Videójátékok és metal

Sosem voltam nagy videójátékos: a legtöbb műfaj (akció, first person shooter) elkerült, a kötődésem talán még azzal írható le a legjobban, ha elmondom, hogy az egyetlen játék, amivel a mai napig is játszom, egy 2006-os keltezésű Football Manager. Hogy mi köze ennek a metalhoz? Semmi, ahogy Csubakkának sincs köze O.J. Simpson ügyéhez.

Viszont attól még, hogy én nem vagyok jó alany a videójáték-gyártók számára, a metalosok akkora halmazt alkotnak a játékosok között, hogy butaság lenne nem tudomást venni róluk, és valamilyen módon nem megpróbálni az ő kedvükre is tenni. Szóval lássuk, mivel örvendeztette meg a videójáték-ipar a metal fanatikusait!

Az első és legnyilvánvalóbb, kikerülhetetlen, metallal kapcsolatos játék természetesen a Rock Band 2007-ből, ami az elsők között vállalta fel, hogy nyíltan a rock és a metal rajongóinak szeretne kedvezni. A játékban lejátszható számok listáján olyan klasszikusok szerepelnek, mint az Iron Maiden Run to the Hills-e, a Soundgarden Black Hole Sun-ja vagy a Black Sabbath Paranoid-ja, vagyis az alkotók biztosra mentek, és a kevésbé vájt fülű rajongók is élvezhetik a közös „zenélést”.

Ugyanilyen megkerülhetetlen játék a Guitar Hero is, ami 2005 óta szórakoztat minden, titokban magát gitárhősnek képzelő rajongót. Az első játékban a 47 játszható dal között ilyen csemegéket is találhatunk: Bad Religion – Infected, Megadeth – Symphony of Destruction vagy Pantera – Cowboys from Hell, ami azt mutatja, hogy nem csak a mainstream, könnyen fogyasztható zenékre szakosodott a GH, bár egyesek nyilván hiányolhatják, mondjuk, a Cannibal Corpse-ot vagy a Mayhem-et.

Természetesen a sikeres első részt sorra követték az újabb és újabb részek, amelyek között igazi különlegességeket is találunk, hiszen jelent meg már a Guitar Hero Aerosmith, Metallica (1,5 millió eladott példánnyal!), vagy Van Halen különleges kiadásban, de van olyan rész is, amely a ’80-as évekbe repít vissza bennünket. Személy szerint engem nem fogott meg különösebben a játék, de aki valaha léggitározott már, annak ez a következő logikus lépés, mielőtt valódi gitárt ragadna.

Ha tetszik, ha nem, a metal színtér sokat köszönhet az MTV-nek (és persze vice versa), elég, ha csak a Headbangers’ Ball-t említem, de itt kapott teret a Beavis és Butthead sorozat is, ami bárgyúsága és egyszerűsége ellenére a mai napig ikonikus státuszban van a metal és a rajzfilmek kedvelőinek metszethalmazában. A ’90-es évek sikereit meglovagolva a Viacom már 1994-ben piacra dobott egy játékot Beavis és Butthead főszereplésével, és a fingós és debil poénok mellett a sztori nem másról szól, mint hogy a két kretén egy GWAR-koncertre próbál eljutni, amihez meg kell találniuk az elveszett jegyeiket.

A Gwar-ról nekem rögtön a Lordi ugrik be, nyilván a külsőségek miatt, de a 2006-os Eurovíziós Fesztivál finn győztese nemcsak emiatt került bele ebbe a cikkbe, hanem azért is, mert ők bizony saját, iPhone-ra készített játékkal jelentkeztek 2010-ben, aminek sokat töprenghettek a címén, mert a végén Lordi, the Game lett belőle. A játék lényege nagyon egyszerű: Lordi-számok ütemére kell élőhalottakat kaszabolni. Nem tagadom, ez nem egy világmegváltó koncepció, viszont néha a kevesebb több, így minden metal rajongónak melegen ajánlott, aki tízórás buszútra indul, mondjuk, Finnországban.

