, hogy otthon ütögessem. 2002-2003 körül, a Tremor mellett még egy black metal formációban is doboltam. Hangulatos volt, de a színpadig nem jutottunk el, néhány felvétel maradt csak mementónak. Szóval igen, volt egy ideig bandám.

Ismeretségből adódóan, két-három évig egy igen profi gitárosokból és énekesekből álló csapatban voltam dobos. Néhányszor fel is léptünk, volt, hogy egész nagy közönség előtt, vidéken. Így a háttérben meghúzódva, csendben visszatértem a porondra. Jó volt, lelazított, és csak frankó feldolgozásokat nyomtunk, a lehető legprofibban, persze amennyire a dobtudásom engedte. Jelen pillanatban nincs zenekarom, de most nem is férne bele az életembe. Később ki tudja, mi lesz, mindenesetre a közelmúltban ismét vettem egy gitárt és egy erősítőt…

Szerencsés vagyok, mert a feleségem is hasonló beállítottságú. Egyedül a Slayer-féle vonal megy neki nehezen, cserébe viszont kívülről tudja az Emperor Anthems-ét. De van, hogy megegyezünk aznap egy …And Justice for All-ban. A gyerekem még kisebb, de a Mötley Crüe-t szereti. Nagy kihagyásom tehát nem volt, széles a zenei skála.

Lichtmann Sándor

A többiekkel tartod a kapcsolatot? Mi történt velük a zenekar feloszlása óta?

Nagyjából mindenki tud a másikról: család, munkahely, a szokásos dolgok. Tibinek azóta volt egy pár zenekara, de már nem játszik, a motorozás viszont még megvan neki. Az elmúlt időszakban nagyon ritkán találkoztunk, inkább a telefon a jellemző. Ha beszélünk, az minden esetben minimum egy óra. 🙂 Az anyagaink újrakiadását egyedül menedzselem, de természetesen ez ügyben is fogunk találkozni a közeljövőben.

A Tremor-kiadványok gyakorlatilag beszerezhetetlenek. A zenekar iránt érdeklődő olvasók be tudják-e gyűjteni valahogy a banda felvételeit?

Minden file megvan, a remasterek és természetesen a régiek is. A régi CD-kből és borítókból igencsak kevés maradt. Ezeket nem adom, mert nekem sincs több! 🙂 Idén a miskolci Hunug Records és a pécsi Fekete Terror Productions gondozásában lesz bakelit, illetve kazetta formátum, mindkét esetben új borítóval, feljavított hangzással, sokkal jobb borítókkal, mint régen. Pontos megjelenést még nem tudok. CD-t még nem terveztünk erre az évre, de lehet, hogy az is lesz majd. Innen nézve nem lehetetlen beszerezni a felvételeket, kereshetnek a kiadókon keresztül is az érdeklődők, de az ismert közösségi oldalon sem vagyok elérhetetlen.

Van esetleg olyan téma, amit nem hoztunk szóba a zenekar kapcsán, de fontosnak tartod megemlíteni?

Nem tudom, hogy mikor lesz a következő interjú velem (ha még lesz egyáltalán), ezért inkább mindent leírtam. 🙂 Azt hiszem, többszörösen kimerítettem a kereteket! Köszönöm minden érdeklődőnek, aki rászánta az időt, és végigolvasta! Sok sikert kívánok a Rattle Inc. csapatának! Hail to the Hordes!

Nameless

A cikk szerzője: Rattle Inc.150 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

1 Comment

  1. Jó arcok voltak, bő évtizede nem láttam őket személyesen. Tán SS fesztiválon is felléptek, de erre már nem emlékszem konkrétan.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*