A következő játék nevében is szerepel egy banda, ám a Kiss: Psycho Circus: The Nightmare Child című, 2000-es remekmű Todd MacFarlane Psycho Circus képregényét dolgozza fel. Hogy mi köze akkor ennek az egésznek a Kiss-hez? Nos, a történet szerint egy Kiss-feldolgozásokat játszó banda megkapja az eredeti Kiss varázserejét, hogy legyőzze a Nightmare Child névre hallgató főgonosz által vezetett seregeket. Hmm, fantáziadús, igaz? Mégis siker lett a játékból, nagy részben valószínűleg a hatalmas Kiss-rajongótábornak köszönhetően.

Ha már elindultunk ezen a vonalon, ne álljunk meg, jöjjön az Iron Maiden: Ed Hunter című, 1999-es játék! Bár maga a játék nem tökéletes, és inkább csak kiegészítőként dobták piacra gyűjtemények mellé, viszont az időzése kitűnő volt: pont akkor adták ki, amikor Bruce Dickinson visszatért a Maiden-be. A játék koncepciója persze roppant egyszerű, de rajongóknak kötelező: nem meglepő módon Eddie-vel kell végigküzdenünk magunkat különböző szinteken, amiket viszont az tesz érdekessé, hogy korábbi Iron Maiden albumok borítóin alapulnak, így szerepel többek közt a Number of the Beast és a Poweslave is.

Játéktermekben könnyedén találkozhatunk olyan flipperrel, amelynek a témája egy-egy metal banda. Mint arról a különleges metal relikviákkal foglalkozó cikkemben is olvashattatok (itt), többek között az Iron Maiden-nek is van saját játékgépe, így egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen témájú flipperrel számítógépen is találkozhatunk. Itt van például az 1992-es Crüe Ball, ami természetesen a Mötley Crüe-höz köthető mind kinézetben, mind pedig a zenei aláfestést illetően. A Dr. Feelgood és a Home Sweet Home dallamaira téphetjük ki a hajunkat, mert maga a játék tele van bugokkal, de egyszer látni kell.

Az 1989-es Holy Diver-nek már a címe is ígéretes, de sajnos semmi köze Ronnie James Dio-hoz, ám ettől függetlenül ebben a csak Japánban megjelent őrületben rengeteg hivatkozással találkozni magára Dio-ra, a Slayer-re, vagy Ozzy Osbourne-ra – akik természetesen semmiféle hozzájárulásukat nem adták ehhez, de hát a ’90-es évek egy zavaros időszak volt.

Persze videójátékok más módon is kötődhetnek szeretett műfajunkhoz, például a zenéjükön keresztül, szóval most jöjjön egy kisebb felsorolás olyan játékokról, természetesen a teljesség igénye nélkül, amelyekben a henteléshez, lövöldözéshez vagy sakkozáshoz (vajon melyik a kakukktojás?) metal bandák húzzák a talpalávalót!

A 2010-es Splatterhouse egy ’88-as játéktermi klasszikus remake-je, amely az ellenfelek felaprításáról szól, miközben karakterünkkel az elrabolt barátnőnket próbáljuk megmenteni, és ehhez olyan együttesek adják az aláfestő zenét, mint a Cavalera Conspiracy, a Goatwhore vagy a Lamb Of God.

A sokak által jól ismert szörnyirtós játék, a Quake alkotói is úgy gondolták, hogy a metal lesz a legmegfelelőbb ahhoz, hogy még hangulatosabbá tegyék a játékot, de ők nem bíbelődtek holmi soundtrack összeválogatásával, inkább az egész feladatot rábízták Trent Reznor-ra, a NIN agyára, és az eredmény magáért beszél. Reznor rengeteg filmben bizonyította, hogy mestere a zenével való hangulatteremtésnek, és itt sem hibázott, így neki is köszönhető, hogy a Quake igazán ördögi és gonosz lett.

Bár a Twisted Metal mögött a Sony állt, a sorozat sosem ért el akkora sikereket, mint a Carmageddon vagy a Grand Theft Auto. De így is kellemes szórakozás lehet a 2001-es, Black névre hallgató részben mindenféle eszement járművel mészárolni a szembejövőket, főleg, ha a háttérben eközben Sepultura, Judas Priest vagy White Zombie szól.

És ha már a Grand Theft Auto-t emlegettem, ennek a méltán népszerű játéknak is van metalos kötődése. Ugyanis a Grand Theft Auto 4: The Lost and Damned-ben menet közben az autórádió gombját tekergetve rábukkanhatunk az LCHC csatornára, amin olyan zenék szólnak, mint Cannibal Corpse, Sepultura vagy Bathory. Micsoda háttérzene az esztelen öldökléshez és durvuláshoz! De ez még nem minden, hiszen egy rádióba DJ is kell, és bizony ebben a játékban nem más vállalta magára azt a szerepet, hogy artikulálatlanul üvöltve felkonferálja a számokat, mint maga Max Cavalera.

De nem csak az egykori Sepultura vezér kapott szerepet videójátékban. Az Infected című játék egy 2011-es lövöldözős cucc, amiben nagyon eredeti módon zombikat kell levadásznunk New Yorkban. Ez eddig „tizenkettő egy tucat” terméknek hangzik, de minden Slipknot-rajongó örömére viszont a zombik kiirtására használható karakterek között mind a kilenc Slipknot-tagot megtalálhatjuk, ami jelentősen növelheti a játék vonzerejét. És ha ez még nem lenne elég, mindezt a Slipknot számaira élvezhetjük.

A Limp Bizkit frontembere, Fred Durst viszont még ennél is magasabbra tette a lécet azzal, hogy nem egy, hanem két játékban is szerepelt, amelyekben az a közös, hogy mindkettő verekedős cucc. Az első játék a Harcosok Klubjának videójáték változata, amiben egy, a játék folyamán megszerezhető figurát alakít, míg a SmackDown! Just Bring It című remekműben is rejtett karaktert alakít, akivel pankrátor ellenfeleinket győzhetjük le.

Meglepő lehet, de a sportjátékok világában is találni szereplőket a metal zenészek között. A Tony Hawk’s Pro Skater HD egy gördeszkaszimulátor, ám ez nem akadályozta meg a készítőket abban, hogy szerepeltessék James Hetfield-et és Robert Trujillót a játékban, egy Metallica-dallal együtt. Hogy valaki miért szeretne James Hetfield bőrébe bújva egy képernyő előtt gördeszkázni, számomra rejtély, de kell, hogy legyen ilyen piaci rés, ha ez a cucc elkészülhetett.

Ha a cikk megírása előtt meg kellett volna tippelnem, hogy melyik az a banda, amelyik BIZTOSAN szerepel egy videójátékban, akkor gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy a Blind Guardian (az egyik kedvenc együttesem) az, hiszen adja magát, hogy a fantasy témákat feldolgozó zenéjük tökéletes kiegészítője legyen egy hasonló játéknak. Ehhez képest azonban a Guardian hiába kacérkodott korábban már többször is a gondolattal, legelőször csak 2008-ban kerülhettek be a videójátékok világába, nem meglepő módon egy szerepjáték, a Sacred 2: Fallen Angel-lel, amelyben, amellett, hogy a főcímzenéjét ők adták a Sacred Worlds-szel, maga a banda is szerepelt a karakterek között.

Az egyik legsikeresebb lövöldözős játék, a Call of Duty készítői is sikeres együttműködést mondhatnak magukénak egy metal bandával: az Avenged Sevenfold az első és a harmadik részhez is adott egy-egy számot a játék soundtrack-jába, viszont a Call of Duty: Black Ops 2-ben még ennél is tovább mentek: a játék bevezetőjében a banda tagjainak számítógépes másai adják elő a Carry On című nótájukat.

Természetesen a cikk végére tartogattam a legnagyobb durranást, ami minden szempontból totálisan metalos. Már a cím, a Brütal Legend is sok jót sejtet, de ha jobban belemerülünk ebbe a 2009-es, az Electronic Arts által kiadott remekműbe, akkor minden metalos arcára széles vigyor kerülhet: a játék a világ legjobb roadie-járól, Eddie Riggs-ről szól, aki a világ legrosszabb metal bandájának, a Kabbage Boy-nak dolgozik, miközben megküzd a gonosz erőivel a heavy metal világában. És ez még mind semmi: Eddie hangja Jack Black, és a játékban rengeteg híres metal zenész és banda is megjelenik: Anthrax, Testament, Lemmy, Rob Halford, Manowar, Ozzy, Carcass, és még hosszan folytathatnám. Mellesleg a játék jelenleg már egy euróért is beszerezhető.

Sajnos, azonban egy olyan játék még nem készült el, amire biztosan vevő lennék. Ebben a Megadeth tagjai kergetnék a Five Finger Death Punch tagjait, hogy megszerezzék tőlük a fő fellépő státuszt egy európai turnén…